Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-22 / 23. szám
1923. február 22 «Komáromi Lapok« 3. oltía.1. által megejtett vizsgálat állapította meg, hogy a magyar bidőrséget semmiféle mulasztás nem terheli az incidens felidézésében, az. a legkorrektebbül járt el, amit az bizonyít legjobban, hogy a csehszlovák vámtiszttel együtt akart átkelni a motozónö is és öt át is engedték, pedig akkor azt is vissza kellett volna tartani. Itt még csak azt bátorkodunk megjegyezni, hogy .ha a vámtiszt nem tudott átmenni, miért nem eszközölte a vámvizsgálatot az itt ni állomáson a magyar oldalról befutó vonat utasain, akiket különben a magyar oldalon egy ott levő csehszlovák alkalmazott úgyis megmotozott. Aztán mi jogon lehetett pl. visszatartani a nőuta-mkat, amikor azokat a női motozó megmotozta ? Hogy mindezeket miért bocsátottuk előre, az mindjárt kitűnik az alábbiakból. Az éjnek idején meghurcolt utazó közönség mindezideig semmiféle elégtételt nem kapott és mivol az eset szenvedő alanyai mind magyarok, hát biztosra vehetjük, hogy nem is lesz elégtétel. Ellenben az egész incidenst felidéző vámtiszt már megkapta az elégtételt. A mai póstával ugyanis a pozsonyi minisztériumból az alábbi helyreigazítást kaptuk, amely a váműsztet igyekszik fehérre mosni, az incidensnek bűubakját a magyar hidörségben próbálja megtalálni, az utasoknak a vonatról való leszállítása és a veszedelmes utón vaió bekisérésnek az ódiumát pedig egyenesen a csehszlovák katonasághoz utalja át a nyilatkozat, amely igy hangzik: 0 P I S. „Komáromi Lapok“ f. é. 19 ik számában „Vasárnap éjjel“ „Hazatérés szuronyok között“ cimen közzétett cikkei n^m a valódi tényálláson nyugodnak, irányuknál fogva alkalmasak arra, hogy a nyilvánosságot megtévesszék és annál az állami közszolgálat iránt ok nélkül káros halast váltsanak ki. A sajnálatos eset — a vámtisztviselő túlkapásából avagy mulasztásából nem keletkezett, annak igazi történeti ténye a kővetkező: . A vasúti forgalomra nézve a Magyar állam és a Csehszlovák állam között létrejött egyezmény értelmében a Magyar állam köteles Komáromujváros vasúti állomásán szolgálatot teljesítő vám és vasúti alkalmazottakat az átjáró hídon mindenkor, tehát a hid lezárása után is, sőt éjjel is átengedni. Ezen kötelezettség vasárnap este 6 óráig bárminő nehézségek fárasztása nélkül teljesítetett, az alkalmazottak igazolványuk alapján civil öltözathan is, a kidon minden időben átjárhattak. A vámtisztviselő ngy mint. addig, kellő időben elindult Komárom újvárosba, hogy a 8-10 órakor induló vonatnál vámszolgálatot teljesítsen. A magyar katonai hidőr hivatkozva kapott szigora parancsra, mely szerint senkit, vám és vasúti alkalmazottakat sem szabad átengedni, a tisztviselőt nem engedte át. A tisztviselő visszatért, hogy tanácsot kérjen tisztviselő társaitól, most mi tévő legyen ? Ugyanez & tisztviselő két tisztviselő társával újból viszszament a magyar hidőihöz, megmagyarázva az őrnek, hogy fontos és el halasz thatatlan szolgálatánál fogva neki muszáj átmenni, újból kért átengedést, de az őr ismételten hivatkozva a szigorú parancsra és nem a formaruha hiányára, kérésüket nem teljesítette. Minthogy a vámszolgálat előírja, hogy a vonatoknál vámvizsgálat csakis tisztviselő jelenlétével teljesíthető s mert a vámtisztviselő ezen szolgálat teljesítésében minden előzetes ok és indok nélkül a magyar hatóság résaéről megakadályoztatott, más mód rendelkezésére nem állott, mint telefonon értesíteni az Újváros Komáromban vámszolgálatot teljesítő határpénzügyőröket, hogy vámszolgálat teljesítésében erőszakosan raegakadályoztatott, az utasok vámvizsgálat nélkül tovább nem utazhatnak. Akik ennek dacára tovább ntaztak, saját felelősségükre tették azt. Nyilvánvaló tehát, hogy az eset a magyar hatóság önkényes és jogtalan eljárásából és nem a vámtiszt hatalmaskodásából állott elő, ki csak előirt kötelességét teljesítette. Hogy a vasúti hídon a vonat megállittatott, az utasok leszállittattak és bekisértettek, az tisztán katonai intézkedés volt. PREZÍDIUM MINISTERSTVA PRE SPRAVU SLOVENSKA. V Bratislave, dna 17. februára 1923. Cis. 2572, prés. Redakcii „Komáromi Lapok“ v Komárne. K uverejneníu opravi. Tlacovy referent: Dr. K a 1 c o. így hangzik a fenti nyilatkozat, amelyhez mi semmi megjegyzést nem fűzünk. A nyilatkozatban aposztrofált magyar hidőrség és az itteni katonai intézkedések dolgában ez illetékes fórumoknak bizonyára módjuk van hozzászólni az ügyhöz. UfSeuél uisumoí minden áüemba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzik. Uidékl megbízásokat s leggyorsabban elintézek, mintás heíenkin! háromszor megy kfsldonc Prágába eljárási dij 25 korona. am: hászlő Zsigraond Bratislava (Pozsony) Széplak-a. 12. sz. fl népjóléti Központ 1922-ben. — A Népjóléti Tanács ülése. — A város területén működő Népjóléti Központ, hétfőn 1923. február 19. d. c. 4 órakor tartotta évi rendes tanácsülését, melyen résztvettek a helyi összes jótékonysági intézményeknek képviselői. A tanácsülésen dr. Szijj Ferenc polgármester elnökölt és az egyes előadók tették meg jelentéseiket. ELőnek Igó Endre, a központ előadója számolt be a távollevő elnökhelyettes megbízásából az intézet egész működéséről, utána pedig az alosztályok képviselői részletesen ismertették az egyes működési ágazatok eredményeit. A Központ vagyona volt 1921 végén Készpénzben és folyószámlán K 14552.36 Bevétel az év folyamán K 115956.29 s igy összes bevétele a Központnak K 130508 65 Kiadása volt az 1922. évben K 110406.35 Pénztári maradvány K 20102.30 A Népjóléti Központ, mint az előadó kifejtette, ritkább esetben osztott ki pénzsegélyt, inkább természetbeni adományokkal (tüzelő, élelmiszer) támogatta a szüköiködőket. Pénzsegély cimen 3282 K-t folyósított; 333 háztartásnak juttatott tűzifa és liszt adományt és a Központ igen sok esetben személyes utánjárással győződött meg a segítés szükségességéről. A népruházási akció terén 202 iskolás gyermek kapott újból a Központ utján ruhát, ezenkívül 7 felnőtt, 21 gyermeket pedig teljes öltözettel látott el. A cipó és ruhasegélyezés az iskolák tanító testületének véleménye alapján történt. Úgy a cipők, mint a ruhák igen jó minőségű tartós anyagból készültek. Az intézmény, sajnos, mindössze csak 20000 K államsegélyben részesült, úgy hogy a többi összeget a társadalomnak kellett előteremtenie, ebben a tekintetben igen sokat köszönhet a Központ Nagy Jenő főkapitánynak, aki nagy leleményességgel és igazán sok utánjárással és jóakarattal különféle címeken 25000 K-t tudott a Központ részére rendelkezésre bocsátani. A társadalom anyagi eszközei, sajnos nem voltak elegendők, hogy a nagy nyomorúságon enyhítsenek és céljai közül sokat nem tudott megvalósítani. Ennek kizárólagos oka a krónikussá vált gazdasági krízis, amely a teherviselő polgárságot szinte létalapjaiban támadta meg, előidézte a rettenetes munkanélküliséget és az anoak nyomában járó hihetetlen méreteket öltött nyomort. Sajnos következményei gyanánt jelentkeztek ezeknek a körülményeknek, hogy a segítés több ágazatát szüneteltetni kellett, igy a népkonyhát és a gyermekkonyhát. A Népjóléti Központ 1922. évi összes működési ágazatainak bevétele volt K 349975.75 kiadása K 317808.25' maradvány az év végével K 32176.51 Majd Igó Endre áttért a költségvetés ismertetésére. 1923 évben a népjóléti bizottság K 242782 — kiadással szemben bevételként K 166700.— irányzott elő és igy hiányul jelentkezik K 76082.— melynek államsegély utján leendő fedezését kéri. A jelen gazdasági helyzet kilátásai közt szerencse lesz, ha az előirányzott bevétel ebben a keretben befolyik, mert a közönség á’dozstkészsége kimerült és mindenki saját gondjaival van tulon-tul elfoglalva. A Népjóléti Központ alosztályainak működésére vonatkozólag is igen érdekes adatokat terjesztett elő az előadó. A Diákmenza 1922. évi bevétele volt K 172173.— kiadása K 170747.— maradvány K 1426.— Az ADya- és Csecsemőgondozó Intézet bevétele 42208'— K kiadása 33624'— „ maradvány 1055'— K A 1923 január havában megalakult Népegészségügyi Intézet működési körébe felvette az anya- és csecsemővédelem, a gyarmekvédelem, a serdültebb ifjúság védelme, a tüdőbaj, vérbaj és alkoholellenes küzdelmet, igy három alosztálya kiválik a Népjóléti Központnak és költségvetése is ehhez képest alakult. A legnagyobb szükség van arra, hogy az állatai támogatás emelkedjék, mert csak abbén az esetben képes a központ működni és társadalmi jótékonysági feladatainak megfelelni. A helyesléssel fogadott alapos előterjesztés után az egyes osztályok előadói tették meg jelentéseiket. A Diákmenza részéről Tóth József pénztáros beszámolt röviden az 1922. év eredményéről. A Diákmenza az előző iskolai évben 33 tanulót, ebben az évben pedig 42 tanulót tart el, akik közül 12 teljesen ingyenes, 12 féldija» 18 pedig egész dijas. Az idei helyiség minden tekintetben megfelelőbb a múlt évinél, mert a tanulók higiénikus elhelyezése biztosítva van. Majd az 1921. évi számadási adatokat ismertette, amelyekből nyilvánvalóvá lett, hogy e szép és nemes célú intézmény milyen hézagot pótolt Komáromban. Az előadó szakszerű és pontos jelentését tudomásul vette a tanácsülés. Majd Hacker Richárd az Anya- és Csecsemővédő Intézet igazgatója számolt be az Intézet elmúlt évi tevékenységéről. Előadásának a leglényegesebb ponija volt az, hogy a csecsemőhalandóság, tehát az egy éven aluli gyermekek közül elhaltak száma 8 1 %'üa^ felel meg, ami az örvendetes javulás képét mutatja. Az intézet védőnője minden szülési eset után meglátogatja a családot és az elmúlt évben kétezernél több látogatást tett. A vándorkosár intézmény is igen jól bevált. Dr. Weisz Samu főorvos minden héten egy ambuláns rendelést tartott, melyen 1500 anya jelent meg csecsemőjével. Az intézet a legnagyobb siker jegyében működött az eimnlt évben is, amit tudomásul vett a Népjóléti Tanác®. A gyermekkonyha ügyét Kiss Endréné urhölgy, a gyermek- és népkonyhák vezetője adta elő és e két népjóléti intézmény áldásos tevékenységéről számolt be szakavatott jelentésében, mely meggyőzte a tanácsot arról, hogy a gyermekkonyha igen nagy teljesítményt végzett az elmúlt évben és a vezetés feladata magaslatán mozgott. A Szanatórium Egyesület tevékenységéről dr. Alapi Gyula titkár számolt be. Az egyesületnek 40 betege volt, akiket természetbeni adományokkal támogatott. A Komáromi tüdőbeteggondozó vezetését dr. Singer Dezső főorvos látta el egy védőnővel. A betegek 2409 1. tejet, 119 kg. húst és vásznat kaptak fehérneműre. Az egyesület munkásházat tart fenn, amelyben 10 tüdőbajos munkás családja kap
