Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-27 / 37. szám
2. oldal. Komaromi Lapok“ 1923. március 27 apadt le, vagyis tizenhárommal kevesebbre, mint a régi vármegyék idejében volt. Átlag 50 jegyzöséget szüntetnek be és ezzel egyidejűleg a régi jegyzőket fölváltják. Az öreg jegyzőket, továbbá azokat, akik a mai követelményeknek meg nem felelnek, különösen, akik az állam nyelvét nem bírják, nyugdíjazni fogják. Amint értesülünk, a volt Komárommágyéhez tartozott, most nyitramegyei udvardi járásban már több községi jegyzőt fölszólítottak arra, hogy nyugdíjazás iránti kérvényüket adják be. Ezek a jegyzők sziuraagyar községek élén állanak, a község vezetését eddig a legnagyobb szakértelemmel látták el, az államnyelvi tanfoiyamot szorgalmasan látogatták és vizsgáztak is, magának, a község lakosságának is az az érdeke, hogy régi magyar vezetőik, kik egyébként munkabíró, életerős emberek, a faluk élén megmaradjanak, — a közigazgatási reform azonban azt kívánja, hogy uj jegyzők kerüljenek a községek vezetóhivatalaiba. A legbürokratikusabb felfogás teremthet csak ilyen eseteket, melyek a nyugdijba küldött tisztviselők nyugdijaiban csak újabb terheket ró az államra, holott az államnak is az volna az érdeke, hogy ezeket a magyar községek magyar lakosságának ügyeit intéző tisztviselőket helyeiken továbbra is megtartsa és ezzel a közigazgatás zavartalan folyását biztosítsa. Dekát nem azért kebeleztek bennünket a csehszlovák köztársaságba, hogy ilyen szempontok érvényesülhetnének. Itt kimondták a magyar tisztviselőkre az Ítéletet s nem kímélik a jegyzői kart sem, az Ítéletet pedig könyörtelenül végrehajtják, hogy a nyomorúságot, mely ebből a rendelkezésből fakad, mégjobbau előmozdítsák. = A lakásbérlők védelme. A köztársaság egyik fontos szociális kérdése a lakásügy és ezzel kapcsolatosan a lakásbérlők dolga, A A kormány e kérdésnek megoldásánál semmi- j képen sem térhet ki ez élői, hogy ne foglal- \ kozzék a lakásadók s a háztulajdonosok ügyé- j vei is, akik éveken keresztül az adók olyan ■ tömegévei lettek megróva, hogy szinte roskad- j nak alattuk. A lakásbérlők jogait igen messze- j menő rendelkezések védik, mig a bérbeadók j súlyos helyzetének javítására eddig misem tör- ; tént. Most a kormány egy novellával akarja rendezni ezt a fontos kérdést és már már ' annyira előkészítették az ügyet, hogy a kormány a nemzetgyűlés elé akarta terjeszteni a javaslatot. Ez azonban az utolsó pillanatban akadályba ütközött, mert a cseh pártok között nem jött létre megfelelő megegyezés. A cseh nemzeti demokraták ugyanis azt kívánták, hogy a lakbéreknek május l ével leendő emelését is vegyék fel a novellába. Ezt a lakbéremelést 100—200 százalékosra kontempláíták a cseh nemzeti demokrata párt tagjai, ami azonban oly aránytalan megterhelést jelentene a lakásbérlőkre, hogy annak elviselése existenciák létét kockáztatná. Most a pártok arra törekednek, hogy valamiképen lefokozzák a cseh demokratapárt követelését és kilátás van arra, hogy a lakbéremelés nem igen fog nagyobb emelést eredményezni. A javaslatot áprilisban terjesztik elő a parlamentben, de a kérdés igazságos megoldást az előjelek szerint ezúttal sem fog nyerni. = A munkanélküliek segítése. A tavasz beállta sem teljesítette azokat a várakozásokat, melyek a dolgozni vágyó munkásnépnek munkát biztosítanának. A közmunkák csak nem akarnak megindulni s a munkanélküliek száma sem apad. A kormány tehát njra a parlamenthez folyamodik és újabb 250 millió koronás hitelt kér. Maga a kormány is arra számított, hogy a munkanélküliség csökkeni fog, ez azonban épen az ellenkezőképen történt, mert nemhogy csökkenés nem állott be, de a munkanélküliek száma emelkedett. Ezért kell tehát 250 millió a kormánynak, ahelyett, hogy arról történnék gondoskodás, hogy a sok százezer dologra váró kéz egyszer végre munkába foghatna. A kormány hibás gazdasági politikája teljesen lehetetlenné teszi a magánvállalkozást, maga a kormány pedig nem indítja meg azokat a nagyobbszabásu közmunkákat, melyekre elsősorban a lakás kérdés gyökeres megoldása szempontjából is égetően sürgős szükség volna. A kiosztott munkanélküli segélyek rengeteg millióiból olyan építkezések nyerhettek volna eddig is megoldást, melyek a pangó építőipar munkanélküliéit tisztességes megélhetéshez juttatták volna. SIM Sí a város Méw. A községesités mindent hozott ennek a városnak, csak jót nem. Hogy régi önkormányzati szervezettségétől-az egykor szabad vá rosnak meg kellett válnia, fájdalmas megalázás a város minden őslakosának. A magyar ember természetéhez tartozik, hogy a sorscsapások súlya alatt megedződik a hite egy jobb jövőbe, s amint mért rá a végzet a múltban kibirhatatlannak hitt szenvedést, fatalizmusa tengernyi sorsverés dacára is életben tartotta. A jósorsra bízni azonban életünk járását ma nem csak nem elégséges, de fajunk és öomaguuk f iránt is könnyelműség lenne. A belenyugvás, a minden mindegy nem lehet vezető mottója annak, akit a politika nemcsak elnamzetleníteni, de az utolsó falat kenyerétől is megfosztani törekszik. Komárom városa a múltban a szabad \ polgárok városa vott, kiváltságait ennek a vá- j rosnak a múltban kereskedői és iparosai sze- \ rezték meg, s ha volt, amint volt Komárom jj történetében aranykorszak, azt a kereskedelem | és az ipar teremtette meg. A honoráciorok | mindenkor a közterheket viselő polgárok soraiból kerültek ki s igen természetes, a város | administrációjában az ő szavuk volt a döntő, s az irányba dó. Szó férhet ahhoz, vájjon méltá- j nyos volt-e a város többi lakosával szemben j. pl. a legtöbb adót fizetőknek a városi törvény* \ hatósági bizottságban törvéDyszeriat feuntar- ■ tott helye, senki sem vonhatta azonban két i ségbe azt a jogukat, hogy éppen ott, ahol az \ ő adóikból fenntartott városi administráció j költségvetése szőnyegre került, szavukat hal ] lássák. A demokratikusnak éppen nem mondható • az a rendszer, amely itt a zsupánok teljhatalma ] révén raj tünk fekszik, csápjait kezünkre-lábuukra j terpeszti, hogy ez & rendszer ma még virág- j korát éli, na tévesszen meg senkit a felől, hogy j ez csak átmenet, amelynek keserves évei alatt i lelgyülemlett keserűség, szenvedés é* jogtalanság, midőn arra sor kerül, elemi erővel tör ki ! a kínpadra hurcolt, anyagi javaiból kifosztott, ; életlehetőségeitől megfosztott, teherviselő pol- ! gárság kebeléből. Annak a polgárságnak, amely a múltban itt virágzó életet teremtett, amelynek köszönheti ez a város, hogy fejlődött, ma semmi szava nincsen a saját városi háztartása irányitásáról. Ezzel szemben emberek, akik közül akárhány, alig egy pár éve lakosa csak ennek a városnak, akik a város közterheihez egyetlenegy rézkrajcárral még hozzá nem járultak, mint a régi Kómában a „tribunus plebis“-ek ülnek a városi képviselőtestület székeiben s I szavaznak meg — nem a maguk — de a leg- I primitívebb életnívóra lesülyesztett, tönkrement, : csak adót fizető polgárságnak a terhére fize ; téseket, tiszteletdijakat, felemelt béreket, kij küldetési diétákat. A város önkormányzata a I községi törvény szerint igen szűk korlátok közé szorult, amit a törvény meghagyott, a ! város gazdálkodásában a szabad kezet, fogva \ tartja a demagógia. De amint egy magánházf tartásban senki körülállónak s ahhoz a hází tartáshoz sem erkölcsi, sem anyagi erővel hozzá ! nem járulónak semmi köze nincsen, semmi joga nincsen beleszólni annak a magánháztartásnak 1 rendjébe, ugyanúgy a legerólyesebben kell tiltakoznia a város adófizető polgárságának is az ellen, hogy adójából fenntartott városi háztartás irányításában döntő szava csak azoknak le■ gyen, akik hangulatkeltő szavaknál egyébbel ; ennek a városnak a fenntartásához hozzá nem s járultak. Legkevésbbé sem gondolunk itt arra, hogy a nagy vagyonok tulajdonosai sajátítsák ki j maguknak a vezetést s ha ugyan akadna még egy pár régi komáromi polgár, aki nem élte föl egészen hosszú évtizedek óta szorgalmas, kitartó munkával szerzett vagyonát, ők bizo-Inyosan nem is törtetnének olyan vehemenciával a leszegényitett város tanácsasztala felé. Nem dekornm kell a városi polgárságnak, neki t nem kellenek uj ügyosztályok, nem kellenek f sem tiszteletdijak, sem szemle-honoráriumok a í városi polgárságnak s itt mindenkor a közterhekhez hozzájárnlókat értjük, eszköz kell a kezébe, hogy egzisztenciája lefelé gördülő szekerét még idejében megállít hassa. Ez pedig csak egyféleképen adódhatik, ha a város összes adózó polgársága egy táborba tömörül s akaratának, kívánságának képviselőit küldi oda, ahol eddig róla, de nélküle tanácskozott, ülésezett, határozott a minden demokráciát megszégyenítő módon összehozott többség s amely a nyomorral küzdő polgárság adójával és adójából, vagyonáról rendelkezni szemrebbentés nélkül képes volt. Nem teszünk külömbséget foglalkozásbeli kategóriák szerint polgártársaink között, egészséges vezetés feltételezi, hogy a kicsinyek bajának, kívánságának is szószólója legyen, mert a legkisebb ház, a legszűkebb bolt s a legszerényebb keretek között mozgó iparosmühely tulajdonosa érzi legfájdalmasabban a már elbirhatatlan edó terheket. Ha a jelek és hírek nem csalnak (de sokszor volt már csalódásunk azokban !) a nyár folyamán megtartják a községi választásokat. A város közteherviselő lakosságának már most meg kell kezdenie szervezkedését, hogy a választás készületlenül ne találja. A város polgársága a gazdasági viszonyok súlya alatt más poliiikát nőm követhet, mint amit a maga életfentartási ösztöne parancsol. A város polgárságának nem szabad megoszlania, helye egy pártban lesz, amely nem üz országos politikát s amelyből a maga, sorsát megértő, mert vele érző és szenvedő reprezentánsait küldheti be annak a városházának tanácskozó termébe, amelynek minden apró tégladarabjához keservesen keresett adója köti, amelynek minden alkalmazottját ő fizeti, s amelyben sorsa, élete, egzisztenciája felett dönteni itt csak neki lehet. kapható Izsa ünnepe. — A harangok felszentelése. — — Saját tudósítónktól.— í A szomszédos Izsa község fényes ünnepet ült virágvasárnapján, régóta nélkülözött és i sokszor megsiratott harangjai tértek vissza körükbe, amelyeket minden elképzelhető pompával szentelt fal dr. Majer Imre Árpádházi Szent Margitról nevezett bélai apát, komáromi plébános. Az ünnepnek ragyogóan szép idő kedvezett és a komáromi közönség is százával vett j benne részt, jeléül annak a közeli és szoros | kapcsolatnak, amelyben a város és legközelebbi I szomszédja élnek. Délután két órakor feldíszített csengös kocsik, felpántlikázott, áryalányhajas süvegü kocsisokkal jelentek meg az apátplébánosért és papi segédletéért. Dr. Majer Imre apátplébános, a kathoükus egyházközség részéröl meghívott dr. Alapi Gyula egyházközségi elnökkel és a hat tagú papi segédlettel, három kocsin vonult el fél háromkor. A kocsisoknak sok nézője akadt a városban. Az Izsára vezető utón i egymást érték a kocsik, biciklik és gyalogló \ közönség. Fele utón megjelent a festői izsai banl dérium hatvan délceg lovasa, táncoló paripákon í gyönyörűen felbokréíázva és pántlikázva. Bu' lajcsik Ferenc, a bandérium jeles kapitánya | talpraesett, szép beszédben üdvözölte dr. Majer Imre apátplóbánost, aki szives szavakban vá- S laszolt a beszédre. Az útközben felszaporodott í kocsisor előtt és után fejlődött fel a bandérium. A kocsik egyikén ült Füssy Kálmán, a ; népszerű komáromi képviselő, dr. Mohácsy János és Koczor Gyula kisgazda pártelnökökkel, j ott voltak még Lukovics Ferenc pártigazgatő, dr. Kállay Endre ügyvéd, Mészáros Károly ár-
