Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-17 / 33. szám
2. oldal. Komaromi Lapok“ 1928. március 17. A város befeketitése és állandó rágalmazása a célja néhány sötétlelkű és kibérelhető lelkiismeretű újságnak, mely még mindig a komáromi fegyver-szenzációról közöl tendenciózus és hazug híreket. Nem szabad helyi hatóságokról feltennünk azt, hogy e híreket sugalmazzák, hiszen akkor meg kellene állapítani a szomorú valóságot, hogy a hatóságok, melyek hivatva vannak ezen város és környékén a rendet biztosítani és a konszolidáción munkálkodni, ellenséges érzülettel viseltetnek a város lakosságával szemben. Ma már a falusi bakterok is tisztában vannak a tényállással, mi van Komáromban, de azért csaknem naponta megismétlődnek a rikoltozó hazugságok a város ellen azzal a kirívó tendenciával, hogy politikai eseménnyé fújjanak fel egy közönséges rendőri ügyet. A legnagyobb nyomatékkai követeljük a rendőrhatóságtól a vizsgálat gyors befejezését és a közönség tájékoztatását. A rendőrségnek — ha csak ezt a vizsgálat érdeke határozottan nem kívánja — kötelessége a közvéleményt annak anyagáról tájékoztatni. A közönség, melyet házkutatásokkal zaklatnak minden eredmény nélkül, tisztán akar látni és tudni akarja, volt-e ok arra, hogy e város lakossága és maga a város jó hírneve meghurcoltassék. Mert ha ez nem áll, akkor a közönségnek vé dekeznie kell és biztosítania magát a jövőre is az ilyen alaptalan támadások ellenében. A város képviselő testületé sem foglalkozott ezzel az üggyel és mindezideig némán tűrte, hogy jó hírnevébe belegázoljanak. A város képviselőtestülete azon a cimen is, mert két alkalmazottját letartóztatásba helyezték, jogosult követetni, hogy a letartóztatottak ügye a leggyorsabb tempóban kerüljön a bíróság elé és ott tisztáztassék. Ha a bíróság őket bűnösnek találja, akkor ítéljen felettük, de ha ártatlanul, csak gyanú alapján fosztották meg őket szabadságuktól, akkor ne tartsák hónapokig fogva, mint ahogy azon politikai perekben szokott lenni, ahol a vádlottakat — igen sokszor vád nélkül és minden birói eljárás nélkül — szabadon bocsátják egy szép napon. Az állam törvényét mindenkinek tiszteletben kell tartani. Mi is ezt valljuk. De azt is tudjuk, hogy igen sok derék magyar ember ült Illaván és más helyeken anélkül, hogy tudta volna miért, sőt még akkor sem közölték velük a vádat, mikor szabadon eresztették őket. Ha tehát vád van, elő a bizonyítékokkal és üljön össze a bíróság, amely dönteni hivatott az állam törvényei alapján. A demokráciának kell a március. Most nézd a fákat! feszült izmokkal, Hogy állnak sorba, körbe itt: Mind majd kicsattan a büszkeségtől, Úgy mutogatja rügyeit. Minden rügy egy-egy rejtett reménység, Mely zendül s fészket bontogat, Mindegyik egy-egy kész megfogamzoít S még ki nem mondott gondolat. Minden rügy egy-egy bizó Ígéret, Jövendőről, mely jönni fog, Minden rügy egy-egy szerelmes szívből Még ki nem pattant nyílt titok. Amint kipattan: varázsa vész és Lesz közönséges lomb, virág, Most nézd az erdőt, most nézd a fákat, Amint szivükből gőggel kiárad A márciusi ifjúság. _______ Szávay Gyula. Augurok. Irta: Lőrinczy György. Könnyű lemosolyogni és lebecsülni az augurokat. Hogy gőgösen fontoskodnak és játszanak a tömeg bőrére! Hogy a politika: az urak huncutsága, régi babaluskai közmondásos bölcsesség. De — ha mindez nem volna ? Ha nem volna augur! Ha nem volna fontoskodás ? Ha nem volna politika ? Ez a zseniális szövevény, velünk, a néma, a szenvedő, a küzködő és elnyomott, vagyis a kormányozott tehetetlen milliókkal együtt, csak éppen olyan, mint a megdrótozott fazék. Vegyétek le a drótot, a faszemélyes szabadságot tisztelnie. A felkorbácsolt és felzaklatott közvélemény állandó és rendszeres nyugtalanitása nem lehet hatóságok célja, az lehet politikai célja megfizetett és kitartott kormányujságoknak, de ezekkel itt tisztában van mindenki, épp úgy céljaikkal is. A város megrága!mazása nem fog sikerülni. A város lakossága négy év alatt tanujelét adla, hogy békésen akar élni és dolgozni. Négy év szenvedését, a város forgalmának teljes megbénítását, intézményei megszüntetését, városi jellegétől való megfosztását tűrte és beérte elvi jelenlőségű tiltakozásokkal és igazán szerény kérelmekkel, amelyek közül egyet sem teljesített a kormány. Megrágalmazását és befeketitését azonban nem tűrheti, nem térhet felette napirendre. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is az adott esetben önmagával szemben. A kiadói jogról. — Uj törvényjavaslat. — A köztársaság nyugati részében érvényes 5 osztrák jognak a szerző és kiadó közötti jogviszonyra vonatkozó rendelkezései rég elavultak, j Érthető, hogy érdekelt oldalról állandóan sürgették annak hatályon kívül helyezését és uj törvénnyel leendő pótlását, ami különben az unifikácié tervekkel is egybeesik. A jogügyi bizottság, amint a törvénytervezetet kézhezvette, albizottságot küldött ki annak tanulmányozására, azt tűzve ki feladatául, hogy az érdekelt minisztériumok megbizottainak részvételével vitassa meg a javaslat anyagát és terjesszen a plénum elé indítványt a törvénytervezetre nézve. Az albizottság tárgyalásai gyakori megszakításokkal több mint egy évig tartottak. A j tanácskozások eredménye három elaborátum- { ban nyert szövegezést. Az utolsó elaborátum a j prágai csehszlovák egyetem tanárának, dr. Herman Otavskynak és a prágai német egyelem j tanárának dr. Frankinak közreműködésével jött ; létre. Ez a tervezet az, mely a senatus február | 28 iki jogügyi bizottsági ülésén oly heves, de mindamellett beható vitának tárgyát képezte, melyet azonban néhány kisebbb változtatással mégis elfogadtak. így a javaslat már megérett a plenumban való tárgyalásra. A javaslat elfogadásával a második nagyobbszabásu és ugyanazon tárgykörbe tartozó törvényelőkészitési munkálat nyert befejezést. Első volt az ugyancsak a szenátusban átdolgozott és elfogadott szerzői jogról szóló törvényjavaslat. Mindenesetre kívánatos lett volna, ha a szenátus jogügyi bizottsága tanácskozásai zék tüstént cserépdarabokra máliik széjjel. Az emberiséget az augurok üres fontoskodása tartja rendbnn és össze, nem a bölcsek axiómája. Bizonyos mértékben valamennyien komédiázunk. Muszáj komédiáznunk, mert az élet maga is komédia. Szükségünk van rá, hogy ámítsuk egymást, mert ez az ámítás voltakép nem csalás, hanem kölcsönös biztatás; az emberiség optimizmusa: illúzióink összessége. Ha nem tudnánk egymást ámítani, akkor kétségbe kellene esnünk. Az élet nem volna egyéb, csak siralomház, a melyben ölbelett kézzel várjuk a sötét véget Kubinnak, a zseniális cseh piktornak az élet jellemző motívumaiból rajzolt sötét karikatúrái közölt van egy, a melyiknek ez a címe : A hatalom. Emberi hullák óriási csonthalma ormán, mint a trónon, gőgösen, elbizakodottan terjeszkedik egy pöffeteg torz. Elefánt talpakon, elhízott törzzsel, mely majdnem kipukkad, maga a dölyfös fölfuvalkodottság. A feje a macska, a tigris és az ember stilizált összetétele. Nagy torzonborz bajusz, gonosz arcvonások, kegyetlen hideg, könyörtelen tekintet, vérszopó szemekből. Nemcsak félelmes, de szinte undorító. Még az augurt is csak a pesszimista művészképzelete láthatja ilyennek — kívülről. Az augurt, aki csak a maga érdekére gondot s a hatalom gyönyöreiért mindenre kész. Mindenre. De rám azt a hatást tette, hogy ha azt a csontváz hegyet valaki oldalba rúgja, összeomlik az egész. Hogy ingatag az a trón, a mit áldozatok csontjából emeltek. Mi nem hiszünk az ilyesmiben. A magyar ember, a magyar augur a hatalom ormán még jobbá lesz. Életfilozófiája derűsebb, emberszeretőbb, megértőbb és — megbocsájtóbb. Nemcsak a mások fonákságain tud mosolyogni, haalkalmával már kézbekaphatta volna a nemzetgyűlésnek a szerzői jog javaslatára vonatkozó tanácskozásainak anyagát es az általa elfogadott javaslatszöveget. De mert erre vonatkozó nemzetgyűlési tárgyalások különböző, fontos okokból halasztást szenvedtek, — a szenátus jogügyi bizottsága hozzáfogott a szerzői jog törvényjavaslatának végleges szövegezéséhez. A nemzetgyűlésnek azonban lesz alkalma mind a két javaslattal egyidőben foglalkozni. És ennek a körülménynek meg van a jelentősége, mert a szenátus kiadói törvénytervezete szakkörökben sok kritikai észrevételt váltott ki. Ezekre az észrevételekre a nemzetgyűlésnek kell figyelemmel lennie, amikor majd mindkét tervezel előtte lesz. Az albizottságnak is, a főbizottságnak is két, bizonyos fokig heterogén érdekkört kellett a tárgyalások alkalmával összeegyeztetnie. Egyik oldalról a kiadó üzleti, kereskedői érdekeit; — másik oldalról az irók, szerzők, általában a szellemi munkások szempontjait, kiknek megfeszített, sokszor éveken át tartó munkája nem egyszer igen szűkös anyagi méltánylásban részesül. Csak helyeselni lehet, hogy fiatal, gyakorlati életben kevéssé jártas szerzőket, akik gyakran kedvezőtlen és nehéz anyagi viszonyok közepette élnek, — önmaguk irányában is, de az olyan kiadók ellenében is megvéd, akik nyerészkedő magánérdekből semmi tekintettel nincsenek sem a szerzőkre, sem a közönségre. Más oldalról azonban nem szabad ennek a védő beavatkozásnak olyan messzire mennie, hogy a kiadó üzleti iniciativáját kiölje. A bizottságok megállapodtak egy kompromisszumban, mely biziositék arra, hogy a két szembeálló érdekkör: a szerzők és a kiadók egyaránt kellő figyelemben részesülnek. A javaslat negyvennégy paragrafusból áll és jus cogens jellegével bír, azaz kényszerítő természetűek: a felek elitélő szerződési megállapodásáról nem változtathatók meg. Illetőség, útlevél. *—• Küldöttség a járási főnöknél. — A város legutóbb! képviselőtestületi ülésében szóvá tette egy bizottsági tag az illetőségi ügyek körű! támadott izgalmakat, melyek a lakosságot jogosan nyugtalanítják. A képviselőtestület utasította a városi tanácsot, hogy ezen ügyben elfoglalt álláspontját küldöttség!ieg hozza a járási főnök tudomására. A városi tanács küldöttsége szerdán délnem a magamagáén is, mert tudja, hogy ő maga is csak komédiázik. Hogy az emberi társadalom komplikált szervezetét netn lehet másképpen rendben tartani. Modern életünkben ennek már pláne tökéletes rendszerét alkották meg: a bürokráciát. Ez már igazán olyan hibátlan, hogy még a butasága is bölcsességnek látszik. Mint a jó! csinált műfog: annyira igazi, hogy olykor még — fáj is. Két kedves magyar augur találkozott egyszer fönn, a miniszterelnöki palotában: Khuen- Héderváry Károly gróf, a miniszterelnök és Thuróczy Vilmos, a legfőbb állami számvevőszék elnöke. Kemény két magyar ur volt. Khuen gróf külsőén igénytelen ember, de az arca olyan szfinksz-szerü, olyan titokzatos, mint a zárkózott lélek, aki nem szereti magát mutogatni — az avatatlanoknak. A lobbanékony, naiv magyar kurucok ezért magyaráztak reája mindenféle kalandos szándékot. Granicsárnak csúfollak és a bécsi kamarilia kérlelhetetlen eszközének tartották. A gróf sohase cáfolgatta ezeket a fantasztikus gyanúkat és épp ezért újabb kétségeket támasztott. Egyénisége felől bizonytalansagba tartotta a tömeget. S talán igaza is volt. Talán ez volt az egyik fegyvere és erőssége. Thuróczy Vilmos hatalmas termete, szép, nagy, pátriárkái fejjel; egész valója a hatalom és az erő impozáns megszemélyesítése. Az arca csupa nyíltság es komoly, csaknem szigorú nyugodtság. Valami protekciós ügyben kereste fel a grófot. Arra kérte, hogy a pártfogoltját soronkivüi neveztesse ki miniszteri tanácsosnak. Elmondott róla minden képzelhető jó tulajdonságot, ami erre a kivételes megbecsühetésre érdemessé teszi. Hogy az Isten is miniszteri tanácsosnak szánta, bizonyosan. A miniszterelnök nyugodtan végighallgatta. Nem szólt közbe. Csak csóválgatta a fejéi
