Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-08-08 / 94. szám

4. oldal. »Komaromi Lapok« 1922. augusztgs 8 — Amerikában nem ismertük eddig azt a terepet, melyet a magyarság az ö kultúrájá­val betöltött. Mióta megismertük, a törek­véseink célja lelietQe, hogy támogassuk kul­turális intézményeiket. Ne felejtsük el, hogy a magyarság mindig a civilizáció élén haladt“. De mindezt felülmúlja egy magyarbarát francia képviselő nyilatkozata. Saget francia képviselő néhány napig Budapesten tartózko­dik, hogy tájékozódjék Magyarország helyza­­téröl. Saget a magyarbarát francia képviselők parlamenti csoportjának egyik lelkes tagja. A Nép cimü napilag tudósítójának ezeket mon dotta : Magyarország pénzügyi helyzetét igen komolynak látom és alig hiszem, hogy a de­vizaközpont felállítása kellő eredménnyel járna. A korona esésének mélyebb, fontosabb okai vannak: a vesztett hábore, a forradalom, bol­­sovizmus, megszállás és főképpen a jóvátételi terhek. Ezzel magyarázható a koronának és a márkának párhuzamos zuhanása. — Amint találkozom Poiacaréval. tapasz­talataimról ebben a szellemben fogok neki be­számolni. Közölni szándékozom vele az eddigi politikánk helytelenségét és minden eszközzel odahatok, hogy ezen változtasson. — A gazdasági helyzetet súlyosbítja az a sajátságos állapot, amelybe Magyarország az ipari és bányaterületek elcsatolása révén jutott. Ezen mielőbb segíteni kell és az elcsatolt te rületekkel való kapcsolatot vissza kell állítani. Ebben Frauciaországnak kellene köz vetítő kép • pen szerepelnie. A belpolitikai helyzetről véle­ményt nem mondok, ez az önök magánügye. Minden külső befolyástól mentesen, egyedül a nemzet van hivatva az államformát és a ki­rály személyét illető kérdéseket, éppen úgy mint a numerus clausus szükségességét el dönteni. — A külső politikát illetően fői kell éb­reszteniük a nagyhatalmak hiányzó érdeklő dését. Magyarország ezeréves története meg­mutatta, hogy a magyar nemzet jövőjében ké­telkedni most sincsen ok. A francia állam­férfiakkal való érintkezésemben, a sajtóban és a képviselőházbau felhívom m*jd a figyelmet a Magyarországgal szemben elkövetett hibákra. Szeptemberben különben újból eljövök Buda­pestre. Uíleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszellek, üidáki megbizá­­sokal a leggyorsabban elintézek, miután hetenkiní háromszor megg küldönc Prágába □járási dij 35 korona, am: hászló Zsigmondi Bratlslaua (Pozsony) 5zép!ak-u 12. sz. Panaszos levél. (Az útlevél vízumra várók okvetlen olvassák el. Keszegh Sándor nyilatkozata. — Uj vizumdijak.) Kes3zegh Sándor komáromi földink, aki a prágai magyar követség útlevél osztályában mint tisztviselő van alkalmazva, s akit a komá­romi ismerőseik halálra molesztálnak útlevél­­ügyeikkel, az alábbi sorok közlésére kért fel bennünket: Egy hónapja kb. hogy a prágd magyar kir. követség utlevélosztályára kerültem s mivel amit két ember tud, az nyílt titok, mások is neszét vették, amiben nem volna semmi baj, ha más folytatása nem volna. Elég az hozzá, hogy a komáromiak elhalmoznak szeretetük jelével, melegével — utlevélügyekben. Képzel­hető rám nézve a szeretet ilyetén megnyilat­kozása. Szeretet, barátság, parola — s naponta 8—10 szerelmes levél — utlevélügyben. Kedves ez és az, tegye msg nekem ... nézzen utána stb. ... Nem mondom, ezideig eleget tettem minden kérésnek — szeretetből, barátságból, parolára. Mivel azonban a szívesség mellett bizonyos rám nézve kellemetlen következteté­seket is vonhat maga után a földieimmel tartó szerelmeskedés, nem akarván, hogy az útlevél­­osztály legyen nagy temetőm, Mohács, arra kérem, hogy nb. lapjukban soraimat közzétenni szíveskedjenek azon megjegyzésemmel, hogy a jövőben senkinek hozzám intézett utlevéliigyét elvégezni nem fogom, mert nem tehetem. Az utlevélosztály úgyis mindenkinek ügyét a legnagyobb jóindulattal és telhető gyorsa­sággal intézi, engedjenek meg tehát rokonaim, barátaim, felebarátaim stb., hogy a kiskaput becsukhassam s a jól megérdemelt nyugalomba vonulhassak szeretetük, barátságuk egyébkénéi fentartásával. Aki levelét jól címezi a megfe­lelő iratokkal, pénzzel, válaszboritékkal és bélyeggel rendesen felszereli, annak ügye nem létezik, hogy késedelmet szenvedjen. Midőn szívességükéit előre is hálás köszö­­netemet nyilvánítom, a hivatal részéröl közlöm még a következő a nagyközönséget általában érdeklő tudnivalókat: Folyó évi augusztus 7 tői kezdve a cseh­szlovák útlevelek láttamozási dija többszöri útra 90 cK, egyszeri beutazásra 45 cK, az átutazási illeték 9 cK az eddigi 120, 60 ill. 12 cK helyett. Szívességükért még egyszer hálás köszö­netéin. Prága, 1922 aug. 4, Kész hívük Keszegh Sándor. Fegyver ja vitások ra;i$i370 és átalakításokat csak puskamű vésnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskám gyeshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. Nazis az Ilii Dalia üli. (Ha akarom fehér, ha akarom fekete. — Ötven­ezer ember ügye a levegőben lóg. — Ez aztán haladás a konszolidáció felé.) Nagyon kevés halandó él Csehszlovákiában, aki ne tudná, mi az az illetőségi bizonyítvány. Hány magyar ember nem tud aludni, mert még Dincsen rendezve az illetőségi ügye. Ha sz uj állam kellemetlennek tartja magára nézve az illetőségét keresőt, akkor persze a dédunokája koporsóba tételekor sem kapja meg az illetőségi bizonyítványt, a huza­vonába, a hallgatásokba szépen bele pusztulhat. Nem az első eset, hogy az illetőségek kér­dését feszegetjük, de sajnos, nem is az utolsó, mert köztársaságunkban az illetőségi politika — eddig ismeretlen fogalom — a csehszlovák nem­zetiségi politika egyik nagyon jelentős faktora lett. A régi osztrák és magyar törvények közül a »liberális« csehszlovák politika mindig tetszés szerint alkalmazza a kevésbé liberálisát és amennyiben egyik sem esnék eléggé távol a demokrácia eszméjétől, akkor rendeletekkel és utasításokkal — csak igy egyszerűen — igye­keznek az illetékesek elérni azt a határkövet, amely az abszolitizmus fogalmának kezdetét jelenti. Természetes dolog, hogy ez a politika elsősorban azok ellen irányul, akiknek az államtól, amelybe akaratuk ellenére kerültek bel8, esetleg követeléseik származhatnak, tehát az állami alkalmazottak ellen. Szlovenszkón több mint ötvenezer szloven­­szkói ember él, akinek az illetőségi ügye elin­tézetlen — és csak nagyon kevés fog elintéződni — s ezeknek a legnagyobb része állami alkal­mazott: hivatalnok, tanár, tanitó stb. A régi, itt érvényben levő magyar törvé nyék szerint az illetőség elnyeréséhez négy évi egyhelybenlakás szükséges és hozzájárulás a község terheihez, tehát adófizetés. A napi és hetibéres munkások azonban nem fizetnek adót, tehát a négy évi egyhelybenlakás elegendő szá­mukra az illetőség elnyerésére. Itt azonban a napi- és hetibéres munkásoktól is megkövetelik az adófizetést és miután azt fölmutatni nem tudják, megtagadják tőle az illetőség megadá­sát. A trianoni szerződésben korrigálták a st.-germaini szerződésnek azt a pontját, hagy min­den alakiság nélkül elismerik a Csehszlovákia területén illetékeseket s lakókat csehszlovák állampolgárokul és a trianoni szerződés szerint a hatóságok jóakaratától függ — s ettől aztán sokat lehet várni! — hogy például az adómén tes tisztviselők és munkásokat elismerik-e cseh szlovák állampo'gíróknak. Hí pedig megtörténik az az eset, hogy va­laki mégis ki tud mutatni valamilyen címen fize­tett adózást, akkor kezdődik csak az igazi ko­média. Kállay közigazgatási főnök utasította a helyi hatóságokat, hogy az adófizetés kimutatá­sát főltétlenu követeljék meg és ha ez megtör­tént, akkor követeljék meg, hogy az illető mu­tassa ki elbocsájfását a magyar állam kötelé­kéből. Hogy ez mennyi hercehurcával és költ­séggel jár, arról nern is kell beszélni, csak arról van itt szó, hogy ilyen körülmények között mi­lyen biztosítéka van a magyar állam kölelékéből kilépettnek, hogy a csehszlovák állam fölveszi kötelékébe? Semmi. Ki van léve annak, hogy egyik államnak sem lesz a polgára és a hatá­ron két határőrség között élheti le az életét. Több ezer ilyen eset van. Másik két típusa az illetőségi ügyek elin­tézésének: Ha a delikvens — annak kell nevezui azt, akinek illetőségével vannak bajai — nagykorú és apja magyar állampolgár, akkor az apja utáni illetékességet állapítják meg, ha nagykorú és az apja csehszlovák illetőségű akkor mint nagy­korúnak nem ismerik el az apja után az ille­tékességét. Egyik esetben tehát a magyar, a másik­ban az osztrák törvényt alkalmazzák. A fontos, hogy az illetőséget nem adják meg. Ennek az utóbbinak pregnáns példája Ru szinyák Mária kassai dohánygyári munkásnő esete. Mint dohánygyári ma íkásnőuek igénye van nyugdíjra. Ez az elv. Ruszinyák Mária itt született Kassin, sőt itt szü ettek szülei és nagy­szülei is. Itt tehát semmiképen nem lehet bele­kapaszkodni. De a férjének, aki szintén kassai, az apja kassai vasuli alkalmazóit. Galíciában született, de ötven éve itt él és a vasútnál dol­gozik még ma is. Ennek alapján kimondották, hogy Rusziuyák Mária állami dohánygyári mun­­kásnő galiciai illetőségű. így aztán nem ke 1 nyugdijat adni neki. Ez elég egyszerű. Közönséges dolog, hogy valaki a cseh­szlovák hadseregben kötelező katonai szolgálatot teljesít és az apjának kérelmeznie keli az ille­tőséget. Vég nélkül lehetne fölsorolni az illetőségi sérelmeket, amelyek nagyban hozzájárulnak ah­hoz, hogy késleltessék a konszolidációt, mert a súlyos gazdasági viszony ok neme iák hogy a megélhetést teszik majdnem lehetetlenné tízez­reknek, de még a valahovatartozási jogától is megfosztják rendszeres kormányintézkedésekkel, melyeknek a céltudatossága nem kétséges senki előtt. Rí kell mutatni ezzel szemben arra, hogy Romániában belügyminiszteri rendelettel nem megnehezítették, hanem megköanyitetiék az állampolgárság elnyerését. Azok a romániai magyar lakosok, akik juüus 26 ig nem optáltak a magyar állampolgárságra, végleg román állam polgárok maradnak, akik pedig nem szerezték még meg a román állampolgárságot, de Romá­niában élnek, azokat felhija a kormány, hogy folyamodjanak érte. Az eddigi eljárások szerint a belügyminisz­ter az áilampolgárságért folyamodók kérését egyénenkint bírálta el, de a honpolgárság köny­­nyebb megszerzésére a napokban újabb rende­letét adott ki, amilyben felhívja a városok tanácsait, hogy az állampolgárságért folyamodók írásbeli kérvényét vegye át és mindaddig, amig a minisztérium egységes rendelettel nem intéz­kedik a kérvények ügyében, a városi szigurancák kötelesek állandó tartózkodási engedéllyel ellátni a román állampolgárságért folyamodó külföldi illetőségű romániai lakosokat. Demokrata köz­társaságunk sokat tanulhatna még a demokrácia gyakorlati alkalmazásáról — ha akarna. B Kassai sajtó Tins Mikre!. Törzs Jenő a közelmúltban Kassán tartott előadást a Magyar színház néhány tagjával. Szombaton Komáromban lép föl a kiváló művész és ez alkalomból ide iktatjuk a Kassai Napló kritikáját: A budapesti Magyar színház művészeinek vendégjátéka nevezetes dátuma marad Kassa kulturális életének. A helyesen összeállított műsoron három egyfelvonásos és számos magán-

Next

/
Thumbnails
Contents