Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-27 / 37. szám
itgivtmiegyedik évfolyam.. 37. szám. Kedd, 1923. március 27. uras KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. ár coeh-a.Joip'ák értékbe, t Helyben és vidékre postai szétküldéssel: éTre 80 X, félévre 40 X, negyedévre 20 Külföldön 160 Ke. Ejfye# n*ám ára t 80 fülér. X.. ALAPÍTOTTA: TUBA 1ÁN0S. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő. ßABÄHYaY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési éa hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kiflii csütörtökön és szombatot A gazdasági válság szomorú következményei nemcsak az ipar és kereskedelem teljes pangásában nyernek mind kétségbeejtőbb kifejezést, de a gazdasági tényezők reménytelen helyzete okszerű következményekkel jár a gazdasági élet forgalmát lebonyolító szervek: a bankok és pénzintézetek sorsára is. Egészségesen lüktető gazdasági élet az állam erősödését és alapjainak szilárdságát biztosítja, de ahol az organikus betegség csirái a közgazdaság egész testébe befészkelték magukat, ott nagyon kevés kilátás van a reménykedésre. Megdöbbentő jelenségei a köztársaság gazdasági életének azok a komoly válságok, melyek a közgazdaság egyes szerveinek működése közben jelentkeznek s melyek az amugyis elviselhetetlenné váló s általánosan érzett súlyos állapotot teljesen reménytelenné teszik. Alig múlik el nap, hogy a fizetésképtelenségek és kényszeregyezségek újabb és újabb sorozatával ne kellene találkoznunk a lapok közgazdasági rovatában, amelyek a legjellemzőbb tanúi ennek a mi gazdasági válságunknak, de a válság nem kíméli a bankokat sem, melyeknek legnagyobb része éppen hogy csak élni képes amellett, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. A szenzáció erejével hatott a napokban egyik cseh banknak válsághíre, mely igen jelentős érdekeltséggel rendelkezik s amelyet maga az állam is hathatósan támogatott. Annál szomorúbb jelenség tehát, hogy már azok a közgazdasági szervek is, melyek az állam protektorátusával működnek, abba a helyzetbe kerülnek, hogy a szanálás segítőeszközeit kell érdekükben igénybevenni, holott az éppen az állam támogatása folytán már eleve is kizártnak volt tekinthető. Mennyivel súlyosabb azoknak a bankoknak helyzete, melyek saját erejükre utalva, szinte napról-napra kénytelenek megküzdeni a rettenetes viszonyokkal és ahelyett, hogy ezen létért való harcukban aí állam segélyére számíthatnának, teljesen magukra vannak hagyatva, sőt éppen az állam neheziti meg működésüket sok olyan felesleges rendelkezéssel, mely hivatásuk teljesítésében bénitólag hat. És itt elsősorban azokra a bankokra és pénzintézetekre kell gondolnunk, amelyek régi magyar alapítások s melyek az uj alakulat után a legsiralmasabb helyzetbe kerültek. Ezek támogatására eddig az állam részéről semmi sem történt, sőt hogy csak mást ne említsünk, a hadikölcsön kérdésében egyenesen ezek rovására történt minden eddigi rendelkezés. A legtöbb régi intézet mögött több évtizedes tisztes múlt van, hivatását mindegyik becsülettel töltötte be s mégis amikor a megváltozott viszonyok következtében válságba jutottak, a joggal várt segítő kéz nem nyúlt feléjük, hanem ott hagyták és hagyják őket a fizetésképtelenség esélyei között, a köréjük sorakozott tekintélyes érdekeltség veszteségére. Helyes-e az a politika, mely a különböző elbánást vallja elvéül, — ezerszer és ezerszer megismételt kérdés és nekünk magyaroknak még itt is azt kell tapasztalnunk, hogy közgazdasági téren sem számíthatunk felsőbb támogatásra, holott terheink napról-napra nagyobbodnak, sőt még adózásunk rendszere is az egyenlőtlen mérték szerint van kigondolva. A cseh bank krízise szomorú alkalommal szolgál arra, hogy újra figyelmeztessük a kormányt, hogy a sebek, amelyek az állam testén a gazdasági válság folytán keletkeztek, a kormánynak megfoghatatlan egykedvűsége folytán csak gyarapodni fognak s hovatovább gyógyíthatatlanokká válnak. Ha egy gyors műtét nem segit a betegen, élete menthetetlenné válik. n^nt = A földhivatal ós a gutái földosztások. A Prágai Magyar Hírlap nyomán mi is megírtuk, hogy Füssy Kálmán Kisgazda és kisiparospárt komaromi nemzetgyűlési képviselő kérdést intézett az állami hivatalhoz, hogy mi igaz abból — amit a Csánki-párt Önmagáról hirdet, hogy csak az kap fö'det, aki a Csánki-párt tagja. A fö'dhivatal erre kijelentette, hogy a Gsánki párt és A Reggel e híresztelése nem felel meg a valóságnak. Ezt a hivatalos helyről jött nyilatkozatot »Pr. M. H.« leközölvén, az Érsekújváron megjelenő »A Reggel« durván neki támadott a »Pr. M. H «-nak, a kisgazda- és kisiparos-pártnak és Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőnek. E kirohanásra »Pr. M. H.« ezt írja : A Reggel cimü érsekujvári lap hiábavaló módón ugyan, de azon van, hogy bennünket diszkreditáljon. Március 21-iki számában és a tőle megszokott módszerrel hozakodott elő és nem kevesebbel vádolta a Prágai Magyar Hírlapot, mint azzal, hogy Holubek József dr.-nak, az állami földbirtok hivatal alelnökének Füssy Kálmán magyar kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő előtt a Csánki-féle pártalakitással kapcsolatban tett nyilatkozatát meghamisította. Mivel a szóban forgó nyilatkozatot annak a parlamenti klubnak a titkárságától kaptuk közlés végett, amelyhez Füssy képviselő tartozik és mivel nyílt kártyával szeretünk játszani, Holubek József elé terjesztetük mind lapunknak, mind a Reggelnek a nyilatkozatra vonatkozó cikkeit és megkértük, hogy szíveskedjék nyilatkozni a két cikkről. Az állami földbirtokhivatal alelnöke kérésüekre az alábbiakat mondotta: — Azok a kijelentések, amelyeket Füssy Kálmán képviselő ur nálam tett látogatásával kapcsolatban a Prágai Magyar Hírlap hozott, érdemük szerint és általánosságban megfelelnek annak, amit a képviselőnek egy hosszabb beszélgetés során elmondottam. Tény az is, hogy a földbirtokhivatalhoz egy feljelentés érkezeti arról, hogy egy Vadkerti nevű személy a fel nem világositolt néptől pénzt szedett fel. Lö* wensteia, gútai községi jegyző ugyanis azt jelentette a felettes járási főnökségnek, hogy több gútai földmives azt közölte vele, hogy Vadkerti pénzt akart tőiül* fölvenni és arra hivatkozott, hogy prágai összeköttetései révéa földhöz juttatja őket. A járási főnökség erre kérdést intézett a földbirtokhivatalhoz, hogy Vadkerti valóban megbizotta-e a hivatalnak és fölhatalmazást kapott-e arra, hogy pénzt vehessen fel. A földbirtokhivatat erre értesítette a járási főnökséget és a községet, hogy magánembereket pénz fölvételére egyáltalán nem hatalmazott fel és figyelmeztette a közönséget, hogy senkinek föl ne üljön. Ezt az esetet elmondottam Füssy Kálmán képviselő urnák, aki megjegyezte, hogy Vadkerti rósztvesz a Gsánki-párt megalakításában. Erre éa azt mondottam, hogy Vadkerti, aki már a pártalakitás előtt elém vezetett egy gútai kü'döttséget, ugyanezekből az emberekből álló küldöttséget vezetett hozzám a pártalakitás után ós ez alkalommal a küldöttség tagjai már kifejezetten az uj párt tagjaiaak mondották magukat. Megemlítem továbbá, hogy Vadkerti egy esetben a Reggel két munkatársával együtt járt nálam, de akkor elfoglaltságom miatt csak két percig beszélhettem velük ós a pénzfőlvételt szóba sem hozhattam. Meg kell állapítanom, hogy a Vadkerti ellen beadott följelentést bizonyitani nem lehetett, mivel a nálam járt gútai földmivesek azt adták elő, hogy Vadkertinek csak útiköltségre adtak pénzt. Végül pedig kijelentem, hogy a jegyzőnek föntemlitett följelentésén kivüi senki, tehát sem a Családi-párt, sem A Reggelhez közelálló személy nem figyelmeztetett arra, hogy valaki pénzt akart a néptől fölvenni. Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy a P. M. H. a földbirtokhivatal alelnökének kijelentéseit értelmüknek megfelelően és teljes jóhiszeműséggel közölte. Kitűnik belőle az is, hogy a földbirtokhivatalhoz valóban érkezett följelentés arról, hogy egy Vadkerti nevű egyén póDzt akar fölvenni a néptől. Ez a Vadkerti, aki előbb a rolnicka strbnának, tehát Hodzsa és Srobár pártjának volt tagja, a Holubek József dr. nyilatkozatában foglalt adatok tanúsága szerint szoros őszszeköttetésben van Gsánki pártjával, sőt úgy viselkedik, hogy joggal lehet következtelni a párthoz való tartozására. Végül pedig kitűnik a nyilatkozatból az is, hogy A Reggelnek az az állítása, hogy a földbirtokhivatal alelnökének tudni kell arról, hogy a Gsánki-párt egyes tagjai és a Reggelhez közelálló személyek hívták fel a figyelmét a visszaélésekre, legalább is Dagyon merész. Mivel ízlésünkkel ellenkezik, hogy A Reggel minden egyes levegőből kapott vádjára reflektáljunk, a lap felelős szerkesztője ellen megteszszük a büntető följelentést. = Most következnek a jegyzők. A közigazgatás egyszerűsítése újabb áldozatot követel magának. Eddig a régi megyék megszüntetésével azokat a régi megyei tisztviselőket bocsátották el, akiket még hivatalukban talált a „korszakos reform“, most azután a közigazgatás más szerveinek élén álló tisztviselőkre is rákerült a sor. A községi jegyzőket is elbocsátják állásaikból, amint azt a Venkov c. lap beharangozza. Azzal indokolja meg a lap a jegyzők elbocsátását, hogy föl kell „frissíteni“ a nagyzsupák jegyzői karát, mely a jegyzőségek összevonásával vált aktuálissá. Újév óta Szlovenszkóban a járások száma 79-re
