Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-22 / 23. szám

4. ©Idái. „Komáromi Lapok“ 18?8 február 22. évi 200 korona bérért egy szoba-konyhából állé teljesen elkülönített lakást. Majd az egye­sület zárószámadási adatait ismertette az előadó. Ugyancsak dr. Alapi Gyula ismertette a városi újonnan szervezett szociális ügyosztály­nak a viszonyát a Népjóléti Központhoz és a Népegészségügyi Intézethez. A Népjóléti Köz­pont, mivel eddigi vezetője, Nagy Jeflő főkapi­tány a várostól valószínűleg a közel jövőben távozik, & város szociális ügyosztálya vezetése alá kerül, de azért önállóságát megtartja. Hacker Ríehárd kért az előadótól felvilá­gosítást bizonyos kétségek eloszlatása céljából, majd Dénes Emil szólalt fel és az úgynevezett „jótékonykodás“ ellen nyilatkozott, amely a városi szoeiális ügyosztály feladata nem lehet. Ő az intézményes segítésnek a hive. Mindkét felszólalásra dr. Alapi kimerítően válaszolt. A Népjóléti Tanács a bizottságot meg­alakította: Fried Miksa, Jánoásy Lajos, Kiss Endréné, özv. Liszkay Jenöné, dr. Majer Imre, Mórocz Emílián, Mülkr Károly és Stván János tagokból. A bizottság élére elnök helyettesül dr. Alapi Gyulát választotta mog a Tanács. Majd az elnök meleg szavakban emléke­zett meg Nagy Jenő helyettes elnök működé­séről, aki nagy és önfeláldozó munkát végzett a helyi jótékonyság terén. Utána Kiss Endréné ragadta meg a szót és formás, valamint gon­dolatokban gazdag beszédben méltatta a tá­vozni kívánó elnökhelyettes nagy és kivételes érdemeit. Köszönetét mondott ezért a nyomor­­gék nevében, de megköszönte tapintatos mun­káját a bizottság nevében is, amely ennek közvetlen szemlélője lehetett. Nagy Jenő elnök­helyettesnek a tanáes jegyzőkönyvében is ki­fejezi háláját és köszönetét eredmónydus műkö­déséért. Végül az elnök azt az indítványt tette, hogy addig, amig az elnökhelyettes főkapitány ez állását viseli, a bizottság és a Központ ügyeinek vezetésére kérje fel a Népjóléti Ta­nácsot. Ezt az indítványt általános helyesléssel fogadták el a jelenlevők. A Komárom társadalmi jótékonyságát fel­ölelő gyűlés hat érakor ért vágat az elnök, a távollevő elnökhelyettes éltetésével. —a. Hifii, n amíg! Hozzászoktatták a fülünket szavakhoz, fogalmat jelentő kifejezésekhez, melyek látszó­lag tetszetős formájukkal, a tömeg lelkülotéro könnyen ható, hogy úgy mondjam: dallamossá­gukkal ma a vásári hordótetejéről csak úgy hang­zanak bele a világba, mint a jótékonysági egye­sületek gyűléseiből, vagy a parlamentek szónoki emelvényéről. A szocializmus elméleti okosko­dásai, miután nevében és köpönyege alatt ez­rek és ezrek pusztultak el, a szociálisnak el­keresztelt tevékenységben kezdenek gyakor­lati formát ölteni. A civilizáció odavitt bennünket, hogy ma a különböző alkotmányokban kodifikált em­beri jogok uralma idején a törvényt csináló, a a térvények végrehajtására kiválasztott, vagy oda magukat elhelyező u. n. intéző körök a szegény-ügyről úgy tárgyalnak, rniut pl. a jár­ványok elleni küzdelemről, vagy más a közü­­letekbe tömörült emberek társadalmának egyéb szükségleteinek administrációjáról. Annyira megszoktak a szegénységet, hogy még a hala­dottabb államokban is a nép nagy tömegére nézve természetes sorsnak tekintjük, hogy ha­talmas társadalmi rétegek hijján legyenek mindannak, ami az egészséges élet fenntartá­sához szükséges, vagy hogy testet-lelket ölő munkájuk a leguyomornságosabb megélhetést tudja csak számukra biztosítani. Akik kívül állnak a szegénység határain, akik csak a szegénység kisérő jelenségeit lát­ják, s fertőző hatásának tovaterjedését tapusz­­talhatják, akik a társadalmi rendet megőrizni akarják attól, hogy a szegénység problémájá­nak megoldása olyanok kezébe kerüljön, akik nem annyira az egyetemes érdekek legfőbb és legállandóbb szempontjai szerint, mint inkább a nélkülözők közvetlen anyagi céljai szolgála­tában cselekszenek, a szegénység orvosainak nem a szegénységet kell gyógyitaniok, hanem az egészséget, a társadalom termelőerejének egészségét kell fenntartaniok és megőrzéséről gondoskodtok. Bármennyire is büszkék va­gyunk arra a haladásra, amelyet azu. n. népjó- . léti intézmények életrekeltése igazolni látszik, g annyira még sem vittük, hogy mindenki, aki jj erre a világra születik, magával is hozza a « tűrhető életfenntartás lehetőségeinek marsall- f botját. Erény, hogy jót teszünk, hogy a ci l pőtlennek lábbelit adunk, az éhezőnek ételt adunk, könyörületesség, szánalom, jószívűség, tárcáinkhoz irányítja a kezünket, ha koldust látunk, de nem mentünk meg vele senkit a dolgozó és a munkán felépülő és csak a mun­kát honoráló társ* dalmi rendnek. A jótékony j ság, amelynek önkéntes adózásánál kicsinyek, l nagyok résztveszuek, csak csillapító szer nem | is a korgó gyomrok éhségének csillapítására, nem a ruhátlan testek bet&karására, hanem a í nagyobb bajok, a tömeg elkeseredettsége ki­­! törésének megakadályozására. A ma társ«dal­­; mának igenis szüksége van ezekre a csillapító • szerekre, da ha a jótékonyság társadalmi in- j tézmény, úgy ez az intézmény az igazsággal j nagy összhangban nem áll, s nem fedi azokat I a természetes és örök jogi elveket, amelyeket | senki kétségbe nem vonhat, mert a Teremtő j törvénye által vésődték bele a természetbe, s a melyek az állami kormányzat létezése előtt [ már meg voltak. Ezek a természetes emberi \ jogok összesége az & magasabb törvény, amely a társadalmi szervezetnek egyedül igaz és biztos alapja. A nagy függetlenségi és ember-joginyilat­­kozatok szerint önként értetődő igazságként, hiába hangoztatják a kormányok és fenntartó társadalmak az egyenlő és elidegeníthetetlen emberi jogokat, mart éppan ezeknek a termé­szetes jogoknak el nem ismerése, sőt eltiprása, a szabadság elvének a hatalmi túlsúly szerint magyarázása az oka a közbajoknak, a kor­mányzat megromlásának és a szegénység ijesztő megnövekedésének. Mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, á szabadsághoz és a boldogságra vezető eszközök megszerzéséhez ; ez az egyenlő jog azonban gúnnyá válik, amikor látjuk, hogy semmiféle intézményünk nem biztosítja az emberek jogát munkához és a munka gyü­mölcseihez. Az a töménytelen jó szándék, amit a helyi jótékonysági szervezetek vittek bele akcióikba, mely akciók eddig ezer és ezer em­bertársunk nyomorát pillanatnyi időre csökken­tették, az a fáradtságot nem ismerő, önzetlen tevékenység, mély annyi könnyet törölt le a sirásszántotta arcokról, radikális javítást elérni i soha nem fog tudni. A jótékony intézmények­­| nek nincsen bankóprésük, a jótékony intézmé­­j nyék szerény vezetőinek csak irigylésre méltó nagy szivük van, jóságos, szerető szivük s hovatovább már más eszközük nem lesz a ! nyomor enyhítésére, mint a vigasztaló szó. Aki ismeri a munkanélküliek lelkét, gondolko­dását, az bátran állíthatja, hogy ezeknek a tétlenségre kárhoztatott»,kuak nem alamizsna kell, hanem munka. Bármennyire is elcsépelt • nek tessék e tétel hangoztatása ismételten is, mi meg nem szűnünk hangoztatni ezt. Dörömbölünk a kormány kapuján, mig meg nem hallják kiáltásunkat. S a város, szociá­lis ügyosztályt akar felállítani, reméijük, hogy ez a szociális ügyosztály nem a nyomor intézményesítése, hanem a munka-szerzés ügy­osztálya lesz s h* a tétleneknek munkát tud szerezni, a város legelső s legfontosabb, az egész város életét biztositó szervévé válhatik. Ha a könyörületesség eddig működött ég kitü­nően működött intézményeit veszi csak át s a város lakosságára újabb adókivetését jelenti, mert fedezetet nem igen találhatnak az üres városi kasszába, ha a társadalom jótékonysá­gát hivatalból, hivatalos apparátussal és szemé­lyekkel akarja átvállalni, az ügyosztály meg­szervezésének szükségét nem láthatjuk be. Ha ellenben az uj ügyosztály az állam támogatá­sát megszerezni tudja s munkáról, az egyetlen szociális szükségről gondoskodni tnd, mi esak örömmel fogjuk üdvözölni, mert az amúgy is msgsanyargatott komáromi lakosság válláról terhet fog levenni és az emberek megélhetését fogja biztosítani. De ehhez nem a várostól kell alaptőkét szerezni, különben félünk, hogy az uj ügyosztály ismét a községesitésből szár­» mazó tehermentesítés számláján fog a község [ „javára“ elkönyveltetni. (ig.) hírek. — Rasin halála. A kormány nagy halott­jának, Rasin Alajos dr. pénzügyminiszternek temetése szerdán délután ment végbe Prágá­ban. A miniszter holttestét a Panteonban ra­vatalozták föl és innen temették. A kormány, a köztársaság gyászának kifejezéséül nyolc napos gyászt rendelt el s az állami hivatalok épületein a gyászíobogók ez idő leteltéig ott maradnak. Rasin halála alkalmával Misaryk elnök levelet intézett Malypetr belügyminisz­terhez, helyettes miniszterelnökhöz, melyben értesítette a kormányt, hogy az elhunyt minisz­ter emlékezetére egy milliós alapítványt tesz. A temetés napján a köztársaság összes iskolái­ban szünet volt és az egy begy ült iskolásgyer­­m’-kek előtt Rtsin pénzügyminiszter emlékét méltató beszédeket tartottak. Komáromban az állami hivatalok szintén gyászt öltöttek, az iskolákban pedig szerdán a kormány rendelet« szerint kegyelettel emlékeztek meg a megbol­dogult pénzügyminiszterről. Dr. Madurkay Miklós temetése. Komá­rom volt plébánosának, dr. Madurkáy Miklós­nak temetése kedden reggel ment végbe a Sí. András főtemplomból nagy egyházi pompával A temetés szertartását dr. Majer Imre apát celebrálta, aki nagy papi segédlettel mondta el a rekviemet, utána pedig beszentalte a templom szentélye előtt felállított koporsót. A szertartás alatt a Katholikus Egyházi Ének­kar gyász zsolozsmákat énekelt. A szertartá­son resztvettek dr. Alapi Gyula egyházközségi elnök, valamint az autonómiai képviselet szá­mos tagja, ott volt .Csizmazia György polgár­­mester és több bizottsági tag és a református egyház képviseletében dr, Gaal Gyula főgond­nok és Vargha Sándor lelkész, igen nagy kö­zönség és resztvettek a katolikus iskolák növendékei is. A benzentelt koporsót a templom előtt várakozó kocsira tették, hol dr. Major Imre apát újból beszentelt«. Délután ment végbe a temetés Bagotán, amelyen a templom zsúfolásig megtelt hívekkel. A komáromi kath. egyház küldöttei is megjelentek és» díszes ko­szorút helyeztek a ravatalra. A szertartást Marczy József espereé helyett dr. Májét Imre apát végezte Szalva Dezső égyallai plébános segédletével, az énnekkar Virsik János kántor vezetésével gyászénekeket adott elő, a be szen­telés után a templom mellett épített uj sír­boltban helyezték nyugalomra a volt plébánost, aki utolsó kívánsága szerint szülőfaluja föld­jében akart megpihenni. — A Jókai Egyesület közgyűlése. A Jó­kai Egyesület március 4 én, vasárnap d. e. fél II órakor tartja XIII. rendes közgyűlését a kulturház képtártermében. A közgyűlésnek tárgyai: $ főtitkári jelentés az egyesület 1922. évi működéséről, az 1921. évi zárószámadás, az 1923. évi költségvetés, az időközi választá­sok. Ezen a közgyűlésen kerül választás alá az irodalmi osztály elnöki tisztének betöltése is, mely ár, Bódiss Jusztin halála óta üresen áll. A két év óta megtartani szokott ünnepi előadásra, amelyet a múlt évben dr. Erdély Pál társelnök tartott, a megelőző évben pedig dr. Kenessey Kálmán, az egyesület Gosztonyi Nándort kert« fel, aki Madách emlékezetének szenteli ez idei előadását. A közgyűlésen ven­dégeket is szívesen lát az egyesület. — Petőfi emlékezete. Már megemlékez­tünk arról, hogy a Kath. Legényegyesület a közeljövőben nagy Petőfi délutánt rendez. Mint magyar kulturegylet a halhatatlan magyar költő iránti hódolatának akar eleget tenni ezen ünnep­ség rendezésével. A műsor tartalmasságából követ­keztetve, valamint ismerve az előadókat, az egyesü­let jól felkészülten áll Petőfi délutánjának rendezé­sére. Számítunk arra, hogy városunk lakosai közül, a magyar kultúra iránt érdeklődők kivétel nél­kül felfogják keresni a legényegylet helyiségét. Meghívót az egyesület nem bociájt ki, minden érdeklődői szívesen fogad. Fenntartott helyek nem lesznek. Belépő dij nincs. A Komáromi Kath. Legényegylet Petőfi délutánjának műsora 1923 február hó 25-én (vasárnap) d. u. 5 órakor: 1. Prológus. Elmondja Prágai István. 2. Nyomor­ból a dicsőség útjára. Jelenet Petőfi életéből. Előadják : Petőfi Kiss András, Fogasné Joachim Sári. Janika Pataky Rudolf, színész Takács Ali, Páck Albert Méry István. 3. Petőfi : Szülőföldem, szavalja Németh Gyula. 4, Ünnepi beszéd Petőfről,

Next

/
Thumbnails
Contents