Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-13 / 19. szám

2, oldal. „Komáromi Lapok IST3. február 18. ereje és befolyása, hogy a mindenáron hábo­rúsdit játszani akaró kisantantot alaposan le­intse. Ezt látjuk a fenti nyilatkozatból i*. Ilji támadás a magyar kultúra elit A Slovensky Dennyk a magyar vendégszerep­lések ellen. — A minisztérium szót fogad a Slovensky Dennyknek. — Szigorú intézkedések a magyar kultúra ellen. Naprólnapra világosabban tűnik fel már a hiszékeny, az optimista szemlélők előtt is, hogy itt egy agyafavt elmével és túlfűtött mv gyargyülöl ttel átitatott tervszerű megfejtési kísérlet folyik minden ellen, ami magyar. Az uj köztársaság megalakulásakor hangoztatott megértés, egyenlőség, politikája utolsó foszlá­nyait is eldobták, lehullt már az álarc és a valóság a maga ridegségében vigyorog ránk: elnémítani mindent a mi m Agyar, nyilvánuljon bár ez meg a feliratokban, utcatáblákban, is­kolában, beszélgetésben, színházakban, előadá­sokban. A kassai színház magyar feliratának eltávolítása és annak követelése ntán, hogy hogy Kassán minden magyar feliratot le kell venni, jön a Slovensky Dennyk kirohanása a msgyar művészek fellépése ellen és ez a kire hanás sikerrel is jár, mert a minisztérium drákói intézkedéseket léptet életbe. A magyar kultúra-ellenes sajtó nyilatkozatoknak azonban mintha megrendelés ize volna, mert a minisz­ternői ezekre a szlovák lapok támadásaira hivatkozóan tett szigoiu intézkedéseket. A támadásra ürügyet a szlovák sajtó egy része a Szlovenszkéban körúton levő ma- j gyár művészek vendégszereplésében kereste és találta meg. A szlovák sajtó néhány uszító orgánuma a magyar művészek felléptétől el akarja sik- < kasztani a művészetet és tajtékzó gyűlölettel csak a magyarra mutat rá. Nem méltó ez a ( hang a szlovák sajtóhoz, mert a megállapítása hazug és igaztalan. Szomorú hatása már is mutatkozik. A minisztérium annak idején ját­szási engedélyt adott több magyar művésznek, akik között a magyar színművészet reprezsn­­tánsai szerepelnek. A szlovák sajtó heves tá­madásai csak arra voltak jók, hogy a kormány ; e támadásokra való hivatkozással — mint j értesülünk — megtagadja magyar művészek í részére a játszási engedélyek megadását. A Slovensky Dennyk a magyar művészek vendég- j szereplését túlsóknak tartja s azzal kapcsolat- : ban a csehszlovák nemzeti kultúra védőimét sürgeti. E védelemnek az érdekében a telj ha- ! talmn miniszter máris szigora intézkedése- j két tett. A hajszát, a Slovensky Dennyk kezdte el „A nemzeti kultúra védelme* cimü cikkével. Mondanunk se kell, hogy nemzeti kultúra alatt a csehszlovák kultúrát érti a SI. D., amely a többek között a következőket Írja fentjelzett cikkében: „Az utóbbi időben joggal felháborodott & szlovák közönség idegen, főleg magyar mű­vészek gyakori veudégszerepiésére. Illetékes helyről azt az értesítést kapjuk, hogy a telj­hatalmú miniszter figyelmeztette a hatáskörébe tartozó hivatalokat, a fennálló előírásokra, amelyek szerint idegen művészeknek a minisz­térium előzetes engedélye nélkül tilos fellép­niük. A pozsonyi minisztérinm e mellett agy intézkedett, hogy az engedélyeket az elnöki ügyosztályban adják mag, ahol egy szakem­berekből álló bizottság dönt esotről-esetre e kérdésben, s amely alkalmilag kikéri szlovák művészkörök véleményét is. Mi és az egész közvélemény természetesen helyeseljük & mi­nisztérium eme lépését. Egyben hire jár, hogy a minisztérium a művészi vállalatok licenciáit újból revízió alá veszi s ezzel kapcsolatban dönt a magyar színház kérdéséről is. A végső határozatot természetesen a legszélesebb mű­vészi nyilvánosság és az érdekeitek meghallga­tása után fogja hozni“. Aztán még hozzá teszi: Azok a művészi vállalatok, amelyek külföldi művészeket is fel­léptetnek, vagy azok, amelyeknek külföldiek a vezetői, 14 nappal a vendégfellépés elölt köte­lesek bélyeggel ellátott kérvényt beadni a teljhatalma minisztérium elnöki osztályához. Ezenkívül a külföldi művészeknek szabályszerű beutazási engedéllyel kell birniok és a kérvé­nyezőnek igazolni kell a kérvény beadásának megtörténtét. Ha ezeket az intézkedéseket csak egy kis rosszakarattal is kezelik, akkor a magyar kultúrát' könnyen megfőj;bírják. Rosszakzrat pedig mindenhol észlelhető, ahol magyar dolog rél van szó. Ha a művészeti kérdésükbe is bslevisszúk a politikát, ahelyett, hogy meglisztitnánk tóle, akkor itt soha az együttműködés, a megértés, a közeledés, az egymás megbecsülése el n«m kö vetkőzhetik. Ezt akarja a SI. D és a többi uszító lap ? Akkor n* kerteljenek, hansm mondják meg nyíltan és vegyék tudomásul, hogy ameddig itt magyar kisebbség él és létezik, addig a magyar kultúrát óvni és istápolói fogja, Utói nem akar és nem fog elszakadni. Ha erőszakos eszközök árán akarná attól bárki is elszakítani, akkor meghazudtoluá mindazt, amit e republika élet­­rehivása alkalmával & kisebbségek jogairól törvénybe iktattak. Megbontaná a rémiét, a békét s az elnyomatás és igazságtalanság keserű mérgét csepegtetné a leikekbe bizalom és m g értés helyett. Hogy a csehszlovák nemzet kultúráját veszélyeztesse annak a néhány magyar művész­nők a fellépte, aki Szlovenszkón vendégszerepel, azt komolyan nem gondolhatja senki, maga a SÍ, Dennyk se. Amiatt kár félraverni a haran­gokat, mert többet ártanak a közös építő és káUnrmuakának, mint amonuyit üaszuálnak vele a nemzeti kultúra ügyének, amelyet veszély sehonnsn se fenyeget. Ők lármáznak a vesz* delemről, pedig ezzel csak azt akarják elérni, hogy e vaklármával elnémítsák a külföld előtt a jogos magyar panaszok hangját, amaly az ellenünk tsrvszsrüleg végrehajtott támadások folytán fakad. fali mi ii. Komáromi utasok igen kellemetlen éjjeli kalandja. Mekkora hatalom van egy vámtiszt kezében ? — Saját tudósítónktól. — Vasárnap este f. hó 11-én sz utasok Ko­márom állomáson gyülekeztek, lehették valami harmiucan-negyvenan. Megváltották & vasúti jegyeiket, útleveleiket láttamozta ügy a ma­gyar mint a csehszlovák rendörsé| és a vám­­vizsgálatot is lefolytatta úgy a magyar, mint a csehszlovák vámőr. Az utasok gyanútlanul szálltak be a vonatba és várták az elindulás percét. Nem érkezett át a vámtisztviselő! Az utasok éjszakája felől azonban más­képpen rendelkezett a sors, amely ezen tz estén egy csehszlovák váoihiv&talnok jelmezét vöt te magára. A vámtisztviselő este felé szokott át­menni a hídon — mindenkor formaruhában — és igy sétál föl a vasúti állomásra, ahonnan a vonattal tér vissza Mint utólag kiderült a csehszlovák vámtisztviselő formaruha nélkül akait átmenni és igy a magyar őrség igazol­tatni kívánta. Ezt nem várta be, visszafordult a hid közepéről és nem ment át a magyar oldalra. Hasztalan várták a hivatalnok urat az állomáson, nem jött. Ellenben jött egy izenet, hogy az összes utasokat ott kell hagynia a vasútnak és senkinek sem szabad átjönnie vele. Fel is hívták az utasokat, hogy azonnal szánjanak le a vonatról. A gyengébb idegze­­tüek a vámvízsgáló parancsának fogvacogva tettek eleget és nem fontolták meg, hogy eh­hez senkinek joga nincsen, illetve akinek ut­­lsvele, podgyásza rendben van és vasúti jegyét megváltotta, A vonatkísérő személyzet azzal fenyege­tőzött, hogy ha az utazok le n-.-m száíiuak a vou&tró!, lekapcsolják a gépet és a szerelvényt hátrahagyják. Az utasokat ez a fenyrgetés se bírta más véleményre: maradtak a vonaton és a jegyeik ellenében utazni akartak. A kaland zavaros folytatása. A vonat nagykézón a huzavona után el­indult. Ámde az összekötő vasúti hid közepén, az országhatáron megállt. Itt a fináncok ismét leakarták szállítani az utasakat azzal, hogy sétáljanak vissza Komárom-Ujvárosba. Ennek igazán kevés értelme lett volna és a derék és kitartó utasok uem szálltak le, miután hasztalan hivatkoztak arra, hogy a magyar őrség őket vissza nem is araszomé, hasztalan hangsúlyozták, hogy ők csehszlovák állampolgárok, amit útleveleik is igazolnak. A vonat eldöcögőtt a balparti hídfőig és vészjóslóan ismét megállt. Katonai parancsra leszállni a vonatról! Azonban az állampolgárok jogai bár igen szépen megvannak Írva a törvénykönyvben, ahol bizonyos kisebbségi jogok is szerényen maghúzódnak, ezek a jogok sokszor, egy-egy ctendőr, finánc, vagy határőr kezében vagy szuronya hegyén szerte foszlanak. A hidfö őrségének parancsára le kellett szállniok a vonatról, az emeletnyi magas töl­tésről, melynek egyik oídaláu a hatalmasan megáradt Duna hömpölygőit feketén és félel­mesen: a másik oldalon az ártér zavaros vize állott sötéten. A hídfő őrsége telefonozott a katonai paranemoksághoz és őrséget kért, ki is vonult a katonai készenlét huszonöt em­berrel feltűzött szuronnyal és egy gépfegyverrel öt asszonnyal, egy gyermekkel és öt békés, adó­fizető csehszlovák állampolgárral szemben. Megindul a karaván. A társaságot szuronyok közé fogja a ka­tonaság és elindulnak kettős rendskban a vá­ros fölé a göröngyös töltésan végig, lakkeipő­­ben a hölgyök, pakktáskával kezükben a fér­fiak. A város még nem aludt, sokat jártak keitek az utcákon és nézték a különös kara­vánt: melynek tagjai közt vagyonos kereske­dők, egy orvos, egy ügyvéd felesége és gyer­meke és mások voltak. — Jogállamban vagyunk, hangzottak a megjegyzések a járókelők ajkairól. — Ez a kisebbségi jog! — A vasúti hidat akarták ellopni, hang­zanak a méltatlankodó felkiáltások. A kávéházak közönsége az utcára csődül, hogy a nem mindennapi látványban gyönyör­ködjék. A katonai parancsnokságon. A bátor és elszánt utasok a szuronyok fedezete alatt és disz kíséretével 11 órára ért he & Nádor ntbán végig a tisztipaviilonba. Ekkorra már több érdekelt család értesült hoz­zátartozójának viszontagságos átázásáról és azok is m gjelentek a tiszti paviilonban, hol a felháborodásnak kifejezései hangzottak el & polgári ssab&dságnak e durva és minösithetlen megsértése miatt. Végre egy vámtisztviselő érkezett 11 óra ntán a tiszti pavillonba, aki forma kedvéért fölülvizsgálta a már egyszer átvizsgált utaso­kat őt azokat szabadon engedte. Éjfél felé járt bz idő, amikor az ártatlan utasok egy kellemetlen este emlékével haza értek. Az ügy folytatása. Az ügy azonban koránt sincsen befejezve. Mert azzal a békés ég rendszeretö polgárok nem elégedhetnek meg, hogy egy vámöraégi tiszt egyszerűen sajnálkozzék a történtek felett. annak utaznia is joga van oda, ahova jegye szól. Az elszánt utasok. Az utasok közül jogaik világ03 tudatá­ban mintegy tizenkettőn — köztük négy hölgy : és egy fiúcska — a vonaton maradtak, mert semmi kedvük sem volt egy haragos vámtiszt ! kedvéért az éjszakát Komárom vasúti állo­másán tölteni. Sajnos, Komárom-Újvárosnak szállodája még ezideig nincsen, tehát elhatáro­zásukat azok, akiknek másnap fontos dolguk van, meg nem változtathatták semmiféle határ­­vámőrgróf kedvéért sem. Példásan kell bűnhődnie annak, aki ezt a jogtalanságot elkövette. Ki kell kutatni azt tettest, aki arra adott parancsot, hogy a vonatot elindítani nem szabad. Nem tűrhető az, hogy békés polgárok mozgási szabadságával apró kis vámhivatal­­nokok packázzanak, akiknek nincsen más dol­guk, mint a határcsempészés fölött őrködni és kötelességüket teljesíteni. De atatáriálisan szu­ronyokkal rendelkezni talán jogállamban még­sem volna szabad valami egészen apró és je­lentéktelen kis hivatalnoknak. Az érdekeltek az ügyet nem hagyják

Next

/
Thumbnails
Contents