Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-13 / 19. szám

1923, február 13. Komáromi Lapok“ 3. oldal. annyiban és elégtételt kérnek. Ujjy értesülünk, hogy a városi hatóság a miuisztérmm elé fogja vinni as esetet és ott kér orvoslást azokkal szamben, akik itt a polgárok rovására hivata­los hatalmukkal visszaélnek. A város nevében Csizmazia György pol­gármester és dr. Alapi Gyusa polgármester he­lyettes a mai n*p folyamán megjelentek No votny járási főnők előtt és a város polgársága részéről tiltakozásukat jelentették be az eset miatt, melyre visszat.érüuK. Teljes bizonytalanság uralkodik a város, vagy mondjuk község ház­tartása, gazdálkodása tekintetében. Még pedig nemcsak a nagy közönség nincs tájékoztatva a városi háztartás bevételeiről és kiadásairól, de maga a képviselőtestület és a tanács sem bir olyan világos képpel ezekről, ami szükséges lenne ahhoz, hogy nyugodtan, céltudatosan, az esetlegességek elkerülésével vezethessék a város ügyeit. Ennek oka az, hogy már második éve nincs megállapított költségvetés, nincs előirány­zat, mely zsinórmértéke lenne a gazdálkodásnak. Pedig minden közháztartásnak alapja a költség­előirányzat. Még a múlt évben csak át lehetett úszni ezen a nehéz kérdésen azzal a nem kielégítő, de elkerül he; len megoldással, hogy az előző évi költségvetést irányadónak, alkalmazandónak mondtak ki, de a folyo évben ez már igazán érezhető hiányt jelent nemcsak a belső kezelés­ben, hanem a közönségre nézve is. Különösen fokozza a bizonytalanságot és a nagy közönségnek ebből származható hátrá­nyát az, hogy ma már a községi pótadók nem elkülönítve, hanem az állami adókkal együtte­sen, egy összegben fizeítetnek be és együttesen kezeltetnek. A folyó évi állami adók kivetve, előírva még nincsenek, nem lehetnek tehát előírva a százalékos arányban fizetendő községi adók sem. Ebből az következik, hogy mindenki csak jóformán találomra fizeti az adót. Így volt az ugyan máskor is, különösen az első negyed­­evDen s ezért állott elő az a sok adózó előtt érthetetlen dolog, hogy habár ő minden adó­negyedévben befizette szerinte pontosan az adót, az ev végén mégis hátraléka volt. Ez termé­szetes következmenye az adóelőírásnál szinte kiküszöböl aetlen késedelemnek. De ha ez más években sok kellemetlenségre, sok bosszúságra, elkeseredésre vezetett, úgy még fokozza ezeket az idén az, hogy a százalék szerint kivetendő községi pótadók az állami adókkal együttesen szedetnek be, ellenben a más természetű, nem százalékos pótadók, pl. vizdij, csatornadíj to­vábbra is a község kezelésében maradnak, ami magában véve is képes lenne az egyszerű adó­fizető polgárra nézve valóságos dzsungellé lenni az adózás kérdését, ha nem bonyolítaná is ezt még az a körülmény, hogy a közigazga­tási reform miatt a háztartási szükségletek összege okvetlen változást szenved. Már most ha jelentősen csökkene a szük­ségletek mértéke úgy, hogy kisebb százalékú póiadóval is fedezni lehetne, amint ennek a hatáskörök megváltozása, a város tehermente­­sitése folytán be kellene következnie, mint ahogy ez volt a közigazgatási reform nyíltan hirdetett célja és indoka, akkor nem szabadna az úgyis agyonsanyargatott adózókkal szemben fenntartani a kétszáz százalékbs községi pót­adót vagy mivel bizonyos állami adókból való részesedések éppen a 200 százalékos pótadóhoz vannak kötve, célszerűségből a nem százalékos községi adóknál, mint hazbérfillér, telekérték­­adó, kellene mérséklést szabni meg. Ez is bizonytalanná tenné az adófizető helyzetét és indokolatlanul vinné el most adóba azokat a koronákat, amiket talán a szájától, gyermekeitől von meg. De ez mégis a kisebb baj lenne, mert a fölösen befizetett összeg megtérülne az év végén túlfizetésben. Azonban valószínű, hogy a város kiadá­sai, legalább átmenetileg nem csökkennek, sőt szaporodnak, emelkednek. Már pedig a mostani keresettelenség és pénztelenség idején nem le­het az adófizetőket annak kitenni, hogy az év vége felé süljön ki nemcsak az, hogy amit addig adóra befizetett, a kétszáz százalékos alapon se elég, hanem az is, hogy esetleg a százalék is magasabbra emelkedett. Ez még arra az adózóra is katasztrofális lenne, akinek módjában lett volna az adóeme­lést áthárítani. Az állammal a beszedett községi adók elszámolása szempontjából is szükséges, hogy a f. évi községi pótadó mértéke pontosan és mielőbb megáliapittassék. Ezek az okok a közönség, az adófizetők érdekéből teszik sürgőssé a költségvetés mielőbbi elkészítését és megállapítását. E melleit szere­pelnek még a belső ügykezelés, továbbá a köz­ségi önkormányzat a nyilvánosság, a felügyelet egyéb szempontjai, melyeket bővebben nem akarunk most fejtegetni. De mindezek azt köve­telik, hogy a községi háztartás f. évi költség­előirányzatának mielőbbi kidolgozását és meg­állapítását sürgessük, hiszen ezt előírják úgy a régi törvények, mint a közigazgatási reformmal kapcsolatban kiadott törvények. Bizonyos, hogy reális, pontos költségvetést készíteni most nagyon nehéz, talán lehetetlen, de látjuk más városokban, hogy mégis foglal­koznak ezzel, pedig azokra nézve is ugyanúgy fennforog a bizonytalanság. Az is kétségtelen, hogy bármily nehéz munkával összeállított költségvetés is csak igen szomorú képét adhatja a város pénzügyi, gaz­dasági helyzetének. Da éppen azért is, hogy erről a*szomorú helyzetről világos, beigazolható képet nyerjen a város minden lakosa és hogy azt maga a város a fölöttes hatóság s a kor­mány előtt is dokumentálhassa, az orvoslás útjait fölismerhesse és arról gondoskodhassék vagy erejét meghaladván, segítséget kérhessen, szükséges a költségelőirányzat. Szó van mostanában ismét illetmények, bérek megállapításáról, elbocsátásokról, létszám­­eltolódásokról. Mindezeknek helyes elbírálása csak a költségvetéshez viszonyítva történhetik. Igaz, hogy a költségelőirányzat tárgyalása mindig huzamos időt, viharos tárgyalásokat, még izgalmakat is kelt, de ezen jobb mielőbb átesni, úgyis rengeteg időbe telik, mig a kész előirányzat is keresztülfutja az összes bizottsá­gokat és hatóságokat. Pedig már az év első negyedének a közepén jáiunk. ■■m 1 1 Utieuéi uisumol minden államba s ieggijorsubban és leg­olcsóbban megszmek. Oidékl snegbizá- | sokat 8 legggorsabbon elintézek, miután | hetenktnt háromszor megy küldönc Prágába I Eljárási dij 25 korona. J am: hászló ZsigmoiK) m jH Bralislana (Pozsony) Széplak-M- 12 sz. S Az ötödik évszak. ügy tanultuk már as elemi iskolában, hogy négy évszak van. Pedig tulsjdonképen minden esztendőben öt évszak van: tavasz, Dyár, ősz, tél és — far sung. A farsang az az évszak, amely bár a télbe ékelődik bele, mégis a tavasznak, a fia­talságnak, a jókedvnek évadja. A téltől abban is különbözik, hegy a hideg dacára sokan iz­zadnak farsang idején. Akik tudnék táncolni, azok sokat izzadnak a farsangban, de akik szeretnek táncolni, anélkül, hogy tudnának, (csak ők maguk hiszik, hogy tudnak) azok még többet. Abban is különbözik a többi évszaktól, hogy még a többiben a föld kering a nap körül, ebben az emberek keringenek egymás körül. A farsang a legrövidebb évszak, (külö­nösen az idén), mégis leghosz&bbak az éjszakái és a legdrágább, A perzselő hőségtől, nHy farsangkor uralkodik, még a zsebek és pénz­tárcák is kinyílnak. Viszont az áradás is meg­szokott kisérő jelensége; igaz. hogy nem a vizek csapnak ki megszokott medrükből, hanem a szeszes folyadékok árasztják el a kedélyeket. A farsangnak tipikus virága: a petre­zselyem, amit bőségesen, bár kénytelen kelletben árusítanak ebben az évszakban. De e mellett a szerelmes leyelek is ilyenkor virágoznak legjobban. Azdött, mint a tavasznak a fecske, a farsangnak a frakk volt a kedvenc madara, de most ez — úgy látszik — végleg elköltözött a demokrácia éghajlata alól. H lyette Karnevál herceg inkább a Maszk néven ismert bolondot fogadta kegyeibe. Ezzel aztán divatot terem­tett, mint régebben a walesi herceg mellényei. Az idei farsangnak tehát az álarcos jel­mez, vagy jelmezes álarc lett az uralkodó planétája. Ez volt a baj, mart az álarc hamar leesik és mikorra Karnevál herceg a mai éjszaka mámoros hangu’atából kijózanodik, már a komor böjt behamvazottszürke maszkja fogja befödni ábrázatát. Ki tudja, mennyi oka van, hogy hamut hintsen a fejére ? Hi KEK, — Házasság. Diósv Margit Diósy Gyula takarékpénztári igazgató bájos leánya f. hő 10 én esküdött örök hűséget galánthai Fekete Arthur Tibor soproni jónevü hírlapíró kollé­gánknak Tatatóvároson a kapucinusok templo­mában. Tanuk voltak Diósy Ede bank cég­jegyző főkönyvelő Komáromból a menyasszony nagybátyja s Tóth Alajos oki. főiskolai tanár, főszerkesztő, Sopronból. Az esketést Diósy Ákos esztergomi főgimnáziumi bencés tanár, a menyasszony utiokafivére végezte. — Elmúlt az árvizveszedelem. Az alsó­­csallóközi és csilizközi ármeniesilő és belvizleve­­zető társulat védvonalain, a tekintélyes apadás következtében az árvédekezés a mai nappal megszűnt, a műszaki személyzet legnagyobb része bevonult. Megállapítható, hogy a több, mint egy hétig tartott s az eddigi legnagyobb vizszin magasságot meghaladó áradás alatt a töltések és az azokban elhelyezett zsilipek álla­pota aggodalomra okot sehol sem szolgáltatott. Most azonban ismét nem kevésbé fontos teendő vár a társulat vezetőségére, nevezetesen a rendkívüli árviz következtében felszaporodott belvizek eltávolítása. Ugyanis azon idő alatt, mig a Duna és a Vág vizei igeu magasan ál­lottak, a zsilipeknél bekövetkezett rendkívüli vizszin különbségek miatt esetleg veszélyessé válhatott volna a zsilipekhez torkoló föcs»tor­nák nagymérvű víztelenítése: most már ezen körülmény lassan megszűnvén, a szivattyútele­peknek fokozatosan teljes erővel való üzembe helyezésével a vezetőség azon lesz, hogy a Csallóköz káros belvizei minél előbb eltávolít­tassanak. — Uj magyar követsógi titkár Prágában. A prágai magyar követséghez g&lántai Nagy László dr.-t követségi titkárrá osztották be. — A K. F. C. jelmezbálja. Az idén hamar buemzó farsang zarómuiatságai között kétség­kívül a Komáromi Football Club álarcos jelmez bálja volt a leghangulatosabb, melyet derék footbalistáink február 10 én, szombaton ren­deztek a Vigadó összes helyiségeiben. A jel­mezben fölvonulók színes és ízléses csoportja rendkívül változatossá és vonzóvá tette a mulatságot, melyen igazán fesztelen és otthonias hangulat, áradt szét az összes megjelentek között. Igen Ízléses és szép jelmezben jelentek meg a hölgyek, de ötlet és szellemesség jellemezte a férfiak kosztümjeit. A jelmezek között sikerült népies és nemzetiségi jellegű kosztümök is bőven voltak, melyek közül különösen Kukorica Jancsi és Iluska ragadták meg a közfigyelmet. Mikor a jelmezesek felvonultak, már 9 óra elmúlt, de azután annál nagyobb tűzzel indult meg tánc és a nagy konfetti csatározás, a pajzán jókedv csapongó szárnyai ragadták magukkal az ifjú­ságot, meiy kitartó tűzzel táncolta át a ked­ves éjszakát. Éj tél után lehullott az álarc és ezek alól a legbájosabb női arcok bukkantak elő. Hogy itt-ott tréfás meglepetések is elő­fordultak, az már hozzátartozott a bál jellegé­hez, melyen minden tekintetben kellemes és fesztelen jókedv uralkodott egész a világos reggeli órákig. — Vásári tudósítás. Komáromban 1923. évben a következő rendben fognak tartatni az országos állat- és kirakodó vásárok: Mátyás­napi február 26 án, Fülöp-Jakab napi április 30-án, Péter-Pál napi julius 2-án, Rókus napi augusztus 21-őn, Ferenc napi október 8-án, András napi november 26-án. Ezenkívül min­den héten hétfőn és csütörtökön hetivásár.

Next

/
Thumbnails
Contents