Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-06 / 28. szám
fiagyvennegyeJik ávfoijram. 28. sxám. áss Kedd} 1923. március 6. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Eliflzefésl ár cieipnulovák értékbe»: Melybe» és vidékre ßssial szétküidéssel: Kgé$a érre 80 K, félévre 40 K» negyedévre 20 K. Külföldön 160 Ke. Igye* asstáan árra s 80 fIlMr. ill! SS 111®!® iöbb Ízben megindultak már a gazdasági tárgyalások a két állam kormányai között, de eddig még semmi siker nem jelentkezett. Pedig alig van két olyan egymásra utalt állam a békeszerződések által új határok közé kebelezett országok között, mint Csehszlovákia és Magyarország. Ezt mindkét állam közgazdászai elismerik, számtalanszor törtek lándzsát emellett és mégis azt kell látnunk, hogy a két állam közötti gazdasági közeledés útját sehogysem tudják az arra hivatott faktorok megtalálni. Azok a gazdasági tárgyalások, melyek a csehszlovák és magyar kormányok képviselői között megindultak, dacára a másfélesztendő óta ismételten fölvett tanácskozásoknak, semmiféle konkrét eredménnyel nem végződtek, sőt az utóbbi napokban a kormány sajtójában olyan hirek kerültek nyilvánosságra, melyekből a várt eredmények meghiúsulására lehet következtetni. Arról szólnak e hirek ugyanis, hogy a tárgyalások ismét megszakadtak. Hogy vannak sajtóorgánumok, melyek ezt cáfolják, mit sem változtat a dolog érdemén, mert tény az, hogy az 1921. év őszén megkezdett tanácskozások mind a mai napig nem teremtették meg a két ország között a kívánatos gazdasági kapcsolatot. A cseh lapok a magyarokat hibáztatják a tárgyalások megszakítása miatt, amit azonban nem lehet igy egyszerűen tudomásul venni, mert azt föltételezhették a köztársaság kormányának képviselői, hogy az esetleges szerződés megkötésénél a magyar kiküldöttek is szem előtt tartják saját hazájuk érdekeit, minthogy ilyen esetben mindkét félnek nagy körültekintéssel és szívós kitartással kell arra törekednie, hogy megfelelő szerződést érhessen el. Soha gazdasági szerződést nem kötöttek még ideálizmusból és bizonyos, hogy alkudozások után lehet csak dűlőre jutni ezekben a kérdésekben, mert ha nem igy volna, akkor egyáltalában nem kellene tárgyalásra összeülni a feleknek. Nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági tárgyalásokkal egyidőben politikai tárgyalások is megindultak a két fél között, lehetetlen azonban azt föltételezni, hogy ez a két különböző irányú tárgyalás egymást befolyásolná. Mert bármely fontosak azok a kérdések, melyeket a politikai tanácskozások felölelnek, a mostani helyzetben elsősorban arra kell törekedni mindkét félnek, hogy gazdasági téren érjenek el eredményt. Ez különösen CsehszlováALAPITOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÄRAMYAY JÓZSEF dr. kiának képezi evidens érdekét, melynek ipara legnagyobb fogyasztó piacára találhatna Magyarországon, minthogy a háború előtt az osztrák ipar tekintélyes része fejében a cseh iparproduktumok örvendtek odaát keresletnek. Magyarország mezőgazdaságilag fejlettebb állam, ipara, noha egyes iparcikkekben a világpiacon is kiállja a versenyt, — még egyelőre a fejlődés kezdetén van, tehát rá van utalva továbbra is a csehszlovák iparra és ha a magyarok részéről meg van a hajlandóság a közeledésre, nem szabad annak a közeledésnek útjába akadályokat gördíteni, hogy a kölcsönös megértés minél előbb megegyezést létesítsen. Ezt be kell látni a kormány képviselőinek és igyekezni kell, hogy mielőbb rendbe jöhessünk Magyarországgal, mert ezzel egy hatalmas lépés tétetnék annak a gazdasági válságnak az enyhítésére is, amely immár elviselhetetlenné kezd válni a köztársaság népeire'. = Középeurópa helyzete és a szláv gyűrű. A francia megszállással kapcsolatban nagy problémája leit a németnek az Oroszországgal való viszony megalapozása. Erre vonatkozól&g a vélemények pro és kontra megoszlanak. Igen érdekes gondolatmenettel világítja meg Középeurópa jövőjét Maurenbrecher a »Deutsche Zeitung« szerkesztője, aki a kővetkezőket mondja : — Ma természetesen csak oroszbarát külpolitikát csinálhatunk. Ha azonban meggondoljuk, hogy Oroszország húsz harminc év múlva mind erkölcsileg, mind hatalmilag megerősödik, hiszen Csehország é3 Jugoszlávia vezető államférfiai ma is a pánszláv eszme hívei, akkor kissé gondolkodóba kell esnünk. Nem lehetetlen, hogy Oroszország és Németország között áthidalhatatlan ellentétek merülnek fel. Ép azért érzelmileg még most is a régi középeurópai politikai konstelláció hivei vagyunk. A legtermészetesebb szövetség Németország, Ausztria, Olaszország, Magyarország és Románia volna. Hiszen Olaszországot és Romániát is a szláv veszély fenyegeti. Már ez a lehetőség természetesen csak kombináció ; Mussolini félreérthetetlen franciabarát politikát üz, Románaia és Magyarország között pedig számos vitás kérdés van, amelyeket szintén nem lehet egykönnyen megoldani. Magyarország sorsa annyira egybe van kötve Németország sorsával, hogy a németeknek mindenegyes megmozdulását a legnagyobb figyelemmel kell Magyarországban kisérisi. Ha Németország francia nyomásra tényleg teljesen az oroszok mellé állana, akkor Magyarország igen nehéz kü'politikai helyzetbe jutna. Viszont azonban a most legyengült es láncravert Németország is rászorul még a kis államok segítségére is. Hűli akciája az útlevél MM. A Komáromi Kereskedők Testületé 10 tagból álló küldöttséggel kereste fel a komáromi járási főnököt, hogy az útlevelek kiadása körül tapasztalt nehézségek miatt panaszt tegyen nála és orvoslást kérjen tőle. A küldöttség vezetője, Fried Jenő, testületi elnök beszédében rámutatott arra, hogy egy egy útlevél megszerzése 3—5 hétig eltart, hogy a Szerkesztősé); és kiadóhivatal: Nádor-u. 28,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. Kéziratokat Bem adunk vissza. Bsgielesik hsteokini háromszor: kídín tsőtörtöhöD és a legképtelenebb és teljesen fölösleges okmányok beszerzését kívánják az útlevél meghosszabbítását kérőktől is, akik régebbi útleveleik megszerzése alkalmából mindezeket az okmányokat már úgyis beterjesztették. Szóvátette azt is, hogy araig a gráci egyezményt a szomszédállamok méltányosan kezelik, addig itt tisztán és ridegen belüszeriut alkalmazzák. A testület elnöke kéri tehát a járásfőnököt, hogy a bajokon szíveskedjék haladéktalanul segíteni, adja meg a kereskedőknek a mozgási szabadságot, a kereseti lehetőség ezen legelemibb szükséglétét, ne ragaszkodjék a paragrafusokhoz, hanem méltányos, emberi jóérzéssel kezeltesse ez ügyeket. Az elnök magyar nyelvű előadására a járási főnök kijelentette, hogy megértette a panaszt és kérést, de mivel jobban bírja a német nyelvet, német nyelven adta meg a választ. Elismeri, hogy mostanában túl lassú volt az útlevél kiadása körüli eljárás, de meg is indokolta, hogy miért. Ezentúl azonban, különösen a kereskedők útleveleit a leggyorsabban, 1—2 nap alatt elintézteti. A gráci egyezményt bár előírás szerint kell végrehajtani, de itt is méltányosan és jóindulattal lesz. A kereskedők uj utlevéikéréséaél elégséges a régi útlevél bemutatása és az uj adóbizonylat. Más okmányoktól eltekint a járási főnök. A testület tagjaira a járási főnök válasza megnyugtatólag hatott. A küldöttség nyomban a járásfőnöktől való lejövetele után választmánnyá alakult, amely mig egyrészt igen hálásan megköszönte az elnök higgadt, a testületi tagok érdekében férfias eljárását, másrészt a vezetőséget utasította, hogy gondoskodjék arról, miszerint a testület tagjai az útlevelek fenti kezeléséről tudomást szerezzenek akár körlevél, akár a helyi sajtó utján, egyben legyen gondja a vezetőségnek, hogy az útlevelek kiadása tényleg gyorsan történjék, minden nehézség nélkül és mindenkinek birtokába kerüljön a kért útlevél. Mindezekhez csak azt a kérdést fűzzük, hogy a város iparosai, orvosai, ügyvédjei, gazdaközönsége, hivatalnoki kara és különösen a túlsó oldalon ingatlannal biró állampolgárok részére miért nem lehetne ezt a jóindulatot kiterjeszteni. ők is éppen olyan adófizetői a köztársaságnak, mint a kereskedők. fiz Ipartestük! közgyűlése. A Komáromi Ipartestület f. hó 4-én d. u. 3 órakor tartotta 35-ik évi rendes évi közgyűlését. A közgyűlést Boldoghy Gyula ipartestületi elnök vezette, az Iparhatóságot Mihola János rendőrfőkapitány és Iváufy Géza iparhatósági biztos képviselték. A testületi székház üléstermét már a kora délutáni órákban megtöltötték a testületi tagok, bár az idei közgyűlésen jóval kevesebben jelentek meg, mint az előző években. Nem az érdeklődés hiánya az oka e számbeli megfogyatkozásnak, hanem az a szomorú tény, hogy derék iparosaink közül az elmúlt három esztendő válságos körülményei nem egynek vándorbotot kényszeritett a kezébe. Mint minden régi magyar intézmény, egyesület, szinte napról-napra vészit el egy-egy tagot, s a régi, kipróbált iparosság helyébe újak alig lépnek. Azt lehet észrevenni, hogy iparosaink, ennek az öreg városnak mindenkor közbecsülésben állott, a váres javát, a gazdasági élet felvirágoztatását szivükön vi-
