Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-15 / 20. szám
2. oldal. — I9‘ 3. február 15. 'V ellenük. Hiába tettek ellenük följelentést, nem ▼élt semmi foganatja. A közönséget úgy informálták, hogy mindhárman Pozsonyból kirendelt állami detektívek. Garázdálkodásuk csak akkor élt véget, amikor hire jött, hogy egy pénzhamisításban részesek, sót Dukesz ellen, aki tagja volt egy pénzhamisitási bandának, állítólag az elfogatási parancsot is kiadták. A társaság ekkor eltűnt erről a vidékről. E*y idő múlva újból föltűnt azonban Dukesz és Südi, de ekkor már nem működtek az érsekujvári rendőrségen, hanem a városban ödöugtek, olykor-olykor rövid időre el is utaztak. Balassáról azt beszélték, hogy Kassára helyezték át. Családja, mely- Komáromból Érsekújvárra költözött, onnan is elhurcolkodott. A Komáromból szintén Érsekújvárra költözött Südi azonban fönntartotta lakását és feleségével együtt még a közelmúltban is ott lakott. Állandóan Dukesszaí volt együtt. Látszólag semmivel sem foglalkoztak, állandóan a kávéházban ültek. Dukesz valamikor pincér volt Érsekuivávott. Még ma is mindenki fél tőle, mert azt hiszik, hogy most is titkos rendőr. Ezt az is igazolni Játszik, hogy állandóan töltött pisztolyt hord a zsebében. Özvegy anyja nagy szegénységben élt eddig, Dukesz azonban valósággal dőzsöl és noha semmit sem dolgozik, azt beszélik, hogy anyjának házat vásárolt. Nem érdektelen megjegyezni, hogy abban az időben, amikor, Dukesz—Balassa—Südi féle társaság mint hivatalos tényező működött, Komáromban és Érsekujvárott több vakmerő és kideríthetetlen betörés történt, ilyen volt pl. a komáromi póstarablás is. Dukesz Imre különben a magyarországi kommün idejében mint egy terrorcsapat vezetője működött és állítólag sok embernek a vére tapad a kezéhez. Balassa szintén részt vett a kommün rémségeiben. Balassáról különben azt a hirt hallottak, hogy Budapesten különböző helyeken látják feltünedezni. / íme ilyen emberekkel dolgozik a propagacsua kancellária és a kölcsönös megértés útjaira rátérni igy akarnak. Vagy talán nem is akarnak. Elsüllyedt uszály. — Szerencsétlenség a Dunán. — A vasúti híd pillérjébe ütközött egy uszály. — A kormányos lábát törte. — Tűzoltóink és mentőink munkában. Szombaton, folyó hó 10-én, este, a nagy Dunán a komáromi vasúti hídnál rémes szerencsétlenség történt. A Duaagözhajózási Társaság „Titel“ nevű 800 lóerős hatalmas vontató gőzöse vontatott hat uszályt Gönyü felöl Budapest felé, melyek közül az egyik, a 67950. számú, nekivágódott a vasúti hid pillérének és félig eisülyedt. A hajók gyufa gyártásra való fatörzsekkel voltak megrakva és úgy voltak elhelyezve, hogy egy-egy a vontatógözös oldalán, négy pedig a gőzös után volt drótkötéllel a vontatóhoz erősítve. Az ut, amint azt Wötzelka Lajos hajóskapitány elmondta, egész Komárom előtt Újfaluig eléggé nyugodt volt, annak dacára, hogy a rendkívül megáradt Duna vizének sodra a vontatót többször kitérítette eredeti utjiből. Sötétedni kezdett már, amikor a hajó a vasúti hídhoz közeledett, a hajót az előírás szerint a második hidnyilás közé kormányozták. A vontatógőzös a melléje kötött uszályokkal át is jutott & hid alatt, az utolsó két uszályt azonban egy erős széllökés elkapta és nekivágta & hid kőoszlopának. A lökés olyan erős volt, hogy az uszály eleje kettészakadt és megtelt vízzel. Hogy azonnal el nem sülyedt, az annak tulajdonítható, hogy az uszály fával volt megrakva, ami a vasuszályt fentartotta & vizen. A hajó kapitánya látva a veszélyt, a hajó vészkürtjével az összes uszályoknak part felé való kormányozását jelezte, ami szerencsére sikerült. Mindez egy pár perc alatt történt. A vészjelzésre az Erzsébet-szigeti őrjárat is figyelmes lett, ekkor azonban már akkora sötétség volt, hogy a partról a hajókat látni nem lehetett. Igó Aladár rendőrkapitány, aki éppen a szigeti rendőr-őrjáratot ellenőrizte, azonnal a tűzoltói készültségért telefonált. Értesítette a hajóállomási főnökséget is, ahonnan ,Komáromi Lapok** Polatschek Károly hajóállomási főnöktől azt az g értesítést kapta, hogy a veszedelemben levő hajé valószínűleg a „Titel“ hajó lehet, mert ennek a hajónak kellett volna ma este Komáromba érkezni és az éjjelt itt tölteni, a hajó i fát szállít Frivd Miksa komáromi cég kösva- » titésével. A hajóállomásról Fried Miksa is ér- | tesiíést kapott, Közben megérkeztek a tűzoltók is fák- 1 lyákkal, fényszórókkal, kötelekkel és csak- | lyákkal felszerelve Schleisz Géza tüzoltótiszt I vezetésével. Igó rendőrkapitány rendeletére a jj mentöcsapat azonnal a révkapitányság mentő- I csoónakjába ült, hogy a szerencsétlenül járt ! hajósok segítségére Ügyen. A mentés azonban | majdnem a csónakban ülök életébe került, jj Ugyanis a csónakot a megáradt Duna sodra \ elragadta és félelmes sebességgel vitte a köz- jj úti híd felé. Csak nagy erőfeszítéssel sikerült jj azt ismét biztonságba helyezni. A csónakban í ülők közül Kochnicaek révkapitány, Polatsek S hajóállomási főnök és Frlod Miksa fakereskedő ! ruházata a csónakba hulló víztől teljesen, ji átázott, A ésónak is annyira megtelt vízzel j hogy egyesek már a vízbe ugrással akarták a j csónakot az elsülyedéstől megmenteni. Alig, • hogy a mentőcsónak biztonságba került és az \ elstilyedt hajó felé közekdett, az elsülyedt j uszály egyik csónakját fogták el mentőink, j amelyben Rajkai József hajókormányos feküdt j eszméletlen állapotban, teljesen eltört és esz- : szeroncsolt lábbal. Azonnal a partra szállítót- ■ ták és mentókecsival a városi kőzkórházba j vitték. A kormányos lábát az uszály kormány- • kereke törte el, a szerencsétlen embernek még í volt annyi ereje, hogy sikerült a csónakba j szállni, azonban a fájdalmaktól a csónakban i eszméletét veszítette. Az uszályon lakó kor- j mányos családját a vontatógőzös emberei men- l tették meg a vizbefuladástól. Az elsülyedt ; hajón az éjjel már mentési munkát végezni j nsm lehetett. Derék és bátor városi rendőre- \ inkböl ér? tűzoltóinkból áüé mentöcsapat csak • éjjel vonulhatott vissza laktanyájába. Amint utólagosan értesültünk, a h&jb kiemelésére az „Esztergom“ n#vü mentőhajó már j ida érkezett és a félig siilyedt uszályt magyar i Komárom állomás jajé vontatta. — Egyházmegyei választás. A komáromi református egyházmegye tisztikarának és tanácsbiráinak megbízatása lejárván, Tóth Kálmán esperes.körlevélben hivta föl az egyházmegyéhez tartozó egyházközségeket, hogy az általános' választásokat ejtsék meg. A komáromi ref. egyház presbitériuma február 13 án Vargha Sándor lelkész és dr. Gaál Gyula főgondnon elnöklete mellett tartott ölesében ejtette meg a választásokat. Az egyházmegyei esperesre és egyházi főjegyzőre a febr. 1-én e tárgyban tartott m°gbeszéléshez képest szavazott az egyháztanács és pedig tekintettel arra, hogy Tóth Kálmán, az egyházmegye köztiszteletben áiló esperese, régi hivataloskodására és előrehaladott korára való hivatkozással tisztét tovább váliaiDi, dacára az egyházmegye ismételten nyilvánított kérésének, nem hajlandó, — esperesnek Gyalókay Lászlót, az egyházmegye nagyérdemű főjegyzőjét, nemesócsai lelkészt választotta meg egyhangúlag, helyébe főjegyzőnek pedig Vargha Sáudor komáromi lelkészt, eddigi egyházmegyei aljegyzőt választotta meg. A tisztikar többi tagjaiul, valamint a tanácsbirói testület tagjaiul a következőket választotta meg egyhangúlag: egyházmegyei gondnok Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, világi főjegyző Mohácsy János dr., egyházi aljegyző Győry Elemér hetényi lelkész (uj), világi aljegyző Szijj Ferenc dr. Egyházmegyei lelkész tanácsbirák: Boross Kálmán, Csiba Imre, Fekecs Sándor, Gálffy Géza, Nemes Kálmán (uj), Rácz Elemér (uj), Sáudor Benő, Soós Károly, Tóth Kálmán (Deáki), Vargha Sáüdor; világi tanacsbirák: Fülöp Zsigmond, Füssy Kálmán aemzgy. képviselő (uj), Gaál Gyula dr., Kiss Jenő dr., Kenessey Kálmán dr. az ógyallai földmágnességi intézet asszisztense (uj), Mohácsy János dr., Nagy Nándor, Schmidt Imre, Szijj Ferenc dr. és Zsindely Ferenc. — Mezey Gyula temetése. Mezey Gyulát, a Vágbalparti Armentesitő Társulat feledhetetlen emlékű igazgatóját vasárnap, e hó 11-én temették el Budapesten a kerepesi temetőben levő családi sírboltba. Egy évvel ezelőtt érte a pótolhatatlan veszteség a társulatot kiváló vezetőjének elhunytéval, kinek holtteste ideiglenesen a tarnóczi temetőben pihent. A vasárnapi temetésen nagy közönség állotta körül részvéttel Mezey Gyula holt tetemeit, melyek felett Raffay Sándor evang. püspök mondott beszédet és imát, Bernét István pedig a közgazdasági egyesületek névében búcsúzott a nagy halottól. . A mait század nagy ter- Kontgen. mészeltudós gárdájából ismét kidőlt egy tutüuó férfi. Wilhelm von Röntgen haláláról hoz hirt a táviró. Münchenben, 78 éves korában halt meg, nevét azonban kitörölhetetlenül beirt,a az emberiség kultúrtörténetébe. Az általa előbb X sugaraknak, majd a róla Röntgensugárnak elnevezett jelenség felfedezése elsősorban az orvostudomány fejlődésében indított meg uj korszakot. Azáltal, hogy a test üregeinek és belső szerveinek látása és lefényképezése lehetségessé vált, a diagnosztika és kezelés alig’sejtett haladása következett be. Hogy Röntgen előtt B iczuerel, Harz, Lénárd és masok egyengették az utat, hogy ő csak mintegy az utolsó szemet illesztette a már majdnem zart láncba, hogy felfedezésének későbbi tökéletesítésében ismét csak mások alkottak nagyot, az érdekes lehet a, természettudomány objektiv története számára. De az emberiség, ha nem is fogta a csodálatos intuitiv — ostwildi értelemben vett: romantikus — zsenik köze sorolni, emlékét az őt megillető tisztelettel fogja ápolni. — A diákmenza intéző bizottsága hétfőn Zsindely Ferenc ny, törvényszéki elnök vezetése alatt látogatott ülést tartott, melyen Tóth József pénztáros számolt b9 a menza eddigi eredményes működéséről, végül búcsút vett a bizottságtól és megköszönte annak támogatását. A bizottság nevében Zsindely Ferenc elnök méltatta a távozó pénztárosnak önzetlen és igazán mindenkiuek elismerésére méltó munkáját, meilyel ez emoerbaráti ügyet szolgálta és a legodaadóbban támogatta s amelynek a szép eredmények oroszlánrésze köszönhető. A bizottság minden tagja a legmelegebb ; érzésekkel vett búcsút a népszerű intézmény ; készséges pénztárosától, akinek az igazán a : szivéhez nőtt. Érdemeit a bizottság jegyzököny! vébe irta. Helyébe a pénztárosi tisztségre Gö- i dör János főgimn. tanart nyerte meg és ei; Jenői ül Somogyi István polg. iskolai tanárt. Az intéző bizottság több kérvényt intézett el és folyó ügyekkel foglalkozott. Utána az el, nökség tagjai a menza helyiségét szemlélték I meg. — Kegyelet. A komáromi ref. egyház-1 ; község presbitériuma f. hó 13 án Vargha Sán-I 5 dór lelkész és Gaál Gyula dr. egyuti.es elnök-1 \ lets mellett ülést tartott, melyen Vargha Sándor lelkész kegyeietes szavakkal emlékezett • meg a napokban elhunyt Végh Géza perbetei ' ref. lelkészről, ki pályája kezdetén a komáromi l egyháznál is működött, mint segédlelkész s mint egyházának vezetője nemcsak híveinek, ! de az egész egyházmegyének tiszteletét bírta. \ Indítványára a presbitérium jegyzőkönyvében i kegyelettel emlékezett meg el huny tárói és : részvétének kifejezéséről a perbetei testvér- i egyházat és az elhunyt gyászoló családját át!: iratban értesíti. — A pozsonyi nagyzsupán fogadó napjai. \ A pozsonyi nagyzsupán közzéteszi, hogy a jj zsupáni hivatalban hétfőn és csütörtökön d. e. I 10—12 óra közt fogadnak magánfeleket. Ezeken a napokon és ©rákon kívül a magánfeleket a zsupáni hivatalban csakis olyan sürgős ügyekben fogadják, amelyek semmi halasztást nem tűrnek. — A vasárnap esti kalandja a túlsó oldalról ide igyekvő és csehszlovák útlevéllel biró utasoknak, immár átfogja lépni városunk, azaz nagyközségünk szűk határait, mert ennek a botrányos ügynek hullámai hamarosan Prágáig el fognak érni, amennyiben Füssy Kálmán, a ko| maromiak népszerű nemzetgyűlési képviselője, I aki minden alkalmat készséggel megragad, ha a I magyarságot ért sérelemről van szó, ez alkalommal is siet tiltakozó szavát fölemelni és a prágai nemzetgyűlésen kérdést fog intézni az illető miniszterekhez, hogy van-e tudomásuk a vasárnap esti komáromi botrányos eljárásról, hogy egy finánc vaklármájára még a katonaság is szótfogad a nagyzási hóbortban szenvedő ' fináncnak. A nagy port fölvert botrány még nem
