Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-19 / 60. szám
2. oldal. Komáromi Lapok“ 1923, május 19. a ligetben elhantolt francia katonák sírját látogatta meg. Délután 5 órakor tisztelgőket fogadott s 7 órakor elutazott Pozsonyból. == Az emigráoió kudarca. A Pécsben élő emigráció egyik harcos orgánuma: Az Ember megszűnt. Utolsó számában a következő megállapítással búcsúzik: „Az emigráció» sajtó egyetlen konkrét eredményt mulathat föl az utódállamok magyarságában, azt, hogy vele szemben mély ellenérzés vert gyökeretEz a megállapítás az igazságnak keserű beismerése és őszintén mutat arra a kudarcra, amely az «migrációs politikát elkerülhetetlenül kiséri. A bucHizkä méla akkordja azonban sahasem fogja elfeledtetni az utódállamok magyarsága előtt ( azokat a büuöket, melyeket az «migrációs sajtó és annak kreatúrái ellene vétettek. Nagy baj, ha a generálisok utaznak és látogatásokat tesznek és hozzá beszédeket is mondanak; régi tapasztalatok és tegyük hozzá, keserű tapasztalatok árán tanultak meg ezt az igazságot. A közönségnek elevenen jövőbe látó sejtelmei nem igen szoktak csalni és megérzik a veszedelmet, amely körülötte készül. így van a közvélemény Foch marsall látogatásával is, mely a kis antant két tagjánál, Lengyelországban és Csehszlovákiában bizonyára nem pusztán udvariassági tény, hanem komolyabb események megvitatására adott alkalmat. A külföld lapjai egész nyíltan Írnak ennek a látogatásnak hátteréről, amely egy újabb háború eshetőségeit takarja el kulisszái mögött. Uj háború: valljuk be ] őszintén, hgy ezt ebben a köztársaságban ' senki sem akarhatja. Tudjuk, mit jelent a ; háború: élet, vér-és gazdasági áldozatokat és tudjuk azt is, mit termel: nyomort és szenvedést. Mi békét akarunk, a csendes és zavartalan munka lehetőségét és a háború egyenesen ennek a gyökereit metszené el. A marsall legfontosabb nyilatkozata a hadsereg fegyverzéséről szólott, a hadsereg jó felszerelésének szükségességéről. Nem csodálkoznánk, ha ezen felbuzdulva a nemzetvédelmi miniszter újabb póthitelt Múlt. Irta: Vándor Iván. Nyári estefelé fordult be a tanyába a városi fiákkor. A kutyák versenyt futottak az idegen lovakkal és veszett ugatással igyekeztek fogukkal belekapni az első kerék küilöjébe. A kocsiban behunyt szemmel, hátradőlve gondolkezott Kázmér. A felvert por rátapadt arcára, hajára, szempillájára, az egész ember szürke volt tőle teljesen. Négy óra hosszáig kocsikázott Kázmér, mig a városból kiért a tanyára. Ezalatt az az idő alatt végiggondolta az életét, a csalódásait, a reményeit, a lelkesülését, a szárnyaszegettségét,— és ennek az akarásoktól szép és csüggedésektől szomorú életnek a magyarázatát kereste. Mi volt a baj, hogy miuden öröme méreggé változott? Mi volt az a fátum, mely mindent másformára változtatott, mint ahogy képzelte. — Délibábnak láttam a valóságot és valóságnak hittem a káprázatot, ez volt a baj, — állapította meg végre és nagyot sóhajtott. A kocsi nagyot zökkent, Kázmér felnyitotta szemét, de hamar lehunyta újra. A kastélytól mintegy negyedéráayira jártak. És újra végiggondolta, hogy őt megcsalta minden. Pestnek a hamis kultúrája és a kis városnak a sorvasztó egyhangúsága. Es megcsalták az emberek, de megcsalták főleg az asszonyok. Kázmér tiz évvel ezelőtt szeretett egy asszonyt avval a szerelammel, melyben vagy felmaga'ztosul, vagy elkárhozik a lélek. Szekérne a hadsereg jobb felszerelése céljaira. •A háborút sokszor nem lehet elkerülni, nem akkor, ha egy országot megtámadnak; de háborút kezdeni, eltekintve a súlyos történelmi felelősségtől, akár területszerzés, akár más nemzetnek gazdasági ! és politikai leigázása legyenek annak cél- j jai, mindenkor kockázatos dolog. A háború j vabank játéka a nagy ántántnak kedve- * zett; de ép igy kedvezhetett volna a köz- j ponti hatalmaknak is. A háború után bé- : két diktáltak a győztes hatalmak és látjuk-e í békének férges gyümölcseit. A háború tulajdonképpen nem is szűnt meg, mert a generalisszimusz hadserege készen áll és tankjai a Ruhr vidéken dübörögnek. A háború, mint intézmény ellen van kifogásunk, az ellen a háború ellen, amit el lehet kerülni és el kell kerülni. Nekünk semmi érdekünk sem kívánja az életnek és vérnek fokozott adóját és kétségbeejtőre fordult gazdaségi helyzetünk egyenesen tiltakozik minden háborús terv ellen. Megértjük Foch marsallnak nemzete és annak szövetségesei előtt való népszerűségét és nagy tekintélyét. Mi azonban szerencsétlen áldozatai vagyunk az antant számára kivivolt háborús dicsőségnek, amelyet még hosszú ideig fogunk szenvedni. Mi nekünk tehát érthető okokból nincsen örömujjongásra kedvünk és a generalisszimusz tiszteletére felállított diadalkaput díszítő fegyvergúlák és rohamsisakok bennünk csak a keserűség érzetét keltik fel: siratjuk azokat, akik örökre távoztak tőlünk és ismeretlen tájakon porladoznak és siratjuk magunkat, akik a háború hajótöröttjei vagyunk. A rokkant ügy. Hogyan működik a hadigondozó ? — A bürokrácia munkája. — Évekig nem kapják a járandóságokat a rokkantak. Az állami hsdigotidozás, melynek szervezete most nagymegyénként változott, felöleli a háború folytán károsodott egyének gondozásának ügyét, tehát a hadiözvegyek és árvák, az eltűntek, a hadisérültek és rokkantak segítését. Szlovenszkóban ezt az országos hadigondozó hivatal intézi és ennek vannak alárendelve a rette minden idealizmusával és szerette minden fantáziájával. A kezét alig merte érinteni annak a tiszta tekintetű, m&donnaarcu asszonynak, ki az ősztönléüyeknek abból a fajtájából való volt, kitől számonkénti is alig lehet a bűnét, mert jóformán azt sem tudja, mikor vétkezik. Mikor Kázmér megtudta, hogy ez a finom, kecses kis teremtése az Istennek, kire rápazarolta legtisztább érzéseit, csak egy kis nőstény, a tudatlanságának, szenvedélyének és a férfi nép lelkiösmeretlenségének szabad prédája, megraszkódott, megsemmisült a hite, összeomlott az idealizmusa és lelkére valami beteges, nyálkás cinizmus tapadt. Soha nem volt nyugta. Utazott. írni próbált. Untatta a pesti zaj, leköltözött vidékre. A kis város csendje még jobban kínozta. A tekintetébe dtrmesztő közöny költözött, a beszéde gunyoros lett, a baja deres. Minden évben más célt tűzött maga elé és mikor elérte vagy megközelítette, nevetségesen ostobának és kicsinyesnek látta az egészet. Tiz nyugtalan esztendő telt el igy és ekkor találkozott Zsuzsával. Ez a pompás aszszony báuatot hordozott tekintetében, hangjában panaszt és minden mozdulata báj és művészet volt. Egy öregedő, kellemetlen férj oldalán elvonultan élt egy csöndes, kis városi házban. Minden második estén a színházban ült és a hosszú délutánokon egyedül álmodozott vagy olvasgatott. — Ki ez ? — kérdezte magától Kázmér, mikor először ült vele szemben és valami meleget érzett dermedt szivében. kerületi hivatalok. Komáromban működött egy ilyen szerv, a járási hadigondozó, de az még 1922. évben távozott innét és most Pozsonyban működik az is, a nagymegye székhelyén. Ennek a kerületi hadigondozónak lenne a hivatása az, hogy a rokkantakat .támogassa és ügyükben eljárjon. Igen sok a panasz, hogy ez nem történik meg olyan módon, mint azt az ebben a köztársaságban mindig különösen hangsúlyozott demokrácia és szociális gondoskodás elvei megkövetelnék. Magában véve lehetetlenség az, hogy az állam ne tartson fenn Dagyobb városokban olyan szervet, hivatalt, vagy irodát, amely ezt ellássa, és ezt is & községek nyakába varija a többi állami funkcióval együtt. Úgy a falun, mint a városokban is ezt a hatóság végzi, mely adminisztratív munkával amúgy is túl van terhelve. így azután minden ügy nem a személyes érintkezés utján, hanem kérvényezéssel lesz megoldva, ez pedig tudjus, hogy a kövérre hizlalt bürokrácia mellett mit jelent. A szegény rokkant felülvizsgálata után évekig nem kapja meg járulékát. Sürgeti, kérvényez, mig ügyét valahogyan elintézik. Vagy a rokkantnak állapota súlyosbodik, ágynak esik, gyógykezelésre szorul. Ilyen esetben sincsen, aki segítsen, nem kap orvosi segítséget időben, rokkantsági fokát nem állapítják meg újból és igy a legsúlyosabb beteg is csak a régi fillérekhez jut. A rokkant ügyet aktaszerü*n intézni nem lehet. Itt azonban minden ügy aktává változik és az akta nehezen változik át rokkant segéllyé. Nekünk az az érdekünk, hogy Komáromban és környékére nézve valamely formában hadigondozó szervet állítsanak fel, amelynek nem is szükséges feltétlenül hatósági jellegűnek lennie. De ezt fel kellene ruházni azzal a jogkörrel, hogy a betegeken és szüköiködökön segítsen, azokat orvosi ellátásban részesítse, a súlyosabb állapotba jutottakat, hatósági ellenőrzés mellett felülvizsgálhassa és a felsőbb hadigondozó szervnek ebben javaslatokat tehessen. A mai bürokratikus eljárás mellett rengeteg a panasz és az állam < sak félmunkát végez. Egyes rokkantak kapnak trafikjogot, de trafikot nem kapnak hozzá, egy kis tökét csak életbiztosításra kapnak, ami hosszú hónapok müve. Avagy kap a rokkant italmérési engedélyt, ez azonban magában véve nem elég az üdvösségre és & gazdasági boldogulásra. Az italméréshez berendezés és ital is kell, amelyet mérjenek, ehhez pedig töke kell. A rokkant, aki tökéhez jutni nem igen tud, szaladgál társak után és igen sok esetben uzsorás karmok közé kerül (vagy pedig) erkölcsileg megbizhatlan társaságban kénytelen üzletét elkezdeni. — Ki ez? kérdezte újra, mikor észrevette, hogy a Zsuzsa szeme bizalommal tekint homlokára és édes mosollyal hallgatja minden szavát. — Ki ez ? — kérdezte, mikor elhatározta» hogy tanulmányozni fogja ezt az asszonyt» mert úgy érzi, hogy ebben a csodalatos testben lélek lakik és szív, meg szeretet. Ez a Studium különös gyönyörűséggel töltötte el. Hosszú hónapokon keresztül goudgal kutatta az asszonynak minden rejtett érzését és minden titkolt vágyát. Kereste szomorúságának forrását és Ízlése fejlődésének útját. — Ki ez? — kérdezte csodálkozva, mikor megbizonyosodott, hogy ez az asszony hű volt eddig az uránoz és most őt szereti egész leikével és szép teste minden vágyakozásával. —■ Ki ez ? — kérdezte, mikor hosszú vergődés után rászorította ajkát az ajkára és a fülébe csókolta a legszebb szót, amit a férfi ajándékozhat az asszonyának: — Szeretlek. — Ki ez ? — kérdezte, mikor karja leomlott a Zsuzsa derekáról és mikor lelkében újra emelgetni kezdte fejét a kétség: — Egy asszony, —- mondta ekkor, fáradt, üres lélekkel — ez is csak egy asszony. És gavallérosan akarta palástolni kijózanodását, kezetcsókolt Zsuzsának és ezt sngta neki: — Holnap ilyenkor édesem. Zsuzsa elgondolkozott, azután ijedten nézett rá. — Holnap ilyenkor? Hogy gondolja ezt ? Én holnapig itt nem maradhatok. És ekkor ó megsimogatta haját és meg-
