Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-13 / 19. szám
évfolyam? 19« scám. Kedd* 3913 február 13« i un ina irrjnrafc. KOMASOMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. ESisftretésí ár c»e5j»s«lovák értékbe*: Hpfyheo .?« vicékre íio*!el «Mtkltóéssel: évre 80 K? ^évre 40 V, negyedévre 20 K. Külföldön 160 Ke. Egy as éiáffi ára t 8® fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Fässerkssatä: (MAL GYULA .ír Szerkesztő: BARAfíYAY JÓZSEF dr. Vasárnap éjjel polgárok szuronyok között vonultak végig, katonai kísérettel Komárom fő utcáján; hihetetlenül hangzik, de még különösebb, hogy mindegyiknek rendes lakása és útlevele van; a legkülönösebb azonban az, hogy okot semmiben sem adtak erre a diszkiséretre. Hogyan? kérdezzük; az állam hadat visel a polgárai ellen, akik adót fizetnek és azt fentartják ? Ez a kérdés tolul mindenkinek ajkára, midőn ez esetről beszélni hall. Szomorú valóság, hogy ebben a demokratikusnak nevezett államban ilyesmi előfordulhat, ahol vámőrök kezelik az egyéni, a polgári szabadságot. A kisebbségijogok szigora elvámolásáról a kormány gondoskodik. Most elvámolják a szabadságunkat is az állam alkotó elemhez tartozó kis vámhivatalnokok. Kassán a cseh ébredők határozatot hoznak hatósági asszistencia mellett, hogy egy nemzetgyűlési képviselőt nem engednek vasúton utazni, egy törvényhozót, kit immunitása véd és a törvények kivételes oltalma alatt áll. Komáromban pedig békésen hazautazni kívánó polgári társaságot útlevél, vám és rendőri vizsgálat után megváltott vasúti jegy birtokában leszállítanak a vasútról, értsék meg kérem, csehszlovák állampolgárokat a csehszlovák vasútról és szuronyok között kisérik végig a városon. Igaz, hogy csak farsang utolján történt ez a furcsa eset és igy csak azzal volna menthető, hogy aki ezt rendezte, nem volt egészen beszámítható, farsangi tréfát akart űzni az utasokkal. Ámde a demokrácia nevében űzött visszaélések már igen vastagon kezdenek menni, a és a türelmünket erősen próbára teszik ezek az apró zsarnokok, akiknek úgy látszik, nincsen szolgálati pragmatikájuk, mert azt teszik, amit akarnak. Hát vegyék, kérem tudomásul, hogy minden kihívásnak van határa és a polgárság türelme sem végtelen. Ezek a törvénytelenségek, jogtiprások, amik itten egészen alantas közegek részéről folynak szabadon és büntetlenül az itteni másodosztályú állampolgárokkal, a magyarsággal szemben, talán már véget érhetnének, mert mi ezekhez nem vagyunk hajlandók hozzászokni. Ha tőlünk adókat követelnek, akkor mi elégtételt követelünk minden sérelmünkért, amely bennünket a kisebbnagyobb hivatali basák, basácskák, basagyakornokok és basa-jelöltek részéről értek és érnek. Azután beszélhetünk a demokráciáról. Addig nem. — InterpallácU a komáromi gyalogsági csapatok ejjeh gyakonata tárgyában. Lupánkban is megírtuk azt az izgalmat, amelyet az éjjeli gyakorlatok okoztak a lakosság közölt, amelyre nézve Füssy Kálmán, & komáromiak nt-pszerü kisgazda és kísiparospárti nemzetgyűlési képviselője az alábbi interpellációt intéz to a miniszterhez: Kérdés a nemzetvédelmi miniszter úrhoz, a komáromi gyalogsági csapatok éjjeli gyakorlata tárgyában. A komáromi helyőrséghez tartozó gyalogsági csapatok f. hó 2 án hajnalban, négy óra tájban a város közvetlen közelében, a komáromi hídfőnél, tehát n»;m a katonai gyakorlótéren, éj-zakai gyakorlatot tartottak s a lövöldözés zajával megrémítették és nyugtalanították a polgári lakosságot. Egyes szem- és fiütanuk állítása szerint a gyakorlatozás éles töltényekkel folyt. Magán értesülésem szerintga polgári hatóságok már eddig is közbeléptek a helyőrségi parancsnokságnál, hogy hasonló esetek meg ne ismétlődhessenek, emellett azonban tisztelettel kérd*® a miniszter urat: 1. Hajlandó-e vizsgálatot indítani, hogy kinek a rendelkezésére lett eme éjszakéi gyakorlat a város közvetlen közelében megtartva? 2. Hajlandó a a felelős punt!! c»nokot kellőképen megtpnyiteni kötelességmulasztás miatt azért, hogy a polgári hatóságokat nem értesítette kellő időben a gyakorlatok megtartásáról? 3, Hajlandó é utasítani a katonai parancsnokságot, hogy éjjeli gyakorlataik — amennyiben azok a katonai gyakorlótéren nem tarthatók meg — a várostól távolabbesó vidékeken tartassanak meg ? Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő. = A rendtörvény már keresztül ment egy fórumon, a minisztertanács letárgyalta és a hírek szerint eí is fogadta. A köztársaság védelméről szóló törvény L kát, az erre kiküldött bizottság és a tizes tanács szövegezésében az első szankciót megkapta. A kormáuy sajtója teli tödövel fújja himnuszát a kormány gondosságáról, mely felismerve a veszedelmeket, melyek a köztársaság biztonságát veszélyeztetik, megteszi a szükséges lépéseket és megteremti az uj törvényt. C«ak a koalíciós kormánylapokban olvasható cikkekből értesül a köztársaság lakóssága arról hogy mi készül, mert a törvényjavaslat hiteles szövege egyáltalában nem került még nyilvánosságra, úgy, hogy tulajdoni épen es&k kombinációknak lehetne tekinteni azokat a részleteket, melyek egyes lapokban megjelentek. Azonban a nagy lárma minden irányban éberségre int bennünket, mert biztosan föltételezhető, hogy a zajos beharangozás gyanús előhírnöke valamely, a kisebbségeket közelről érdeklő megrendszabályozásn&k. Mert azt már megszoktuk, hogy minden magasztal, mely a kormánynak sajtójából repül világgá, az állam kisebbségei amúgy is szűkösen biztosított szabadságjogainak valamelyes megrövidítését jelenti. Szükséges volna végre már tisztán látni ebben a kérdésben és a „köztársaság védelme“ hangzatos jelszó alatt készülő rendtörvény rendelkezései felől megfelelő tájékozást szerezni. = Nem akarunk háborút. Amíg a kisantant valóságos harci riadókat favat Magyarország ellen s amíg a kisantant sajtója állandóan arról ir, hogy Magyarország háborúra készül, szóval amíg Belgrad, Prága, Bukarest egyenesen a háborúra uszít Magyarország ellen és okokat keres a háborúra, addig Londonban és Párában éber figyelemmel őrködnek a középeurópai béke felett. És bizonyára le Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náder-n. 23,, hová úgy s lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kadüi csütörtökön is fogja hűteni a háborús uszitókat az alábbi nyilatkozat, amelyet egy nagyanunt diplomata tett egy magyar újságíró előtt. Érdekesnek tartjuk a nyilatkozatból az alábbi részletet leközölni: Nem tagadható, hogy Csrászloyákia, Románia és Jugoszlávia közöst egyrészt, Magyarország között másrészt a viszony az utóbbi hetekben jelentékeny mértékűén rosszabbodott. Prágában, Bukarestben és Ba grádban azt állítják, hogy a budapesti felelős államférfink a trianoni békeszerződést erőszakos utón akarják megváltoztatni és szét akarják törni azt a páncélfalat, amely mostan a jelenlegi Magyarországot körülveszi. Ha ez sikerül, úgy királyt fognak kikiáltani. Nem lehet letagadni, hogy a jelenlegi európai helyzet ilyen terv keresztülvitelére igen kedvező. Ehhez két igen fontos momentum járul: Jugoszlávia és Olaszország között sz ellentétek változatlanul fenállanak és Románia egy orosz támadás veszélyének tenné ki magát, ha Magyarország felé koncsttíráiná haderejét. Tagadhatatlan, hogy Magyarországon vannak olyan — habár leginkább felelőtlen — elemak, akik fenyegető beszédeket tartanak, mint például legutóbb Héjjas Iván, aki egy népgyülésen kijelentette, hogy az 1923. esztendő Magyarország felszabadulását fogja eredményezni. Az is igaz, hogy magyar képviselők a budapesti parlamentben kisantant ellenes nyilatkozatokat tettek és végül igaz az, hogy Magyarország külföldön fegyvereket rendelt, melyeknek bevitelét az antant ellenőrző bizottságai lehetettlenné teszik, de amelyeket az utolsó pillanatban be lehet esempészni. Mindezek a körülmények Magyarország szomszédainál fokozott bizalmatlanságot idéznek «15. Viszont igaz az is, hogy a kisantant is muníciót gyárt és semmit sem mulaszt el, hogy ©gy esetleges meglepő támadásra készülődjék. Prágában, Bukarestben és Belgráűban igen idegesek a politikusok és mindent fsketebb ' U látnak, semmint az jogosult volna. Olyan híreszteléseknek is hitelt adnak, amelyeknek ! valódiságát eddig még nem lehetett bebizonyi* tani. Az igazság az — és hangsúlyozom, — hogy úgy Parisban, mint Londonban az a vélemény uralkodik, hogy sem a kisantant államainak, sem Magyarországnak nincsenek eszközei és nincsen bátorságuk arra, hogy háborút provokáljanak, mivel ez a támadó félre nézve kétségkívül nagy katasztrófát jelentene. Angliának és Franciaországnak nagy gondjai vannak, azonban egy duuamenfci háborút még igen könnyen meg tudnak akadályozni. Elárulhatom azt is, hogy nemcsak hogy meg tudnak, hanem szükség esetén majd meg akarnak és meg is fognak akadályozni. Saru Párig, sem London nem tűrnek semmiféle háborút Középeurópában. Teljesen elhibázott dolog Olaszország támogatására számitani, mivel az utolsó pillanatban azt a felet, amelyik Olaszország támogatására számit, nagy csalódás érné. Olaszországban nincs ugyan is meg a bátorság arra, hogy magára vállalja azt az ódiumot, amelyet a nagyantant végleges felrobbantása jelentene. — Ebben a nyilatkozatban csak az a tévedés, hegy Magyarország háborúra készülne. A kisantant maga is tudja hiszen sorsát, Magyarországon több kémje van (különösen Csehszlovákiának), mint a laikus gondolná, hogy Magyarországon sohasem volt olyan békés a hangulat, mint éppen most, de hát a kisantantuak ürügy kell az általuk annyira kiránt háborúra. A nagyantantnak az egysége bár bomlásnak indult, de bizonyára lesz annyi
