Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-20 / 9. szám
C. oldal !92i. január 2@. Hatalmas drámai költeménye az emberi csalódások sorát állítja elénk, amint azt a história elénk tárja. Az eszmények szolgálatából való mindteljesebb kiábrándulás folyamata ez: Ádám mindinkább felismeri, hogy ez ideálok nem valósíthatók meg, mert az ember gyarló és gyönge ahhoz, hogy nekik megfelelő életet huzamosabb időn keresztül folytathasson. Nem magáknak az eszményeknek érték telenségét ismeri fel mindjobban a küzdő és a gondolkodó ember, hanem azoknak a földi élettel való összeférhetetlenségét tapasztalja fájdalmasan. Történetünk az, hogy csalódunk, de nem ábrándulunk ki a legnemesebb eszményekből: ezért a lesújtó valóság nem ronthatja le ama mélységes meggyőződésünket, hogy az ideál értéke akkor is megmarad, ha annak megvalósulása a földi élet keretében nem is lehetséges. Azért rendületlenül hisszük, hogy az igazi élet az, mely az eszményeknek megfelel s hogy arra törekedni erkölcsi kötelességünk. Csalódásaink annál kevésbbé ölhetik ki e hitünket, mert ez teszi magát az életet is lehetővé. Madách tisztán látja, hogy bit nélkül nincs élet, mert az élet küzdelem, a küzdelem pedig abból a hitből táplálkozik, hogy majdan elérhetjük azt, amiért harcolunk. Ennyiben a földi életet is eszményekbe vetett hit tartja fenn : az ideálok világa éltet bennünket akkor is, midőn azt véljük, hogy mérhetetlen messzeségben vagyunk tőle. Az emberiség története ily módon két tényező harcából áll elő: a pozitív törekvésből, melyet végül mindig az eszménybe vetett hit táplál és az ideálok megvalósulásának ellene dolgozó hatalmakból. Az előbbi forrás Isten, mint az örök jóság princípiuma, az ő harcosai vagyunk, midőn az eszményekért küzdünk. Az utóbbi a tagadás szellemének müve, mely hit helyett kétséget támaszt s az értelem hideg fényénél az eszmény megvalósításának lehetetlenségét mutatva be, meg akarja ölni a hitet, a küzdelmet, vagyis magát az életet. Isten nevében harcolva az örök életért küzdünk, az ördöggel cimboráivá a halál mély ségeibe sülyedünk. A földi életben azonban Lueifsr győz: a jó és a nemes nem valósulhat meg. De nem azért, mintha az eszményeknek nem volna örök értéke s az emberek beléje vetett, hite kiapadna: de mert végül a földi élet physikai körülményei válnak olyanokká, hogy minden további küzdelem lehetetlenné válik. A Nap kihűl, a Föld növény- és állatvilága els&tuyuí s az emberi géniusz nyomorult eszkimóvá aljasul, mert az ember összes energiáit immár a létért való keserves küzdelem emészti fel. Ha az élet értékét a siker határozná meg, küzdelmeink valóban hiábavalók volnának s Lucifer tanácsát kellene követnünk, hogy hagy junk abba minden harcot, vagyis vessünk véget magának az életnek. Ádám már-már erre az útra tér, midőn Éva vallomása visszarántja az örvény széléről. „Uram legyőztél:“ — kiált fel térdre rogyva Isten nagysága előtt, kit csak most ismert fel egész végtelenségében és jóságában. Lsgyőzöttnek érzi magát, mert a hit, az örök jóságban való bizalom diadalmaskodott az emberi gyengeség s az abból fakadó kétségbeesés felett: az élet legyőzte a halált. A hit: az eró, az élet; — a kétség: a gyöngeség, a pusztulás. Az igazi hit túléli a legnagyobb csalódást is, mert mig a sekélyes gondolkodás az emberi életet csak a földi lét kereteiben látja, a hit által felvilágosult szellem felismeri, hogy annak súlypontja a siron túl van. Valamint Piátón óta minden nagy és mély szellem, Madách is azt vallja, hogy az ember élete nem egyéb, mint fájdalmas sóvárgás az örök tökéletesség után s csak ebből érthető meg földi keretei köiött is. Eddig nem eléggé méltatták, hogy Lucifer ép úgy, mint Mephistopheles lebeszéli az embert a tudományról és a bölcselkedésről, jól tudván, hogy annak mélyülése arra a belátásra vezet, hogy az érzékfölötti világ realitása nélkül a tapasztalati valóság sem érthető meg. A nagy szellemi alkotások nem ama, tartalmakkal hatnak elsősorban, mely bennünk philologiailag kimutatható, hanem amit belő ük késő nemzedékek is kiolvashatnak. És bármily különbözőek is az igy megszülető magyarázatok, valamennyinek igaza van : a géniusz kimeríthetetlen gazdagsága ép abban áll, hogy »Komáromi Lapuk< termékeny gondolatok kiapadhatatlan forrása lehet időtlen-időkig. Hegel szerint „jedes Kuutswerk ist ein Zwiegespräch mit Jedem, welcher davorsteht.“ Az Ember Tragédiájával a raessz9 jövó nemzedékei is fognak tudni társalogni s abból majd mind újabb és újabb gondolatot és ihletet merítenek. Elsősorban mi magyarok, kiknek története minden más népénél tragiku sabb s azért valamennyinél jobban meg tudjuk érteni és szeretni az Ember Tragédiáját. Pauler Ákos. fl Ruhr-uidéki szénterület fontossága a német iparban. Alig lehet hatását előre látni annak a minden igazságot megcsufoló lépésnek, amelylyel a francia mohóság, a bosszú szöges csizmáját a német gazdaság szivébe vágta. A Poincaré által a napokban megszállott Ruhr terület a mai Németország területének mintegy 7% át teszi. Az Eifel és Hansrüek hegység gyéren benépesített kis területét leszámítva, mégis e vidék 972 millió lakossággal bir, amely tehát az egész Németország lakosságának 16%-át jelenti. E területen szinte koncentrálódik a német ipar valamennyi mű vélhető ága. Az ez évben remélhető és 115 millió tonna szénből 100 milliót, kokszból mintegy 76 milliót a Rajna- és Ruhr vidék termeli. A széntermelés mellékproduktumainak arányszáma ugyancsak magas, mert pl. a német ammóuia-termelés 73% és a kátrány-térmelés 74%-a a nevezett vidéken állittatik elő. A békeszerződés megfosztotta Németországot Lotharingiától és Felső Sziléziától, ércvidékei e két fontos helyétől, úgyhogy az éretermelés tekintetében ma a Rajna és Ruhr- j vidék az, amelya k gazdasági kihasználására \ számíthatott. A német vasérc-termelésből a } múlt évben 3 millió tonna, tehát sz összter- jj melés 41% a került ki a Rajua-vidékről, a \ nyersvas 74*5°/0 = 8'2 millió tonna, a cinkére 44% = 91000 tonna, az ólom 40% = 43.000 tonna mennyiséggel szerepel a német termelésben. A rajna-vidéki érc a háború előtt csak másodrendű volt, ma, a leszakított területek hiányában az első helyre került. Legjobban illusztrálja a Rajna és Ruhr vidék jelentőségét a forgalom, amelyet a háborút megelőző évben élvezett e vidék. Az e területen lefektetett vasúti vonal ugyancsak 12% át tette az egész német vasutaknak, az áruk 70’7%-át szállították ; a viziuíak hossza csak 147% át tette az egész némát hajózási területnek, mégis az áruk 59% a ez aránylag kis terület vizein jutott be, vagy ki a forgalomba. A Rajna és Ruhr-vidék valósággal a német gazdaság forrása; ebben találja magyarázatát az, hogy a gépépitó-, textil-, acél- és kémiai ipar rengeteg vállalkozó és munkás számára biztosított itt fényes megélhetést s az egész német birodalomnak szerte a világban megbecsülést, respektált, de irigységet is. 1920 tan Németország területén dolgozó és j 6 967.970 ipari munkásból 1,627.396, tehát az j összes ipari munkások 23% a élt és dolgozott j e természeti kincsekben bővelkezö vidéken. A ■ német bányászok 55%-a, az ércmunkások ; 27%-a. a mérnökök 15% a, a kémiai munká- \ sok 20%-&, a szövő , fonó munkások 190/0 a, a papírgyári iparból 12%, a bőriparból 10%-a a munkásoknak a Rajna és Ruhr-vidék ipari vállalatainak szolgálatában állott. A mai politikai helyzet azt látszik elárulni, hogy Franciaországnak messzeható tervei vannak a gazdiig és dolgos vidék megszállásával. Állandó remegősében egy puffer-staat ot akar formálni a Rajna-vidékből, a német határon végig húzódó vám-sorompóval. Francia einistáriusok beszélnek már egy „R jna frank“ elnevezésű pénzegység behozataláról, de ennek alig fognak felülni a józan német munkások. Az a tény, hogy egyetlenegy évben a német bányászok több konyhatüzhelyet szereztek be s raktároztak el lakásaikba, mint ahány lakóssága csak a Saar vidéknek van, ugylátszik nem a francia pénzbe vetett megingathatlan bizalom jele, mert különben frankban kapott és megtakarított fizetésüket nem váltanák át, Franciaország a hires festékiparra is rá teszi kezét, az eddigi 8 nagy vállalatból 6 a megszállott területeu fekszik. A 60.000 munkás és 12.000 chemikus azonban tisztán francia érdekekért nem dolgozik s alig hihető, hogy a többi iparág munkásai is könnyen bdeugorjanak egy idegen állam részére rabszolgaként végzett munkába. Az erőszakosan felállított vámsorompó csak a forgalom csökkentéséhez járulna hozzá. Fényesen szomorú példát mutatttak e tekintetben az 1921. év március, április és május hónapjai, midőn a sanctiók orva alatt megindult francia tevékenység következtében a Rajna forgalma 60%-al esett s a vidék vállalatai szétválasztatt&k nyersanyag, félgyártmány beszerző helyeiktől; a hatalmas és szinte felbecsülhetetlen gazdasági veszteség, amely Németországot érte, a franciáknak 132,000.000 frank vámbevételt jelentett. \ Da nemcsak a Rajna vámvonal megteremtése az egyedüli célja a francia megszállásnak. Tulajdonképen a Ruhr-vidéknek Bochumig való megszállása rejtett kívánsága a francia önzésnek. Ez okkupációval a német széntermelést ellenőrizni lehetne. A megszállandó rész egészen Recklinghansenig menne, a Wesspfaíiai kerületből Haun és Dortunna kivételével egy oly területet foglalna magábau, amely a német széntermelés 70% át jelenti. A megszállásnak természetesen legszomorubb következményei Németországra lesznek; Felső Szilézia megszállásakor több mint egy hónapig nem kapott a német ipar szenet; de ennél még sötétebb jövőt láthatunk a jelen megszállással kapcsolatban, hiszen ennek célja a jóvátételi széumeunyiség termelésének és elszállításának fokozata. Még ha a magán háztartások által szükségelt szénmennyiséget nélkülözni is lehetne, de a délnémet ipar teljesen szén nélkül marad: a bajor villamoserő a hiányt pótolni ma még nem tudja. A reparació következtében minden hónapban egymillió, tonnával kevesebb széu jut a német fogyasztás számára. A német megszállott területek lakossága osztálytii ömbség nélkül gondol gyűlölettel a francia politikusokra és a wssspfáliai bányászok kijelentették, hogy: „munkához vezethetnek bár a franciák, de dolgozni nem fogunk“. Kittenberger Kálmán. —• Tudományos előadás a Kultúrpalotában. — Egy hírneves magyar Afrika-kutató, Kittenberger Kálmán tartott csütörtökön délután előadást a Kultúrpalotában óriási közönség jelenlétében, mely a nagytermet egészen megtöltötte, s amelyben igen sok vidéki volt jelen. Kittenberger tan ár-ember, aki már kora fiatalsága óta vonzódik a természethez. Ennek ellenállhatlau vágya sodorta öt Afrikába, amelynek tropikus vidékeit négy Ízben kereste fel. Heteket, hónapokat töltött az őserdöb n, a be- Iáthatlan steppéken és bozótokban, melyek a „legsötétebb“ Afrikát annyira jellemzik, Ezeknek természettudományi alapon való átkutatása volt végcélja. Csekély anyagi támogatással, a Magyar Nemzeti Mnzum áli&ttári osztályának megbízásából fogott első Ízben a gyűjtéshez é3 sok értékes anyagot sikerült összehordania. Jobbára önerejére volt utalva ezekben az utakban, amelyek alatt praktikus érzékkel csakhamar megismerte és feltalálta azt a helyes módszert, mely a kutatásokat eredményessé teheti. Mindig egyedül vadászott és cserkészett, csupán benszülöttek társaságában, akiket erre betanított s akiknek helyi ismereteit f lhaszuáihatta. Csodálatos eredményei, amelyeket elért, szinte európai hírnevet szereztek a kitűnő természetkutatónak, akinek nevét külföldön széltében ismerik. Óriási vadász zsákmányra tett szert négy útja alatt. Njm kevesebb, mint 31 oroszlán került puskája előtt terítékre, e mellett a trópusok minden vadával megküzdött ^ leopárd, víziló, rinocerosz, kaffarbiyaiy, gazella, zebra, strucc, sakál, varangyos disznó, zebu, földi disznó épp oly gyakori zsákmányai voltak, mint a kisebb vadak százféle változata, üj állatfajokat is fedezett fel a tropikus Afrikában és ezzel gazdagította a természettudományt; rengeteg anyagot gyűjtött a Magyar Nemzeti Muzeum részére, preparátumokat, továbbá a budapesti Állatkertnek ritka állatfajokat.
