Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-14 / 45. szám
6 olöai Kfjír.áromi Lapo* 18L'3. április 14. . elismerés hangján méltatták és dicsérték Sitnor Jenő művészetét. A szeretet, a ragaszkodás legszebben nyilvánult meg, amikor a marosvásárhelyi kultúrpalotában bucsuh ingversenyét tartotta f. é. februtr 19-én. Ttlán itt átadjuk a szót a marosvásárhelyi sajtónak, amelynek egyik orgánuma igy ir Simor bucsuhangveraenyéről: Hétfőn este a Kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében adta Maroevásárbelyen utolsó hangversenyét Simor Jenő hegedűművész, a helyi zeneiskola tanára. Esen az estén szólalt meg legutoljára Simor hegedűje a marosvásárbdyi publikum előtt, amely, hogy mennyire lelkesedett az 5 művészetéért, legjobban bizo nyitotta a bucsua3télyen való tömeges megjelenés v«l. Ekkora publikomot egy hangverseny alkalmával már régóta nem láttak a Kultúrpalota falai. Valósággal tüntető hangulat vált nri’á a meleg estén, mellyel Simor a legteljesebb mértékben méltónak bizonyult arra a szereteti1?, mely őt uálunk ittléte alatt szakadatlanul ki sérte és sikert sikerre halmozva nap-nap után gyarapította népszerűségét. A hétfői est csillogó koronája volt az ő művészi teljesítményének. A közönség zugó és szűnni nem akaró tapsokban nyilvánította elragadtatását a gondosan összeállított program minden száma után. Ezen az iinnepszámba menő estén éreztük csak igazán, mily értéket képviselt Marosvásárhely művészéletében a Simor egyénisége és kit veszítettünk el Simor Jenőben az ó távozásával. Dí erről ne többet. A műsor első réözében Beethoven Kreutzcr-szonátája adott alkalmat a távozó művész ünneplésére, akit tisztelői két gyönyörűen elkészített babérkoszorúval leptek meg. A második rész minden száma egy-egy gyöngyszemét képviselte a Simor művészeténsk, mely oly nagy hatást váltott ki, hogy & művész a közönség szüntelen tapsai között még a szokásos ráadásokból is kifogyott és a publikum percekig hiába tapsolt a legutolsó ráadásért. Hangverseny után a műrész tiszteletére bankett volt a Transsylvania éttermében, ahol Radó Sándor városi tanácsos a tanács nevében meghaló, őszinte szavakkal búcsúzott a távozó Simor Jenőtől. A társaság a legvidámabb hangulatban záróráig együttmaradt. Simor Jenő május 5-én ül hajóra és most már vissz&vouhatatlanul elindul Amerikába, újabb sikereinek hálásabb hazája felé. — Energ. — De olvassunk egy másik marosvásárhelyi lapot. íme: Megizmosodott ég a magautját megtaláló tehetség diadalmas kibontakozásának voltunk tanúi . .. Művészete próbakövének bizonyítéka már maga a — változatosan összeállított mű sor. Beethoven ragyogó Kreutzer-Sonátáját — e páratlanul nehéz és nagy feladatot igénylő darabot leszürten és tartózkodóan, de plasztikusan 8 az árnyalatokban gazdag elmélyedéssel adta. Mozart, a finom forma, édes melódia mesterének Menuet-jével még közelebb férkőzött a szivekhez. Kezében kristálytisztán szélssenrezgön és tömören muzsikált a hegedű. Sdnezeta meleg, lírai lágysággal, szivetejtón tört elő, Dvorak-Kreisler : Slawische Tanzwelsen előadásában. És a Rondo (Mozart-Kreisler) bravúros hegedüszóban kifejezhető, lüktető élete fiatalos friss hévvel tisztán csengett-bongott. A Zsizsmann zongorakisérete külön élmény. A Kreutzer- Sonata I. és III. tételének tiszta művészetéért illeti a pálma. A koszorút é3 a közönség szeretetét kifejező tapsorkánt a művész egy marék harmatos ibolyával köszönte meg: a felejthetetlen szépenzengö, Schubert Wiegenliedjével... És a mindeneken át diadalmasan előtörő drága magyar dalt, a „Csak egy kis lány“-t már a szivek húrjain muzsikálta. — Mi féltő szeretettel kisérjük a msssze idegenbe s kendőlobogtatással intünk hozzá búcsút. Művészete itt sarjadt, itt szökkent szárba, ebben a városban izmosodott. Ide, erre a szomorú magyar földre térjen vissza! Adja az Isten: dicsőséggel rakottán s ne elgáncsolva, csalódásokkal tele. Mert higyje el, hogy a szeretet láthatatlan láncai, melyek az édes anyaföldhöz fűznek — mindennél erősebbek. A viszontlátásra! Dékániné Máthé Mariska. Alkonyi vágyak. Nem csodálkozni semmin és senkin, Galoppban vágtatni az életen át — Csodák kapujában a lépcsőn megállni, És dúdolni egy ócska, szent melódiát... Ezt szeretném! Ámulni az álmok röpke rebbenésén, Gúnyolni a világ nagy mechanizmusát, Vak, dermedt éjen bús erdőn kószálni S beteg víziókban látni csók csodát ... 1 Ezt szeretném! Álmaim kalászát kaszálja valóság, Vérttelen lestem csak érje kardcsapás, Az akarás szelepjét tovább fűti vágyam, Új kin s öröm jöjjön... mindig más és más... Ezt szeretném! Sikítva feszüljön minden húr magasra, Dárdaként meredjen rám a norma s rend — Az Élet gázlóján mégis átjutok majd, S akkor várjon áldott, áhitatos csend .. . Ezt szeretném! És akkor szeretném, hogy hűvös ujjaid, Békét simítva fejemre tegyed; S én ájult vággyal győztesként, szolgaként Véresre csókolnám kicsike kezed . . . Ezt szeretném! . .. Kertész Imre. A lányos mamák minden esetre érdeklődéssel fogják olvasni az alábbi sorokat; a lányos mamák, akiknek egyik főgondjuk, hogy leányaiknak jövőjét biztosítsák. A msi gazdasági pangás mellett a leányok kenyérkereseti pályái a nullára szálltak alá, hiszen még a férfiak se tudnak álláshoz jutni, tehát a leányok jövőjének biztosítása : ma már úgy szólván csak a férjhazmenés. De ! ez is napról napra gyérül. A gazdasági pangás | a házasságkötéseket is csökkenti. Ez aztán magával hozza az elnéptelenedést, amely kü■ lönösen Franciaországban ijesztően terjed A franciák szinte kétségbeesett küzdel| met folytatnak a születések csökkenése ellen. I Folyvást uj tervek, eszmék é3 javaslatok me| rülnek fel ebben a megoldhatatlannak látszó kérdésben, hogy mi módon lehetne benépesíteni Franciaországot, hogy a francia faj megtarthassa kulturális és politikai vezető szerepét. Most feltűnést keltő könyv jelent meg í a párisi könyvpiacon egy Georges Anquetil nevű szociálpolitikus tollából. A szerző azt i javasolja, hogy születések csökkenésének l elhárítására be kell hozni a polygámiát, lehe- i tővé kell tenni törvényes utón, hogy egy férfinek több felesége is lehessen. Anquel szerint ez a mai társadalomban könnyű szerrel megvalósitható. Nem hisszük azonban, hogy a merész gondolatnak Franciaországban vagy bármely civilizált országban sok hive akadna. A történelem ugyanis azt mutatja, hogy poligám társadalmak a ritka népességű és a nagy pusztaságokon elterülő társadalmak voltak. A családapa ezeknél a népeknél korlátlan ur volt és feleségei közt munkamegosztás uralkodott. Egyik végezte a barmok őrzését, a másik ruhát szőtt, a harmadik főzött stb. A városok| ban lakó népeknél, például a mohamedán ara' bóknál és törököknél is megvan a poligámia, de itt nem gazdasági, hanem vallásos alapjai vannak. Itt azonban már nem általános ; csak a szultánok, pasák és a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy több feleséget tartsanak. Törökországban ma már mindenkinak egy felesége van, sőt úgy látszik, sokan azt tartják, hogy még egy is sok, mert Mustafa Kemal ; pasa néhány hónappal ezelőtt házassági kényszert rendelt el. Anquetil ur terve bizarr és mulatságos öÜ8t, nem komoly terv a népszaporodás előmozdítására. A civilizált népeknél általánossá vált monogámia, amellett, hogy vallásos alapjai vannak, ugylátszik természetes és szükségképeni. Az idők folyamán rajtank ki-Ivül eső társadalmi erők hozták létre a mai családot, ezt a legkisebb emberi közösséget s ezt megdönteni mesterséges beavatkozással vagy poligámia tőrvényesitésével lehetetlenség. I Eüt mutatja elsősorban a török példa. A. törvények megengedik a poligámiát és mégis áttért az egész nemzet spontán módon az egyneműségre. Az olasz bolsevikek is megpróbálták ledöoteni a családot. Ők a családnak természetes ellenségei, mert ebben a legkisebb társaságban az egyéni szabadság végső mentsvárát látják. Meg kell tehát szerintük azt is semmisiteni, hogy mindenki állami rabszolgává váljék, hogy az állami önkény ellen ne legyen többé men dék. Tervük nem sikerült, azért nem is erőltették tovább. Ds nagy kérdés, hogy a poligámia behozatala megszüntetné e bármely országban a születések csökkenését. A fran iák már minden eszközt kipróbáltak : jutalmakat adnak a sokgyerskes családapáknak, behonák az agglegényadót, gyemíkszépségversenyeket rendeznek stb. De mindez hiábavalónak bizonyult. A szaporátlanság okai mélyebben fekvők, semhogy ilyen fölszínes beavatkozásokkal meg lehetne gátolni. Nem hihető tehát, hogy komolyan vennék Anquetil nr mulatságos ötletét. — Előkészület a bérmálásra. A komáromi rk. plébánia hivatal a bérmálással kapcsolatosan tudó más vétel és miheztartás céljából a következőket hozza a közönség tudomására. 1. A bérmálandók összeírása folyó hó 16-án, | — hétfőn — kezdődik és tart április 21-ig — í szombatig — bezárólag. Jelentkezni lehet na[ ponkint a plébánia hivatalban d. u. 2—6 ig. j Szombaton túl jelentkezések nem fogadtatnak | el. 2. A bérmálandók oktatása április 22-én I veszi kezdetét, vasárnap d. u. 3 órakor — a hittan előtt — lesz az elő tanítás, ápril. 23— » 25-ig, vagyis hétfőn kedden és szerdán a tanítás este 7 órakor lesz a sz. András főtemplomban. Hangsúlyozva figyelmezteti a plébánia hivatal a bérmálandókat, hogy minden tanításon pontosan jelenjenek meg, mert, a távolmaradók nem fognak megbérmáltatni. 3. A bérmálandók gyóntatása ápril 26-án — csütörtökön — reggel kezdődik 6 órakor s tart befejezőleg 28 ig szombat délig. Azok, akik délelőtt meggyóntak, í még ugyanaz nap d. u. 2 órától kezdve a I; plébánia hivatalban átvehetik bérma cédulájuí kát, melyért kiállítási dij és egyéb a bérmálással kapcsolatos költségek címén átvételkor 3 j K fizetendő. 4. Ápril 29 én vasárnap a bérmá: lás 1-ső napján a sz. András templomban I V28 kor sz. mise, utána sz. beszéd, melynek végeztével megkezdődik a bérmálás, melyet I dr. Jantausch Pál apostoli adminisztrátor fog Í végezni. Hogy pedig a bérmálás megszakítás nélkül folytatható legyen, a 9 órai nagy mise nem a sz. András templomban, hanem a sz. Rozália templomában lesz megtartva. A bér- 1 málás 2-ik napján ápril 30-áu a tanuló ifjúság í fog megbérmáltatni, kezdődik úgy mint az első I napon J/sö-kor sz. misével. — Oltáregyesületi gyűlés. A komáromi oltáregyesület folyó hó 11-én délután 4 órakor a Majlátü iskola tanácskozó termében igen látogatott gyűlést tartott, melyen a tagok majdnem teljes számban jelentek meg. Az elnöknö, Kalabusz Istvánné meleg szavakkal üdvözölvén a hölgyeket és megnyitván a gyűlést, és felkéri az igazgatót, dr. Majer Imre apátplébánost, hogy a tárgyalás alá kerülő ügyeket v ismertesse a tagokkal. Az apátplébáaos bemutatja a gablonzi N89tendla cégtől az oltáregye! sülatnek megtekintés céljából küldött violaszinü ; vonatust, dalmatikákat és pluvialét, melyekre 1 a templomnak tekintettel a vasárnapi üunepé\ lyes papi segédlettel végzett isteni tiszteleteknél I nagy szüksége van. A selyembroguate-bol készült ornatus nagyon megtetszett a hölgyeknek s azért egyhangúlag elhatározták, hogy azt megtartják s a templom részére 1600 K-ért megveszik a hozzátartozó viola sziuű főpapi keztyüvel egyetemben; egyben elhatározták, hogy a tagdijakat 2 K-ról 5 K-ra emelik fel ; s ezúton kérik mindazon tagokat, akika folyó évre a 2 K tagdíjakat már befizették, a felemelés kapcsán előállott 3 K differenciát az egye- I sülét pénztárába utólag beszolgáltatni szives- 5 kedjenek, hogy az adósságok kifizethetők l legyenek. Az oltáregyesületi hölgyek ezen njabb * áldozatkészsége legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a tagok hivatásuknak magaslatán állanak.
