Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-05 / 54. szám
Í95i3 május 5 «Komáromi Lapok« 7. oldal. — „Odipasz király“ előadása nyolcszáz személlyel. Jakabffy Dezsőnek, az aradi színház főrendezőjének nagyszerű terve, amely szerint szabadtéri előadásban akarja bemntatoi „Ödipusz király*-!,, Sophokles tragédiáját, minden valőszinüség szerint rövid idő alatt megvalósul. Robu János dr., Arad főpolgármestere teljesen magáévá tette a tervet és kijelentette, hogy minden eszközzel azon lesz, hogy a klasszikus görög tragédia előadását jnnius végén megtarthassák. A tanács kedden foglalkozik Jakabffy beadványával, de a tanácstagok véleményéből már is megállapítható, hogy egyhangúlag el fogják fogadni. Ödipusz király előadása különben Románia legnagyobb kultureseményének Ígérkezik. Az előadás a knlturpalota főbejárata előtt fog lejátszódni és á város erre az alkalomra teljesen átalakíttatja a Knlturpalota előtti teret. Reinhard mintegy tiz éve Parisban, Londonban, Bécsben, Berlinben és Budapesten mutatta be Ödipusz királyt és a budapesti rendezésben Reinhardtn&k Jakabffy is segédkezett, aki most ugyanerre a mintára, kereteiben azonban kibővítve akarja a Sophokles tragédiát Aradon megrendezni. A darabot két hétig fogjak játszani és pedig hét estén magyarul és hét estén románul, csak a statiszta személyzet lesz internacionális, mert ehhez 300 férfi, mintegy 200 nő és 300 gyermek szükséges. A román előadást az eddigi terv szerint a bukaresti nemzeti színház tagjai játszanák. A magyar előadásban a királyt Kürthy József, a budapesti Nemzeti Szinház tagja, a királynét Poór Lili, Theiré ziást Janovics Jenő dr., Creont Sipos Zsigmond, a korintusi követet Fekete Mihály, a papot Olasz Lajos játszák, azonkívül van a darabban 12 öreg pap, ezekre Erdély hat magyar szinházának drámai társulatából két-két tagot kérnek fel. A szereplők megválasztásánál szükség volt azokra, akiknek imponáló megjelenésük és hangjuk van. Az előadás keletében kívánatos zenét az aradi filharmonikusok vonós együttese fogja szolgáltatni. Ödipasz király előadása Thébe városában kezdődik, ahol a pestis erősen pusztít. A beállítás a misztikus hangulatba bevonja a város harangjait is és ez alkalommal minden harangot félrevernek Aradon, a vároldalon pedig két ágyulövés hangzik el. Ezzel a hatásos kezdéssel, indul meg az előadás, amelyben a nyolcszáz statiszta részvétele adja a vezető színészek játékához a nagyszerű hátteret. Az első díszelőadásra Arad városa meghívja & királyi párt, az udvart, a kormányt, a diplomácia tagjait és a vármegyék vezetőségeit. Az előadásokra érkező vidékiek részére 50 százalékos jegykedvezményt kér Arad, nem lehetetlen azonban, hogy a vasút teljesen 'díjtalanul lógja szállítani a közönséget, mert az eddigi yuhatolódzásokra már ilyen irányú információkat kapott a város. — A nagy emberek megbecsülése. A centennáriumok egymást érik Európában. A franciák olyan ünnepséget rendeztek Pasteur tiszteletére, amilyent a Gloire megtestesítője, a világverő Napoleon sem kapott; hasonló fénnyel ünnepelték meg Renant, most pedig Boisser és Pascal születésének évfordulójára készülnek. Anatole France mondotta a Renan-ünnepen tartott emlékbeszédében, hogy a nagyemberek tisztelete demokratikus jellemvonás, csak azóta szokás, amióta a hűbéri társadalom nivellálódobt és a születési arisztokrácia legalább elvben megszűnt. Falóban a nagy emberek kultusza a francia forradalom előtt ismeretlen volt. Tisztelték őket, •Ivasták müveiket, de személyük nem részesült elyan ünneplésben és magasztalásban, mint napjainkban. Ennek a sajátságos újkori jelenségnek figyelemreméltó magyarázatát adja Guilelmo Ferrero, a világhirü olasz történetíró és gondolkodó a párisi Illustration egyik njabb számában. Szerinte a nagyemberek tisztelete nem egyéb, mint a szentek tiszteletének modern j formája, más szóval: „a nagyemberek korunk i laikus szentjei“. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyház szentjei vesztettek volna hatásokból és jelentőségükből a hívők előtt, I esak ők, a múlt nagy emberei, egy olyan kor- l aak a nagyságai, amely a hitet és hitért szén- j védett vértanúhalált mindenek felett való leg- ] nagyobb érdemnek tartotta. De az embereknek \ szükségük van mindig olyan egyénekre, akik \ közülük kimagaslanak, akiket csodálhatnak, 1 még akkor is, ha esetleg nem értették meg őket. A tapasztalat azt mutatja, hogz ez egészen ösztönös jelenség. Franciaországban nagy tömegek ünnepelték Pasteurt, legnagyobbrészt olyan emberek, akik az ő valódi nagyságát nem is tudhatják méltányolni, mert ahhoz bizonyos magasabb műveltség és szakképzettség kell. A Renan ünnepeken sok ezren részt vettek olyanok, akik munkáiból soha egy betűt sem olvastak. A tudósok, a feltalálók, de még az Írók és költők is csak egy kis körben, a tanult emberek szakkörében találnak valódi méltánylásra és megértésre, emléküket mégis tz egész nemzet tiszteli. A politikusok, a törvényhozók, szóval azok a nagyemberek, akik nemzetük életében nagy változásokat hoztak létre, már közelebb állanak a nagy tömegekhez. A törvényhozó minden időben kivételes nagy tiszteletnek tárgya volt. A spártaiak templomot emeltek törvényhozójuknak, Lyknrgosnak tiszteletére és mint isteni személyt magasztalták. Koránk laikus szentjeinek a tisztelete egyik legszebb emberi jellemvonás. Inkább arisztokratikus tulajdonság, mint demokratikus, annak dacára, hogy az újkori demokrácia szülötte; mert megbecsülése az igazi tekintélynek, valódi emoeri kiválóságnak. Elcserélném nagyobb lakásomat egy két- vagy háromszobás lakással. Cím a kiadóban. — Diadalmas száma. Diadalmas asszonyról. A hetilapok között példátlan gazdagsággal vezet a Színházi Élet uj száma, mely a Városi színház újdonságáról a Diadalmas asszonyról számol be cikkben, képben, kottában. A Magyar színház nj darabjáról a Szidikóről is ez a szám hoz beszámolót. Külön érdekessége e héten Incze Sándor hetilapjának a sport rovat, melyben az M T K- Ameteur az F T C. Törekvés mérkőzésről, a hegyi motorversenyről, Schafferről a gólkirályról vaunak érdekes fényképfelvételek. Rengeteg cikk, kép tarkítja a számot, melynek ára 150.korona, negyedévi előfizetés 1.500.- korona. Kiadóhivatal Budapest Erzsébet körút 29. — Furcsa ötletek. Vannak még? ügy látszik, igen. Az emberek javíthatatlan ábrándozók, nem közönyös nekik, hol nyugszik majd porhüvelyük, kiválasztják sírjukat, előre megépíttetik kriptájukat és akadnak olyanok is, kik méret szerint megcsináltatják koporsójukat. Nem csodálatos, hogy Sarah Bernhardt, ki egész életében a színpadon mozgott regényes színdarabok keretében és hősi verseket szavalt, szintén ezek közé tartozik. Ő is már életében megrendelte koporsóját és most abban temették el. De az már különösebb, rejtélyesebb, hogy Darwin, a nagy angol természettudós szintén elkészíttette koporsóját pár évvel halála előtt. Hiszen Darwin, a természettudomány élesszemü búvára, nem sok fontosságot tulajdoníthatott annak, hogy milyen deszka-, vagy ércdobozban válik porrá teste. Egyszerűen az történt, hogy a falusi asztalos, ki gyakran csinált dobozokat és ládákat a tudós készítményei számára, egyizben váltig panaszkodott, hogy nincs munkája és szeretne valamit kapni. Erre Darwin nem minden gúny nélkül megrendelte nala koporsóját s az asztalos el is szállította hozzá. Csakhogy mégsem ebben temeték el. Mikor meghalt, belefektették holttestét az asztalos koporsójába, de aztán díszesebb érckoporsóba helyezték. Darwin mindössze két napig pihent a koporsóban. Majd átadták a készítőjének, az asztalosnak s később eladták. A Manchester Guardian vidám történetet is mesél a koporsóról. Angliában, valahol vidéken élt egy gazdálkodó, ki sehogyse tudott boldogulni és elment a szomszéd városba szerencsét próbálni. Itt meg is gazdagodott. De öreg napjaira elhatározta, hogy visszatér a falujába. Házi holmijai között volt egy koporsó is, melyet egyszer roszkedvében csináltatott. Parasztszekéren ezt is hazaszállította többi cokmókjaival együtt. Útközben hatalmas nyári zápor fogta el, mire ő a koporsót egy fához támasztotta és nehogy megázzék, beleállt, mint valami faköpönyegbe. Pár járókelő meglátta az országúton és ámulva közeledett a csodálatos tárgyhoz. Egyszerre felnyílt a koporsó fedele és egy ősz, szakállas fej kandikált ki belőle. Természetesen a kiváncsiak azonnal kereket oldottak. Ezek a furcsa történetek nem régen estek meg, hanem szinte most, napjainkban. Az emberek foglalkoznak haláluk gondolatával és utolsó házukat még ma is gyakran elkészíttetik. — A napfény, mint a rákbetegség ellenszere. A modern orvostudomány elsőrangú gyógyitóeszköz rangjára emelte a napfényt. A múlt héten egy tudós francia orvos, Maurice Benoit, előadást tartott a párisi orvosi akadémián arról, hogy a napfény milyen kitűnő hatású a rákbetegség gyógyításában. Franciaország térképén kimutatta, hogy azokon a vidékeken, amelyek napsütésesek, ritkább a rákbetegség, vagy egyáltalában elő sem fordul. Ilyenek Franciaország déli tájai, a csaknem állandóan napsütéses francia Riviera, az Alpesek déli fekvésű lejtői. Kimutatta még azt is, hogy a falusi lakosság között ritkább ez a pusztító betegség, mint a nagyvárosokban. A külföldi példák is ezt a feltevést igazolják. A napfényes Spanyolországban jóval ritkább a rákos megbetegedés, mint a ködös és boru3 Angliában. Hollandiában sokkal kisebb az esetek száma, mint Svájcban. Ugyanezt igazolja az amerikai tapasztalat is. Kanadában és az Egyesült Államokban igen gyakran fellépő betegség a rák, mig a déli államokban elenyésző ritkaság. Az élíettani tudomány csak legújabban jött rá, hogy a nap sugárzó energiájának minden életjelenségben elsőrendű jelentősége van, amelyet régen nem sejtettek. Charles Henry, a Sorbonne tanára, ezt az elmúlt esztendőkben kísérletileg bebizonyította. Benoit megállapításai kétségtelenné teszik, hogy a napsugarasnak a rákbetegség gyógyításában körülbelül ugyanolyan hatásuk van, mint a tuberkulózis kezelésében. — Menyegző a tengeren. Nemrégiben érkezett meg Newyorkba a President Polk hajó, ainei^ Southamptonból indult ki. Ezen az oceánjárón egy svájci jegyespár útra kelt Amerika felé, hogy megérkezésük után egyik ottani rokonuknál tartsák meg az esküvőt. A fiatalok a hajóút első napjain valamin összekülönböztek és olyan harag támadt kinőttük, hogy a jeggyürüket. egymáshoz dobták, kijelentésével ama sablonos mondásnak, hogy most már mindennek vége köztük. Mintán azonban a hajó csak lassan vitorlázott az amerikai partok felé s közben napok teltek el, a jegyespár, amelynek érintkezni kellett egymással, mihamar .meggondolta a dolgot és kibékült. Ekkor villant meg bennük az a gondolat, hogy jó volna hamarosan megesküdni, mert ha közel Amerikához megint összevesznek és kiszállnak, talán sohasem találkoznak többé és igy nem is békülhetnek ki. A hajó kapitánya, akihez kérdést intéztek, hajlandó volt arra, hogy a hajón adják össze őket s ilyen formán az esküvő meg is történt az utasok élénk részvétele és kellő ünnepélyességük mellett. Az esketési szertartás után a kapitány jónak látta tudatni a párral, hogy miután a tengeren keltek öszszö, az amerikai törvények értelmében csakis az esetben válhatnak el, ha a szövetségi bírósághoz fordulnak, amely egyedül illetékes a tengeren történt házasságok fölbontásának kimondására. — Különös klubok. Ma véletlenül kezünkbe került egy jegyzék, amely Páris és London klubjainak névsorát tartalmazza. Ez a jegyzék igen sok furcsa klubot emlit fel. Néhány érdekes alakulást kiragadunk. Londonban van például egy Piszeorruak Klubja. Ennek antipodusa a nagyorruak klubja, amely magát egyszerűen Orrklubnak nevezi. Furcsa egyesülés a Gorombák Klubja, amelynek csak olyanok lehetnek tagjai, akiket már ismételten elitéltek becsületsértésért. Csak a klub nevének megfelelő testsúllyal rendelkezők léphetnek be a 100 Kilósok Klubjába. A boldogtalan szerelmesei viszont a Sóhajok Klubjában akadhatnak sorstársakra Miként e különös egyesületekből kitűnik, Párisban és Londonban nemcsak sok bolond, de egyúttal boldog ember is szaladgál, akinek nincs más gondja ilyen különös klubok alapításánál. — Popper báró végrendelete: „Fiam csak akkor veheti el menyasszonyát, ha annak szülei is visszatérnek a zsidó vallásra!“ Előkelő bécsi társaságokban jelenleg egy készülőben levő társadalmi szenzációról beszélnek. A küszöbön álló társadalmi szenzációról bécsi cserkesztöségünk a Következőkben számol be: Oskar von Körner, az ismert nevű dúsgazdag osztrák nagyiparos, akinek a különböző többi utódállamokban is nagy érdekeltségei vannak, miutegy másfél évtized előtt, karrierjének fellendülése idején családjával együtt kikeresztelkedett, megszerezte magának az osztrák nemességet és ennek alapján két neve közé beszúrta az oív ? elökelöen hangzó »von« szócskát. Oskar von
