Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-31 / 39. szám
t »23 március 31. &.omK.romi LíupuK“ 3. oldnl. íl Miségi jog és a MpsMség. -1 — március 30. A világháborúban egyetlen nemzet nem veszteit annyit, mint a magyar. Mig a poligiott j Ausztriának nemzetiségi alakulásai rendre le- j váltak testéről és az öiökös tartományok, me- j lyek korábban iä élveztek valami autonómia télé szuirogátumot, rendre önállósították magukat, addig Magyarország teáiéból területének ! kétharmadát vágták el és a nemzetiségekkel I több milliónyi magyart szakítottak el az anyaországtól. A terv célja világos: Magyarország meggyöngitése és az újonnan alakult államok megeiősitése. Magyarország ötmillió magyart veszített el, ezek négy országban vannak szétszórva: Csehszlovákia, Ausztria, Jugoszlávia és Románia területén. Magyarország határainak etnográfiái alapokon nyugvó megállapításával a kisebbségi kérdés egyáltalán nem került volna felszínre magyar vonatkozásaiban, amely pedig állandóan napirenden fog maradni. Talán Ausztriát kivéve, amelyhez legújabban csatoltak magyar területeket, mindegyik államban nehéz a magyar kisebbség helyzete nemcsak politikailag, hanem főleg kulturális szabadsága szempontjából. A politikai nehézségeket a kisantant alakulása adja, amely Magyarország ellen alakult és mint azt az eddigi működése is mutatja, nem békés szándékokkal. Hogy eddig a nemzetközi bonyodalmak elkerülhetők voltak, azt a nagyhatalmak erélyes állásfoglalásának lehet és kell betudnunk, amelyek a kisantant szándékait meghiúsították. Ez a politikai atmoszféra egyik államban sem kedvez az ott élő kisebbségeknek, amelyek szigorú politikai ellenőrzés alatt állanak, nyilvánvalóan a kisantautnak a kisebbségi kérdésben elfoglalt egységes álláspontja alpján. A magyar kisebbség, mely a háború előtt nem volt kisebbség és teljes politikai szabadságban élt, természetesen nem nyngodhatik bele capíiis diminutio-jába és mindenütt tiltakozik jogainak lefokozása ellen, mely a békeszerződések határozmáuyaiba is beleütközik. A népszövetségi ligák kongresszusain, Münchenben, Prágában, Budapesten, Bécsben eléggé kidomborodott ez a vélemény, amely azóta, a mióta Magyarország is tagja lett a Népszövetségnek, állandóan a f-lszinwn van. A magyar nemzeti kisebbség sorsa természetesen érdekli az anyaországban é ö magyarságot nemcsak a faj és kultúra közössége szempontjából, hanem politikailag is, hiszen az utódállamoknak a épülettel. A régi iskolaház ez, a Mester utcában'). Ismeri jól, mert huszonnyolc évvel ezelőtt, tizennégy éves korában abban az épületben kezdte rneg a latin iskolát. Az uj iskola, a Collégium, akkor még csak épülőben volt, a másik év őszén kezdődött meg benne a tanítás. Amig Jókay uram ezeken tűnődve, elhagyta bosszúsan a kertet, a nagy Duna felől kiabálás, tülkölés lármája ütötte meg a fülét. Olyan hangok, mint mikor lovakat biztatnak valami nagy teher megindítására. Önkéntelenül a keresztútra fordult és hamarosan kijutott a sziget nagydunai partjára. Alkonyaira járt már az idő. A röpülő hid pihent, a révészek már beszüntették a Dunán való közlekedést; legfeljebb gyalogemb:rt vittek át csónakon, ha nagyon sürgős volt az úsja. A lárma a túlsó partról hallatszott át. A nap épen a Duna hullámaiba készült belebocsátkozni, vörös fénye végigcsillogott ezer meg ezer vakító tükörként a vizen. E miatt alig lehetett meglátni a lárma okát. Jókay uram megállóit a parton és kezével ernyőt tartott a szeme elé, hogy jobban megfigyelhesse az odaát történőket. A monostori rondella tájékáról jöttek a hangok. Vagy 15—20 pár ló volt befogva egymásután egy hosszú vontatókötélhez, ezeknek hajcsárjai kiabáltak és ütlegelték a lovakat, mint indiiáskor szokás. A hosszúra eresztett vontatókötél erősen megfeszült. Másik vége egy nagy, gabonás tölgyfahajó magas orránál végződött, hol egy ember állt és hosszú, tárogatószerü tülökbe kiabálva, onnét dirigálta a parton levő fuvarosokat. A hajó most kezdett igen lassan mozogni fölfelé, a vízfolyás ellenében. Éppen szemben volt a hajó a szigeti keresztuttal és olyan las•) A Mester utcai 18. sz. ház Tolt ez. kisebbségekkel szemben tanúsított magatartása Magyarországnak súlyos károkat is okoz. Ne említsünk itt fel egyebet a menekült közalkalmazottak kérdésénél, mely óriási terhet rótt a kis magyar államra. A magyar nemzeti kisebbségek sorsa most a genfi Népszövetség elé kerül, mert a kisebbségi ügyben Baselben tartott tanácskozás a kisebbségek védelmének uj formáját kívánja megvalósítani, a Népszövetség genfi vezértitkársága kebelében szervezett kisebbségvédelmi osztály csak egyszerű iroda, mely a hozzá beérkezett panaszokat az érdekelt kormányoknak adja ki, amelyeknek működése ellen »panaszok irányulnak. Ez az egyszerű közvetítő munka a panaszokat nem orvosolja; a panaszokat nem tárgyalják a kontradiktónus eljárás elvei szerint s a Népszövetség tanácsa csak az egyik felet, a bepanaszolt kormányt hallgatja meg. Hogy ez mit jelent, olvashattuk Benes „felvilágosító“ jelentését a magyar kisebbség panaszaira vonatkozólag, amelyből megtudhatta az itt élő magyarság, hogy itt kulturális elnyomatás nincsen, nekünk sokkal töbo az iskolánk, mint számunk azt megengedhetővé tenné stb. A jelentés azonban hallgat arról, hogy magyar tanítóképző a 700 magyar iskola tanító személyeinek utánpótlására nincsen, hogy egyes vidékek (Léva, Rozsnyó stb.) teljesen magyar középiskola néikül vaunak, üogy száz és száz helyen, ahol a magyarság létszáma a 20 százalékot meghaladja, nemcsak magyar tannyelvű iskola nincsen, de párhuzamos magyar osztályok sincseuek. Elhallgatja a felvilágosító jelentés, hogy egyesületeket törvényteleienül feloszlattak és vagyonukat vizsgálat nélkül lefoglalták, mely eljárások törvényellenességét a magyar kisebbség most már jogerős birói Ítéletekkel tudja gátolni. A kisebbség ezeket a kormányjelentéssel szemben okiratokkal tudná igazolni, hiszen ez az okirattár eléggé kibővült a lefolyt négy esztendő alatt. Panasz tárgyává kell tenni a kulturális szervezkedés teljes eltiltását is, mely az analfabetizmusra vezet, a nép körében a könyvtárak, kulturális célú egyesületek alapítását nem nézik jó szemmel és a távolabbi célt ebből meg lehet állapítani abban, hogy a kormány a magyar kisebbség kulturális életszínvonalának emelését nem találja kivánatosnak. Ez azonban nemcsak a kormányon fordul meg, hanem más tényezőkön is: beleütközik a békeszerződés cikkeibe, amelyek megtartását a köztársaság alaptörvénye bizonyítja. Ezt követeli a magyarság, mint kisebbség, amely tehát törvényes alapon áll. A kisebbségek panaszai részben politikai, san mozgott, hogy meg lehetett látni magas, faragványos orrán a szobrot, sőt az alatta levő írást is el lehetett volna olvasni fiatalabb szemekkel, de Jókai uram 42 éves szemei már ezt nem tudták kivenni a szürkületben. Egy öreg révész botorkált a szigeti part mentében s dörgő „Adjon Isten“-nel köszöntött rá a még mindig fürkésző vic fikusra. — Jó estét! Melyik hajó indul odaát? — Szent Margit a neve — válaszol az öreg és megállt a kérdező mellett. — Ez is Domonkos Jánosé? — Mind azé, ez is, meg a másik kettő is, ami íejebb áll. Azok most rakodnak. Sok szép pénz jár értük. Fölveti az arany azt az embert; nem hiába nevezik aranyembernek. Még az inasa se tud hová lenni már a jómódtól. Azt beszéli, hogy csak tokaji aszú van harminckétezer palackkal a pincéjükben. Egy körmőci arany egyenkint az ára. Hogy a révész nyelve igy megoldódott, Jókay uram szívesen hallgatta a beszédjét. Együtt mentek lassan végig a folyó partján. Egy darabig a révész még az aranyemberrő! mondott egyetmást, ami közszájon forgott. Később a szigeti kertekre terelődött a beszéd. Jókay Józsefnek eszébe ötlött, hogy ezek a réveszek sok mindent hallanak, sok emberrel beszélnek, talán ez tudna is mindjárt vevőt a kertekre. Megemlitette hát neki, hogy el akarja adni mind a két kertet. — Az alsót is ? kérdi a révész. Jókay József erősítette, hogy azt is. — Ne adja el azt, nemzetes uram! Valamit csak köll tartani arra, hogy legyen itt az embernek egy talpalatnyi földje Nem is ur az itt, akinek szigeti kertje nincs. Pedig nemzetes i í részbau kulturális, részben gazdasági természetűek és ebben & vonatkozásban magánjogi kérdéseket is ölelnek fel, amelyeket a kiadott kormányrendeletek megsértettek. A panaszok elbírálására a népszöveiségi lanács illetékes. A mozgalom célja az, hogy a kisebbségi panaszok a nemzetközi bíróság elé kerülhessenek és ott a kisebbségek kontradiktórius eljárás keretében képviselhessék álláspontjukat. A Népszövetség kisebbségvédelmi osztályát kívánják megszervezni azok, akik ezzel a kérdéssel a népszövetség köréből foglalkoztak. Bennünket érdekel a dolgok ilyen fejleménye, mert igen sok vitás ügyünk van olyan, amelyet sem a kormány, sem a törvényhozás megvédeni nem akarnak és ez súlyos sérelmünkkel jár. Ezek a jogsérelmek a békeszerződésbe ülköznek. A fő kérdések a kisebbségi sérelmek komplekszumából: az iskolaügy, a kulturális szervezkedés lehetősége,a földbirtokreformnak a magyar kézben levő földtulajdon elleni éle, néhány közjogi természetű kérdés (állampolgárság, illetőség ügye, népszámlálás stb.) a politikai sérelmeken kívül, amelyek a parlamenti tárgyalásokból eléggé ismeretesek. A magyar kisebbség mindent elkövetett ezeknek orvoslása érdekében, kimentett minden jogorvoslatot: kérvényezett, a bíróságokhoz fordult, a törvényhozás elé vitte sérelmeit. Sam elégtételt, sem orvoslást nem kapott. Nem marad más teendője, mint panaszát nemzetközi utón letárgyaltatni, ha ezt a lépést nem teszi meg, belenyugszik a jogfosztásba és ezért jogvesztes is marad. Ez a lépés nem illojalitás az állammal szemben, csupán önvédelem: tehát kötelesség. I Útlevél uisumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzett. Oidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási díj 25 korona, am: hászló Zsigmond BratisEaua (Pozsony) Széplak-n. 12. sz. 1ÜHU n. 12. sz. 9 uram már a Hatvan Személynek7) is tagja. — Házat veszek inkább helyettük. — Lehet azt is, köll is, hanem azért a kert is köll. — Most kapóra jönne a régi iskolaház a Mester-utcában, szóit Jókay. A révész hallgatott egy kis ideig, aztán a fejét rázta. — Nem jó lesz az, nem fiskálisnak, nem urnák való. Hanem mondok én valamit. Várjon még a nemzetes ur a házzal egy kicsit. Ott van az öreg Tóth Mihalyné kike a Szombathy-uíca sarkán.8) Az öreg asszonyság már a nyolcvanharmadik esztendőt tiporja. Gyermekei már nem élnek, unokái meg alig várják, hegy eladhassák, mihelyt az öregasszony behunyja a szemét. Az jó lesz nemzetes uramnak. Jó helyen van, aztán azt építtet rá, amit akar. A nemzetes ur is gondolkozott egyet, aztán ráhagyta. — Jó tanács, de ki tudja, megérem e, mig eladó lesz ? Mostanában sokat betegeskedem. Valami gonosz nyavalya lepi meg a tüdőmet, mihelyt megfázom egy kissé. A révész belekepaszkodott ebbe a szóba: — Akkor annál inkább meg kell tartani a szigeti kertet. Ez a friss levegő tartja tisztán a tüdőt. Ide köll kigyünni a nemzetes urnák minél gyakrabban. Míjd meglássa, hogy elmúlik a nyavalya, Jókay József elmélázva folytatta a beszélgetést : — Mostanában sokszor igen nyugtalan az alvásom is. Ha elalszom is, olyan különös álmaim vannak. ') A váró* képviseletét nevezték igy, mert 60 (ágból állt. *) Most Jókai Mór utca 10 íz, ahol később Jókay József építtetett házat.
