Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-14 / 71. szám
71. »ám gSajgytronnegyetfilK évfolyam. '- ------------------- ,-^B= Csütörtök* 1923. Junius 14. KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY Eiifizetési ír cseli-cslovAk értékben: Helyben és vidékre pest*! üzétkiíiűéssel: érre 80 K. félévre 40 *, »egyedévre 20 K. Külföldön 160 Ed. Egyem &iám ára: SO fillér. POLIT I KAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség él kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hor& úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden csütörtökön és szombtot Nagyobb válságot, mint amilyenbe mostanában került Európa, már régen ért a világ. A hirek, melyek a nagyhatalmak fővárosaiból terjednek el, a legkritikusabb helyzetről beszélnek és mind nyilvánvalóbbá teszik a nagyantantnak megrendült egységét, melyet évek óta a legnagyobb erőfeszítések dacára sem képesek erősíteni a hatalmak, sőt az események következtében félő, hogy az a vékony kis fonál, mely a hatalmakat még összefűzi egymással, rövid időn belül teljesen elszakad. Ha igazak azok a hírek, melyeket egyik angol lapban olvashatni Angolország miniszterének a francia követelésekkel szemben elfoglalt álláspontjáról, akkor megállapítható, hogy a krízis nemcsak a nagyantant egységét bontja meg, de egész Európát válságba dönti. Poincaré jegyzéket juttatott el Londonba, melyben azt az óhajtását fejti ki, hogy az angol kormány csatlakozzék a brüsseli és párisi kormányokhoz és szintén követelje a németektől a ruhrvidéki passiv ellentállás megszüntetését. Franciaország ettől teszi függővé részvételét azon a nemzetközi konferencián, melyen a német jóvátételt megakarják állapítani. Baldwin az uj angol miniszterelnök kijelentette, hogy Franciaországnak jelenlegi módszere mellett a Németországgal való megegyezés teljesen lehetetlen és hogy az Európára nézve döntő jellegű kérdés sokkal fontosabb, mint a francia angol barátság. Ha Franciaország a maga álláspontja mellett kitart, akkor nem marad más választás, mint a teljes szakítás Franciaország és Anglia között. Ha ez a nyilatkozat az angol miniszterelnök részéről tényleg megtörtént, akkor valóban olyan válság küszöbén állunk, mely alkalmas lesz arra, hogy Európa nagyhatalmai egészen uj politikai orientációt kezdjenek és azzal, hogy Franciaországot makacs és önző politikájával magára hagyják, ha egyelőre nem is -teljesen megnyugtató, de mindenesetre tisztultabb helyzetet teremtenek. Biztosra vehető, hogy Angolországot a nagyantantból való kilépése után követi Olaszország is, mely szintén a méltányosság és belátás politikáját folytatja a németekkel szemben felállított jóvátételek kérdésében s az ekképen magára maradt Franciaország Belgiummal együtt lesz felelős az összes következményekért. Tudott dolog, hogy Franciaország a maga akciójában számit a kisantant támogatására, az azonban kérdéses, hogy a kisantant államai a nagy protektort minden gondolkozás nélkül készek-e követni az általa elhatározott legkomolyabb lépések megtételénél is. A kisantant államai nincsenek abban a helyzetben, hogy népeiket a francia terv megvalósítására szolgáló akció segítségére kiszolgáltassák, ezt nem engedi első sorban az államok belső helyzete, nem is szólva azokról az eseményekről, melyek a Balkánon előállottak s a melyek a kisantant két államát igen közelről érintik. A francia nemzetvédeimi tanács összehívása csak feszültebbé teszi a helyzetet és még azokat is komoly gondolkozásra kényszerítik, akik Franciaországnak a németek elleni akcióját eddig tétlenül nézték. A Bulgáriában kitört forradalom és ennek nyomában járó kormány és rendszerváltozás Jugoszláviának belső bajái és a szomszédban bekövetkezett változás folytán keletkezett nyugtalansága, Románia hasonló helyzete, a keleti béke nehézségei mind-mind aggasztólag járulnak az európai helyzet súlyosbításához és csak újabb lökést adnak a válság nyílt kitöréséhez. Idegesség, izgatottság és bizonytalanság lesz úrrá mindenfelé, egy újabb véres háború rémképének kontúrjai rajzolódnak ki a terhes felhőkkel borított horizonton, a nyugodt megfontolás és önmérsékletet alsórendű emberi indulatok váltják fel, amelyek népeket és nemzeteket szembeállítanak újra egymással. Van-e reménység arra, hogy végre a józan ész győzedelmeskedjék, ez a kérdés, amelyre felelnie kell mindazoknak a férfiaknak, kik az államok sorsát intézik s akiknek semmi más feladatuk nem lehet, mint országuk népeinek nyugalmát biztosítani. A súlyos európai válságban várakozva tekint a világ Angolországra, mint minden olyan kritikus időben, amikor a britt birodalom tekintélye és döntő szava lett irányítója az eseményeknek. A terhes idők súlyos napjaiban most is az ő bölcsességétől várja a világválság elsimítását s tőle reméli az oly régóta vágyva vágyott általános békének megteremtését. Energiával párosult politikai bölcsessége millió és millió embereket szabadíthat föl a rettenetes lidércnyomás alól, melyet az emberiség érdekében végre valahára el kell hárítani Európa feje felől. = Az európai államok osztályozása. A miniszterelnökhöz közelálló »Wenkov« Foch marsall a lengyelországi és csehországi és Lerond tábornoknak belgrádi, valamint az angol királyi pár római utazásából, hasonlóképpen a jóvátételi bizottságnak a magyar kérdésben hozott határozatából azt következteti, hogy Európában az államokban uj hatalmi csoportokban való elhelyezkedése megy végbe. Egyik csoportot Anglia, Olaszország, a másikat Franciaország és a kisantt nt alkotja, amely csoportok között a főeltérós az Ausztriával és Magyarországgal szemben való állásfoglalás. Ausztria ügyében a Németországhoz vaió csatlakozás dolgában van eltérés. Se Róma, sem Páris nem engedik meg a csatlakozást, de mig Franciaország a kisantanttai meghiúsítani igyekszik a csatlakozást, addig Olaszország azon fáradozik, hogy Ausztriát és Magyarországot gazdasági téren közvetlenül támogassa. Közepeurópa mai helyeiéből különböző kombinációk keletkezhetnek, sőt az intervencióra is meg lehet a lehetőség. Olaszországnak Közópeurópában az egyensúlyt fenn kell tartani még az esetben is, ha Faanciaország a kisantantot támogatja. — Parlament nélkül is . .. Kramár dr. a cseh nemzeti demokrata párt vezére ismét beszédet mondott egy népgyülésen. A szocia^ lista politikus a koalíció föntartása mellett tört lándzsát és többek között ezt mondotta: „Mi, mint nemzet, nem adjuk ki az államunkat senkinek és ha ez nem menne parlamenttel, akkor mennie kell parlament nélkül is!!“ Beszéde további folyamán hangsúlyozta, hogy csak olyan pártok támogathatják a köztársaságot, melyek nemzeti alapon állanak s a németek csak akkor vehetnek részt a kormányzásban, ha csehszlovák alapra helyezkednek. Kramár beszéde annak a politikának leplezetlen hitvallása, amely ennek a speciálisan nemzetiségi államnak tűzzel-vassal való elcsehesitését tartja feladatának s amely nem ismer mást a köztársaságban, mint tisztán és egyedül csehszlovák nemzeti érdeket. Hogy az ilyen és ezzel egy vágású beszéd elösegiti-e a konszolidációt vagy a megértést szolgálja-e, — oly kérdések, melyekre aligha tudnának a cseh nacionalisták felelni. = A szerb—horvát barátság. A Belgrádban megjelenő »Balkán», a demokraták iapja, a következő »béke* javaslatot hozza a szerb-borvát kérdés rendezése céljából nyilvánosságra : 1. Határozott kérdés a horvát államférfiakhoz, akik 1918-ban aláírták a szerb-horvát megállapodást. Ha a pourparlé sikertelenül végződnék, a további tárgyalások megszakitandók. 2. Miután a Horvátország és Szerbia között négy év alatt békétkötni lehetetlenség volt, az előbbeni ellenséges oszágnak deklarálandó. 3. Horvátország minden ingó és ingatlan vagyona »hadikárpótlás« cimén az általuk Szerbiának okozott károk fejében lefoglalandó. 4. A horvátoknak békét kell diktálni. Fizessenek jóvátételt s velük szemben úgy kell eljárni, mint ahogy eljár Franciaorszeg a Ruhrvidéken. 5. Miután Horvátország ellenséges államnak tekintendő, hiszen a háború befejezéséig elkeseredetten küzdött Szerbia ellen a központi hatalmak oldalán, ezért a károk teljes megtérítéséig szerb kényszer gazdálkodás alá helyezendő. A Horvátországra kiszabott jóvátétel az ausztriai reparációkból levonandó. Irredenta nekünk minden törekvésünk és megmozdulásunk a nacionalista többség előtt, amellyel megokolják velünk szemben alkalmazott és törvényekkel alá nem támasztható intézkedéseiket. Ha mi magyar iskoláról és kultúráról merünk beszélni, akkor a nacionalista lapok kórusa zúgja felénk az irredenta jelzőt. Pedig mi sem csinálunk egyebet, mint amit ök : ragaszkodunk fajunkhoz, nemzeti nyelvünkhöz, kultúránkhoz
