Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-13 / 6. szám
2. oldal „Komáromi Lapok* 1923. január 13. Ezeket a gondolatokat vetjük fel politikusainknak, arra kérve, hogy a magyar egységet összekovácsolta Erdély magyarsága és a magyar egység érce összeolvadt délen is. ügy hallatszik ez felénk, mint távoli harangsző zengése, mely magunkba szállásra int, lelkűnkig hatol és felébreszti bennünk a hitet. Mi is ezt akarjuk ébresztgetni: a magyar hitet a magyarnak egységében és ezzel a magyarok szomorú jelene után szebb jövendőjében. = A Ruhr-vidék megszállása. Két gyalog- és egy lovas hadosztállyal kezdte meg Franciaország és Belgium a Ruhr-vidék megszállását és a csapatok már be is vonultak Essenbe. A hosszú tanácskozásoknak ime ez a vége, Franciaország önálló akciót indított meg Németország ellen és az ország egyik legszámottevőbb ipari területét megszállja, hogy erőszakkal kényszerítse Németországot & jóvátételnek olyan arányban való megfizetésére, a milyenben azt Franciaország óhajtja. Az egész világ érdeklődése szegeződik arra a területre, hol a „győztes“ franciák újra megvetették a lábukat s újabb nyomorúságot borítanak a népek millióira. Anglia fékező politikája vereséget szenvedett, s úgy látszik, hogy az angol közvélemény egyelőre megelégszik azzal, hogy elitéli Franciaország lépését, Amerika pedig egyszerűen visszavonul és a szemlélő kényelmes páholyából nézi, hogy mint pusztul és sülyed Európa. Németország végtelen megaláztatásában tiltakozó szavát emeli föl a franciák kegyetlen eljárása ellen és elhatározta, hogy mivel Franciaországnak ezen akcióját a versaillesi béke megsértésének tekinti, Franciaországnak nem fizet jóvátételt. Hogy micsoda bonyodalmak következhetnek a franciák ezen egyéni akciójából, azt megítélni nem lehet, a hatalmak között valami határozatlanság uralkodik és a tehetetlenségnek szimptómái látszanak azon a magatartáson, mellyel az események fejlődését szemlélik. A háború szellője süban végig egész Európán újra és felidézödnek a népek előtt azok a véres rettenetességek, melyeket egy újabb világrengés okozhat a sebeiből inég mindig kinem gyógyult emberiség testén. Nincs bölcsesség, nincs tisztánlátás, mely az indulatokat fékezni tudná, a „béke“ ötödik esztendejéban rém -s árnyak jelennek lenini Kálin ielolnaP | Irta: Bársony István. Azt hiszem, minden vérbeli vadászembernek, akiben ősi férfias vállalkozókedv és nagyszerű élmények után való sóvárgás szunnyad, álma és bensőséges forró vágya, hogy bárcsak annyira kegyeibe fogadná Diana istenasszony, hogy legalább egyszer az életében belekóstolhatna az exotikus földrészek fantasztikus érdé kessógü, izgalmas vadászataiba és ne kelljen lezárnia Írott, vagy csak emlékezésben megtartott vadásznaplóját azokkal a jobbára nagyon is egyhangú és szürke élményekkel, amelyeknél többet és becsesebbet a szerény helyzetű magyar vadászok legtöbbjének bizony nem kínál a sors. Aki Kittenberger előadásait végighallgatta, abban ez az érzés sajátszerü lemondással párosulhatott olyan irányban, hogy hiába minden, még az esetleges véletlen szerencse az exotikus világokba bekukkanásra sem lehetne sokkal több a semminél, mert ahoz, amit ez a mi afrikajáró magyar vérünk a kisujjában hordoz a stádiumából, esztendők, meg évtizedek állandó megfigyelése, saját átélése, lassan-lassan összegyűlendő praktikus tudása kell, amit egy olyan, a körülményekhez képest lehetőleg kényelmessé tett afritsai (maradjunk ennél) »kiruccanás« még a körvonalaiban sem bírhat számunkra megszerezni. Mielőtt tovább folytatnám, bemutatom Kittenberger Kálmánt nagyjából azoknak, akik nem ismerik és méltán kiváncsiak rá. Nekem ugyan kedves gyereköcsóm őkigyelme, akit nem túlságosan könnyen megnyiladozó szivembe fo*) Hogy a Komáromban e hó 18-án csütörtökön d. u. 5 órakor a kultúrpalota nagytermében felolvasást tart himeves magyar Afrika-utazó és rettenthetetlen oroazlánvadász, milyen kitűnő nevet vívott ki magának, legjobban bizonyttja, hogy a magyar vadászok Nesztora, az európai hirü Bársony István is ilyen melegen ir róía. meg a horizonton, melyek megremegtetik a világ lelkét, — csak csupán azokét nem, akik népek millióinak sorsát intézik s a kik hatalmi érdekekből képesek még arra is, hogy újra vérbe bontsák a világot, könnyelmű-ín kockára vetve még saját népük sorsát is. A mostani francia erőszakos akció a Clemenceauk és Poincarék végzetes ideológiájának következménye, de ezért nemcsak a franciák, de az antant többi hatalmai is egyformán felelősek. = Magyar kisgazda és kisiparospárti ülés. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos párt rimaszombati körzetének választmánya folyó hó 6 án dr. Törköly József elnöklete mellett ülést tartott, melyen megjelent a párt illusztris elnöke Szeut-Ivány József nem zetgyülési képviselő is, ki hatalmas és a magyar nemzeti kisebbségek helyzetét ecsetelő beszédet mondott. Beszédében megemlékezett Sziovenszkó autonómiájáról is, mellyel kapcsolatban megjeiöita a pártnak állásfoglalását az autonómia mellett. A párt elsőrendű feladatának tekinti a szlovák ellenzéknek eegitségére állani önkormányzatának kivívása és a tervszerű és nyilvánvaló elcsahesitő politika ellen folyó harcában is. Da támogatni kell azért is, mert a nemzeti kisebbségi jogaink biztosítását — ez mindinkább bizonyossá válik — a keresztény alapon álló politisától várhatjuk. Majd a Csehszlovákiában élő magyarság küzdelmét fejtegetve, Szent- Ivány rátért az uj „lojáli “ magyarpárc alakulására és arra a hírlapi reklámra, mely az Érsekújváron megjelenő s a kormány szolgálatában álló magyar nyelvű lapban napvilágot látott. Nem félünk tőle — ugymod, — a magyar nép egyszerű fiai megfogják érteni, mit jelent nekünk ez a párt, melynek programmját Szlo- I venszkó miniszterének és Medveczky Lajos csehszlovák vezérférfiunak szólamai kisérik. A vezér végül fölhívta a párt tagjait a küzdelemre és a kötelességek önzetlen és bátor teljesítésére. Az általános nagy tetszéssel fogadott beszéd után Sörös Béla, a párt országos alelnöke mondott köszönetét meleg szavakban Szent-Ivány nemzetgyűlési képviselőnek, aki miadenkor meg tudta találni a helyes utat és a párt működését olyan útra terelte, amely miodenkor megfelel a magyar nemzet érdekeinek. A választmányi ülésen Nagy Sándor körzeti titkár terjesztette elő a körzet működéséről szóló jelentését, Fodor Jenő az általános gazdasági helyzetről tartott előadást. Pápezsik András kisgazda & magyar kisgazdák tarthagadtam; de azért nem vagyok elfogult iránta: I sőt, a szeretetem vele szemben csak szigorúbbá tudná tenni, aminthogy a magamhoz tartozók ' iránt mindig kevésbé vagyok elnéző; tő!ük jobban bánt, ha kifogás alá esnek, mint a nekem közömbös idegenektől. Nos, Kálmán öcsémről, ha valaki úgy rátekint, senki sem tételezné fel azt, ami benne, mint egész férfiemberben, még fizikailag is lakik. Iokább alacsony, mint kö zéptermelü, aféle kis v»sürü« ember : zömök, izmos, szívós, üdeareu, alaposan gyérhaju, szőke legény, most negyven éves; született Léván, tizennyolc óvet töltött kis megszakításokkal az exotikus földrészeken ; ott kint nagy szakállat eresztett, mert nehéz a rendes borotválkozás, de meg tekintélyt is tartott vele a törzsfőnökök közt ; itthon leányarcuvá borotválkozik, mint valami kispap, megforditottja a színésznek, aki akkor növeszt bajszot, amikor szünetel a színháza. Az én Kálmán fiam a »pihenéskor« borotválkozik, itthon t. i. ráér. így tetszik jobban magamagának — vagy másvalakinek? — ezt ne firtassuk. Nos, ez a ma is fiatalember (hozzám képest!), kapja magát huszonkét esztendős korában és nekivág a nagy világnak egymaga, minden igazán számottevő »támogatás« nélkül, amilyen lett volna például valamely hivatalosan segélyezett, vagy nagyúri passzióból kerekedett expedíció, sok emberrel, sok eszközével és módjával a várható mindenféle eshetőség bajaitól való menekülésnek. Amilyen volt például a Rooswelt-féle világhíres expedíció, amely minden elképzelhető európai kényelmet biztosi tott magának a vadonban is; vagy amilyen akár a mi nagyuraink egyik-másikáé is lehetett, akik nem sajnálják a nagy pénzt, anyagi áldozatot, stb., hogy karavánt állitassanak össze magoknak és vittek magokkal a civilizált világból mindent, ami a szállítást elbírta s amivel ott kint könnyithették a dolgokat. Jól tették; hisz tatlan helyzetét ismertette. Telek A. Sándor a kisiparosok helyzetéről beszélt, mi? Kovács Kálmán tartalmas előadásban a különböző adónemekről és ezzel kapcsolatban a kormány adópolitikájáról terjesztett elő határozati javaslatot, melyben erélyes tiltakozás foglaltatik az igazságtalan adóztatás ellen. = A kópviaelőház ülése. A nemzetgyűlés elnöksége ülést tartott, melyen a képviselőház legközelebbi ülésével és annak tárgyaival foglalkoztak. Az elnökség egyidőre még nem döntött a nemzetgyűlés határidejéről, mert ezt a január 23 án tartandó ülésén fogja meghatározni. Valószínűnek tartják, hogy az adott viszonyok között a nemzetgyüiés február hó előtt nem tart gyűlést. = A magyar-csehszlovák gazdasági tárgyalások. Különböző hírlapi jelentések arról szólnak, hogy a múlt év őszén megkezdett és a karácsonyi ünnepek miatt megszakított magyar és csehszlovák tárgyalások újból halasztást szén védték. A bizottságoknak már január 3 án össze kellett volna újra ülni, de akkor január 24 éré halasztották a tanácskozások újra fölvételét. Legújabban már a tárgyalások végleges meghiúsulásáról is beszélnek, aminek a LidovéNoviny szerint az az oka, hogy a magyar del-gátasok a tárgyalásokon a magyar kisebbségekre vonatkozó politikai kérdéseket is előterjesztettek, amiknek napirendre tűzését a csehszlovák delegátusok visszautasították, ügy látszik a kisebbségi kérdéseket a csehszlovák köztársaság képviselői nem engedik érinteni sem és annak a magyarok által a békeszerződések értelmében való érvényesítése elől mereven elzárkóznak. Korai kiábrándulások. Az erőltetve és boszutól vezettetve öszszetákolt világbéke alkotta uj állapotokat jogosan lehetne nevezni a korai kiábrándulásoknak. A horvátok, az erdélyi románok, a csehszlovákiai szlovák testvéreink jó nagy része követeli az autonóm jogait, mert alaposan kiábrándultak az uj boldog állapotokból. Ez a korai kiábrándulás Elszasz-Lotharingiában is észlelhető. Csodák-esodájára, az elszászlotharingiaiak ugyancsak kiábrándultak a franciák nagy szerelméből. Ma már bizonyos, hogy Elszász-Lotharingia problémája legalább is annyiban volt oka a világháborúnak, mint a trónörökös meggyilkolása, vagy az expanzív orosz politika. A tehették. Da ez a huszonkétéves fiú a maga egyedüivalóságában mégis csak ideálisabban verekedte végig a kezdet nehézségeit, mint férfi. És nekem ez tetszik benne elsősorban. Ez el szánt vállalkozás, ez a kalandosan bátor nekivágás, ez a »mersz«, bátran mondhatnám : »magyar virtus !« — teringettét, igazán jobban irigyelem őt az élményeiért, mint R joseweltet ; mint ahogy jobban irigylem a repülőgépen magasra feljutó sportmannái is azt a turistát, aki ezer veszedelem közt, véresre dörzsölt újakkal kapaszkodik fel valamely eddig meg nem hódított komor havascsucsra, hogy onnan úgy nézzen szét, mint akit ahhoz a tüudéri látványhoz csak a saját személyes ereje, akarata, képessége, kitartása, testi-lelki rátermettsége segített. Kittenberger Kálmán efélét cselekedett. Maga törts az utat magának mindenütt. Tudtommal egyetlen olyan társa, benső barátja volt, akivel egy ideig együtt dolgozott. Kovácsnak hívták, elpusztult valahol a Nilus vidékén; ép olyan elszánt természetbúvár volt, amilyen vállalkozó vadászszá és állatfogóvá fejlődött Kittenberger, akinek egyébiránt vademberek és vadállatok voltak a társasága azelőtt is, azután is napról-napra, évről-évre, leszámítva ebből angol fogságát, amikor internáltán érezte évekig a keserves rabságot. Haj, de amikor a sivatagokat, a vadont járhatta, — a steppéket, az őserdőket, — a mindent elnyelő tropikus mocsarakat... Kaffer bivaly bikát nyomozva emitt, oroszlánnal párbajozva amott ; rinocerosztámadásokat parírozva egy szem golyóval... Közvetlen közelségből fényképezve le olyan ősbarmokat, amelyek másodpercek alatt végezhettek volna vele, ha észreveszik ; s emellett másképen is dolgozva keményén ; lőttvadat preparálva múzeumok számára ; vadfogás fortélyait tanulgatva és aztán eredményesen gyakorolva ős száz nélkülözés-
