Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-08 / 55. szám
Stgivannegyedik évfolfam» 55. szAm. Kedd, 1923. május 8. >mk KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Ettftzeíéss ár e*efc-®ei©vák drtékb«* s Kelyi«»B és vidékre ps*t#í szétküldéssé!: Sféss évre 80 S, félévre 40 K, .egyedévre 20 K. \ Külföldön 160 Ke. Egyes szám ára i ■ 80 fillér. P OLXT IKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszarkasatő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARAMY&Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatsl: Náúor-u. 23., horá úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mini a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk Tissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ki#i csütörtökön és szombaton A reálpolitika csak jelszó, mely a hatalom birtokosai részéről hangzott fel legelőször a köztársaságban. A külügyminiszter jellemezte a kormány politikáját egyik beszédében ezzel a kitétellel, mint amelyet a mai kormányzat folytat és az életben megvalósít. A hangzatos jelszó a külföld előtt bizonyára tetszéssel találkozott, aminthogy a mai adott viszonyok között egy olyan államnak, mint Csehszlovákia, legszerencsésebb volna reálpolitikát folytatni. Csakhogy ez a politika a valóságban nem érvényesül, mert az egész kormányzati rendszer a legsovénabb nacionalista jelleggel bir, amelyet a centralizmus tüzzel-vassal való keresztülvitele a legkirívóbb módon tesz bizonyossá és elvitathatlanná. A kormánynak, ha a tiszta reális politika alapján állana, már elejétől kezdve számolnia kellett volna mindama adottságokkal és a valóságban létező ismert helyzettel, melyek minden irányban megjelölik az irányt ahhoz az úthoz, mely a gyakorlatban is megvalósítja a reálpolitikát, amely mindazon jogokat és mindazon kötelezettségeket, melyeket az állam megalkotása idejében ünnepélyesen elismertek, nemcsak Írott malasztnak tartja, de érvényesülésüket saját jő szándékával elő is mozdítja. A reálpolitika legfőbb követelménye a meglevőség, a valóság legteljesebb figyelembevétele, melyen kivül semmi mást bázisul el nem fogad, annak pilléreire építi föl egész alkotmányos rendszerét és az állam gazdasági és politikai berendezkedése ezen az alapon nyugszik. A reálpolitikára hivatkozott a szövetkezett magyar ellenzék kiváló politikai elnöke Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő is, hivatkozott pedig azért, mert a kormány a nenzeti kisebbségeknek magatartását számtalan esetben kifogásolta és szemrehányással illette azért, mert nem csinál reálpolitikát. A magyar ellenzék és vele együtt természetesen a magyar nemzeti kisebbség azonnal rálép a reálpolitika útjára, mihelyt a békeszerződésben biztosított jogai minden fentartás nélkül elismertetnek és érvényesíttetnek, mert szerinte egyedül csak akkor lehet valódi reálpolitikát folytatni, hogyha a szerződésben elismert jogok és biztosítékok a maguk elvitathatatlan értelmükben eleven életet nyernek. A szövetkezett ellenzék nagytekintélyű elnöke a legvilágosabban jelölte meg a magyar kisebbség politikáját és egyenes őszinteséggel mutatott rá azokra a föltételekre, melyek teljesítése esetén készen áll a konstruktiv munkára. De amig kisebbségi jogainak semmibevételét tapasztalja, amig lépten-nyomon csak sérelemben lesz része, más politikát a magyar kisebbség nem folytathat, mert elsősorban védekezésre van szorítva, védekezésre fajának és nemzetiségének megtarthatása érdekében. Itt elsősorban a létért folyik a küzdelem, azzal a céltudatos elnemzetietienitésre irányulópolitikával szemben, mely az egész fennálló rendszert minden megnyilatkozásában jellemzi s amely törvénybiztositotta szabadságának és függetlenségének gondolatát is megakarja semmisíteni. A magyar kisebbségek pártjainak működési irányát maga a kormány politikája jelölte ki, magatartása nem lehet más ezidőszerint, mint a törvénnyel és a szerződésekkel kezében a legvégsőkig kitartó védekezés. Reá nézve ez az egyetlen politika, melyet követhet, amely ezidőszerint a legreálisabb. A kormánytól függ, hogy ez a határozott irány megváltozzék. Ehhez azonban az oly sokszor hangoztatott megértés és a vállalt kötelezettségek teljesítése szükséges. — A szövetkezett ellenzéki pártok vezérlő bizottsága szombaton, májas 5-én Ungvári gj ülést tartott. Szilassy Béla dr. elnöki megnyitója után K'órmendy Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő, a vezérlőbizottság politikai elnöke nagyszabású beszédben foglalkozott a helyzettel. Az általános politikai helyzet ismertetése után rátért a csehszlovák kormány politikájára és annak a magyar nemzeti kisebbség eilen irányuló elnemzetietlenitő célzataira. A szónok szerint a csehszlovák kormányzatnak az adottságokkal és ünnepélyesen vállalt kötelezettségekkel számolva, rá kellett volna lépnie a reálpolitikára abban a szellemben, ahogy arról a köztársaság emelkedett szellemű elnöke minden nyiktkoza* táb&n hitvallást tesz. Ez azonban nem igy történt és mégis szemrehányásokat tesz a kormány a magyar ellenzéknek, hogy mért nem csinál reálpolitikát. Igenis, — mondotta Körmendy- Ékes — mi hajlandók vagyunk reálpolitikát csinálni. Őszinte jószándékkal, hátsó gondolat nélkül, a mai államjogi helyzetben lojálisán beilleszkedve, készen állunk a konstruktiv munkára, de természetesen minderre csak a békeszerződésekben már biztosított jogaink elismerésének alapján. Addig, amig jogok helyt tt csak sérelmeink vannak, nem c utálhatunk mást, mint sérelmi politikát. Majd rámutatott az események fejlődése által igazolt azon törekvésre, mely az itteni őslakosságot egy közös frontba kényszeríti tömöríteni s amelyet a magyar egyesült ellenzék hirdetett. Megemlékezett a csehszlovák-magyar viszonyról is, mely feszültségéből mit sem veszített, pedig a jó szomszédi viszonyra feltétlen szükség lenne. A rendtörvényról szólva, kijelentette, hogy az ellenzék a rendtörvéuy keretei között is folytathatja mnnkáját az erőszak politikájával szemben. Végül bizalomra hívta föl a pártokat, mert a keresztényi szeretet és az abból fakadó megértésnek tündöklő, meleg napsugarai a rideg közönynek szürke felhőtömegét átfogják törni. A nagyhatású beszéd ntán Peírogalli Oszkár dr., a Központi Iroda igazgatója tett tartalmas jelentést a közéleti eseményekről, utáaa pedig Tarján Ödön tett előterjesztést az ipari válságról. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő a mezőgazdasági válság helyzetéről tartott értékes és a helyzet minden kis fázisát megvilágító előadást. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Fleisch■ mann Gyula dr. az állampolgárság és községi illetőség kérdésével foglalkozott, Sziklay Ferenc dr. a Petőfi ünnepélyekről referált, Forgách Géza titkár Kaiser Gyulának, az elbocsátott közalkalmazottak ügyében szerkesztett jelentését terjesztette elő. A közös bizottság ülé.-0 késő estig tartott. = Magyar miniszterek Párisban. Bethlen István magyar miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter pénteken megjelentek a Párisban székelő jóvátételi bizottság előtt, hol Bethlen miniszterelnök behatóan tájékoztatta a bizottság tagjait Magyarország mai sivár gazdasági helyzetéről és megvilágította azokat az okokat, melyek a magyar kormányt arra kényszeritették, hogy az antant zálogjogoknak egy időre való fellüggesztését kérjék. A zálogjogok felfüggesztése a külföldi kölcsön megszerzéséhez szükséges. Bethlen előterjesztését a jóvátételi bizottság nagy figyelemmel hallgatta meg ós a memorandumot áttették a magyar osztályhoz véleményezés végett. A magyar miniszterek vasárnap Londonba utaztak. = Scotus Viator és Károlyi Mihály. Az angol Seaton Watson professzor, akit Scotus Viator címen ismernek a világon s aki a szlovák nép érdekében sokat agitált annak idején, most Szlovenszkóban jár, hogy a szlovák nép helyzetét tanulmányozza és egyben az itt élő kisebbségek viszonyairól is érdeklődjék. így természetesen az itt élő magyarok helyzetéről is tudomást akar szerezni. Hogy azonban ezt milyen szemüvegen fogja Scotus Viator nézni, arra nézve elég, ha egyik érsekaj vári kormánylap idevágó sorait idézzük. E lap munkatársa meginterjúvolta a professzort. A munkatárs megjegyzi, hogy a professzor nagyon jól van informálva az itteni magyarság helyzetéről, mert — mint a lap Írja — úgy a prágai hivatalos körök, miut a Bécsben élő progresszív magyar politikusok, sok és nagy súlyt helyeztek rá, hogy töviről hegyire megismerje azt. Ha meg ehhez hozzávesszük, hogy a professzor az interjuv végén „meleg szavakkal emlékezett meg Károlyi MiháJyról és Jászi Oszkárról“, akkor tisztában lehetünk Scotus Viator tárgyilagosságával és pártatlanságával és nem csodálkozunk, ha az interjuv méltó helyet foglalna a „Bécsi Magyaréban, noha igy is mólté helyen látott napvilágot. Kikötő és hajógyár. — máj. 7. Ez a két ügy került a város legutóbbi közgyűlésén tárgyalásra. Az első abban a vonatkozásban, hogy az állam újabb területeket kér és e helyett «serét ajánl fel, fel nem használt területekre nézve, viszont szolgalmi jogot kér a hídfeljáró előtt sínek lefektetésére. (Ezt, amint mindenki láthatja, szolgalmi jog bevárása nélkül is megtették). A közgyűlés a kérelem felett nem határozott, mert a kikötő eladása tárgyában kötött szerződésben oly pontozatot vett észre, amelyet az egész közgyűlés egyértelmű megnyilatkozása szerint, a szerződésbe fel nem vettek.
