Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-01-27 / 12. szám

magához: Mihez kezdjek? Mert nem tudok sem j véle, sem nélküle élni!

A Férfi örök végzete csendül ki ezekből a szavakból.

A Biblia szerint a mélyen alvó Adána oldalbordájából teremtette az Ur a nőt. És a Talmud — a zsidók szent könyve — mikor ezt magyarázza, közelebbről is méltatja ennek a gondolatnak a jelentőségét. Az Isten azért nem alkotta a Nőt a férfi fejéből, mert nem rá akarta hagyni az élet gondjainak a hordozását. Nem a szemből, hogy ne lásson sokat a külvilág történeteiből, hanem maradjon tekintetével csak kicsiny házi körében. Nem teremtette a fülből, hogy ne hallgasson sokra; nem a nyelvből, hogy ne legyen ügyes csicsogó, nem a karból, mert a fárasztó munka végzése nem őt illeti, nem a lábból, hogy legyen otthonülő s nem utón útfélen szaladgáló, hanem az oldalbordából aikotá, hogy legyen a férfi szivéhez közel, legyen ne előtte, hauem mellette, ne uralkodjék felette, de forrjon vele egybe, a szeretetnek és a ragaszkodásnak szent köteléke kapcsolja hozzá.

A nőnek tehát segítőtársnak kell lennie; neki hivatása a szeretet és a szerénység.

A japán nyelvben a feleséget jelölő szó »kanejl« egyúttal a ház belsejét, a ház szentjét is jelenti.

*

A mai gazdasági és az ebbő! folyó társadalmi élet a nőket is kisodorta a közéletbe. Kijöttek a ház belsejéből s önálló életre kellett berendezkedniük. Ezzel együtt bizonyos társa dalmi és morális szabadságot követelnek ma- ! guknak és a családban bennt maradt és elhelyezkedett nők számára is. — így vetődött bele az életkérdésekbe a nökérdés is. A üőkérdés megvitatására aztán alakulnak mindenféle nőegyesületek, pártszervezettel és anélkül, több kevesebb atrocitással vitatják a vélt jogtiprásokat és a felszabadulás módozatait.

Az tény, hogy szabaddá kell tenni a nőt miüdenre, amire képes, hogy azzá legyeD, amivé lennie kell, hogy akarjanak és tudjanak eszmények lenni. De az a nőknek nem szabadsága, hanem kötelessége. Nekünk férfiaknak a lelki alkatunkhoz hozzátartozik, hogy mindig eszmei célokért és eszmékért küzdünk. Legfőbb eszményünk az örök, igaz nő. A nők, hogy eszmények legyenek : kezdjenek élni már egyszer egy ma gasabbrendü szellemi életet és hozzák fel, fejtsék ki lelkűk gazdag, szép, nemes, értékes értékeit. Szabaduljanak fel a közönségesség, ér zékiség, önzés alól ; legyen tárva a lelkűk az igazságok, eszmények és gondolatok világa iránt. Szabaduljanek fel a szokás, közvélemény, látszat és divat rabsága alól.

Utóvégre ma már túl vagyunk azon, hogy a nőnek csak annyi esze legyen : ha esik az eső, beálljon az eresz alá. Sőt az sem elég,

— egy komoly szellemi életet élő férfira nézve legalább is nem! — hogy jeles szakácsnéja, szobaieánya, esetien ápolónéja legyen a felesége. De még kevésbé, hogy a környék összes pletykáinak, intrikáinak, kanapé pereinek kellő feltálalásával mulattassa férjét, vagy pedig házsártos zsörtölődéssel c^ak a mindennap aprócseprő, sokszor csak vélt és felfújt bajain so pánkodjon ! Igazán nem! — hanem az, hogy az otthont igazán otthonná legye, ahová a férj örömmel tér haza, a gyermek örömrepesve siet, mert az otthon levegőjét a nő szeretettel, nemességgel, kedvességgel, bájjal teszi kedvessé, boldoggá. Érezz-o az ember az otthonának legkisebb bútorán, tárgyán egy szív jóságos simogatását, szorgos megtartó gondosságát. A nő lényén, szivén átszürödött megdicsőitett alakban érezze az ember az otthon minden gondolatát, szeretteivel együtt eltöltött szép, vidám, boldog, de természetesen fájdalmas percek emlékének hangulatát, mely adja az otthon hangulatát, de egyúttal az otthon iudividuaiitäsät. »A feleség a ház benseje, a ház szentje*. Ezt azonban csak egy magasabb és nemesebb szellemi életet, is élő öntudatos asszony valósíthatja meg. Öntudatos pedig csak az a nő lehet, aki életében hivatást, boldog munkát lát. Legyen a nő személyiség, a személyiségnek abban az érteimé ben, hogy az nem egyébb, mint etbizált és tudatra emelt egyéniség.

Megértőbb nőkre, jobb hitvesekre és anyákra van szükségünk.

»A legnagyobb befolyást, bátran merem állítani, habár a történet nem mutatja is ki — mondja Monad Adolf a hires francia prédikátor,

— ami csak van a földön, úgy a jóban, mint

1923 január 27,______________

«Komáromi Lapok«

a rosszban: a nők csendes és észrevétlen hatása gyakorolja. Figyeljétek csak meg, ami kö- j rülőttünk történik, mindenütt azt láthatjátok, } hogy a nő befolyása rejtve bár és észrevétle- j nül mégis érvényesül.«

Az asszonyok nemcsak a házi tűzhelyre vigyáznak, hanem a lólek lángját is ők szítják«

— írja a nagy hindu bölcs R. Tagore.

A múlt század 80 as éveiuek közepén Krafl-Ebing megállapította, hogy a nők erkölcsi világnézete é3 felfogása megindult a züllés lej tőjén lefelé. — Azt hiszem a világháború már akkor megindult!

A nők nevelését kell megváltoztatni! A nevelést és nem a tanítást, mert a nevelés adja a világnézetet, mely a szivén keresztül, szeretettől áthatott, ethikai komolyságot tükrözzön vissza. Ez az, amit szivműveltségnek nevez a modern pedagógia. — A nő arra teremtetett — bár mennyire is kapálódzanak ellene a föfeministák és suffragettek, a férfi számára teremttettek, hogy a férfi társa legyen, hogy a férfi érezze maga mellett egy szerető szívnek harmonizáló együttdobbanását. Platon-nak mély gondolata volt, hogy kezdetben a nő és férfi egy idea volt s a való világban azért váltak szót, hegy egymást örök vággyal, szerelemmel keressék, hogy a két nem párjában önmagát megtalálja és így megvalósítsa az ember eszméjét. Egy férfira — de azt hiszem egy nőre nézve is a legnagyobb boldogság, ha a szeretett lény tökéletes kifejlettségében az övé! — —

A feminizmust — tisztelet a kivételeknek, legtöbben úgy értelmezik: legyen a nőnek joga mindarra a szórakozásra, legyen az még a legalacsonyabb rendű is, ahová eddig a férfiak jártak. Megnyíltak a kávéház&k, utána az orfeumok, bárok, tánchelyek a nők számára, mert sokszor unalmas az otthon, »lelki életet«(?) kell a nőnek élni és a gyermek sirás idegesít — és hovatovább odajutunk, hogy nem egy 14 éves csitri szemérmetlenül dicsekszik, hogy ő mi »mindent« tud. — Pedig a femiuismusnak küz deni kellene éppen a férfi szórakozások inferua- Iilása ellen! — melyben a nő teljesen csak eszközi jelentőségű, vásári portéka — még luxusadót sem kell ulánna fizetni.

A nő életében a szerelem egy egész élet regénye, tűig a férfi életében egy epizód csupán,

— ahogy igen jellemzően mondja a közismert axióma. A közéletbe kikerült nők igen nagy része küzd ez ellen és szerelmi regényüket felaprózzák szerelmi epizódokká, amikor elvesztik minden lelki és testi értéküket teljesen. Sőt a sok szerelmi epizódot átélő nő azt hiszi, hogy felszajj badult és modern. P..dig dehogy! — inkább

• lesülyedt a szemérmetlen érzékiség posványába.

| Világitó esztnénfy helyett a láp lidórcfényévé lett.

; — »A legbőkezűbb szeretők a legszegényebb I lelkek.« — Ebből a felszabadulásból, ebből a 5 feminizmusból igazán nem kérünk! — És abból 1 a nőből, akinek szerelme nem egy egész életre | szóló regény, egyáltalán nem lehet jó anya. —

I Az antik világban íg eszközi jelentőségű volt a I nő: csak szeretőt és dajkát láttak benne s talán

• több volt rossz 'réfánál annak a cinikusnak a ; mondása, aki a világot annyira amennyire az ! által vélte raegszépithetőuek, hogy a 40 évesnél s idősebb asszonyok kipusztitását indítványozta!

ÍAz is bizonyos, hogy a közéletbe kikerült nő ma még nem tudja megáüani a helyét a férfiak mellett. A küzdésre szellemi képzettsége : nem elég edzett. Ez a szellemi gyengeség azonban ; nem az ész kicsinységén múlik, hanem csak az í ész gyakoroiatlanságából. Egy*két emberöltő | behozhatja a távolságot a férfi és a nő észbeli j kü ömbsége között. A női lélek kincsesháza már ! napjainkban is kezdi kincseit szórni közénk.

' Ősereje és ősértéke napjainkban kezd feibuzogni ; és örömmel látjuk, hogy gazdag lelkűk szép és 1 nemes kincseit adják élénkbe gyönyörűségünkre, s Most jelennek meg jelentős számban a nők a ’ tudomány, művészet és irodalom felszentelt l csarnokaiban, — s azt hiszem ez a szentély j szebbé, érzékben és gondolatokban sokkal gaz ; dagabb lesz. Egy férfi nem tud úgy írni, mint pl. Lagerlöf Zelma, vagy Tormay Cecil, Lily Braun vagy Wegking bárónő.

„Felszabadítani a nőt annyit tesz, mint • felszabadítani benne a jobbik, nemesebbik ént.« (Dr. Ravasz László.)

Ehhez pedig a férfiaknak és a nőknek egy aránt egy magasztos, szent elhatározása keli. A férfiak részéről sok odaadó türelem, a nők részéről komoly határozott, nem lankadó kitartás. Én azt mondom a nő már fel van szaba&. oUiai.

ditva, de vagy nem .ól, vagy visszaél a szabad ságával és innnen keletkezik az a fonák világ, amelyben ma élünk s amelynek legellentétesebb és legkirívóbb szélsőségei:az ököllel és könyökkel felfelé törtető nő, a sufragette és a konytyra kötött kendőjü, piszkos pong$olábau szaladgáló, a házi dolgokat rendszertelenül és épenezért végnélkül végző, pörlekedő, házsártos asszony, a kicsiny tudásával parvenüsködő hisztériás modern nő és a tyukültetésrői unalomig trécsolő, »speizben« élő gazdasszony.

„A mi nőeszményünk a szabad, lelke ősz - szes erőit kifejtő öntudatos asszony, a megértő munkatárs, a sugalmazó, ihlető női lélek. Az a női lélek, amelyik gazdagabbá teszi a világot intelligenciájával, szebbé az életet lelke összhangjával, áldottabbá a földet keze munkájával. Az a nő, aki meglátja mindazt, ami a férfi szeme előtt elrejt. At, mert szeme tisztább, fényesebb; aki uj érzéseket ad a világuak, mert finomabb, nemesebb, lelke, aki ihletéseket ad a világnak, mert szelleme magasabban jár, mint a mienk « (Dr. Ravasz László.)

A nagy világon e kívül

nincsen számodra hely, — hányszor hangoztatjuk ezt a szép magyar tanácsot, de nem sok eredménnyel, mert igen sokan veszik kezükbe a váudorbotot és itt hagynak minket, apasztván az itt élő magyarság számát. Akik a túlsó oldalra mennek, át azok is rosszul cselekednek, mert itt kell maradni minden magyarnak. De százszorta rosszabbul cselekednek, akik Amerikába vándorolnak ki.

Magyaroiszág különböző vidékein, különösen elszakadt területekkel határos vármegyékben, de az utódállamokban is ügynökök járják a falvakat és a lakosságot Délamerikába való kivándorlásra igyekeznek csábítani. A lelketlen csábításnak, mely hosszabb idő óta folyik, már mutatkozik is a szomorú hatása. Magyarországból, Erdélyből, a Bácskából és Szlovenszkóból eddig több ezer család vándorolt ki a délamerikai államokba, köztük sok egyetemi diplomával rendelkező intelligens ember. A magyar belügyminisztérium délamerikai adatokat szerzett az ottani bevándorlási viszonyokról és oz a jelentés megdöbbentő képét adja az egykori világgazdasággal dicsekvő délamerikai államok gazdasági lezüllöttségének. A hajdani hires Brazília, mely különösen kávéjával és egyéb gyarmatárujával látta el az egész földkerekséget, jórészt a dollár magas árfolyama miatt teljesen elvesztette exportképességét, flasonlóképen csupán a belső fogyasztásra zsu gorodott Argentinia egykori hires marhatenyésztése, mely a virágzó időkben egész Európát és az összes amerikai államokat ellátta részben élő állattal, részben fagyasztott hússal. Délamerika egykori virágzó mezőgazdasági ipara és kereskedelme, melyet főleg Brazília, Uruguay, Chile és Argentinia képviselt, romokban hever. Régi törzsökős ültetvényesek egyre másra mennek tönkre és kénytelenek otthonukból tovább vándorolni. Brazi iában a kávéültetvényesek elbocsátják régi jobban díjazott alkalmazottaikat és a letört európai államokból olcsóbb munkaerőket igyekeznek toborozni. A magyar belügyminisztériumban végzett eddigi nyomozások során megállapították, hogy a kivándorlásra csábitó ügynökök raja leginkább Sz.-Paolo államból indult ki és mssszeágazó szervezetük révén azt is sikerült elérniük, hogy a délarnerikai állmokba kivándorolni szándékozókat lakóhelyüktől teljesen ingyen szállítják nj munkahelyükre. Az ilyen elbánás ellen Olaszország már a múlt évben óvást emelt és Brazíliával bizonyos egyezményt kötött a kivándorlók védelmére. Miután azonban az egyezményben foglaltak ellenére is a délamerikai bevándoroltak helyzete nem javult, tekintélyes olasz államférfiak most külön törvény utján akarják az Olaszországból való kivándorlást véglegesen megakadályozni. A dőlamerikai jelentés beszámol arról az irtózatos nyomorról és kétségbeejtő állapotokról, melyben a magyar kivándorlók sínylődnek Délamerika immár terméketlen sivatagján. Legutóbb Rio de Janeiróban folytatott világkiállítási munkálatoknál napszámosként kétszáz magyar család volt alkalmazva, legnagyobbrészt intelligens emberek: orvosok, mérnökök, tanárok, volt katonatisztek. A munka befejezése után valamennyit elbocsátották és minden anyagi támasz, segély nélkül bolyon-