Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-20 / 9. szám
1023 január 2i katonai ereje letörve hever. Ellenkezőleg! 1921. december 1 én még mindig 130 000 ember állott a megszállóit területen, akik 228 külömböző helységben nyertek elhelyezést. Mivel nem volt elegendő katonai férőhely, 9700 lakás 38.000 szobával és azonkivül 13,000 egyes szoba foglaltatott le magánházakbao. A javarésze e lakóhelyeknek tisztek és oly egyének részére foglaltattak le, akik a legkisebb megértést sem tanúsították a inagánlakosokkal szemben. 60 iskola, amelyekben 16,450 tanuló nyert elhelyezést, 1921. novemberéig katonai célokra foglaltatott le, 23 színház és 51 moz gószinház ugyancsak a megszálló hadsereg ré szére vétetett igénybe. Németországnak, midőn mindenki arról beszélt a háború előtt, hogy a német készülődik, 9 repülő tere volt a ma megszállott területen. Jelenleg, midőn mitől sem kell tartania, a megszálló hatalomnak 24 uj tér áll rendelkezésre, amely területeket természetesen a földmivelés aiól vett el a hatalom. A német militarizmus fénykorában hét lőgyakorló tér szolgálta a katonai kiképzést, ma 17 uj gyakorló-térrel több kell a megszálló katonaságnak, amely mind e területeket íelkiismeretfurdalás nélkül tépi ki a kultúra kezei közül. A községi elöljáróságokat kényszeritetíék, hogy német nőket szerezzen a megszálló csapatok részére, természetesen német pénzen nyitott és fenntartott bordélyházak benépesítésére. A megszállás költsége 1922. márciusig kerek 6 mii liárd arany márkára rúgott. Ezt az összeget Németország már a jóvátétel javára fizethette volna. , Generálisok, tisztek, katonák hazai viszonyaikhoz képest töméntelenül magasabb fizetéseket húztak, a tiszturak kivált, ezenkívül a legnagyobb lakáshiány idején fényesen butoro' zott appariemekben helyezkedett el. Á rajnai bizottság 4 tagból áüt, de a hozzá beosztott személyek száma 1300 at tett ki; beleértve 75 delegátust, akik egy-egy brigádgenerális igényeivel pöffeszkedtek. A bizottság székhelye Koblenzben volt, a legfelsőbb tartó mányi elnökség palotájában és másfél millió márkát emésztett föl. A német kancellárnak a a Reichstag előtt tett ismertetéséből megállapítható, hogy egy közönséges antantkatona háromszor oly magas fizetést kaptak, mint a ,leg magasabb rangú német funkcionáriusok. A kancellár az összes német miniszterekkel együtt (beleértve hivatalos köhségeiket(is) nem húztak több fizetést, mint az entente 2 generálisa. A német, munkás, hivatalnok családostól a tizedrészét keresték annak, amit egy angol katona. Természetes, hogy ily jövedelmek mellett az okkupációs hadsereg minden egyes tagja szi vesen marad a Rajna vidéken. A szövetségközi ellenőrző bizottság feladatát befejete 1921. májusban, de 752 tisztviselőből 450 személy még mindig a megszállott területen maradt. A meg szállás költségeire fordított összegből az egész francia hadsziatéri terület felépíthető lett volna. 1921-ben, midőn még a márka aránylag elég magasan állt, egyetlen antant generális fizetése 3.620.000 márkát tett ki. Amily összeget a megszálló sereg Németországtól a tisztek elhelyezése címén követelt, egyenesen hihetetlen. Egyetlen angol delegáltnak, aki őrnagyi raDgot viselt, lakásának rendbehozása 464.116 márkába került ; a költségjegyzékben alábbi tételeket találjuk: 30.000 márka egy empir stylben rendezett mahagóni szalonért, 16.000 márka az öltözködő szoba, 11.150 márka a hálószoba rendbehozá.-a címén, 55.800 márkát emésztett fel cseresznyefa butorzatu szoba, a diófa ebédiö 43 000 márka, a szolga hálószobája 6.400 márka költséggel szerepe! A világítás ellenőrzésére alkalmazott mérnök 4.627 márkát kapott, selyem, csipke ágytakarók, indiai függő nyök, tintatartó, egy kis csemege szekrény öszszesen 37.348 márkás számlával szerepelt. 1921 évben 284.539 tonna szén rendeltetett a megszálló csapat részére. Egy emberre 2 tonna (20 q) szén jutott. A helyi német hatóságok ezenkívül még 174 333 tonua szenet adtak a megszálló katonaságnak. A megszálló csapat főparancsnokától 1921. augusztus 22 én rendelet érkezett, egy a részére a Mcgouza kastélyban levő lakosztályban épi • tendő lépciő megépítésére vonatkozólag. A meg levő lépcső teljesen jó állapotban volt, értékes szőnyeggel fedve, de mivel fából készült, némely helyen gyenge zajt okozott a lépcső alatt. Mivel a kívánt minőséget készen kapni nem lehetett, «Komáromi Lapok« külön csináltatták rendelés szerint. Hiába készült el, a lépcsőt beépíteni nem lehetett, mert időközben a főparancsnok neje megbetegedett. A hatalmas ur tehát úgy rendelkezett, hogy azt a Waldhausen kastélyba vigyék, mert ő úgyis oda megy lakni. Midőn e kívánságának elégtétetett, a lépcső befalaztatok az uj lakóhelynek kiválasztott Waldhausen kastélyban, jött egy újabb rendel kezés, hogy a generális ur már nem foglalja e! azt a lakást, mert máshová szólítja egy felsőbb parancs. Nitti maga is többször felszólalt a megszálló csapatok szükségtelen költekezései ellen, de eredményt szavaival elérni nern tudott. Lord Newton is felháborodással emlékezett meg a lordok házában arról a lelketlen fényűzésről, amely a megnyomorgatott, koldussá szegényedett legyőzött népek között csak a szégyen pirulását ütheti ki a nemesen gondolkodó arcán. Mintha a méltatlankodást már semmiféle erkölcsi eltevélyedés sem tudná kiváltani. Síeckenpferd-szappan a régi felfilmulhatatlan LÍliomíej8zappan jeggyel mindenütt kapható. — Bevásárlásnál vigyázzon pontosan a védjegyre: — „Steckenpferd“ és a cég: Bergmann & Co., Tetschen és utasítson háború utáni utánzatokat Tissza. 591 A polgárság figyelmébe* — Közelednek a községi választások. — Kormányhoz közel álló lapok szerint a községi választásokat az idén kiírják, 1923. junius 21-ével lejár az a határidő, ameddig ezeknek a választásoknak mesterséges kitolása törvényhozásilag szankcionálva van. Ez után az időpont után tehát Szlovákia választani fog. Ez a lehetőség nagy feladatok elé állítja a 'lakosságot, ezzel akarunk Komárom város nézőpontjából foglalkozni. A községi választásokra fel kell készülődnie a lakosságnak. A kormánynak az a célja, amely a divide et impera régi elve alapján politikai pártokra tagolta szét ezt az országot és mindent politikai alapon rendezett be. Politikai tartriommal töltötte meg a községi életet is, mert politikai pártok szerint nevezte ki azok képviselőtestületeinek tagjait. Politikai pártok szerint kívánná azt jövőben is irányítani, ami pedig a város jövője és fejlődése szempontjából egyenesen káros dolog. A városi élet nyugodt és egyenletes fejlődése stabilizálni kívánja azokat az energiákat, amelyek sorsát irányítják és itt a váltógazdaság irányelvei, amelyek a politikában oly sűrűén váltakoznak, nem követhetők. A községi élet irányának megszabására egyedül és kizáróan a polgárságnak, a lakosságnak összérdeke lehet mór tékadó. Tehát a közérde kot nem szabhatja meg egy vagy több politikai pártnak érdeke, melyet az érvényesülési vágy, tehát hatalmi kérdések befolyásolhatnak, csupán a közérdek. Ennek felismerése feladata a politikai pártoknak is. Még 1921. év nyarán ezeket a szempon tokát mérlegelve megtörténtek a lépések egy városi párt alakítása érdekében. Ez a városi párt a politika teljes kikapcsolásával hivatva volt magában egyesíteni a város egész összlakosságát. Kidolgozott programmja, mely e lapok hasábjain jelent meg, oly széles alapon és oly gazdag tartalmat ölelt fel az önkormányzat helyes viselésére, hogy ezen minden politikai párt találkozhatott volna. Sajnos, az akkori atmoszféra erre nem volt alkalmas. Ma talán ezen a téren is akár a kényszer együttműködés, akár a célok ke- I lyes felismerése folytán közeledés jött létre az egyes pártok között. Ennek több tanujelét láttuk a közel múltban, nagy kérdésekben mindig sikerült mogtalálniok a közös alapot a ! politikai pártoknak. A városi pártok egysége a községi élet 1 főleg gazdasági kérdéseiben teljesen homogén 5. oldal. és elvi külömbségek köztük nincsenek. Azt kérdezzük ezek után: volna e akadálya annak, hogy a városi párt a községi választások előtt megalakuljon és az a napi és pártpolitika kikapcsolásával együtt működjék? Kifejtjük ennek nagy előnyeit. Ez a községi vagy városi párt egységes föllépésével számarányának is fölényes túlsúlyával minden községi ügyben keresztül viheti akaratát, amely választások után a polgárság többségének akaratát is jelenti, tehát legitim befolyást a város sorsának irányításában. Ma, amikor a városi autonómiától szinte teljesen megfosztva, községi sorba lesüllyesztve, csakis és kizáróan gazdasági kérdésekben bir önállósággal, amelyet szigorúan elhatárolnak a törvények korlátái, a gazdasági fejlődés biztosítása, a váro3 anyagi és szellemi felvirágozása lehet csak a községi élet végső célja. Nem tudunk olyan választóidat elképzelni, mely ezen a plattformon ne egyesítené az egész polgárságot. A kúriai kis munkásházakra ugyanazok az adók és közterhek nehezednek, mint a nádor -utcai emeletes házakra, a keresettel biró’munkás épp úgy fizet az ul adótörvények szerint jövedelmi adót, mint az iparos és kereskedő vagy a hivatalnok. Nem látunk tehát külömbséget a kötelezettségek terén, ami azt jelenti, hogy mindenkinek adott helyzetében azonos célok felé kell törekednie, gazdasági függetlensége és érdekeinek védelme felé. Nem ismerünk külömbséget társadalmi osztályok között ebben az irányban. A működési terület tehát azonos, csak arról lehetne szó, hogy a lakosság kikre bízza gazdasági közéletének irányítását. A város lakossága ebben a kérdésben, azt hisszük, megtalálja az érdekek összhangba hozását. Mi tehát a városi pártnak a megalakítását, illetve működésének a változott viszonyokhoz képest való revízióját feltétlen szükségesnek tartjuk és hisszük is, hogy ebben az irányban a szükséges lépések a legközelebbi jövőben meg fognak történni. A város ama kinevezett képviseletére hárulna az a feladat, hogy módokat keresne és találna is arra, hogy miképpen volns lehetséges az egész lakosság érdekképviseletét egy egységes községi pártban megteremteni. Akinek nem közömbös e város jövő sorsa és fejlődése, illetve nem siet el közönyösen a mai visszafejlesztés szomorú állomásai mellett, azt kell, hogy godolkodóba ejtse a városra váró jövendő, amelynek gazdasági kulcsai nemsokára visszakerülnek a mi kezünkbe. E kulcsokat olyan kezekre kell biznunk, akik a lakosság bizalmára méltók és érdemesek, ezt az akaratát a lakosság pedig csak politikai kérdésektől elvonatkozva kizárólag a város közérdeke szempontjából mérlegelheti, ezt a célt van hivatva formába önteni az életrehivandó Városi párt. Madách Imre születésének százéves évfordulójára. A. művész alkotásokkal fejezi ki élményeit. Alkotni annyit tesz, mint objektiválni valamely lelki tartalmat: megrögziteni a tárgyas világban azt, ami eddig csak az alkotó lelkében élt. Ez objektivitásra a művészt az a törekvés bírja, hogy a valóságban élesebben fejeződjék ki a dolgok jellegzetes vonása, benső, örök formája. A képzőművészet a phizikai megjelenéssel bíró tárgyakra nézve törekszik erre: szimbolizáló művészek közül a zene és a lírai költészet az emberi lélek jellegzetes, ősi, közvetlen sajátos megnyilvánulásait fejezi ki. Ugyanezt teszi az eposz és a dráma is, csakhogy e megnyilvánulások hatásait is elénk tárják, midőn az azok nyomán fakadó cselekvést, is ábrázolják s annak eredményeit is felölelik. A tragédia Aristoteles mély t&nitása szerint a jóra való hatalmas törekvés ábrázolása, mely épp szokatlan ereje és nagysága következtében végzetszerűen összeütközik a való viszonyokkal s ennek nyomán mély szenvedések forrásává válik. Tragédiát csak az írhat, aki meglátja a jónak, a nemesnek elkerülhetetlen pusztulását a való életben, Madách Imre a maga és nemzete kálváriáján keresztül pillsntotta meg az emberi életnek tragikus voltát: meglátta az emberiség életében is az Ember Tragédiáját.
