Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-01 / 26. szám
1923, március 1, Komaromi LapoE“ 3. oldal. A zsidók szét vanamk szóródva az egész világon, vau köztük szegény, gazdag, ortodox, modern, különféle politikai pártállásnak, különböző nemzetiségűek, da azért tényleg megmaradnak elsősorban is zsidóknak. Tekintetük bejárja az egész vi ágofc s a zsidók; életét, bárhol élnek is, figyelemmel kisérik s bárhol éri őket méltatlanság, az egész világ zsidósága tudomást szerez róla, feljajdul s mindent elkövet, hogy sorsukon javítson. Ezt az összetartást, ezt a vallási s faj érzést a zsidóságnak nem a hátrányára, hanem előnyére kell írnunk s követendő példa képen állhat, előttünk. A magyar embernek is a magyar testvérében, legyen annak bárminemű a vallása, politikai állásfoglalása, legyen az szegény, gazdag, előkelő vagy koldus, elsősorban is azt kell nézni, hogy az magyar ember. * A nemzetköziségnek nem a külföld ismerete, hanem a rettenetes önzés az oka. Vannak nemzetközi érdekcsoportosulások s ez érthető is, mikor az idő g térbeli távolságokat a vasút, a villany eloszlatja. De ily csoportosulásoknak nem szíjbad ellentétbe jönni a gyermeki, testvéri szeretettel, sőt inkább azoknak is a testvéri szeretet szolgálatában kell állani. Az az emb r, aki azt hangoztatja, hogy ó minden embert egyformán szeret, da ugyanakkor nem törődik a feleségével, gyermekeivel, rokonaival, népével, az ilyen ember egyedül csak önmagát szereti s a hangoztatott általános embarszeretete nem ér egy pips dohányt sem. C-rnkis azok, kik törődnek saját családjukkal, népükkel, csakis azokban lehet meg a más népek iránti megértés, jóindulat. — Azt mondhatom, hogy aki több évig élt idegen népek közt, &ki érezte a honvágyat, az érzi igazán mi a haza, mi a fajsz«retet. * Hi a külföldet minél jobban megismerjük, akkor úgy találjuk, hogy egyes nemzetek haladásának, erősségének legfőbb oka az, hogy a jellem képzésre fektetik a fősulyt s az emberek megítélésénél elsősorban a jellem az irányadó, útim pedig a születés, rang, műveltség, vallás, foglalkozás vagy ismeretség. Ez a helyes: az embereket jellemük szerint kell becsülnünk. Nagyon felületes az a felfogás, a melyik az embereket a külsőségek után itéii mag s nem a benső tzarint. Jellemes mindenki lehet, szegény is, gazdag is. A gazdagok közt is, épp úgy, mint a szegények közt vannak jellemtalen emberek, kiknek szavára summit sem lehet adui, kik nem igazságszeretők, kik nem törődnek embertársaikkal, hanem csak önmaguk önzésének élnek. A műveltség, előkelőség is csak külső keret, ami csak akkor szép, ha szép bensőt ékesít, ellenkező esetben ép olyan, mint a festett dáma külső cicomája: üresség, külső máz, mely a belső rőt hidast takarja s csak megvetésünket, sajnálatunkat kelti fel. Ha érezzük, hogy jellem dolgában úgy magunkban, mint népünkben sok fogyatkozás van, ép agy mint a külföldön, hirdetnünk kell, magunk elé példaképpen kell állítani azt a tökéletes jellemet, ami megnyilvánult az Ur Jézus Krisztusban. Ne felejtsük el, hogy semmiféle csoportosulás, legyen az politikai vagy társadalmi, világi vagy egyházi, legyen az a szegényeké, vagy gazdagoké, ha nem fektet nagy súlyt a jeliemre, ha tagjai nem becsületesek, igazságszeretők, szavuknak helytállók, ha tagjait nem elvek, hanem önérdekek vezetik, akkor az csak kártyavár, mely előbb vagy utóbb összedül. Nekünk is abból a forrásból keli merítenünk, ahonnan a küifö d kapja erejét. * Miképen történhetett az, hogy az ős ázsiai módon élő Japán alig 50—60 év alatt teljesen megújult, elsőrendű világhatalommá lett? ügy, hogy ifjrít, szakembereit ezrével küldte külföldre s azok nemcsak megismerték minden téren a más nemzetek évszázados küzdelmeinek, munkáinak gyümölcsét, hanem azt hazavitték s saját nemzetük javára népük közt1 elplántálták. A japán jó tanuló, a japán kitartó, a japán alapos munkát végez. Szeretném, ha a mi ifjaink, szakembereink százával mennének külföldi tanulmányútra. Tartsuk szem előtt azt, hogy még a legégetőbb politikai, egyházi, társadalmi, nemzetiségi napi kérdések is, mik bennünket foglalkoztatnak, a külföldön, .nagy nemzetek közt is megvannak s míg nálunk e nagy feladatok megoldásán csak néhányon töprengenek, addig nagy biro dalma kban száz és száz szakember próbálja azokat megoldani. A külföld által elért eredményeket nemcsak kötelességünk megismerni, hanem azokat fel keli haszálnunk népünk javára. Szeretném, ha e politikai, egyházi, társadalmi, gazdasági vezetőink minél jobban éreznék azt a rettenetes felelősséget, mely vállaikon nyugszik, amit az utókor számon kér tőlük s mindent elkövetnének, hogy a mi magyar népünk minél jobban megismerje a külföldet, hogy a legutolsó falusi ember is érezze azt a kötelességet, mellyel a faja iránt tartozik : megújhodásunk, megerősödésünk minél Inmarabb elkövetkezzék. Útlevél üisumoí minden államba a leggprsabbaa és le?jalcsóbban megszedek. Didékl megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási díj Z5 korona. űri: Ixászíő Zslgroosid Bratislava (Pozsony) Szépiak-n. i2. sí. IP* ebruár is lehullott, mint a hervadt levél, „az idő vén fájáról“. Megint öregebbek iettüok egy hónappal. És az a szomorú, hogy öregebbek lettünk. „Egy tragédia van csak, — Írja Szabó Dezső, — az, hogy az idő múlik,“ Igaza van, az a legnagyobb tragédiánk, hogy letelik az élet és vele együtt elmúlik ránk nézve minden. Pedig ilyen korban, mint amelyben mi élünk, az ember szeretne szinte a saját maga unokája lenni, hogy megérhesse azt, amíg kiforr a világnak most még mindig ujborkéat háborgó szennyes leve, mig leüllepszik a seprűje és megtisztul az aranyszínű nektár. Most úgy hisszük, abban reménykedünk, hogy gyermekeink, vagy unokáink majd élvezhetik már azt a pompás italt, amit szebb jövőnek nevezünk, hogy az immár ki'enaéyes háború nem fog második harmincéves háborúvá kitolódni, hogy a békének el- ; keresztelt mai állapot, mint a köd fog szétfoszl-ini az igazi béke napjának sugarai előtt. Ezért kell dolgoznunk, ezért érdemes küzködnüak a sors kíméletlen ostorssapásaival, hogy gyermekeink, unokáink élvezhessék azt, amit mi várnak a jövőtől, ha nem is bírjuk addig élettel. Ez van a mérleg másik serpenyőjében, ez az ellensúly, amely a mi tragédiánkat kiegyenlíti, elviselhetővé teszi. Na haragudj, öreg Február, hogy kissé megfeledkeztem rólad. Hiszen te is megfeledkeztél kissé magadról; hol áprilisnak, hol meg decembernek érezted magadat. Először majdnem árvizet zúdítottál a nyakunkba, aztán mag olyan téli képst föstötté! számunkra, amilyenre Tél apó még java korában sem volt képes. Szép volt, igaz, a kép, még a mi megszokott házainkat is szebbnek láttuk, ahogyan te kicsipkézfcéi szűzi fehér hóval egy-egy ablakpárkányt, ahogy erősen behavaztad az alvó fák ágait, rányomtad vastag ecsetvonásokkal Klapka vállaira is a fehér tónust, de azért azt gondoltuk magunkban: Jól van, jól, inkább most, mint májusban. Nem panaszkodhatnak rád azok, akik mulatni tudnak és szeretnek. Alig hogy véget vetettél a rövid farsangnak, csörgős szánok vidám népét csúsztattad végig a sikos utcákon, hogy aztán rövidesen sárba fullaszd ezt a kedves játékodat is. Talán bizony farsangi tréfának szántad azt is, hogy mig máskor a közönség nem szokott megjelenni a koncerteken, te olyan koncertet produkáltál, amelyen mindenki ott volt, csak a művészek maradtak el. Különös, hogy mostanában közönség és művészek nem tudnak összetalálkozni. No majd talán legközelebb sikerül ez is. Hanem tudtál te, gyorsan tűnő Február Uferinit is túlszárnyaló szemfényyesztéssel nagyon komor valóságokat is elővarázsolni a semmiből. Hát nem bűvészettel határos-e az, mikor békés utasok a vonatról leszállva nem az állomáson, hanem szuronyos katonák sorfala közt találják magukat, mikor elrejtett fegyverek előkerülnek s mikor a város sokféle pártszínezetű lakói arra a szomorú, de igaz megállapításra ébrednek, hogy nálunk „ma már csak egy párt van: a nyomorgók pártja!“ Ilyen voltál te, Február! Mégis jó, hogy elmentél. Krónikás. j HÍREK. — Hangverseny a kultúrpalotában. Bizo* l nyára sokan emlékeznek a Kesztlerpár komáromi \ sikereire és mindnyájunknak élénk emlékező| tében vannak Kesztierné, Kápola ry Juliska mess téri alakításai, amelyeket B restéin, Sehakes* pere, Óimat stb. drámáiban elibénk vará- I zsolt. Isteni tehetsége, művészi tudása, a : kellemes és hatásos orgánum, gyönyörű alakja jj mind, mind pradesztináíják őt ezekre a sike: rekre. Ki ne emlékeznék a Rómeó és Júlia I Júliájára, A vasgyáros Clairjéra, Oyrano de | Bergerac Roxánjára, vagy A botrány, Vissza- I téréi Jeruzsálembe, A tolvaj, s a többi Bernstein ; drámák íőnői szerepeire. Minden föllépte ün■ neplés, csupa siker, csupa melegség volt. így j esak gratulálhatunk a Jókai Egyesületnek, I hogy sikerült Kápolnay Juliskát megnyerni a | szombati hangversenyre, amely bizouyárs nagy j látogatottságnak fog örvendeni. K. Kápolnay | Juliska műsora olyan gazdag, hogy az ő sokolj dala tehetsége sok megnyilvánulásban fog elénk í tárulni. K. Kápolnay Juliska mellett a mtiso- I ron egy másik nagy tehetség fog szerepelni, s Kéri Klára, országos nevű zongoraművésznő, j akinek eddigi fellépései szintén a fényes sikerek ; hosszú láncolata. Műsorán a zenrí világirodalom | legszebb gyöngyei szerepelnek, amelyeknek : összes szépségei az ő művészi tudásában érvéj nyesülni fognak. Jegyek már kaphatók 12, 8 . és 5 K árban a Spitzer-féle könyvesboltban. A , hangversenyre az alábbi meghívót küldték szét: ! A Jókai Egyesület 1923. március 3-án, szóm- i baton este 8 órakor tartja a kultúrpalota ! emeleti nagytermében III. hangversenyét Kéri | Kiára zongoraművésznő és Kesztler Edéné- Kápoinay Julia szavaló művésznő közreműkö; désévei, melyre t. tagjait, a zene és az irodalom í barátait tisztelettel meghívja a Jókai Egyesület. | Műsor: 1. B tch-Taussig: Toccata és Fuga (D. moll) Előadja Kéri Klára. 2. a) Haláltáüc, b) A legszebb virág. Népballadák a XVII. századból. Előadja: Kesztlemé-Kápolnay Julia. 3. ChopiB: Ballada (As dur) Előadja Kéri Klára. 4. a) Petőfi: Minek nevezzelek ? b) Petőfi: Arany Lacinak. E őadja K. Kápolnay Júlia. Szünet. 5. Liszt: Soirees de Vienoe. Előadja Kéri Klára. 6. Jelenet Rostand: A sasfiók c. drámájából. Előadja: K. Kápolnay Julia. 7. a) Weiaer: HamoresZK. b) Dohnányi: Rhapszódia (C dur) Előadja Kéri Klára. Jegyek I-VIII. sor 12 K, IX—XIII. sor 8 K, XIV-XVIIL sor 5 K vigalmi adóval együtt. — Halálozás. Withalm Mihály volt etrekarcsai körjegyző f. hó 18 án 62 éves borában elhunyt. Withalm évtizedeken keresztül volt az etrakaresai körzet jegyzője, mely idő alatt a lakosság tiszteletét és becsülését kiérdemelte. Elhunyta őszinte és igaz részvétet keltett. Temetése Vizkeleten febrnár 20 án volt nagy részvét mellett. — A Dalegyesületből. A Komáromi Dalegyesület február 26 án Kamrás József dr. elnöklete mellett választmányi ülést tartott a tagok élénk érdeklődése mellett. Az elnöki jelentések során beszámolt az elnökség a szilveszterkor tartott nagysikerű Petőfi estélyről, melyen igen nagyszáma közönség jelent meg. Az elnökség javaslatára az estélyen felolvasást tartott Égler Dózsa fögimnáziumi tanárnak, valamint, a többi közreműködőknek: Molecz Manci, Zsidek Manci urhölgyeknek és Ruzicska József, Fleischer Jenő, Schnell Tibor, Végh Gézának, Molecz Tivadar karnagynak és a müködökarnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a választmány. Örömmel vette tudomásul a Lévai Dalárda üdvözlő átiratát, melyet hasonlóval viszonoz a testvér egyesületnek. Majd ac ügyvezető elnök ismertette a helyiség átala»