Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-15 / 20. szám

* ■egyvennegyedik évfolyam.-— 1 .... ■ 1 - -................ 20* szám. Csütörtök, 1923 febmár 15. '—físn ....................i '" mnu» KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY EíiHzetés! ár cucli-siilavik értékbe.: Helyben é> vidékre postai »átküldéssel: i®é»s érre 80 K, félévre 40 K, aegyedérre 20 X. Külföldön 160 Ke. E^j©» szám ára t SO fillér. m unka joga az, amely még mindig nincsen paragra­fusokba szedve ebben a köztársaságban. Egyetlen törvény sem biztositja a munkást arról, hogy dolgozni fog, tehát megélhet. A munka intézményes biztositása helyett munkanélküli alamizsnákat kapnak azok a szerencsések, akik ezt türelemmel és várakozással győzik és dacolnak a nyo moruság minden kálváriájával. Mert a munkanélküli segély elnyerése valóságos kálvária járás. Itt jártak nálunk kérges kezű, derék munkások, akik beszámoltak arról az ezer akadályról, amely ezen joguk útjában áll s amelyet elhárítani onnét nem képesek. Mind megállapodott, komoly em­ber, családjuk van, amelyek nyomoráról megindulással beszélnek és mi is komoly megilletődéssel hallgatjuk.' Husz-harminc éve dolgoznak itten, de most a segély megadása előtt egyszerre felbukkanik az iiietőség kérdése. Nem segély kell ezeknek, hanem munka. Mindig ezt hangoztatják: dolgozni akarunk mi uram, szégyeljük az alamizsna­járást és elfogadást, de nem tudunk mun­kát kapni. Az állam, a kormány erre hozna törvényt, hogy a munkáskéz ne lenne kénytelen tétlenül állani, egyoldalúan csak fogyasztani, hanem termelhetne is, mert erre minden jó hajlam és szándék megvan. Mikor az állami munka a múlt év őszén meg kezdett indulni, oda tódult minden munkás. A szakmunkás sem nézte milyen munka van, csak munka legyen. Ámde ugyanekkor azt tapasztaltuk, hogy a munka ide vonzotta az idegenbeli munkások tömegeit is. Ez a veszedelem a tavaszi munka előtt ismételten fenyeget. Komáromban annyi munkanélküli van, hogy azok foglalkoztatása a legelső állami feladat. Az itteni állami hivataloknak lenne a kötelessége az, hogy erre gondosan fel­ügyelnének. Az itteni munkásnak joga van ahhoz, hogy itten dolgozhassák, ahol a családja van, ha dolgozni akar. A munkásnak ezt a jogát kell elis­mernie a hatóságoknak, amely nem előjogot jelent, csak méltányosságot, amely az adott jognak édes testvére volt minden jog gyakorlatában. A komáromi munkás itt él a családjával és itt fogyaszt, keresete itt jő forgalomba a helyi piacon, a helyi ipar és kereskedelem is joggal elvárhatja azt, ha itt adózik és viseli, ha egyáltalán elvi­selni lehet, a súlyos közterheket. Az idegen munkás keresetét haza viszi, vagy haza küldi, ebből tehát a város gazdasági életére semmi haszon sem háramlik, csak kár, mert a közszolgáltatásokat, amelyeket a város nyújt, ingyen veszik igénybe, mig OLITIKAI LAP. . ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARAfSYAY JÓZSEF dr. a helyi munkás ezekért közvetett utón keresetének itteni felélésével megfizeti adóját. Azok az állami hivatalok tehát, amelyek erre befolyást gyakorolhatnak, a jogos köz­érdek címén oda keli hogy hassanak, hogy a helyi munkás részesüljön mindenkor előnyben a nem helyi előtt. Ez olyan jog, amely sehol megiiva nincsen, de aki gon­dolkozni tud és akar, akibeu lélek él és nem paragrafusok vannak ezek helyére bekvártélyozva, meg kell értenie és eszerint cselekednie. = A rendtörvény a nemzetgyüiés előtt. A kormány a köztársaság fokozott v-édelmélől szóló törvényjavaslatot kedden terjesztette a nemzetgyü'és elé. A törvényjavaslatot a kom­munisták nagy lármával fogadták. A formális ülésen a javaslatot 12 napos határidővel át­teszik az alkotmányjogi bizottsághoz. A tör­vény 42 szakaszból áll. A törvény első fa­­jfczéte a köztársaság elleni támadásokkal fog­lalkozik, második fejezete a köztársaság megká­rosítását és az alkotmányos tényezők ellen való támadás eseteit és büntetéseit sorolja fel, a harmadik fejezet a köztársaság békéjének és katonai biztonságának veszélyeztetéséről szól. A 27—42. szakaszok a zárórsndelkezéseket tartalmazzák a büntetésekről és átmeneti ren­delkezésekről. = Hány vármegyére számítottak a cseh politikusok. Érdekes és minket közelről érintő cikk jelent meg a párisi Correspondent cimü tekintélyes konzervatív franci* folyóiratban Jean de Chaseuil tollából. A cikk Magyaror­szágról szól, d* többek között fölemlíti a cikk­író, hogy feltétlenül pártatlan személytől nyert értesülése szerint a cseh politikusok megvál­tották, hogy a fegyverszünet megkötése után mindössze csak két északmagyarországi megye annexiójában reménykedtek. Linder hadügymi­niszter azonban letette a fegyvert, mire a csehek behatoltak az ország nagyobb területére. = Uj ellenzéki koalíció a rendtörvóny ellen. A köztársaság védelméről szóló törvény küszöbön álló tárgyalásával kapcsolatban a Yenkor , c. lap arról értesül, hogy az ellenzéki pártok a szlovenszkói szlovákokkal ellenzéki koalíciót akarnak létesíteni, mely a törvénynek a közszabadságjogok ellen irányuló rendelke­zései ellen a leghatározottabb állást fog fog­lalni. Komáromnak ualóságos réme volt a Südi, Balassa és Dukesz-féle triumvirá­tus. Mind a három tagja volt a propagacsua i kancelláriának, félelmetes alakjai voltak ezek a J be&ugásból, agantprovokálásból élő emberek Komáromnak. Ezek közül kettő Komáromnak szülöttje. Balassa és Südi komáromi szülők gyermekei. Balassa apja egyházfi, Südié pt dig a komáromi kulturmérnökségnél volt alkalmazva, de már mind a két család elköltözött Komáromból. A fenti triumvirátus tagjai nem egyszer csináltak itt — hatalmuk tudatában — nagy ribiliiót. Így pld. amikor a Balassa fiú szüleit ki akarták lakoltatni a lakásukból, a Balassa fiú a bírói végzés dacára akadályokat tudott gördíteni a kilakoltatás elé, olyan nagy hata­lom volt ő kelme akkor itt Komáromban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények) mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. k&ldedMok. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik helenkint háromszor: kad^i csitörtiköe is szK&taiüe A triumvirátus most azért beszéltet ismét magáról, mart a díszes társaság egyik tagja, a komáromiak hirhedett ismerőse, Südi Mihály uram és b. neje ellen arcképpel ellátott körö­zés érkezett a komáromi ós a többi rendőrsé­gekhez, és hatóságokhoz. A Südi házaspár ugyanis a losonci rendőrség fogházának a ven­dégszeretetét élvezték, de nem akarván a ven­dégszeretettel túl nagyon visszaélni, a Südi házaspárból kitört az eddig bennük lappangó romantikás és poétikus elem és állandóan a Conti Király log as operett, A szökés párosán Óh mi édes, óh mi szép ária dallama csendült föl a lelkűkben jés ők, akik besugásaikkal, hazug ráfogásokkal annyi magyart juttattak a börtönbe, megunták a börtön dohos levegőjét és megszöktek a losonci rendőrség fogházából. És most nemcsak orszá­gosan, hanem nemzetközileg is körözik őket. Éj pedig ehhez a m gtiszteltetéshez azért jutottak, mert kisült róluk, hogy egy vesze­delmes nemzetközi beíörőbanda tagjai. Az egész betörőbandát, igy Südiéket is sikerült Losoncon elcsípni, de viszont nekik meg sike­rült megszökniük. Südi bizonyára furcsa fogalmat alkothat a magyar ellenes intézmények és magyar gyülölö befolyásos emberek hálájáról. Mennyi jó magyart juttatott hazug híreivel ezen ma­gyar gyülölö intézmények és hatalmasok körmei közé és ime, most engedik, hogy uj hazájában ü dözött vadként keressék a rendőrök és csend­őrök. Nem lép a védelmére senki sem. Südi uram ugyanis kettőt felejtett el. Először, hogy a nemezis hamarább utolérheti a bűnöst, mint hinné az ember. A másik pedig Napoleon mondása: hogy a kémeket, a besúgókat meg­fizetjük, de kezet már nem fogunk velük. No, de most már térjünk vissza az ere­deti témánkra. Szóval, mint ismeretes, Südi nem más, mint ama híres Dukesz, Balassa és Südi-féle propagacsnadetektivcsoport tagja, amely valóságos hiénája volt a magyarságnak. 1920-ban ártatlan emberek egész seregét tar­tóztatták le és igyekeztek kínzások közepette vallomásra bírni éket. Erről annakidején par­lamenti interpelláció is készült, amely azonban válasz nélkül maradt, ilyen magas pártfogóik voltak akkor még. Fő működési körük Komárom és Érsek­újvár volt, Mind a két helyen volt nekik la­kásuk. Komáromban Dukesznak egy ideig a Klapka-tér egyik házában volt hónapos szobája, ahol éjszakánkint beszélték meg a haditerve­ket és gyártották a hamis feljelentéseket. A háziasszony valósággal idegbeteg lett, tudván azt, hogy Kinek kellett lakást adni kényszerű­ségből, de persze nyíltan nem mert fellépni ellenük. Nemcsak Komáromban, de Érsekújváron is jól isméiilr'Őket, hiszen 1921-ben és 1922- ben mindhárman az érsakujvári rendőrséghez voltak beosztva és ott teljesítettek detektiv­­szolgálatot. A város lakosságát valósággal rettegésben tartották és mondhatni rémuralmat teremtettek. Egész sereg ártatlan embert kompromittáltak. Korlátlan hatalommal rendelkeztek. Min­denkit, aki nem tetszett nekik, letartóztattak és vallatni kezdték. Az akkori főkapitány, Mrva Jan, állandóan együtt tivornyázott a hírhedt detektív-trióval és pertubarátságban élt velük. Komárom és Érsekújvár tehetetlen volt

Next

/
Thumbnails
Contents