Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-19 / 60. szám
1923. május 19 Komáromi Lapok“ 5. oldal Léván ezen a címen bocsátottak el egy csomó malomépitő komáromi szakmunkást. Ugyancsak Léván a rendőrhatóság a munkaadókat fejenként és naponkint 200 kor. pénzbüntetésre ítélte, amiért idegenbeli munkásokat alkalmaztak. Komáromban a kikötő építésnél több mint, fel« a munkásoknak idegen, de vállalkozóknak hajuk szála sa görbül meg. P-dig a város a telek eladási szerződésben világosan kikötötte, hogy a kik ülőmunkánál csak helyi munkások alkalmazhatók. A közmunka referátumnak ez ügyben küldött válaszát az alábbiakban közöljük: _____Közmunk&ügyi kormány referátum. IY. 13716/1923—12032. sz. Tárgy: Komáromi kikötö. — Az építkezés gyorsítása a munkanélküliség enyhítésére. Válasz az 5015/1923. számra. Városi hivatalnak Komárno. A közmunkaügyi korm&nyreferátus közli, hogy tekintettel s ez ottani városi tanács 1923 február 22 én kelt 2353/1923. számú hité roza* ára, mely ide » bratisiavai zsupáni hivatal és a komáromi járási hivatal utján érkezett, megkereste a (137/2/7542—1913. számú átiratával) köiinunkaügyi ininiszeriumot a már előterjesztett a a komáromi kikötőre vonatkozó további objektumok terveinek sürgős jóváhagyása iránt s az építkezési programúi Keretébe!) még néhány egyéb munkát is hozott javaslatba, melyek a foglalkoztatás mpgnöveke- I dósé érdekében végri hajthatók lennének. A közmunkaügyi minisztérium most (az 1923 április 20-án kelt 6—77/3/21101—1923. számú rendelettel) ide közölte, hogy intézkedett, ; miszerint még ez> n építkezési idény alatt egy másik 100 méter ho stu raktár építése végrehajtassék, valamint az adminisztrációs épület j és kapus háza is. A raktár építésére a pályá- j zat a legközelebb ki lesz írva s az adminiszt- j rációs épület részletes tervezetén szintén dói- i goaaab. Ami a komáromi kikötö további munkálatait illeti, a komáromi folyammérnöki hí- ; vatal már régebbeu utasittatott, hogy az illető teiveket haladéktalanul dolgozza ki, még pe- j dig elsősorban olyau munkákat, amelyeknél a munkásság mielőbb foglalkoztatható lenne. i Ezek főleg a pknirozási munkák az újonnan i feltöltött parton, a közút: hidtól keletre, to- i vábbá a nyugati part részletes fölemelése, a j Darányi tebp egyidejű planirozása mellett s j esetleg a kikötői utca egyelőre szükséges ren- j dezése. Ezen tervek jelenleg múlhatatlan tár- j gyalás tárgyát képezik. Ami az ottani beadványnak idegen munká- : sok kikötői munkánál va*ó alkalmazásáról szóló megjegyzésére vonatkozik, a kormányreferátus megjegyzi, hogy minden vállalkozó, aki valamely kikötői munkára megbízást kapott, előre j szerződéssel kötelezi magát arra, hogy első sorban komáromi munkásokat fog alkalmazni. Az állami építészeti hivatal utasítást kapott, j hogy ezen szerződéses feltétel betartását ellen- ) őrizze s miként a vizsgálattal beigazolást nyert, \ a vállalkozó k- vés kivétellel helyi munkásokat alkalmaz. A kivételek a speciális szakmára vonatkoznak, melyre nézve az illető vállalko- j zónák már állandó személyzete van fpl. a kot- } rógépek, elevátorok stb. személyzet*). Bizonyára teljesen megfelel az adásvételi szerződés I megfelelő szakaszának, hogy ha a vállalkozónak i bizonyos lehetőség meghagyatik, hogy a h-lyi ’ munkások közül olyanokat fogadjon munkába, j akik arra tényleg alkalmasnak s a munkára ! készséggel rendelkeznek s ne alkalmazzon olya- j nokat, akik a szerződés eme határozmányának ■ nem felelnek meg. Számos előző munkánál - beigazolást nyert, hogy egyes alkalmazott mun- j kások megfelelő alkalmasságot és teljesítőképességet nem mutattak fel s hogy gyakran i jelentkeznek viták maga a munkásság között j politikai okokból, amelyek a munka haladásának ; javára nem szolgáltak. Miként megállapittatott, minden vállalkozó * köteleztetik, hogy első sorban helyi munkásokat j alkalmazzon s ezenkívül az ottani beadvány j értelmében figyelmeztetve lesz, hogy a mun- ' kások felvétele alkalmával a városi munkaköz- \ vetítő hivatalhoz forduljon. A közmunkattgyi * kormányreferátus reméli, hogy a fentebb említett munkákat a legközelebbi időben meg jehet kezdeni, agy, hogy a mostanáig már elvégzett munkával kapcsolatban a helyi munkásság jelentékenyebb száma a kikötői munkáknál keresethez fog jutni. Utleuél üisumot minden államba a legggorabbsn és legolcsóbban megsieriek. Didékf megbteásohat b leggyorsabb«!» elintézek, mintán heíenkint háromszor megg küldönc Prágába Gjárási dij 25 korona, cím: Lsászló Zsigmond Braiislnua (Pozsony) Száplak-B* 12. sz mmmmmmmmm win A piros írón. Mikor először u!aztam Párizsba, a vonaton sztmben ült velem egy leány, sápadt, naspolya sárga arccal. Közvetlenül az állomás e ötfc kivette kézitükrét, piros írőüját, f két* szémudját. s kényelembe hey zk .dve, miotha ott se lennének, festeni kezdte önmsgát. Szigorú figyelemmel meredt a tükörbe, mint festő, ki önarcképét készi i. E emzett, összefogott, ízerkesztett, eszményített. Az, amit látott, csak anyag volt, akár művésznek a vászon. Pár pillanat múlva csoda történt. Lázat kent szájára, szsmöidjóre éjszakát, két arcára kikeletet. Számomra ez akkoriban élmény volt. Láttam már nőket, kik pingáiják magukat, Öltözőben, vagy hálószobájuk sarkába bajra s titokban készítik a varázslatot. Mennyivel rokonszenvesebb, kedvesebb azonban ez az őszinte kmdőzés, ez a hazugság, mely oly közvetlen, becsületes, hogy már nem is hazugság. Az angol szakács dolgozik ily tiszta eszközökkel, ki a konyha nyílt tűzhelyén szemünk láttára forgatja nyársán a pecsenyét, aztán nyomban a tányérunkra teszi. Azóta ez a rendszer mindenütt diadalmaskodott. Azt olvasom, hogy a puritán londoni nők is rákaptak a divatra s reggel, mikor megindulnak a masztodon-autobuszok, fönn a tetejükön sorban ülnek a hivatalba igyekező lányok s ujlágolvasás, fecsegés helyett festik magukat, társadalmi különbség nélkül, a szépek és fiatalok ép úgy, mint a csúfak és vének. Megszaporodtak a festőnök. Valóságos festőiskola működik, az önfestők fajtájából. A kistáskákból rendre előkerülnek a piros Írónők, melyek a cenzor háborús hagyatékából egyenesen a nőkre szálltak s törülnek vele ráncokat, éji gyűrődéseket, könnyek foltját és aláhúzzák azt, amit fontosnak tartanak. A cenzúra erős. Múltkor itt nálunk is találkoztam a piros irónnal. Még pedig nem valami mulatóhely fülkéjében, hanem nagyapáink tisztes, rozoga jármüvén, a mnlt századbeli omnibuszon. Egy fiatal lány, nem törődve az utasközőnség ámulatával, közvetlenü', minden zavar és álszemérem nélkül, pfngálta magát, odaadó elmélyedéssel. Nem tetszett neki szájának nnalmas, egészséges cseresznyepirosa. Helyette két karmin-vonalat húzott. Szempilláit terhes, álmatag árnyékkal telefujta. Arcának rózsaszín ködét eltüntette valami tompa árnyalattal. Sokáig dolgozott rajta, pirossal, fehérrel, kékkel, ihletésen válogatva festéktálcájáról a kellő színeket. Majd mintegy elfáradva, fölsóhaj tóit, elkészült. A festónőt minden dicséret megillette. Kompozíciója sikerült. Valóban művészit alkotott, mely szebb volt az eredetinél, leheletszerű Rippl Rónai kép, a kezdő korszakból, s nem csodálkoztam volna, ha munkája végeztén arca egyik sarkába, oldalt, sötét krikszkrakszszal od&kanyaritja a művésznő nevét is s alája a cimet: „ Önarckép, pirossal, fehérrel, kékkel, 1923 bél.* Aztán sétálni vitte az Audrássy-ntra erre a népes tárlatra, mert a művészet nyilvánost Ságra is vágyik. Bizonyos, hogy értékes ön\ arcképe azóta elkelt. f Kosztolányi Dezső. Komáromi leveleli. j Kedves Nagyságos Asszony, aki panaszos levelében kikel a mai erkölcsi rend ellen, teljesen igazat adok önnek. De ísz n ezz -1 a témával nem egyszer foglalkoztam, ; d-hát azért visszatérhetünk rá, mert ez a téma '■ olyau, mint a tenger és a szerelmes asszonyok leleményessége: kimeríthetetlen. P**me, hogy van »bban valami fölháboritó, I hogy a legtöbb férfi élte alkonyán gondol a házasságra, amikor rossz a gyomra a sok ven* deglői koszttól, idegrendszere fölmondta a szolgálatot, mint a bomlott óra és tegyük még hozzá, amikor reá illik egy szó váltóztatással az a régi nóta, hogy: Márványkőből van a Tisza feneke, Gyenge vagy már rózsám a szerelemre. A fiatal asszonyka egy figyelmes, előzékeny és jugékony férfit képzel a férjében, aki mint a Baníczkyná, Marlett, Ohuet, Courths Mahler és a többi íimenádé gyárosok regényében olvasta, csó-tka! éüresztgeti reggel és csókkal altatja el este az ő Mucuskáját és napközben is Petrarca szerelm-s szonettjeit sugdossa a fü.ébe, aki szótlanul engedi, hogy az ő gyomra légyen a kis asszonyka tapogatódé, bizonytalan nyomokon haladó és az első hónapokban csak elrontott dolgokat produkáló főzőiadománya részére a ti őrleti nyúl. É3 ehely-tt kap ßgy kifacsart citromot, aki agyon ásitozza a mézeshetek idillikus estéit, aki dör* mög, ha reggel a fiatal asszonyka csókkal ébresztgeti, csókkal köitögti, aki a délutáni csendes perceket alvással tölti és borzalmas hortyogás-al még a kanári madarat is megrémíti, aki ebéd alatt kritizál, mint a vendéglőben szokta, ahol agyongyötörte a pincért, százszor is visszaküldven az ételt, aki amidőn egyszer fánkkal akar neki kedveskedni a drága kis oldalborda, azt meri mondani: — Fiam, ez a pogácsád abszolúte nem sikerült. Az asszonykát elönti a kétségbeesés: — Hiszen ez nem pogácsa, ez fánk! — L;het, hogy te fánkot akartál sütni, de hidd el nekem, hogy még a pogácsa vizsgán is megbuknék. A vendéglőben ilyet nem is & pineér, hau*m a tulajdonos fejéhez vágtam volna, ha lett volna bátorságuk ilyet elém hozni, de ott ilyen figyelmetlenséget nem mertek velem elkövetni. Meg kellett házasodnom, hogy abban az arcátlanságban részesüljek, hogy a kutyának se való pogácsát fánk képében merjék elémbe tálalni. A férj felugrik dühösen, hogy a feketekávé végig ömlik az asztalfutón, amelybe , szegény asszonyka menyasszonykorában annyi boldog gondolatot bekhimzett és belezsubri; kázott. A férj dühösen elrohan, nagy robajjal csapja be az ajtót. Az asszonyka a hozományul kapott ripsz fotelek egyikébe roskad és több batiszt zsebkendőcskét tele sir és ekkor kopog■ uak és belép a sátán. Nem lólábakkal, kilógó nyelvvel, hanem egy leánykori ismerős képében. Az asszony kitörő fuldoklással zokogja el a hallatlan esetet. A sátán — a jóbarát — szítja a tüzet: „Maga el van hanyagolva, maga hercegnőnek született és mint hamupipőkét kezeli az ura. Ez igy nem mehet tovább. Ha | egy megértő barátot keres, itt vagyok ón, I stb. stb.“ A megfőzött asszonyka melegen szorítja meg a sátán ur kezét, még ingadozik, de ami■ kor behozza a korpusz deliktit, a pogácsává , tedegredált fánkot, a sátán ur megeszi az \ egész készletet és megesküszik, hogy ilyen fönségeset még mm ev>-tt és hogy tényleg ez nem is fánk, ez Rektor féle sütemény, ez kugí ler, ez zserbó — az asszonyka szivében föllép valami uj érzés, amit drasztikusan úgy irhat! nánk, hogy „Eb ura fakó“, szelidebben „No, megállj macskám, meg fogod te ezt bánói még!" Ét mire a sátán ur sürü hajlongások és kézcsókolások között eltávozik, a férjuram homlokán, ott, ahol az oktalan hasított körmü állatoknál a szarv szokott kinőni, néhai Török Aurél, a világhírű magyar antropológus finom
