Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-31 / 39. szám
6. oldal. „Komáromi Lapok Ifi4'3 március 31. Illetőség, útlevél. Nem lehet illetőséget kapni. — Három törvény alapján bírálják el. — Aki húsz év óta itt lakik, az idegen. — Aki itt született, annak az illetősége sem bizonyos — És más csodálatos történetek. — Szerezd meg az illetőséget 1 Ha valakit a zsidó nagy átokkal sújtaná* nak, nem lehetne ennél rosszabbat kívánni neki, mert az illetőség vizeit a folyó év január elseje óta — pontosan a nagyközségesités terminusától, — annyira felkavarták a hullámok, hogy azon minden törekvés hajótörést szenved. Mintha valami elvarázsolt országban volnánk: nem akarjuk elhinni mi, öreg őslakók. Lapozgatva múltúnk naplójában, talán nem is vagyunk idevalók, hogy lehet ez a csoda? Pedig ez a csoda itt történik Komáromban, a Csehszlovák respublikában 1923 január 1. óta. A nagy vallatásnál egy megdöbbentő eredmény fog kisülni, a 15000 polgári lakosból 5000, vagy talán 10000 is nem idevaló, mert nincsen itt illetősége. — Adót fizettem, veti ellen egyik benszülött komáromi. Igen ám, ezt könnyű mondani De az az adó mikor fizetődött? Mert ha 1910. óv után, úgy mehet édes öregem a feketesarga efbe, 1910. > év után az már nem számit régi adózásnak, ez uj adózás, az adózásnak egy átmeneti időszaka, mely középutat képez az államfordulatot előző világháború között. Ez a világháború és azt követő békék küszöbe. Nem számit. — Itt születtem, — közbeveti — egy másik színes fejű őszbe csavarodott komáromi öregur. — Jó, jó, de csak lassan a testtel. Az a kérdés, hogy a kedves papája hol született? Mivel azonban ő Jászalsószantmihálj falvan látta meg a felkelő napot, kegyelmed itt nem szerezhetett illetőséget, mert az, hogy kedves papája ide nősült, az még nem elég az üdvösségre. Igazolnia kell, hogy a kedves papa 1847-ben Já3zalsószentmihályfalván elveszítette az illetőséget és azt itt megszerezte. — Van illetőségi bizonyítványom kettő* ; három is. Szép, szép, de ezek egyszerű stilus vagy ' blankettagyakorlatok. A feloszlott zsupáni híva- j tál megsemmisítette az 1919 —1922. közt kiadott összes illetőségi bizonyítványokat. A borábbiak semmisek, mert azokat magyar hatóság állította ki és az osztrák törvény szempontjából is kifogás tárgyát képezik. — Én, mint államhivatalnok szereztem illetőséget. — Súlyos tévedés kedves államhivatalnok ur. önnek, mint ide beballagott államhivatalnoknak tudnia kell azt, hogy a 236. számú törvény második novellájának utolsó előtti kikezdése értelmében ez a törvénycikk már módosítva van és az államhivatalnok is tartozik állampolgárságát igazolni, azután községi kötelékbe való felvételt kérni, amelyet esetleg kilátásba helyeznek és ez alapon, ha az állampolgárság tisztába jött, akkor lehet beszélni az illetőségről is. — Nyugdíjas vagyok már huszonhét esztendeje és itt élvezem a nyugdijamat. — Bácsikám,nem tudom meddigfogja élvezui a nyugdijat. Ha felkotorják az illetőségét, kiderül, hogy itt nem szerezhetett, mert nem tudja igazolni a négy évi adózást 1910 előtt, mert maga csak negyedosztályu kereseti adót fizetett, a községi terhekhez nem járult, ennélfogva illetősége igen vitás. .; Valaki megszólal a vitatkozó társaságban: — Kérem, most az öregapám keresztlevelét kell kivennem, hogy hol született. A francia forradalom évében jött a napvilágra, 1789-ben, annak az illetősége alapján döntenek az enyém felett. Hogy közben Napoleon, a konsul, császárrá lett, visszatért Elbáról, majd meghalt Szent Ilona szigetén, — hogy a Szent Szövetség megalakult és felbomlott, — hogy az 1848-as forradalmak lezajlottak Párisban, Bécsben és Pesten, — Bosznia-Hercegovinát anektáltuk és elvesztettük: ez mind elmúlt anélkül, hogy az én illetőségem rendbejött volna. Meghalt szegény jó apám, áldott emlékű öregapám, kiknek szellemeit a járási hivatal idézi. Egy hivatal, melyről őseimnek sejtelmük sem lehetett. Igaz valóság, hogy az illetőség ma olyan komplikációkat idéz elő, amelynek alapján bátran elmezavar törhet ki a legjobb elmében is. Például megtörtént tényvaló az, hogy egy itt élő öregur, aki 1886 óta itt él és a szegény meg fog halni anélkül, hogy itt illetőséget szerezhetne. Ha igaz, amiről egy Írásbeli reDdeletet mutogatnak, az állami nyugijasokn&k igazoluiok kell azt, hogy 1910. előtt négy egymás után következő évbeu adót fizettek, akkor a csehszlovák állam a nyugdíjfizetéstől megszabadul és minden nyugdíjast kiutasíthat a demokrácia hazájából, mert azok a szegények csak állami adót fizettek, községit ellenben nem, mert egyszerűen J akkor nem kellett állami tisztviselőnek és szolgának községi adót fizetnie. Fényes ötlet a rossz hírbe keveredett Komáromban, — ahol az után hivalkodik az irredenta, mert az emberek magyarul mernek beszélni és a kávéházban, kihívóan hangzik a csatakiálltás : fizetek !, s ahol az egész köztár- * saság területén rekordot értek el a vagyondézsma fizetés körül, — rendet csinálni illetőség alapon. Egyelőre az illetőséget kell mindenkinek, ez 15000 lakosnál csak bélyegben félmilliót tesz ki. Aki nem tudja igazolni, az a gyanúsak lisztájára kerül, aki meg adózni tud, itt maradhat. Azután ha nem tud, kellemetlen idegennek tekintetik. így a lakosság csakhamar leolvad mondjuk három év alatt és egyharmadrészéve! kevesebb lesz. Ez olyan szellemes megoldása itt a magyar kérdésnek, amely kielégítheti Prágát. Nekem van egy útlevelem, kilenc melléklet volt a kérvény mellett, három hét és három nap alatt tudtam összeszedni. Mint drága ereklyét őrzöm egy évig, amikor lejár. Utazni ugyan nem merek vele, mert félek, hogy elveszítem. Elzárva őrzöm íróasztalom fiókjában, mert ez igazolja állampolgárságom mellett illetőségemet is. Fiaimra nem hagyhatok szeplőtelen nevemen kívül semmi egyebet, mint egy jó tanácsot és az illetőséget. A jó tanáccsal, hogy vigyázza nak az útlevélre, nem sokra mennek. Könnyelmű a fiatalság, Azt tartják, hogy szereztek ők útlevelet a szállodai portás utján is. De éu óva intem az ifjúságot az ilyen kilengésektől. Reájuk hagyom az illetőséget leszármazás címén az 1886. évi XXII. magyar törvény 6. §-ának első bekezdése alapján. Olyan örökség ez, melyet, miként a nemes ércet, a rozsda meg nem emészthet és a tolvajok el nem rabolhatnak az írás szavai szerint. Apátok Komáromban született, élt és halt meg és Komáméban illetőség hátrahagyásával hunyt el. Véssétek ezt sírkövemre. Ipszilon. Népszínmű pályázat. Az Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt kulturális osztálya pályázatot hirdet egy estét betöltő eredeti magyar népszínműre. A pályázat határideje 1923 juuius hó 30. A pályázat célja irodalmi értékű népszínmű nyújtása által a falusi gazda és kisiparos társadalom kulturális haladásának előmozdítása. Ezért csak oly népszínművek pályázhatnak sikerrel, melyeknek tárgya és légköre közel esik a magyar gazda és kisiparos társadalom gondolatvilágához, melynek tendenciája az | erkölcs és nemzeti érzés alapján nyugszik. A népszínműben előforduló dalszámok zenéje a pályázathoz mellékelhető, de a párt kulturális osztálya fenntartja magának azt a jogot, hogy a pályanyertes népszínmű dalszámainak megzenesitésére külön pályázatot Írjon ki, illetve, hogy azt maga végeztesse. Csakis eredeti, eddig nyomtatásban meg nem jelent és elő nem adott népszínművek pályázhatnak. A pályázaton résztvevők darabjaikat jeligés levél kíséretében gépírásos példányban a párt kulturális osztálya címére (Rimaszombat, Tompa-tér 2.) küldjék be. A pályanyertes népszínmű 3000 csehszlovák korona pályadijban részesül. A második pályadij 1000 csehszlovák korona. E pályadijak ellenében az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt kulturális osztályát illeti a pályauyertes népszínműnek bel- és külföldi előadási és megjelentetési joga. A pályázatban résztvevő darabok felett 1923 augusztus hó folyamán a kulturális osztály által kiküldendő bíráló bizottság dönt. Hölgyek figyelmébe! Minthogy ezideig mindennemű kézimunka kelléket raktáron tartottam, most ennek kiegészítéséül legmodernebb mintákkal fölszerelve Kézimunka előnyomdát rendeztem be, s mindennemű Kézimunka előnyomását legújabb mintákkal, legolcsóbb áron vállalom. 180 Lolli Samu Kom», Klapka-tér 9. Két Madách vértanú. »Nunc seges, ubi unquam Uroia fűit!“ Arcomba vág a szél, telkemet megüli a köd, amint kocsim végig csikorog a pinci völgyön, amint fejem oda fordítom a Karolyi kastély romjai felé. S miközben egy orvul jött szélronam, vagy valami más nyirkos havat zúdított szemeim közé, úgy hogy elborított a könny, eszembe jut a latin költő fenti mondása. Hova tovább 30 éve is meg lasz már, ahogy Károlyi Miksa 48—49. hnszárezredes és pinci birtokos vitéz szivére rahuilott az a rög, amelyet ő s vele együtt íenkölt neje sz. Huszár Anna annyira szerettek. Most, amikor Madách Imre születésének 100 ik évfordulóját ünnepeljük, siessünk összeböugészm minden legkisebb papirfoszlányt, minden lehullott falevelet, hogy raj egyezhessünk a Madáchokról valamit, siessünk, akinek ujja még el nem gemberedett, akiknek szivéből még ki nem apadt a magyar vér, s amíg még magyar betű létezik az abc-ben. Károlyiué sz. Huszár Anna élete szorosan összefügg a Madachok történetével. Anyja Madách Mária a költő nénje az a tragikus nő, akit Madách Imre Mária a Testvérem c. költeményében igy örökített meg: Óh nektek jó, együtt veszétek el Férj, nő és gyermek s a védett haza | Mért vágynátok még élni, veletek Van mind, mi nektek kedves vala. Éleiének lörteuete be van írva a magyarság martiriumának emlékkönyvébe. A világosi katasztrófa után Balogh Károly huszárezredes nejével sz. Madách Márias ennek első házasságából származó Huszár i Pepi nevű 16 éves fiával Lúgoson át a déli natár felé menekül. Velük van Mekus Pali, a ’ sztregovai származású inas is. Balogh Károly | azelőtt osztrák kapitány volt. Madách Máriáj nak bizonyára nagy része volt abban, hogy Hazafias szive sugalatai követve férje szívvel leiekkel a magyar ügyhöz állt, kinek a bukás után, mint volt császári tisztnek választani kellett goiyó vagy a száműzetés között. Mária tehát követi férjét a menekülésbe. Igazi magyar nó. A Dobozi Mihálynék, Rozgonyi Cecilék, Zrínyi Ilonák méltó utóda. Két kisebb gyermeket, Huszár Annát s a csecsemő kis Balogh Károlyt Sztregovan hagyja s maga férjével neki vág a jövőnek, a halálnak. Mert a legszörnyübb halál várakozott reájnk. Már alig egy két nap választotta el őket a Danától s a meneküléstől, az élettől, amikor a lugosi erdőkben oláh rablók törnek rájuk. Balogh Károlyt, ki csak karddal védekezik, s a fiatal Huszárt puskatussal verik agyon, a szegény Máriát, aki futva menekül, lelövik. így mondja el a rémes családirtás szörnyű részleteit a megmenekült inas, aki hónapok múlva koldulva, rongyosan ér haza Sztregovára, hogy késő vén koráig reszkető szívvel és szóval emlékezzék meg jó urainak tragikus végéről. Madách Mária volt az első áldozat, amelyet a magyar ügy bukása követelt a családtól, ezzel azonban még be nem telt a szenvedések ürömpohara. A költő a francia forradalom Danton jelenetében egy ifjú tisztet léptet fel, alti mert meggyőződése szerint hazájának szolgálni nem tud, főbe lövi magát. „Kár érte, egy ellenséges golyót megérdemelt.Ez ifjú hős alatt az Ember Tragédiájában a költő öccsét, Madách Pált kell értenünk. I O az az igazi 48-as Kossuthista Madách.-Ami-
