Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-31 / 39. szám

2. oldal. »Komaromi Lapok« 5923. n árcius 31. Húsvéti szünetet tart a parlament is, melyet még a múlt héten elnapoltak, a politika berkeiben csend honol s a feltámadás magasztos ünnepének hangulata szállja meg a szíveket. A tavaszi ülésszak foly­tatását április elejére tervezik, amikor újra egybegyülnek a politikusok, hogy a kormány javaslatait tárgyalják. Mit várhatunk a ránk következő ülésszak­tól, ez oly kérdés, mely önkéntelenül toliunk hegyére szökik, de amelyre a mi parlamentáris viszonyaink között nagyon nehéz a felelet. Parlamenti életünket sivárrá teszi az az egy­­' oldaluság, mely az ülések határozataiban egye­­j dűl a kormány és pártjának akaratát valósítja i meg és sem nívót, sem tartalmat nem kölcsönöz 1 a köztársaság törvényhozásának. Az eredetien is a nemzeti sovinizmusnak szempontjai szerint megalkotott házszabályok kezelésében megho­nosított rendszer pedig, teljesen lehetetlenné teszi a forradalmi nemzetgyűlés intenciói szerint meghozott választási törvénnyel összegyűjtött koalíciós többséggel szemben álló ellenzék működését. Valósággal szervi bajok ezek, me­lyek a parlamentáris életbe a betegség csiráit plántálták át s mely elöbb-utóbb gyökeres műtétre szorul. Ilyen viszonyok között az ellenzék és vele együtt a nemzeti kisebbségek kilátásai nem lehetnek reményteljesek s csak újabb ne­hézségekre várhatunk, melyeket elhárítani fe­jeink felől alig lehet. Tekintve a kormány közelebbi munkaprogrammját, el kell készülnünk arra, hogy helyzetünkben javulás nem fog be­következni, sőt újabb megpróbáltatások elé állíttatunk. A rendtörvény elnöki aláírása már a közeli napokban megtörténik, ennek gyorsí­tott életbeléptetésével a demokratikus vi­lágfelfogáson olyan sebet ütnek, melyet nehéz lesz gyógyitani. Ezt a törvényt követni fogja a sajtótörvény reformja, melyhez az igazság­ügyi minisztériumban most készítik elő a ja­vaslatot. A kormány által két évvel ezelőtt elkészített tervezet nem felelt meg, ezért egy uj javaslatot dolgoznak ki, melynél az 1922. évi osztrák sajtótörvényt is figyelembe veszik. Az újságírók szociális helyzetének szabályozá­sán kívül alig tud a javaslat egyéb tartalmáról valamit a közönség és az eddigi gyakorlat alapján föltehető, hogy teljes szövegében csak akkor lesz ismeretessé, ha a szakbizottság elé kerül, ami pedig közvetlenül a parlamenti tár­gyalások előtt fog megtörténni. Az iskolaügyi miniszter is reformmal lép nemsokára a nemzetgyűlés elé. A középiskolai oktatást akarja megreformálni, még pedig úgy, hogy az eddigi középiskolai rendszer teljes átalakuláson fog keresztülmenni. A kormányhoz közel álló lapok rövid közléseiből annyi meg­tudható, hogy az uj középiskolai típus hét osztályból fog állani, melyekben nagyjában a mostani gimnáziumi rendszernek megfelelő tan­terv szerint fognak tanítani és az alsó három osztály tanterve egyforma lenne a polgári iskolákéval, melynek harmadik osztályából min­den különbözeti vizsga nélkül lehetne a gim­názium negyedik osztályába átlépni. Hogy a közoktatásügyet mennyivel fogja ez a tervbe­vett reform előbbre vinni, egyelőre a jövő kérdése marad. Az ünnepek rendezéséről szóló törvényja­vaslat is elkészült már és egyes vitás kérdések megoldásáról most folynak még tanácskozások az egyik cseh párttal, mely a katolikus egyház ünnepeinek érvényt akar szerezni. A lakbértör­­vény módosítása akadályokba ütközik, mert egyes pártok között nagy ellentétek támadtak a lakbérek felemelése körül és most kompro­misszumra törekednek, ám ez is nagyon két­séges dolog, mert a két különböző álláspontok között az áthidalást az építkezési bizottságnak sem sikerült eddig megteremteni. Halaszthatatlan megoldást kíván azonban a munkanélküliek segélyének ügye, mely a kor­mányt újabb negyedmilliárdos póthitel kérésére kényszeríti. A munkanélküliség mindjobban el­harapódzott és ahelyett, hogy munkaalkalmak keletkeztek volna, a munkanélküliek száma szaporodik. Szomorú állapot ez, melyet ugy­­látszik, nem képes megjavítani a kormány és inkább uj segélyeket utal ki, mintsem radiká­lisan megoldáshoz fogna. Rendszeres épités­­politikával ki lehetne küszöbölni ezt a szé­gyenteljes helyzetet, mert azzal, hogy a műn­­, kátlanokat segélyekkel látja el, nemcsak hogy nem segít a bajon, hanem inkább alkalmat ad ! arra, hogy újabb zavarok álljanak elő nemcsak szociális téren, de az állam háztartásában is, melynek egyensúlyát a póthitelek állandóan veszélyeztetik. Munkát a dolgozni kívánó nép­nek, — azt harsogják a munkásgyülések szó­nokai és bizonyos, hogy a bajon csakis igy lehet segíteni. A nemzetgyűlés első teendője tehát az volna, hogy megfelelő munkához jut­tassák a munkanélkülieket. A tavaszi ülésszak programmjából csak egyes pontokat ragadtunk ki e cikkünkben, de a szociális kérdések egész komplexumának megoldása vár a parlament tagjaira. Lesz-e hozzá érzéke és megértő jószándéka a hatalom birtokosainak és többségeinek, a legközelebb újra összeülő nemzetgyűlés fogja bebizonyítani. államban az ilyen lehetetlen szervezetek nem működhetnek és ezért a kancelláriát feloszlatta. Most azonban njra feltámad a jeles intézmény, ha nem is a régi elnevezés alatt. A Slovák a napokban kiderítette, hogy a kormány a rend­törvény életbeléptetése küszöbén a régi propa­­gácnához hasonló szervezet létesít, melyhez a szükséges előkészületeket már februárban meg­kezdették Pozsonyban. Ez a szervezet arra alakul, hogy a rendtörvényt végrehajtsa és nyomozza az ellene vétőket. Ami más szóval annyit jelent, hogy ismét el kell készülnünk arra, hogy minden lépésünket, minden szavun­kat kilesik és kihallgatják és alaptalan vádakat gyártanak ellenünk. Hogy a szervezetet fel­állítják, legjobb bizonysága a Slovenski Politi­kának egyik cikke, mely a Slováknak erre vonatkozó közleményét egy felettébb ingerült hangú förmedvénybeD nemcsak hogy meg nem cáfolja, de a levitézlett propagácná kancellá­riának élénk védelmezése által azt egyenesen megerősíti. Ismét el lehetünk készülve mindenre. = Románia uj alkotmánya. Románia új alkotmányt kapott. A bakaresti képviselöház 262 szóval 8 ellenében megszavazta az nj al­kotmányt, de a szavazásban az ellenzék tagjai □em vettek részt. Áthidalhatatlan az ellentét a választás óta Bratianu liberális pártja és a nemzeti meg a parasztpárt között. Ez az el­lentét az alkotmányreform tárgyalásának első napjaiban világraszóló botrányos jelenetekben tört ki, melyekben harminc képviselő sebesült meg. Azt is lehetne tehát mondani, hogy az uj alkotmányt vérrel szerezték meg Romániá­nak. Bratianu annak köszönheti az alkotmány reform megszavazását, hogy Avarescu elfordult a nemzeti párttol és a néppárttal ekképen megerősödött liberálisok az ellenzék passzív viselkedése folytán a javaslatot tető alá hoz­ták. A javaslat tárgyalásánál az ellenzék ne­vében Brediceann a beszarábiai képviselők, Mania Gyula az ellenzék nevében és Popovics Mihály az erdélyiek nevében tiltakozott a ja­vaslat és a kormány eljárása ellen. Az ellen­zék elvi kijelentései után botrányba falt az országgyűlés, az ellenzék pedig, mivel számbeli többséget nem tudott szerezni, távol tartotta magát a további tárgyalásoktól. Egy három szobás lakás a hozzátartozó mellékhelyiségek­kel azonnali beköltözésre keres­tetik. Cim a kiadóhivatalban. Nagy választék tavaszi divat­lapokban. Nádor-utca 29. sz. Az ötödik gyermek. Irta: Szijj Ferenc dr. Nemes Ásvai Jókay József hites ügyvéd, nemes Komárom vármegye tiszti vicefiskusa kilépett a Fazekas János uram portájáról,1) melyet immár nyolc esztendeje béreit, a Vármegye-ut­cára és gyors lépésekkel megindult a megyeháza felé. De nem ment egészen a megyeházáig, hanem a volt Szent-Háromság klastrommal2) szemben levő utcába tért be. Innét egy szűk közön áthaladva és a Rácz-utcát3) keresztezve a Rév-utcába4) jutott, mely már a Dunához vezetett. Szép májusi délután volt, kis szellő nyar­galt végig a Dunaparton, de Jókay uram nem igen törődött vele s a rozzant, lábas fahidon áthaladva, nekivágott a szigetbe vezető útnak. Meg kellett már néznie a két szigeti kertjét, oda igyekezett hát. Néhány napja csak, hogy lement az árviz a szigetről; megpróbálja, föl­­száradt-e már a talaj, meg lehet-e már járni száraz lábbal a kerteket? A víznek nyoma sincs már, a föld is eléggé felszáradt a májusi nap hatalmas suga­raitól, hanem azért a kert bizony elég szomorú látványt nyújt. Minden teli van isszappal, amit a Duna lefutó vize bőven rakott le. A szépen fejlődő almafák, ringlották törzsét egészen a koronáig fehérré föstötte az iszap, a ribiszke és egresbokrok meg alig hogy kilátszanak belőle. A kerítésül szolgáló élősövény mellett szinte halmokban gyűlt össze a sok szemét, galy- és ’) A mostani Király-piispök-utca 12. sz. ház. ’) Most a katonai kórház. 3) Nádor-utca. *) Baross-utca. nádtörek, sásból moszatból és iszapból össze­kevert hordalék. Körülbelül egyforma volt mindakét kert­nek a képe, de az alsó kert, mely a főút mel­lett, az első keresztut közelében volt, mégis többet szenvedett. Ez volt a díszesebb, azért ezen jobban meglátszott a puszlitás. Itt a léc­kerítés kidőlt egy darabon, a pázsitot egészen elfödte az iszap, a középső ut két oldalán iugos­­nak készülő szőllővesszők mind megkuszálva, kötelékeikről leszaggatva, megtöredezve feküdtek az iszapos földön s az ut végén álló kis faházat is megrongálta egyesült erővel a szél és a hullám. Az egyik ablak zsaluját letörte s néhány oldal­deszkát is kinyomott helyéből a viz, a kis házikó északi sarkán pedig úgy aiámosta a hullám az oszlopgerendát, hogy az egészen meglazult a támadt üregben. Jókay uramat nagyon elkedvetlenítette ez a látvány. Visszagondolt a sok vesződségre, si­kertelenségre és valami keserűség fogta el, arra gondolva, hogy mégis elhibázták ezt a kertvé­telt. Mikor négy évvel ezelőtt, 1819-ben a város kiparcellázta ezt a senki szigetének látszó lim­bust, füzes, rekeltyés vadont, mindenki sietett ott kertnek való területet vásárolni, ez volt a divat. Ők is vettek két darabot, több mint fél magyar hold mindenik, 110 forint volt az egyik, 105 forint a másik. Lám ennyi pénzt belefek­tettek már a vételbe, hát még a rendbehozás, beültetés. Szerencse, hogy akkor volt rá pénzük. Nem az ügyvédkedésből ugyan, mert annak jö­vedelméből elég volt megélni. Hanem akkortáj­­ban kapott 1250 frtot hozományul. Mert akkor nem előre kérték és adták a hozományt, hanem mikor már meggyőződhettek róla, hogy a vő megérdemli. Özv. Pulay Dávidné asszonyom is bizony csak a leánya házasságának nyolcadik esztendejében adta ki a hozományt. Hanem az a pénz elfogyott már. Hiszen drága az élet a városban, sokba kerül a család is Négy gyermek születelt már, kettő el is halt közülők. Az éleibenlevők meg növekednek. Károly már tiz éves, Eszterke nyolcadik évében van, mindig többe és többe kerülnek. Nem lesz kárbaveszett pénz, amit rájok fordítanak. De ezek a kertek bizony olyanok, mint a rossz gyermekek, sose adjak vissza még a kamatját sem annak a sok pénznek és munkának, amit beléjök ölt a gazdájuk. íme, négy év óta dolgoznak már velők és még sincs semmi Iátalja. Minden évben végig­mossa a Duna az egész szigetet. Nem érdemes itt sződőlugost csinálni, virágokat, dísznövénye­ket ültetni, nem való ez a hely másra, csak pulutyka, meg salátatermesztésre. Jókay uram arra az elhatározásra jutott, hogy eladja a kerteket, mielőtt újabb költséget vetne rájok. Nem is,az ő kívánsága volt a kert, hanem a feleségéé. Őneki inkább óhajtása lenne házat szerezni. A saját ház adja az igazi otthont. Csakhogy ez nem megy ám olyan köny­­nyen. A jó helyen levő, jó karban álló házat senkisem adja ki a kezéből s a fiák, leányok is megosztoznak rajta szépen a szülők halála­kor. Amit könnyen eresztenek idegen kézre, az meg neki nem kedvére való. Az ősi ház ott a Kaytor-utcában,5) amit még az ősapa, az első nemes Jókay szerzett, az özvegy kezén maradt s az osztozkodáskor a második férj, Kazay András javára esett, annak utódaira szállt. Azt már visszasze ezni nem lehet. Hanem most van egy eladó ház, amit szívesen megvenne. Nagy telke van, sok szobás 5) Most Széchenyi-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents