Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-22 / 35. szám
2 oldat. 1923, március 22. (gyakorolnák az önkormányzat jogait, El kellene végre érkezni annak az időnek, amikor nemcsak azok határoznának a lakosság üdveiben, akik alig vannak érdekelve a közterhek viselésében, hanem azok, akik a községek életében úgy erkölcsi, mint anyagi garanciákat is tudnak nyújtani. Nagyon fontos tehát a községi választások kérdése, melyet szükséges, hogy horderejénél fogva, ne várjunk ölhetett kezekkel, hanem idejében tegyük meg azokat a lépéseket, melyek a választások előkészítéséhez, elkerülhetetlenül megkívántainak. Természetes dolog, hogy mi elsősorban Komárom szempontjából foglalkozunk a községi választásokkal, melyektől joggal várhatjuk a mai viszás helyzet megváltozását és egy tisztultabb légkör megteremtését városi ügyeink intézésében. ElB&sorban tisztában kell lenni azzal, hogy a községi választásokon is csak jól szervezett pártok arathatnak sikert. Mi kikapcsoljuk a párt szó fogalmából ezúttal a politika minden jelentését és már eleve kijelentjük, hogy Komárom város tanácskozó zöldasztalánál a politikának semmi helye nincsen, ott egyedül és kizárólag, a város gazdasági érdekei a főszempontok, melyek kizárnak minden néven nevezendő párt politikát. E lapok hasábjain már többizben fölvetettük a várod párt alakulásának gondolatát, egy olyan pártét, melybe a város érdekelt lakossága minden politikai pártállásra való tekintet nélkül tömörülne s mely egyedül a város gazdasági és szociális érdekeiért szállna síkra. Mert Komáromnak nem a párt politikai tagozódás szempontjára van szükség, hanem egy olyan erős tömörületre, amely a mai súlyos és kétsegbeesett helyzetben csak a viszonyok konszolidálását tekinti egyedüli célnak, amelynek megvalósítására a legnagyobb önzetlenséggel párosult áldozatkészséggel törekedik. Készülődni kell tehát jóelőre ezekre a választásokra, hogy azokból a város jól felfogott és igazi érdekeiért harcoló polgárság kerüljön ki győzelemmel, mert lehetetlen, hogy továbbra is ez a tarthatatlan állapot uralkodjék a városnál, amelynek már vezetősége a mo3- tani súlyos helyzetből semmiféle kivezető utat találni nem tud, sőt épen pártpolitikai összetétele folytán még a helyzet szanálására való törekvésnek is megbénítására szolgál. Legyünk azért résen és ha a kormány az idén tényleg beváltja Ígéretét, ne találjanak a községi választások bennünket készületlenül! Osztrák-magyar köztársaság. — Amerikai csodabogár. — Milyen jól is van informálódva az a hatalmas Amerika! — Hogyan ismerik az amerikaiak a dunai államokat ? — A középeurópai sajtó az utóbbi napokban több ízben is foglalkozott az Amerikában lefoglalt osztrák-magyar vagyonok sorsával. Az amerikai reprezentációs ház megszavazta azt a javaslatot, hogy a lefoglalt régi monarchiabeli vagyonokból egyenként 10.000 dollárt szabaddá lehet tenni. Ma még nem lehat tudni, hogy ebből a javaslatból törvény lesz-e, mivel a jelenlegi parlament a hetekben feloszlik és az nj — novemberben megválasztott — parlament csak az év végén ül össze. Ha tehát a régi parlament már nem veszi tárgyalás alá a javaslatot, úgy erre csak az év vég felé kerülhet sor. A lefoglalt német vagyonok ügyében is hasonló javaslat került a parlament elébe. Ezt a parlament már le is tárgyalta és el is utasította. A régi monarchiával szemben azonban a hangulat sokkal kedvezőbb. A reprezentációs ház egyik bizottsága a hetekben külön ülésen foglalkozott az módáliambeü amerikai vagyonok sorsával. Az ülésen Mr. Winslow elnökölt. W. H^wes szenátor kérdéseket intézett Thomas T. Miller ezredeshez, az ellenséges vagyonok kezelőjéhez. Az érdekes dialógust, amely négy fontossággal bír az összes utódállamokra, a kővetkezőkben részletesen közöljük. Ez a dialógus nemcsak arról ad felvilágosítást, hogy Amerika mit szándékozik tenni a lefoglalt monarchiabeli vagyonokkal, hanem rávilágít arra is, hogy nagytekintélyű és nagynevű amerikai államférfiak mennyire nincsenek tisztában a középeurópai viszonyokkal. A Hawes szenátor és Miller ezredes között lefolyt dialógus a következőképen hangzik: Mr. Hawes: Eddig a javaslat azon ré»Komaromi í-jdpük« széről beszéltünk, amely Németországra vonatkozik. Abban az időben, amikor Amerika beavatkozott a háborúba, az osztrák magyar állam 52 millió emberből állott. A versaillesi (!) békeszerződés következtében a lakosság száma 6 és fél millióra csökkent, a régi osztrák magyar államot hat országra osztották fel, úgy mint Csehszlovákiára, Jugoszláviára, Lengyelországra, Olaszországra, Romániára és az osztrák-magyar köztársaságra. (!) Kérdem, vájjon az uj országoknak polgárai visszakapták-e már lefoglalt vagyonaikat? Mr. Miller: Igen, az uj országok polgárainak lefoglalt v&gyonait már felszabadítottuk. Mr. Haves: Az uj utódállamok polgárai tehát megkapták lefoglalt vagyonaikat. Ha tehát egyes osztrák-magyar vagyonokat most visszatartanak azért, mivel ezek ellenséges tulajdont képeztek, ngy ez csak azon teória alapján történhetik, hogy Amerika felelőssé tesz egy hetedfélmilliós államot egy olyan ország cselekedeteiért, amely 52 millió emberből állott. Kérdem, helyes-e e ez a felfogás? Mr. Miller: Igen és éppen ezért nagyon örülök, hogy az ügy tárgyalásra kerül. Mr. Hawas: Az osztrák-magyar vagyonokat még nem adták ki. A többi utódállamok polgárai már szabadon rendelkezhetnek korábban lefoglalt vagyoaaik felett. Az osztrák-magyar vagyonok visszatartását tehát jogtalannak lartom. Mr. Miller: Kérem a bizottságot, engedje meg, hogy nézeteimet és álláspontomat részletesen előterjeszthessem. Mr. Haves: Kérem. Mr. Miller: Azon egy esztendő alatt, mióta az ügyek élén állok, mindig szétválasztot- j tam az osztrák-magyar problémát a német kérdéstől, hogy a jelenlegi osztrák-magyar kormány (1) na szenvedjen a német vagyonok további visszatartása folytán. A bizottság elnöke ebben az ügyben kimerítő levelezést folytatott velem és ebből azt vettem ki, hogy az osztrák manyar ügyet el fogják választani a német kérdéstől. Néhány hét előtt azonban változás állott be a dologban, mivel amerikai állampolgárok részéről néhány követelést jelentettek be a császári-királyi osztrák-magyar kormánnyal szsmbsn. Nem tartom méltányosnak, hogy ettől a két fiatal nemzettől, amelyet a békeszerződés teremtett meg, követeljük a régi osztrák magyar császárság összes adósságait. Megállapításaim szerint mintegy 2 millió dollár magyar vagyont tartunk még lefoglalva. A lefoglalt osztrák vagyonokat még nem lehetett pontosan felbecsülni, véleményem szerint azonban legalább 9—9 millió dollárra rúgnak. Helytelennek tartanám, ha a felmerült követelések miatt ezeket a vagyonokat nem szabadítanék fel. Mr. Hawas: Mikből állanak az uj követelések ? Mr. Miller: Értesülésem szerint a háború í alatt a Földközi- és az Adriai-tengereken Itöbb osztraa buvárhajó működött. A felmerült kártérítési igények ezeknek működésére vonatkoznak. Még nincsen felderítve, vájjon a j bejelentett követelések jogosultak-e, most fogj lalkozik velük a Mixed Claims Comission, j Mindazonáltal véleményem szerint az osztrákl magyar vagyonokat feltétlenül fel kell szaba- i ditani. Mr. Hawes: Igaz-e az, hogy Ausztria- Magyarország volt az egyetlen áliam Európában, amely a háború alatt amerikai vagyonokat nem foglalt le? Mr. Miller: Igaz. Nem akarok azonban konfliktusba kerülni az állami departementnal, amely mégis megállapíthatja : „Itt van valami, amit mégis lefoglaltak“. Éa erről nem hivatalos minőségben értesültem az illető államok követségeitől, amelyeknek mégis csak tudniok kell, hogy vájjon ez a hir igaz-e? Én továbbra ji is amellett vagyok, hogy a lefoglalt osztrákjj magyar vagyonokat fel kell szabadítani. Több jj száz olyan örökséget kezelünk, amelyet az örökösöknek nem lehet kiadni, mivel ellenséges állampolgárok. Az elhunytak azonban a nyugati acélgyárakban és bányákban lelték halálukat. Mr. Hawas: Ha ezeket a vagyonokat továbbra is visszatartják, úgy vétünk a nemzetközi törvény tradíciói, Marshall nézete, a humanitás elvei és az igazság szelleme ellen. I Winslov elnök: Kérdem Miller ezredest, akar-e még valamit mondani az osztrák-magyar és a német problémák között fennálló különbségekről ? Mr. Miller: Elnök ur, nem szólhatok világosabban, mint mr. Havesszal folytatott diskurzusokban tettem. Mr. Hawes: Még egyet: Igaz- e az, hogy ami speciálisán az osztrák kormány követeléseit illeti, ezek leginkább biztositó intézetek ellen irányulnak? Mr. Miller: Azt hiszem igen, azonban nem vagyok egészen biztos ebben. Erre azután Winslow elnök a bizottság tanácskozásait befejezettnek nyilvánította. Miként a jegyzőkönyvből, amely szószerinti fordítás, kitűnik, az amerikai közvélemény Ausztria-Magyarországgal szemben sokkal barátságosabban viseltetik, mint Németországgal szemben és igy minden remény megvan arra, hogy a lefoglalt osztrák-magyar vagyonokat fel fogják szabadítani. Kérdés azonban, hogy mikot? Ha a néhány héten belül feloszló parlament az ügyet már nem tudja elintézni, ngy várni kell decemberig, mivel az uj parlament csak akkor ül össze. A tárgyalás lefolyásából azonban kiderüt az is, hogy Amerika államférfiai menynyire nincsenek tisztában a középeurópai államalakulatokkal. Szerintük a versaillesi békeszerződés osztotta fel a régi monarchiát. Arról sem tndnak, hogy az összeomlás után Ausztria és Magyarország különváltak'és állandóan egy oszták-magyar köztársaságról beszélnek. A komáromi „arzenál“, mely időközben két hasznavehetetlen öreg werndl puskával kibővült, roppant méretekben puffad. Mint a kisgyermek a sötétben ördögöket és rémeket lát és azért bátorságát énekléssel vagy bátorító füttyszóval fokozza: ugv vannak a kormánylapok is a komáromi arzenállal, mely A Reggel beteg fantáziájában nőtte ki magát ilyen derekasan két forradalmi gépfegyverből irredenta arzenállá. Mi ez azonban a „Cseszkoszlovenszka Republika“ hiréhez képest, amely szerint Klatíau vasúti állomáson egy municiós vagont találtak, amelyet Bajorországból, Komáromba irányítottak. Le van főzve A Reggel az arzenálversenyben, leszorult az utolsó helyre, ez a lap fogja tartani a rekordot. Alig várjuk, hogy olvassunk továbbiakat a rejtélyes vaggonróJ, amelyről azt kellene tudnunk, hogy hova irányítottak, Komárom bal-, avagy jobbpartjára? Mindenesetre érdekes, hogy a határon átcsuszhatik egy vaggon muníció a vámvizsgálaton keresztül. A Cs. R élénk fantáziájú tudósítója a vaggon megérkezéséről és kirakásáról is Írhatna szenzációs tudósítást, amelyért a cseh vasúti állomás cseh hivatalnokainál fuvarlevéllel jelentkezők, a szlovák vasúti mnukások segítségével raknak a Bohemia autóira és a csehszlovák áilamrendörség felügyelete alatt szállítanak be a városba államellenas célokra. Tudósítónk azonban szintén pályázik a szenzációverseny első dijára és a következő rémes esetet bizza a legközelebbi rádió állomás gyorsaságára: Felrobbant arzenál. Komáromból jelenti tudósitónk, hogy az irredenta arzenál, melyben a reggel és éjjel leple alatt óriási titkos fegyver raktárt halmoztak fel, eddig ismeretlen okból felrobbant. Emberéletben csodálatosképpen nem esett kár, utólag kiderült, hogy a robbanás I tárgyát képező ekrazitot Prágából és Érsekújvárból csempészték ide vakmerő tettesek, akiknek nyomában van a rendőrség. Szenzációs letartóztatások várhatók. Le kellett tudósítónkat iutenünk ezen komolyan nem vehető tervével, mely neki soronként elég csinos összeget jövedelmezett volna a New-York Herald, Globe és a Chieagó Tribune kiadóhivatalaitól, mivel azok dollárokban, tehát komoly valutával fizetnek. A rideg valóság az, hogy a Citrom utcában talált rohamsisak, a Szent János-ntcában lelt öreg werndl fegyver és a Dunapartok elhagyott, régi tüzérségi széles, u. n. málékeverő kardon kivül egyéb fegyverek tömegeivel nem lehet találkozni sem 1 véletlenül, sem készakarva. Ezekből pedig a legnagyobb fáradságába kerül a kormánylapoknak egy kis jövedelmi irredentát kifacsarni. Iksz.
