Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-14 / 45. szám
) $2$ április fí 4 t.&po*4 5 oldal. vallotta, &ogy titkos társas&gíől kapott megbízást & császárellenes merényletre. A bűbós vizsgálat azonban semmiféle ikemolyat nem produkált. Összeesküvőt, szimatoltak mindig és mindenütt s & töhbi köct enu» k érdeke követelte a titkos levélcenzmát is. Még Haynau ajánlotta 1850 junia-i 2% én N. E. t«58 IPr=re8ervat, jelzéssel Sebwarzenbtrgen At a császárnak. Elfogadták a kimerítő tervet « szentül Ml ön bizalmi szegélyek végezték a levéltitok megsértését; Pesten a iblrhedt Poseb poetafőoők, ''Pozsonyban és Slécsben még íá/termettebb ckäf ellenőrizte a magyar leveleket. Hogy milyen nagyra becsülték az „észrevétleu adatszerzést“, azt jellemzi, bogy az egyik postafönök tfia legfőbb tivósági alelßök, a másiké külügyminiszter, s h rmaáiké aagykövet lelt. A női ügyesség felíüBÖen érvényesült a levélből,fásbana gyanútlan címzett, JegapróVb nyomát sem látta annak, hogy a pecsétes levelét fölnyitották és titkos Írását is kibüngészték. A höigyspíclik látnivaló készséggel „mószerolták“ épp a nőket. Miskolci Ilona (álnéven a Nemzeti Színház harmadrangú tagja) fölhívta a policáj figyelmét a karpercekre, melyeken az aradi tizenhárom vértanú kezdőbetűiből alakult ki a rebellis mordat; a rendőrfőnök által Bécsbe közvetített. Meldung szerint: Panonniftl Vergiss deine Todten nicht, als Kläger leben sie weiter. A lázitó ezüsthuázások ügyénél fontosabb volt az a „gaz merénylet“, amely a Nemzeti SzÍEház díszelőadásán történt. A színésznő kém ott ült a kazalon, amikor tüntettek a fíotterhalte ellen s ennek következése csaknem busz letartóztatás volt. Tizennégy pisszegő* harmiac haiminc botütéssel gyaláztak meg. Ugyancsak a Nemzeti Szinbázhaa történt, hogy egy színésznő fiatal udvarlója szóbfihozta „Pp“ t (Pépét), vagyis Protean n pribéket, mire a színésznő olyan pletykát mondott el a rendörigszg&tóról és az egyik „i> agas személyiségről'’, amelynél csak „az álkárrendszer eilen nyilvánított, rágalma" sértőbb. Az „elfogult“ magyar nőket különben az áe békitetíe ki — amit Podhorszky Mária államfogelynő jegyzett föl — hogy Protmannt a felesége (Sigray Jakab unokája fűzte a magyarsághoz. (Ez téves. Sigray unokája H ues* István báró, a magyarfaió adlátus — Albrecht balkezének — anyja volt.) Se a magyar nők, se a férfiak nem tudták elfelejteni, hogy az ő Vortra-jai fundamentnmává. szervezték országszerte a policájt, a különítményeket (kirendeltségeket) s a rendszer ieggjülöltebb intézke•dé eit. A rendőri levéltárban találtak olyan fásciVulust, amelynek első darabját a nőkém 1849 Julius 19-éu irta s az utolsót, tizenegy évvel később. Kidves alak volt „Madsme Marianne Innom nte“, aki a spionage t kiadta albérletbe egy Packi nevű embernek s ez mindig a bécsi Spaengler gasse 565. szám alá irt a ravasz Máriának; da egyszer a levelet elcsípték (épp arról számolt be, hogy milyen tok aranyat schieberolnak, csempésznek Pest— Bécs között) s az álkémet fülönfogták. Egyetlenegy spicli adatai egész ládát töltenek meg. Jelentik még azt is, bogy a londoni konfidensek Bécsből értesitendők; figyeljék meg a Kálózdy-léle zenésztáivaságot, amely a gyűlölt lord Palmerston estélyén lépett föl s Huuyady Lászlóból is előadott egy betétet. Nő-kémek tesznek jelentést egy Bach huszár „zsarolási“ ügyétől, amely Vácott pattant ki. Az illető magához hivatta a jobbmódu birtokosokat s elmondta nekik, hogy „gyanú alatt vannak“, de ö hallgatni fog, ha ennyi meg eBnyi pénzt adnak neki. Néhányan fizettek is, mert ismerték a bosszúálló természetét, de egy uriasszony, akinek idegbajos férje öngyilkossá lett, nyilvánosságra vitte a dolgot. Nő-kém tett panaszt egy Bolnai nevű szinész ellen is, aki a Nemzeti Színházban Hamlet és Antonius szerepét játszotta el és Laborfalvi Róza (Jókainé), valamint Szigligeti előtt állítólag „compromittans“ nyilatkozatot tett Hildegard főhercegasszony (Albrechtné) udvartartásáról. Újabb kimerítő jelentést kértek, de ez hiányzik az akták közül. A nő-kém ugyanis elkámforgott Pestről, amikor ott az első kolerabir megjelent. Elrendelték, hogy a Loge — ez volt a titkos postaszolgálat hivatalos neve — tartsa szemmel Bolnai és Jókainé leveleit is, de „a páholy“ kopói semmi pozitívumot nem tudtak kisütni, áinnál hasznosabb imfomációkat sikerült szerezni azokból a levelekből, amelyeket Teleki. László gróf irt Battyfeany Lajos özvegyének és Tel»ki Gyula grófnak. Egy nőspicn oly ügyes kézsel bontotta föl és továbbította a lemásolás után valamennyi levelet, hogy az érdekeltek sose vették észre. Az egész női spiciimódszert leginkább jellemzi a „fesche Matild“ esete. Nincs rá adat, miint több másnál, hogy közönséges fizetett kém lett volna; de annál nagyobb buzgésággal végezte hossza időn át osztrák néző pontból . rendkívül értékes munkáját. Mindig valóban olőkelő körökben fordult meg és módja volt rá, kogy éveken At közvetlenül informálja magát JR®chberg gróf miniszterelnököt is, miután a Párosított Bach 1859 augusztus 21-én nagykövetté bukott. A csinos asszony anyja Köztiéi ues zsvari karmester leánya volt és zongorattwésznőből V. Verdinánd nejének fökooKtrnája. ,Matild lakay Ede lovastiszt felesége Jett. A férj gyűlölte a szabadságharc vezetőit,, a magyarok ellen küzdött és ezért kapott később vbáróságot, majd tábornoki rangot ás. Soti-a föJjsknti a szemfüles Matiid sajátkezű leveleiben a pesti mágnásasszonyokaí. Viszont nagyon ajánlja Babarczy Antal bárót, aki Németországban minden pénzét eikártyázia, „felsőbb érdekek“ miatt, — megvásárlásra. De sokkal nvgyobb jelentőségű kémleveleket is irt; a többek közt olfant, amely végül Széchenyi István gréf öngyilkosságára vezetett. Ez a történelmi érdekessége irat (az osztrák miniszterelnöki iratok közt — Prásidial-Akteu R. II. fatciku us <— (ma is olyatinttó) a kö vetkezőket mondja: — Rcckberg gróf a legközelebbi napokban rá tadná magát szánni, isogy egy környékbeli házban házkutatást tartasson, akkor a kormány egy felforgató pártnak minden fonalát megismerhetné. Éiőczóval: uevet és helyet. Kiderüli, hogy Széchenyiről és Dőbiingröl van szó. Matild jól szimatolt és Európa egyik legkiválóbb nyomozója, Felsenthal Köppl Rudolf állapította meg, hogy a gyors házkutatásra szükség van. Minthogy nőik kikutatását is tervezték, a hat rendőri személyen kívül egy „asszonyi segéderő“ is vonUit ki a döblingi elmegyógyintézet be. Korán reggel fogták körül a házat és lepték meg a bennlakókat. Széchenyi méltóságteljesen és úri előzékenységgel fogadta még a rendőrség embereit is. Felstnthal tanácsos elismeri: „Der Gefertigte wurde vom Grafen Széchenyi mit chavaleresker Höflichkeit empfangen.“ Pedig hosszú órákon át gyötörték a kutatással és minden iratát, levelét stb. elkobozták, a többi közt hatszáz nagyoldalra irt magyar szatiriáját a Bach rendszer ellen, intim leveleit és valamennyi napJójegyzeté*. Még aznap (1860 március 3) újra kezdte a naplót, de mar csak április elsejéig folytatta rövid, szakadozott mondatok ban. Thierry rendőnniciszter megígérte neki, hogy a döblingi ház nem nyújthat védelmet, sőt maga Albrecht főherceg is ezt irta róla Kempeunek : — Nem lehet, hogy valaki csak azért, mert tébolydában van, minden további nélkül zavartalanul világgá szórhassa a kormányellenes érzelmeinek ilyen veszélyes kitöréseit. A legnagyobb magyar március 31 én azt irta naplójába, hogy el van veszve és másnap csak ezt a négy szót: „Kann mich nicht retten !“ Egy hétig vívódott és husvét vasárnapja előtt éjszaka lőtte agyon magát. Ez volt a nőspiclik legzajosabb „eredménye“. Vas Gereben centennáriuma. — Raddkovics József: 1823—1868. — »Hullatja levelét az idő vén fája .. .« Újabb száz év emlékét ünnepeljük késő bus unokák. Ez évben immár harmadszor, Petőfi és Madách után Tas Gereben, Radákovics József emlékezetére gyújtunk örömtüzeket. Ma száz éve annak, hogy a fürgedi szegényes gazdatiszti lakban nagy örömöt váltott ki az örvendező szülők szivében egy parányi ember sikongása. A múzsa ott őrködött bölcsője felett és az első csókkal eljegyezte őt a magyar nyelv fáradhatatlan, törthetetien művészének. Ki nem ösrneri az ő regényeit, rajzait, adomáit, aki magyar? Ki nem lelkesült izzó fajszeretetén, a magyar múlt gyönyörű kópeiD, aki csak magyar szót ért? A kölcsön-könyvtárak legrougyosabb kötetei között ott találjak az ő műveit is. A nép, amelyért élt, küzdött és szenvedett, azzal rótta és rója le háláját, hogy műveiből tanulja meg a magyar életet megbecsülni, a magyar szót szeretni, de legfőképpen a magyar lélek nemes kincseit önjeikében oj virágzásnak indítani. Az emlékezés napján némuljon el a hívas talos irodalmi kritika és szólaljon meg bennünk & magyar szív és lélek. Ne lássuk meg a regények szerkezeti hibáit, inkább hajtsuk meg az elismerés zászlóját a magyar néplélek legigazabb festője előtt. Ahogyan Dickens alakjai angolok, AgarMeeanu alakjai románok, Zola emberei franciák, fás Gerebenéi magyarok, akik csak ott születhettek az »arany kalásszal telt öko3 rónaságon,« a Balaton tükre közelében, a Bakony vadonjában, a Badacsony szöllőhasogatta lejtőin, a bihari rónán, a Hortobágyon. Testvérteien nép voitank és vagyunk. Önmagunkban lettünk naggyá, de önhibánk aláztak meg a sors | kegyetlen végzése szerint, mert elfelejtettük ma- i gyár voltunkat, a magyar erényeket sárba taj podtuk, csak hibáinkat ápoltuk. Pedig ha nem | ezt tesszük, mi más utakat vehetett volua sorsuuk. Mi csak olvastuk Vas Gereben holt betűit, de élő lelkét elfelejtettük magunkba szívni. Küzdelmes élete csak egy cél érdekét szolgálta, tükröt tartani népe elébe: ismerd meg magad és szánts uj éielbarázdákat a magyar ugaron, hogy szivednek magvai fajodnak nemességében uj életet teremjenek. Oly korszakban lett Íróvá, mikor még magyarul Írni szent hivatás volt, lelkesedés k; l ett hozzá, mert betűből élni vajmi keseiü kenyér volt. Petőfi, Arany, Tompa, Jókai és a többi nagyság ihíettsége dolgozott benne, ha nem is emelkedett oly magasra mÍDt ők, bár tehetsége meg lett volna hozzá, de mostoha sorsa minduntalan akadályozta emelkedését. Érdekes irói egyéniség. Csak magyar levegőn tud élni. Sohasem kódorog külföldre témáért, ott marad ő azon a vidéken, hol a magyar szó az ur. Tárgyköre ezért elég zártkörű s mégis változatos, mert nincs a magyar életnek jel.emző alakja, amelyiket ne szerepeltetne vagy hibáinak ostorozásával, vagy erényeinek dicséretével. A magyar regényírás Petőfije é3 Aranyja, akit ugyanannak a szeretate tüzel s hevít, mint ezeket. Nála is a magyar néplélek ismerete és rajzolása a főérdem. Erköic-javitó cé ját ezzel akarja elérni. Fel akarja rázni a faji öntudatot tespedtsógébőí a tett akarására, hogy népe nagy legyen, hiszen hite, meggyőződése az, hogy a magyarságnak érvényesülnie kell és csak önmagában van a hiba, ha ez be nem következik. Csodálatos is a magyar géniusz szeszélye. Egy évben teremti Petrovicsból Petőfit s Radákovicsból Vas Gerebent. S mi célból? Mindkettőt egy célra, csak mig az egyik a lanttal kezében küzd, a másik tollal hadakozik a magyarságért. Ikertestvérek, akikben egy anya vére buzog, forr, a magyar hazáé. Mig az egyik dalaiban nyújt vigaszt nemzetének a szenvedésben, a másik adomáival kacagtatja meg a búskomorságba merült magyarokat, mig az egyik tüzes ifjú lelkének lángérzelmeivel igyekszik a faji öntudatra emelkedést népében emelni, a másik a dicső múlt ragyogó képeivel akarja kiváltani a magyarság tettre vágyó akarasát. Nemcsak születésük ideje, lelkűk azonossága fűzi őket össze, hanem haláluk is. Az egyik eltűnik a gyászos csatatér sok száz halottja között, a győztesek idegen diadalorditásai közepette s haló porait hiába keresik, a másik idegen földbe tér pihenni magyar szó nélkül a temetésén s csak későn veszik észre azok, akikért küzdelmes életét vívta, hogy valaki hiányzik, eltűnt közülök és hozzák haza Bécsből hamvait. K. N. Simor Jenőről. A mi neves művész szülöttünket, Simor Jenő hegedűművészt, a szeretet, a ragaszkodás száz és száz megnyilatkozásával halmozták el Marosvásárhelyen, amikor köztudomássá vált, hogy a zenatanári, katedrától búcsút vesz és áthajózik a dicsőségek honába, Amerikába. Az egész erdélyi sajtó, nemcsak a magyar, hanem a román is őszinte sajnálkozását fejezte ki, hogy Simor Jenő eltávozik. De nemcsak a sajnálkozásuknak adtak kifejezést, hanem az őszinte
