Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-08 / 94. szám
1922 augusztusg 8. „Komáromi Lapok“ 3. oldal. bizalommal nem képes viseltetni, de akiknek egyéni és hivatalos viselkedésük bántó minden magyar ember önérzetével szemben, Az iít élő magyarság immár négy esztendeje türelemmel várja, hogy az alkotmányos tényezők a magyarság törvényes kulíurális igényeit végre is ki fogják elégíteni. Miután azonban ebben a reményében végzetesen csalódott, sőt a közoktatásügyi miniszter legutóbbi parlamenti kijelentésében egyenesen a magyar iskolák számának további apasztását helyezte kilátásba, a magyar lakosság pártokra és társadalmi osztályokra való tekintet nélkül a jelen népgyülés utján is felszólítja a magyarságnak bármely politikai párthoz tartozó képviselőit és szenátorait, hogya parlamentben az iskolaügyi sérelmek orvoslása érdekében megfelelő erélyes akciót indítani szíveskedjenek. Addig is, mig a . törvényhozás legközelebb összeül, a miniszté- j riumokban kövessenek el mindent, hogy már az ősszel megkezdődő tanévben a magyar gyermekek magyar nyelvű oktatása minden vonalon lehetővé tétessék és hogy a szülőknek a tannyelv megválasztására vonatkozó joga mindenütt szabadon érvényesülhessen, Határozalilag leszögezi a magyar lakosság azon elszántságát is, hogy ha az itt előadott törvényes követeléseink meghallgatásra ismét nem találnának, úgy a magyarságnak nem állana más eszköz rendelkezésére, mint törvényekben biztosított jogainak gyakorlati érvényesítése céljából a saint germaini békeszerződés 14. cikke értelmében a részére biztositott nemzetközi jogvédelmet igénybevenni. A határozati javaslatot a népgyülés általános egyhangú helyesléssel tette magáévá. Dr. Gaál Gyula kiegészítő javaslata. Dr. Gaál Gyula ny. h. polgármester, lapunk főszerkesitője emelkedett szólásra és tartalmas beszédében lelkes szavakkal mutatott rá a magyarságnak ezer év óta teljesített, a nyugati kultúrát védő történelmi nagy teljesítményére és arra a tényre, hogy faji és politikai türelmességének számtalanszor adta tanujelét. Ennek bizonysága az a kézenfekvő példa, hogy az uj államalakulatban államalapitó tényezővé vált tőt testvéreink az ezer éves magyar uralom alatt megőrizhették kultúrájukat, sőt fajiságuknak és irodalmiig művelt nyelvüknek teljes birtokában kezdték meg állami életük eiső lépését. S most ennek a testvérnemzetnek nevében indul meg a kegyetlen harc iskolánk, nyelvünk és kultúránk ellen. Megindította — úgymond — az a kormányzat, mely a nemzetközi szerződésekből kötelezettségkeni átvett, az állam megváltoztathatatlan sarkalatos alaptörvényévé tett kultur szabadságot egy demokratikusnak mondott államszervezet mezében csak kifelé a papiroson csillogtatja, bent azonban egy nemzeti, egynyelvű állam törekvéseitől vezéreltetve, kíméletlenül neki ront a magyar iskolának, hogy bennünket, a békeszerződéssel a magyar állam testéről leszakított szlovenszkói magyarságot einemzetlenitse, elszlávositsa. Mert hogy mint fest az a kifturszabadság a valóságban, azt a „Magyarok Szövetsége“ alapszabályai jóváhagyásának hírből már tudomásunkra jutott megtagadása a legélesebben világítja meg. Azokba az alapszabályokba a szövetség céljának és működési körének elhatárolása végett a nemzetközi békeszerződésnek szószerinti szövegét állítottuk be azzal az elhatározással, hogy a részünkre a békeokmányban önként, mert megkérdeztetésünk nélkül megadott szabadságjoggal fajunk védelmére, kultúránk erősítésére élni kívánunk, de azon túlterjeszkedni nem is akarunk. Ezért a jogot biztosító nemzetközi szerződés szövegét erősségünkül alapszabályaink gerincévé tettük abban a meggyőződésben, hogy az írott jog, a nemzetközi szerződésekkel körülbástyázott állami alaptörvény nem kirakati tárgy, hanem a védtelennek, a gyengének támogatást, oltalmat nyújtó jogrend alaptétele. De ugyanezt a szellemet látjuk a kulturjogok megvalósítása kőiül a kormányzat oktatásügyi politikájának egész vonalán. Kiépített kullurinlézményeink elkobzásra kerültek. A magyar kultúra várai romokba dőltek; oltárain világitó fáklyái kioltattak, a tudományok magyar csarnokai bezárultak. Pozsonyi egyetemünkön elnémult a magyar szó, akadémiáink kapui sem nyitnak meg többé a magyar tudományszomjas ifjúság előtt. Tanítóképzőink, ipari és kereskedelmi iskoláink nincsenek. Középiskoláink nagy része megszűnt. Az elemi oktatással az anyanyelv kiszorul a legtöbb iskolából; a meghagyottak nem fedik a szükségletet, a számarányt. Halljátok e tényekben a pusztulás vészes árnyát elsuhogni árva magyarságunk felett? Szeretném e megdöbbentő, aggodalomteljes helyzetünkben az ébresztő kürt zugó hangjával ős Komárom és messze vidékének szinmagyarsága közt a ti lelketeken át szerteharsogni, hogy a fajunkat, nyelvünket, kultúránkat letöréssel fenyegető e veszedelem felismerésével minden magyar testvérünk értse meg, hogy a magyar sors, a magyar élet az iskolán fordul meg. Szeretném minden magyar szülő, magyar család, a felvidék párt, osztály és felekezet különbség nélkül tömörülő egész magyar társadalmának minden energiáját egyetlen táborba felsorakoztatni, hogy a törvénykönyvvel kezében megtörhetetlen kitartással kérje, követelje a törvény végrehajtását, kulturjogai tiszteletben tartását, magyar iskolái visszaadását! Szeretném a kétségbeeséssel vergődő, a nagy megpróbáltatásnak alávetett magyar lelkek egységes megmozdulását, az élni akarás erőteljes megnyilatkozását a magyar iskolákért elszántan sikra szálló védekezés megingathatlan, összefogó frontjába beállítani, hogy egy emberként talpra állva kérje, követelje a jog, törvény ellenére elszenvedett sérelmek orvoslását, egy emberként tiltakozzék azon állandó, tervszerű támadások ellen, melyekkel a hatalom, magyarságunkat, az ezer év előtti őshazából hozott nyelvünket s e legdrágább kincsünk talapzatán viharvert századok közt nem szűnő verejtékes munkával felépített kuüuránkat ostromolja! Elfogadja a javaslatot azzal a kiegészítés sel, hogy a népgyülés utasítsa az elnökséget, hogy a „Magyarok Szövetsége“ alapszabályai jóváhagyásának megtagadása elleti éljen jogorvoslattal s a nemzetgyűlés magyar képviselőit és szenátorait, valamint a csehszlovák köztársasági magyar népszövetségi liga elnökségét támogatásra kérje föl. A beszédet a népgyülés lelkes éljenzéssel fogadta. Ifj. Koczor Gyula felszólalása A népgyülés bezárása. Majd ifj. Koczor Gyula, a Kisgazda és Kisiparos párt helyi íi. elnöke szólalt fel és lendületes beszédben fejezte ki örömét a népgyülésen megnyilatkozó egység felett, melyben pártós felekezet nélkül minden magyra ember tömörül, hogy közös sorsában segítségére legyen egymásnak. Hozzá vagyunk szokva, hogy minden lépésünket a lázitás és felforgatás jelzőjével kísérik, pedig mi nem követelünk mást, mint a törvények betartását. Jogok kötelességek nélkül nincsenek, a kötelesség jog nélkül rabszolgaság. Szól a külföldi propagandáról, melyet a köztársaság érdekében kifejtenek és hivatkozik Benes miniszterelnöknek ismeretes génuai kijelentésére, melyszerint Csehszlovákiában a kisebbségi jogok megsértőit úgy büntetik, mint a hazaárulókat. Felhozza a komárommegyei iskolasérelmeket, melyeknek elkövetőinél nem jártak el e kijelentés értelmében. A jászfalusi, a csehii, ujgyallai iskolák sérelmével foglalkozik és kérdezi, hogy miért kell a magyar szülők magyar gyermekeinek szlovák iskolába járni? Az elnemzetlenitéssel szembe kell helyezkedni a magyarságnak, melynek egységesnek és öszszetartónak kell lenni. — Félre tehát mindenféle különbségekkel | — fejezi be beszédét — fogjunk össze! Szét! tagolva, külön-külön, sőt egymás ellen harcolva, kivétel nélkül mind elpusztulunk, de egy akaratunk előtt összeomlik az elnyomatás politikája és elkövetkezik el nem vitatható jogaink diadalai A felszólalót a rendőrhatóság képviselője két ízben is megakasztotta beszédében, de annál nagyobb hatást váltottak ki a szónok lelkes szavai. Ezután dr. Mohácsy János elnök feltette a kérdést a kiegészített határozati javaslat elfoga> dására, amelyet a népgyülés egyhangú lelkese! déssei fogadott e’. Majd megköszönte az elnök ; a megjelentek komoly viselkedését, higgadtságát és további kitartásra és együttérzésre buzdítván őket, a népgyülést berekesztette. A népgyülés délután fél egy órakor lelkes hangulatban, a legnagyobb renben oszlott szét. Him mapi-bal nyilatkozata. (A külföldnek kötelességei vannak. — Mit mond az amerikai követ és egy francia képviselő?) A magyarság ellenségei jól szervezett sajtó propagandájukkal kigyót-békát szórtak a szerencsétlen Magyarországra. Még attól a picinyke kis országtól is irigyelték, hogy még él. Nekünk komáromiaknak kétszeresen módunkban volt ezt a sajtó propagandát látni, mert itt is látott napvilágot olyan sajtótermék, melynek nem egyszer az volt a célja, hogy Magyarországot s a világ összes magyarságát befeketitse a világ előtt. Azok az elemek, amelyek bölcsen hallgattak a Számuelliék és Kun Béláék teremtette borzalmakról, állandóan ócsárolják a túlsó oldalt, mint a brigantik, a hóhérok, a betyárok, a bicskások, a pogromok hazáját. Európa jó része végre is ráunt ezekre a céltudatos ferdítésekre és a rokonszenv sok megnyilatkozása fordul Magyarország felé. Az angol alsóházban slirüen hangzik fel Magyarországot védő beszéd. Párisban megalakult a magyar barát nemzetgyűlési képviselők klubja és a nyilatkozatoknak se szeri, se száma, amelyek a halálraítélt ország érdekében hangzanak el. A napokban három ilyen kijelentés hangzott el. A magyarországi Zsófia Országos Gyermeksz snatórium Egyesületnek ezidei közgyűlését vasárnap tartották meg, Balatonalmádiban. A közgyűlésen megjelent Redding Biberegg báró, a nemzetközi vöröskereszt megbízottja, Brentano Tivadar amerikai követ és felesége, Ásta Nilsen, a svéd akció magyarországi főnöknöje, Paulsen Pál dán konzul, a minisztériumok és jótékony intézmények képvisnlöi és a magyar társadalom sok kitűnősége. A közgyűlést Rákosi Jenő, az egyesület elnöke nyitotta meg. A viharos éljenzéssel fogadott msgnyitó után több felszólalás következett, majd Redding Biberegg báró beszélt. Nem szabad elfelejteni — mondotta — hogy vannak országok, amelyek maguk hibásak abban, hogy Magyarország a mostani helyzetébe kerül. Magyarország gazdag és boldog ország volt és nem a saját hibájából jutott oda, ahol most van. Az országoknak tehát nemcsak feladatuk, de valósággal tartozásuk, hogy Magyarországon segítsenek. Magyarország volt a védőbástya a barbárság ellen és Franciaország, Svájc nem fejlődhetett volna, ha Európa keletén nem tartotta volna fenn Magyarország ezer éven át a kultúrát. Csak csekély részét törlesztik tehát a tartozásnak azok, akik Magyarországot megsegítik. Magyarországnak nem könyörgö szóval kell a külföldhöz fordulnia. Bátran követelhet, mert a külföldnek kötelességei vannak vele szemben. Ezért Ígéri, az idegen segítő missziók nevében, hogy minden erővel igyekezni fognak Magyarország segítésére. Rsdding-Biberegg beszédét zugó taps követte. A gyűlés után ebéd volt, amelyen Brentano Tivadar amerikai követ is mondott falköszöntöt. Ebéd után a társaság külön hajón Balatonszabadiba ment, ahol a szanatóriumban közel négyszáz gyermek üdül. Az amerikai követ is hasonlóan nyilatkozott egy más alkalommal. Ismeretes hogy az amerikai egyetemek ifjúságának mintegy ötven 1 képviselője Budapestre érkezett, ahol igen meleg fogadásban részesült. A fogadáson József királyi herceg, Apponyi Albert gróf, a tudó mány egyetem tanácsa és a magyar közélet sok kitűnősége volt jelen. A vendégeket a nemzetgyűlés részéről Lukács György, a kormány részéről pedig Petri Pál államtitkár köszöntötte. Utánuk Brentano Tivadar, Amerika budapesti követe szólalt föl. Üdvözölte az amerikai diákságot tanulmányúján s reméli, hogy elérik látogatásuk célját, első kézből szerezhetnek értesülést az európai viszonyokról. „Az amerikai diákok — mondotta Brentano — nem találhatnak jobb terepet a tanulmányozásra, mint éppen Magyarországot. Magyarország a civilizáció élén halad s amellett jobban érezte a világkonflagráció rettenetes csapásait, mint bármely más ország. Kulturális és tudományos intézeteinek alig volt párja a földön s ma úgyszólván elvágták a fejlődés újától. Mi — folytatta Amerika követe —
