Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-24 / 61-62. szám
i«@fv<innegj|)e«íl% éwf®6$r*«ws* 61—62« sián* CaBtSrtSk* 1923. május 24. KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY RS»S2*4íiüí ár cMh'Httovik íirtékta» j Helyuan i vidékre ««ital üébtiildsaBel: gé'*s érre 80 K. félévre <0 1C« negyedévre Külföldön 160 Ke." Egy«* »'iám érmi 8tt fíllár. POLITIKAI LAP. 20 Ka ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: ÖAÁL GYULA dr. Szerkesztő* BÄiBAftYÄY JÓZSEF dr. Szerfcesntőaég é» Kiadóhivatal: Nádor-« 29 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkiet háromszor: ked^n csütörtökön és szombat«« Hinti Hiú számára bizonyos jogokat biztosítottak a békeszerződésekben, melyeket az aláíró hatalmak és államok magukra nézve kötelezőknek ismertek el. Hogy e jogok menynyire érvényesülnek a valóságban, azt négy év szomorú tapasztalatai igazolják, amelyek a jogos panaszoknak egész sorát idézték föl a kisebbségek részéről. Mert a nemzeti kisebbségek nemcsak azokban az államokban nem élhetnek jogaikkal, amelyek kifejezetten nemzeti államok, de még azokban sem, amelyekben a nemzetiségek túlnyomó számban élnek A nacionalizmus a maga túlzó és féktelen törekvéseivel legyőzhetetlen akadályokat állít a nemzeti ^kisebbségek törvény és szerződés biztosította érvényesülése útjába. A sérelmek orvoslását a népszövetségre bízták, mely hivatva volna a vitás esetekben dönteni. Csakhogy ez a népszövetség a mai összetételében .az egyes tagállamok céljait szolgálja, világosabban szólva, azoknak a kormányoknak céljait, melyek az egyes államokat, mint a népszövetség tagjait képviselik. Megszervezték a népszövetség főtitkárságát, ez azonban csak a tagok érdekeit képviselik. Ez egy bürokratikus szerv, mely nem azonosítaná magát azokkal a jogi igényekkel, melyeket a kisebbségek támasztanak annak az államnak többségével szemben, melyben élnek. Nincs a népszövetségnél olyan szerv, mely a kisebbségek sérelmeinek orvoslását tűzte volna ki céljául s amely közös érdekeik megvédésében támogatást nyújtana. Nagyon megérett az idő arra, hogy a vallási és nemzeti kisebbségek jogainak védelmére egy megfelelő szervet létesítsenek, egy olyan nemzetközi irodát, mely szakvéleményt adhatna a nemzeti kisebbségeket érdeklő ügyekben s amely hivatva lenne arra, hogy a népek között a békét és a jó viszonyt ápolja. A nemzeti kisebbségek védelmének egyik leglelkesebb munkása, Heyking báró, egy ilyen szerv megvalósításán fáradozik és a kisebbségek csak örömmel vehetnek tudomást ennek a nagy emberi célokért és jogokért küzdő férfiúnak törekvéséről. A tervezet szerint a nemzeti kisebbségek egy olyan szervezethez jutnának, mely közvetlen összeköttetést létesítene a népszövetséggel és kizáróan csak a kisebbségek ügyeinek intézésével foglalkozna. Tevékenységet fejthetne ki az egyes kisebbségek érdekében külön és a világ összes nemzeti kisebbségeinek javára munkálkodhatna. Hogy a tervezet testet öltsön, a nem; zeti kisebbségek evidens érdeke. Azért nemcsak azoknak kell támogatni azt, akik a népszövetség eddigi szervezeteiben helyet foglalva, az emberi szabadságjogok érvé! nyesülésének gondolatától át vannak hatva . és a maguk hatáskörében törekednek a í kisebbségek helyzetének javítására, hanem j az összes kisebbségeknek saját fenmara- 1 dásuk jól felfogott érdekében akcióba kell : állani, hogy végre-valahára a sok sérelem i és megaláztatás gyökeres orvoslásra talál{ jón annál a fórumnál, mely minden népek I szabadságának és függetlenségének meg| óvását tűzte ki célul. Nem lehet, nem szabad tétlenül, ölhetett kezekkel nézni tovább azt a pusztító munkát, melyet az elvakult nacionalizmus végez a kisebbségekké! szemben, egy közös, erős védelmi ; frontban kell tömörülni, hogy a biztosított jogok ne csak papíron, de a valóságban is jogok legyenek. = A miniszterelnök Prágában. Svehla miniszierelnők, ki hosszas betegsége után a múlt íj héten érkezett vissza Prágába, újra átvette a \ miniszterelaöki hivatal vezetését. A miniszterelnök előbb Masacyk elnöknél volt kihallgatáson, majd pedig a koalíció ötös bizottságának ülésén •tanácskozott a koalíciós pártok vezetőivel a politikai helyzetről. = A fcisantaRtnak támogatni kell Magyarországot. Hantos Elemér, az utódállamok gazdasági együttműködésének híve, Magyarország és a kisactaot viszonyáról érdekes nyilatkozatot tett egy bécsi estilap munkatársa előtt. Ebben a nyilatkozatban Hantos ny. államtitkár a következőket mondotta: A magyar kérdés a kőzépeurópai helyzet legnagyobb prob' lémáj». Magyarországon eddig a legtöbben azt hitték, hogy ezt a kérdést a többi ntódálla moktól függetlenül lehet megoldani. Most végre megmondották Bekünk, hogy a magyar probléma csak szomszédainkkal együtt oldható meg. Egy politikai közeledés gazdasági előnyei megbfecsníhetetlenek volnának, mivel a mi termelésünk még mindig az elszakadt területekkel való összeköttetésre van beállítva. Még nagyobb jelentőségűek volnának azok a gazdasági és forgalom-politikai előnyök, amelyeket Magyarország uj szomszédjainak nyújthatna. A kisantantnuk Magyarországot természetesen anyagi segítségben is kellene részesítenie. — A koalíció bomlásáról annyi hír jelent már meg a különböző cseh lapokban, hogy valóban nem érne senkit sem váratlanul, ha a koalíciós pártok szétválnának egymástól. Újabb és újabb sérelmekről Írnak az egyes pártorgauumok, amelyek bizonyos érvényesülési törekvések meghiúsulása következtében kerülnek napvilágra. Bizonyos dolog, hogy a hatalom birtoka jelentős dolgot jelent a pártok életében és épen azért is természetes, hogy minden párt, mely a koalícióban helyet foglal, a legfőbb törekvésének tartja, hogy a hatalomból minél nagyobb részt szerezzen meg magának. A húsos fazéknak politikai értelemben vett varázsa még a legdemokratikusabbnak hirdetett köztársaságban sem szűnt meg hódítani és a csehszlovák köztársaság kormányt támogató pártjai valamennyien beleestek e varázs bűvkörébe. Innen i van az, hogy egymás között elégedetlenkednek sérelmeket, megrövidítéseket hangoztatnak és hébe korba megkockáztatják azt a fenyegetést is, hogy otthagyják a kormányt. Most újra ilyen hangok hallhatók a kormánypártok berkeiből és Svehla minisztereinöfe, aki nagy taktikai tehetséggel dicsekedhetik, epen jókor érkezett haza, hogy rendet csináljon az elégedetleükedők között. A koaíció ötös tanácsában mar tárgyalt e kérdésről a »meiiékkormány* vezetőivel és a vezérek biztosították a miniszterelnököt, hogy a koalíciós partoknak elvben az a nézetük, hogy a koalíciót mindenáron tovább fönn kell tartani. Megállapították, hogy a koalíción belül nincsenek olyan differenciák, amelyeket nem lehetne kompromisszum utján kiküszöbölni. A létező differenciákat Svehla miniszterelnöknek sikerül majd áthidalni. = Megint egy újabb elégedetlen. Mindinkább szaporodik azoknak a szánta, akik a jelenlegi állapotokkal nincsenek megelégedve s akiknek minden földi jét ígértek, hogy csak támogassák a háborúban a nagyantot, meg is kapják az ellenértékét. De aztán jött a nagy csalódás. így járt Montenegró is, amelynek lakosainak több mint fele elveszett a háborúban. No aztán meg is kapta a jutalmát, eltörölték az államok sorából, beolvasztották Jugoszláviába, a királyi család és az áll&mférfiai földönfutók lettek és a száműzetés keserű kenyerét eszik. A pan sszkodók számát most Olaszország szaporítja, amelynek igen gokat ígértek a londoni szerződésben. Ugyanis az olasz népnek régi sérelme volt, hogy az antant a békekötésekkor nem tartotta be az 1915. évi londoni egyezményt, mely Olaszországnak Ígérte Dalmáciát, Valonát, széles befolyási zónát Kisázsiában és esetleges kompenzációt Afrikában. Erről a kompenzációról a szerződés 13. § a a következőkép intézkedik: Abban az esetben, ha Franciaország és Nagybritannia gyarmatállományukat Németország rovására megnövelik, ez a két hatalom elvileg elismeri, hogy Olaszországnak egyenértékű kompenzációra van igénye és pedig egyrészről az eritreai, szomáliföldi és líbiai olasz birtokok, másfelől a szomszédos francia és angol gyarmatok közti határ mHgvonásánál. A londoni egyezményből azonban semmi sem valósult meg gyakorlatban, mert Wilson nem irta volt alá és nem is volt hajlandó elismerni. Ezen üt ügy alatt Franciaország és Nagybritannia sem tartották be, melyek pedig aláírták. Olaszország azonban nem nyugodott bele, sőt oly hevesen követelte, az olasz nép oly ellenséges indulattal kezdett viselkedni az antant iránt, hogy az angol kormány jónak látta tárgyalásokat kezdeni. Lord Miiner és az olasz külügyminiszter között jegyzékváltás indult meg, melynek tárgya a Dzsubba-föld átengedése volt. Anglia elismerte erkölcsi kötelezettségét, hogy Olaszországot kárpótolja, mikor azonban a kivitel megbeszélésére került a sor, halogatni kezdte a dolgot, amely végül is elaludt. Most az olasz nép ezeknek a tárgyalásoknak újra felvételét és a Dzsuba-föld átengedését várta. Ehelyett azonban az történt, hogy lord Curzon megkísérelt lemondó nyilatkozatot szerezni az olasz kormánytól. Ez a sakkhuzás Angliában sem talált visszhangra és óriási elkeseredést szít Olaszországban. Az olasz népben ismét ébredeznek az antantellenes érzelmek, melyek Olaszország kisemmizése miatt 1919 ben szinte már szakításra vezettek. Egy olasz szenátor kijelentette, hogy Olaszország népe most már a hagyományos angol barátság iránt is szkeptikus lett, mert több ízben tette azt j\
