Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-17 / 33. szám
Icgyvenneg^edih évfolyam. 33. uii Szombati 1933. március 17. KOMÁROMMEGYEI POLITIKAI KÖZLÖNY I A. IP. £li3z<té«l ár CMhp*slovák 'írtékbca: helyben íz v lilékre pestsl szétküldéssel: ■ íícüm érre 80 t. Wévr« 40 K, «egyedérre 20 K« Külröldön ICO JT6. Egy®« »sála ára t ÄÖ fiil&r. ALAPÍTOTTA: TUBA 1ÁN0S. FŐB^rkmztö: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY IÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náüor-u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mkií a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. ;iot háramszor: ked^i csütörtökön és sznobul a békediktátumok a középeurópai hatalmakat s akkor, amikor a kegyetlen szerződések aláírására kényszeritették a legyőzött nemzeteket, az egész világ szorongó érzések között állapította meg, hogy a teljesen tönkrejutott országokkal szemben az embertelenség minden érzésnélküli konokságával jártak el a győztesek. A világháború előtt még rettegett nagyhatalom volt Németország, de balsorsa arra kényszeritette, hogy ő is aláírja azokat a szerződéseket, melyek az ősi ellenségnek szolgáltatták ki a német nemzetet. A békeszerződés Németországra nézve egyértelművé vált a halálos ítélettel, amely éppen azáltal mutatja végzetes erejét, hogy feltételeinek megfelelni minden igyekezet, minden véresen verejtékező munka dacára sem lehet. A versaillesi szerződésből folyó jóvátétel teljesítése minden erőt megHálad és teljesen lehetetlenné teszi Németország számára az életet. Eddig is horribilis öszszegeket és teljesítményeket szolgáltatott át Franciaországnak, de ez nem elég, kötelességének teljesítésében mulasztást állapítottak meg ellenségei s e megállapítás folytán véres szankciókat alkalmaznak ellene. Két hónapja, hogy a franciák a Ruhrvidék megszállását megkezdették s bár az első ízben tervbevett területeket francia gyarmati és belga csapatokkal árasztották el, a lihegő boszu kielégítést mindezideig nem nyert, hanem újabb és újabb területeken akar az okkupáló hatalom biztosítékot szerezni magának. A megszállott vidékek német népe a kálvária kínjait éli végig, a rátörő franciák kegyetlenkedése valóban a legvégsőkig feszitik a hurt, s az idegek fékentartásán csak egy olyan nagy nemzet fiainak acélkeménységü akarata képes uralkodni, mint a német, mely dacára ennek a világtörténelemben páratlanul álló rettenetes megaláztatásnak, lelkében ma is az a nagy és erős, mint századok nagy viharai között volt. A fegyvertelen és védtelen német néppel a francia katona minden durvaságát, minden gőgjét érezteti és elbizakodottságában az erőszakosságnak és hatalmi tébolynak olyan eszközeihez fordul, melyek valóságos rémnapokat teremtenek az egyes német városokban. A kultúra örök szégyenére, szinte balkáni módszer szerint járnak el és dacára annak, hogy kegyetlen fellépésükkel eddig sem értek el eredményt, mégsem hagyják abba teljes fiaskóval fenyegető vállalkozásukat, sőt mintha minden józan gondolkozástól elbúcsúztak volna, a harc további folytatásának újabb hathatós eszközeiről gondoskodnak. Aki nyitott szemmel nézi az eseményeket és a tárgyilagosság szempontjából képes megbírálni a helyzetet, világosan látja, hogy ennek az erőszakos akciónak katasztrófához kell vezetni. Még pedig világkatasztrófához. Ezt sejti már az ántánt-hataimak legnagyobbika, Anglia is, melynek közvéleménye napról-napra erősbödő határozottsággal követeli kormányától, hogy lépjen ki passzivitásából és határozott állásfoglalásával mentse meg a világot attól a mind sötétebb erővel közeledő rémtől, mely Franciaország kapzsi vállalkozásának eredményeként eiőbbutóbb jelentkezni fog. Az egész világ, az egész emberiség nevében meg kellene tenni ezt a lépést, mert a franciák és belgák úgy látszik nem hajlandók önmagáktól visszalépni és ha még sokáig haboznak a közbelépéssel, félő, hogy késő lesz, mert a végtelen feszültségben izzó lelkekből előbb-utóbb kirobban az elkeseredés tüze és a világkatasztrófa elkerülhetetlen lesz. Aminek pusztító hatása pedig beláthatatlan és megmérhetetlen. = Lesznek-e községi választások. A»Prager Presse* és a »Prager Abendblatt« úgy tudják, (pedig ezek elég közel áilanak a kormányhoz) hogy a községi választások július, augusztus és szeptember hónapokban meg fognak tartatni. Hogy a hir, minden jóforrása dacára is csak blöff és hivatalos megnyugtatás, kitűnik abból, hogy a törvények és gyűjteményekben a 253. sz a. 1922. julius 14. törvény 11. §. értelmében két hónapi időközben, attól a naptól számítva, amelyen az állami választói névjegyzék összeáliittatik semmiféle községi képviseleti választást megejteni nem lehet. Az állandó választói névjegyzéket úgyis junius 15-én és december 15 én keil összeállítani, eszerint tehát december 15-től február 15-ig és június 15-től augusztus 15-ig községi választások meg nem történhetnek. Mivel a politikai hatóságok eleddig még semmiféle előkészületet nem tettek arra, hogy a választásokat június 15-ig keresztülvinni lehessen, arra most már augusztus 15. — december 14. közötti időre számíthatunk. Különösen Szlovenszkó és Ruszinszkó területén a legkisebb jelét sem lehet látni a választás elő készítésének. így, hát legalább is nálunk nagy és jogos kétkedés kísérheti a kormánysajtók beharangozását a községi választásokat illetően. = A behivási parancs és a tartalékosok. Az 1921. évi mozgósítás alkalmával a behívás! parancsnak igen sok tartalékos nem tett eleget, amiből a pőrök egész tömege keletkezett. Ezekre a katonai tömegpörökre vonatkozóan a Ceske Slovo a katonai bíróságok köréből egy levelet közöl, melyben a többek között a következőket mondja: A szélesebb körű csehszlovák nyilvánosság tadta nélkül majdnem egy éve ezer és ezer büntetőpört tárgyalnak le a köztársaságban é3 a köztársaság ifjú tagjainak ezreit Ítélik több heti, gyakran több hónapi fogságra. Ezek a pörök a tartalékosok ellen folynak, akik különböző okokból az 1921 október 24-iki mozgósítási parancsnak nem tettek eleget. Ez a parancs igen nagyszámú polgárt érint és elitéltetésiik következményei politikai és gazdasági értelemben oly jelentő? sek, hogy az állam érdekében föiötte szükséges a nyilvánosságot eddigi tétlenségéből felrázni. Azok között, akik nem vonultak be, van egy csoport, amelynél a rosszhiszeműség bizonyítható. Hogy ezek között nem cseh nemzetiségű elemek is találhatók, természetes. Ezeket megbüntetni és velük együtt azokat a tartalékosokat, akik tudatosan vonták ki magukat mozgósítási kötelezettségük alól, a katouai hatóságoknak magától értetődő joga és kötelessége. = A katonaság választójogának eltörlése. A L. N. arrói ad birt. hogy a községi választási rendeletben novellám utou változtatást fog tenni a törvényhozás. Arról van ugyanis szó, hogy a katonaság választójogát megvonjak. A novella nemcsak a polgári, de a szociális pártok körében is azzal biztat, hogy a katonaság elvonása a szavazástól egységes elfogadással fog törvényerőre emelkedni, mert a szocialista pártok maguk is tapaszíaihatták a választásnál, hogy a katonák választójoga mennyire könnyen kihasználható volt egyes pártok céljaira. Különös, és csak a cseh hipokrita gondolkodás magyarázhatott bele demokráciát abba a jogadásba, amellyel az állaudóan helyüket változtató katonaságnak a polit'kai életbe szavazati jogot biztosított. Különösen a községi választásoknál tartjuk a legigazságtalanabb eljárásnak, hogy a katonaság., amely a község közterheihez közvetlenül hozzá nem járul, beleszólást nyerjen a város amugyis megszükitett autonom ügyeibe. A városi törvényhatósági bizottságba a katonaság hozott betelj esen idegen, a város ügyeit nem ismerő,, csak itt is sovén érzelmei által vezetett egyéneket, mig a város őslakossága a város intéző bizottságaiban helyet származási és ősi jogai alapján alig kapott. A katonaság ezrekre menő szavazata csak lajtorjának szolgál azoknak az egyéneknek, akik a városi lakosságot, annak szükségletét, helyzetét nem hogy megérteni törekedtek volna, sőt minden alkalmat megragadtak, hogy abékés közéleti munkába a politika bomlasztó csiráját ültessék el. Az általánós rend és nyugalom szempontjából nem csak kívánatosnak, de követeleodőnek tartjuk, hogy a kormány is belássa a Katonai szavazatok kikapcsolásának szükségét a községi választásokból, amelynek kizárólag a városok őslakossága véleménynyilvánításának biztosítása az egyetlen mód a kátyúba jutott városi gazdálkodást tiszta útra fordítani. — Tisza István és Vilmos császár. Nyilvánosságra hozzák a bécsi udvari levéltárban folytatott tudományos kutatások során Tisza István grófnak ama memorandumát, amelyben a német főhadiszállásról való visszatérése után ott szerzett tapasztalatairól beszámol. Tisza István gróf Vilmos császárt veszedelmes álmodozónak mondja, aki nagyon kevéssé ismeri a valóságos hadi-helyzetet. Tisza ezért ama véleményét fejti ki, hogy abban az esetben, ha Vilmos császár továbbra is megtartja eddigi nagy befolyását a monarchia politikájára, akkor nem jöhet létre a béke vagy a megegyezés. Mindezekre hivatkozva Tisza István gróf hangoztatta annak szükségét, hogy a monarchiát ki kell vonni a német politika befolyása alól. Pli liii
