Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-22 / 35. szám
1928 március 22. „Komáromi Lapok“ 3. oktal. Dr. Csukás—Hacker ügy. A komáromi törvényszék. B. 4134/11/1922. szám. A KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A komáromi törvényszék, mint büntető bíróság, sajtó utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt Hacker RicUárd ellen folyamatba tett ügyben Komáromban 1922. évi február hó 16. uapján megtartott nyilváaos főtárgyalás alapján, a vád és a védelem meghallgatása után meghozta a következő Ítéletet: Hacker Riehárd vádlott, 48 éves, izr. vallásu, császári születésű, komáromi lakos, csehszlovák állampolgár, magyar anyanyelvű, nejétől törvényesen elvált, katona volt, ir-olvas, vagyontalan, munkásbmositó pénztári igazgató, bűnös az 1914. évi XLI. te. 2. §-ába ütköző és a 4. §. második bekezdése, illetve a 3. §. 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett becsületsértés vétségében, amelyet úgy követett ei, hogy a Komáromban 1922. évi augusztus hó 9. uapján megjelent „Komáromi Lapok“ cimü időszaki lapnak 68-ik számában a „Közönség körébői“ cim alatt közzétett cikkben Csukás István főmagánvádió ellen „éretlen gyerkőc módjára“, „nehéz fejfi legényke“ „csak egy éretlen tacskó minősíthetetlen magatartásának tudhatom be“ lealacsonyító és megszégyenítő kifejezést használt. A törvényszék ezért: Hacker Riehárd az 1914, évi XLI. te. 4. § ának második bekezdése alapján a Btkv. 92. §-a alkalmazásával 500 (ötszáz) korona főbüntetésre, ezenfelül 100 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre Ítéli; a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén a Btkv. 53. § a alapján 25—5 (huszonöt—öt) napi fogházra kell atváltóztatni; a pénzbüntetést az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a komáromi ügyészségnél az 1908. XXVII. te. 3. § ában meghatározott célra megfizetni. A vádlott a Bp. 480. § a értelmében köteles az ezután felmerült bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni, de e költségeket a törvényszék az 1896 XLIII. te. 4. § a alapján egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánítja. Köteles vádlott a Bp. 469. § a értelmében dr. Csukás István főmagár vádlónak ügyvédi képviseleti költség fejében 160 K-át az ítélet jogerőre emeikí désétöl számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. A törvényszék az 1914. XVI. te. 43. § ának negyedik bekezdése alapján elrendeli, hogy dr. Grál Gyula, mint a Komáromi Lapok szerkesztője ezt az Ítéletet indokaival együtt a „Komáromi Lipok“-ban a jogerős Ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi vagy azt közvetlenül követő számnak elején rendes nyomással minden lappéldányon az 1914. évi XVI. te. 23. §-ában megjelölt következmények terhe mellett tegye közzé. E célból a törvényszék az ítéletet dr. Gaál Gyulával mint a „Komáromi Lapok“ főszerkesztőjével közölni rendeli. INDOKOK: Hacker Riehárd vádlott beismerte úgy a vizsgálat, mint a íötárgyalás során, hogy a „Komáromi Lspok“ nak 1921. évi augusztus hó 9. napján megjelent 68 ik számában „A közönség köréből“ cim alatt megjelent cikket egész terjedelmében ő irta. Hacker Riehárd vádlott tehát a cikk tartalmáért az 1914. évi XVI, t. c. 33. § ának első bekezdése értelmében felelős. Nem vitás tény, hogy dr. Csukás István főmagánvádió Komáromuj városban városi aljegyzői tisztet tőit be, s így kétségtelen, hogy az ellene mint köztisztviselő és tudori oklevéllel biró egyén ellen a rendelkező részben megjelölt kifejezések használata lealacsonyító és megszégyenítő; a vádlott cselekménye tehát az 1914 évi XII. te. 2. § ába ütköző becsületsértés vétségének a téoyálladékát megva'ósií ja; s minthogy azt sajtó utján követte el, cselekménye az 1914. évi XLI. te. 4. §-ának második bekezdése szerint minősül, — miért is a vádlott bűnösségét meg kellett állapítani. A büntetés kiszabásánál törvényszék súlyosbító körülményt fennforogni Dem látott, viszont mint enyhítő körülményt vette figyelembe azt, hogy a vád tárgyává tett cikk megírására főmagánvádlőnak az a ténye szolgáltatott okot, hogy a „Komáromi Lapok“ 66. számában „A hosszú szolgálat jutalma“ cim alatt megjelent cikkében özy. édes anyja nyugdíjazásának ügyét vádlott által bt: csatolt s tartalmilag nnm kifogásolt — iratokból megállapíthatóan tárgyilagosság nélkül s a nagyközönség megtévesztésére alkalmas módon hozta nyilvánosságra, holott vádlott mint a Komáromi Kerületi Munkásbiztositó és Bategsegélyzöpénztár igazgatója a becsatolt iratok és nyugdíj biztosításra vonatkozó Alapszabályfüggeiék tartalmából megállapíthatóan a legmesszebbmenő méltányosság tanúsításával igyekezett a főmagánvádió édes auyját nyugdíj illetményhez juttatni. A törvényszék azt az enyhítő körülményt annyira nyomatékosnak taláita, hogy a vádlott ellenében megállapított cselekményre megállapított büntetés legkisebb mértéke is tnlazigoruntk mutatkozott, azért vádlott javára a Btkv. 92. § ának rendelkezését alkalmazta s a tó- és mellékbüntetést a vádlott bűnössége fokához s a sértő kifejezések súlyához mérten 500 K és 100 K pénzbüntetésben állapította meg. A törvényszék a vádlott és védő által előterjesztett kérelem ellenére a Bv. 18. § & alapján vádlottat a büntetés alói fölmentendónek nem találta azért, mert főmagánvádiónak abban a lényében, hogy a „Komáromi Lapok“ 65. számában „A hossza szolgálat jutalma“ cimü cikket közzé tette, — a törvényszék a Bv. 18. §-ában megjelölt „jogellenes kihívó“ viselkedés fogalmát fel nem ismerte, da ettől eltekintve és elfogadva azt, hogy főmagánvádlőnak az imént említett cikk megírásában nyilvánvaló ténye jogellenes és kihívó viselkedésnek volna tekinthető, — vádlott a törvényszék jogi álláspontja szerint a Bv. 18. §-a alapján a büntetés alól akkor sem volna fölmenthető, — mert habár a Bv. 18. §•& nem mondja ki kifejezetten, hogy a sértésnek nyomon kell követni a jogellenes, kihívó magatartást, de nem lehet kétséges, hogy ebben a §-ban foglalt rendelkezés az emberileg érthető és erkölcsileg el nem ítélhető azt a felháborodást kívánta méltányos elbírálásban részesíteni, amelyeket bizonyos magatartások kiváltani szoktak, ebből pedig önként következik, hogy az elkövetett sértés csak akkor részesülhet a Bv. 18. §-ában magjelölt kedvezményben, ha nyomon követi a sértett viselkedését, vagy legalább is azt az időpontot, midőn arról a teties tudomást szerzett, ezek szerint a törvényszék jogi álláspontja szerint vádlott a Bv. 18. § a alapján a büntetés alól csak abban az esetben volna felmenthető, ha a lőmagánvádló áltai irt s a „Komáromi Lapok“ 65. számában irt cikk elolvasása atán nyomban és azonnal használta volna a vád tárgyává tett kifejezéseket. A főmagánvádió áltai és a vádlott által irt cikkek megjelenése között egyheti időköz telt el, az eltelt időnek ez a hosszabb volta, valamint a vádlott által irt cikknek részletes és gondos összeállítása a higgadt és nyugodt megfontolásra és nem arra mutat, hogy vádlott a cselekményt a hirtelen fellobbauás okozta indulat hatása alatt követte el, ez okból a törvényszék a vádlottat a Bv. 16. §-a alapján a büntetés alól felmenthetőnek nem találta. A fenntebb előadottakból kitűnik, hogy vádlott a vád tárgyává tett cikket nyugodt és higgadt megfontolás után irta s minthogy a cikkbe & rendelkező részben kitett sértő kifejezéseket is használta, nyilvánvaló, hogy a íőmagánvádlót megszégyeníteni, lealacsonyítani, értékében kisebbíteni akarta, az i!y tudatos és tervszerűen elkövetetcselekmény a törvényszék álláspontja szerint az 1919. évi 568. száinu törvény 1. §-ábau foglalt kedvezményben annál kevésbé részesült hét, mert annak tettese egy közhivatal élén álló egyén, aki tettének horderejét és sértő voltát ismerte, ez okból a bíróság a kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztését mellőzte. A védő és vádlott által hivatkozott Csizmadia György, Horváth István és dr. Mezey János tanuk kihallgatásának elrendelését a törvényszék a Bv. 306. §-ának második bekezdése alapján azért mellőzte, m-rt az azon tanuk által bizonyítani kívánt körülményeket az ügy eldöntésére teljesen feleslegeseknek tartotta. Komárom, 1922. évi február hó 16. napján. Dr. Soós sk. főt. elnök és az Ítélet szerkesztője. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan, hl. ofici&l. C. Kr. III. 26/23/1. Prekl&d — Fordítás. A Köztársaság nevében! A legfelsőbb bíróság a sajtó utján elkövetett becsületsértés vétségével vádolt Hacker Richard ellen a komáromi (törvényszék előtt megindított, ugyanezen törvényszék által 1922. évi február hó 22. napján B. 4124/11/1921. szám alatt, a bratiszlavai ítélőtábla által pedig a főmagánvádió és vádlott fellebbezése folytán 1922. évi december hó 11. napján Tr, 2697/14/1922. szám alatt elintézett bűnügyét a vádlott semmiségi panasza következtében az 1923. évi február hó 14. napján !! negtartott nyilvános tárgyalás alapján vizsgálat alá vevéu, a következő Ítéletet hozta. A semmiségi panasznak részben helyt adva, a Bp. 385 §-aní*k 2. pontjában foglalt semmiségi okból az alsóbbfoku bíróságok ítéletét azokban a részekben, amelyek szerint a vádlottra kiszabott büntetés végrehajtása feltétej lesen fei nem függesztetatt — megsemmisíti s j a vádlottra kiszabott büntetés végrehajtását az j 562/1919. sz. förv. 1. és 3. §§ ai alapján kettő (2) évi próbaidőre felfüggeszd. Az ítélőtábla ítélete összes többi részében hatályban marad. A semmiségi panaszt egyébként elut&sitja. Indokok: Az ítélőtábla Ítélete ellen vádlott Bp. 385 §-ának 1. c. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt azért, mert az Ítélőtábla az 1914 XLI. t.c. 18. §-át nem alkalmazta és vádlottat ! a büntetés alól fel nem mentette, továbbá, mert í az Ítélőtábla a büntetés végrehajtását feltéte! lesen fel nem függesztette. Minthogy az 1914:XLI. t.-c. 18. §-a nem \ tartalmaz büntethetőséget megszüntető okot, l mert a Bp. 386. §. 3. pontja szerint az ilyen ! ok a bűnösség megállapítását is kizárja, holott ■ az id. törvény 18. § a csak arra jogosítja fel i a bíróságot, hogy a büuösség megállapítása j mellett vádlottat a büntetés alól felmentse: ezért & legfelsőbb bíróság a Bp. 385. §. 1. c. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt a Bp- 385. §. 2. pontjára alapítódnak vette, ezt j azonban alaptalannak találta. A Legfelsőbb bíróság ugyan nem osztja j az alsóbbfoku bíróságoknak azt. a jogi nézetét, í hogy a főmagánvádlónaic a vádlottal szemben ) tanusitott viselkedése törvény ellenes és kihívó | nem lenne. Az Ítélőtábla megállapította, hogy ! a főmagánvádió a vádlottat utóbí inak hivatalos | működéséből kifolyólag sajtó utján minden tár! gyilagosság nélkül és a nagyközönség megtó! vesztésére alkalmas módon támadta meg, holott jj a vádlott a kérdéses ügyben a legmesszebb- I menő méltányossággal járt el. Minthogy főma- I gánvádló jogtudor, tehát magas jogi műyelt\ séggel biró férfiú, azért a vádlottal szemben 1 tanúsított viselkedése joggal minősithétő jogellenesnek és kihívónak. A Legfelsőbb bíróság azonban mégis úgy találta, hogy az Ítélőtábla \ az 1914: XLI. t. c. 18. §-ának alkalmazását helyesen mellőzte és pedig a törvényszék itéle- I téuek az ítélőtábla áltál is elfogadott egyéb helyes indokainál fogva. A semmiségi panasz alaptalan része a Bp. nov. 36. § a értelmében elutasítandó volt. Egyebekben azonban a Legfelsőbb bíróság a semmiségi panasznak helyt adott. Vádlott 48 éves, családos, vagyontalan, büntetlen előéletű munkásbiztositó pénztári igazgató. Tettét csak annak folytán követte el, hogy a főmagánvádió Öt sajtó utján igazság| tálánál megtámadta. Ezekből a körülményekből a Legfelsőbb I bíróság azt következteti, hogy vádlott a büntetés végrehajtása nélkül is rendes életet fog folytatni. Tévedtek tehát az alsóbbfoku bíróságok, amikor a vádlottat a büntetés feltételes fel— I függesztésének kedvezményében nem részesi-
