Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-22 / 87. szám

1922. julius 22. 5. oldal. Pajzs Imre ur ugyanis főszerkesztője a „Gömör-Nógrádi Hírlap“ nak, amely hónapok előtt gyarapította azoknak a magyar nyelven megjelenő szlovenszkói lapoknak a számát, amelyek fölötte gyanús körülmények között szü­letnek meg s indokolttá teszik a magyarság teljes bizalmatlanságát. Talán ez a bizalmatlanság, vagy a meg­felelő gazdasági megalapozottság hianya okozta, hogy a lap hónapokra kénytelen volt beszün­tetni megjelenését s amikor végre újból meg­indulhatod, gyanús céljai már kevésbé gyanú­sakká váltak s mindenki előtt tisztán állott, hogy a lap egzisztenciája és politikája — mint hasonló célzatos lapoké — nem alapul máson, minthogy kutmérgezésl végezzen a magyarság életében. Különösen azokból a támadásokból vált ez nyilvánvalóvá, amelyeket a kitűnő hetilap az irredenta támogatásának otromba vádjával Herzog Ignác gyáros és Tarján Ödön gyáros, a liberális losonci polgárság vezére ellen hét­ről hétre intézett. A körmönfont „irredenta“ vád kivehetően abból állott, hogy Herzog 200 000 koronát adott volna a Prágai Magyar Hírlap céljaira, amiből, ha tényleg úgy is lenne, még nam lehetne államellenes cselekedet vádját kovácsolni. Tarján Ödönt hasonló föl­­tételezés alapján érték enyhébb formájú tá­madások. Az irredenta „támogatásának“ vádja te­hát első pillantásra is blöffnek bizonyult s ön­magában is leleplezi motívumait, amelyeket röviden abban foglalhatunk össze: miért a „Prágai Magyar Hírlapnak“ és miért nem a nagyszeiü „Gömör-Nógrádí Hirlap“-n:ik? A támadásra Herzog Ignác a „Magyar Köz^ny^-ben nyílttéri nyilatkozattal felelt, amelyben kijelenti, hogy a „Gömör-Nógrádí Hirlap“ ellen megindítja a sajtópert. A nyilatkozatra Pajzs Imre lapja ma megjelent számában fenhéjazó hangon adott választ. És itt vett számára tragikus, jobban mondva : tragikomikus fordulatot a dolog. A tisztátalan hátterű kampány annyira íöiháboritotta Herzog Ignác egyik fiát. Herzog Imrét, aki a hál oruból, melyet mint huszár­tiszt küzdött végig, féikarral tírt haza, hogy Pajzs Imrét a városháza sarkán, a legforgal­masabb időben lovaglóostorral végigverte. Pajzs az ütlegek elöl futva a városházára me­nekült, ahonnan csak detektívek társaságában mert eltávozni. A városban Dagy szenzációt keltett az, eset s a hangulat távolról sem Pajzs mellett nyilatkozott meg. Mi a magunk részéről sohasem helyesel­tük az öubiráskcdásnak ezt a módját. Ma sem helyeseljük, azonban meg tudjuk érteni, hogy az olyan fegyverekre, amelyekkel magukat magyarnak nevező állítólagos újságírók ma­gyar emberek ellen támadnak, lovaglíostor következik." Eddig szól az eset leirása. Mint szo­morú tényt le kell szögeznünk, hogy ilyen esz­közökkel dolgozó és kutyakorbácsot érdemlő u. n. hírlapírók (?) Csehszlovákiában gomba­­módra megszaporodtak, akik hbzéktny embe­reket képesek a hírlapírói nimbusszal elámi­­tani, akik aztán későn bánják meg, hogy fel­ültek a tisztelt uraknak. Intő például közöltük le Pajzs Imre ez esetét. A legjobb csehszlovák kérvény, beadvány, hivatalos és magán levél s mindennemű irat, nyom­tatvány fordítások Illám «ins Haló: Milája irodájában- Komárom, Városháza,földszint -322 készülnek, A forditó iroda köznapokon d. e. 8—1 óráig, d. u. í— 6-ig, vasár- és ünnepnapokon d. e. 9—12 óráig van nyitva. ^ Minién munka tetszeti; kivitelijei! írógépen 1 I t ♦ t ♦ v Komáromi Lapok“ A komáromi strand és a korzó ínyencei, akik minden csinosabb leány utáu fordulnak és sokszor tüntetőén hangosan itt nem reprodukálható megjegyzéseket tesznek, elle­hetnének Angliába egy kis jobb erkölcsöket ta­nulni. Ott ugyanis nem igen lehet kikezdeni, flörtölni és megjegyzéseket tenni a fürdöző, sírandozó és a korzózó nőkre. Az is igaz, hogy Albion szőke misszei és lédiei nem fürödnek olyan tuldekoltált ruhábaD, mint a komáromi nők a vágdunai strandon és nem kokettálnak, mint a Nádor-utcán korzózó nők egyrésze. Hangsúlyozom persze itt, hogy tisztelet a kivételnek. Mert ilyenek is vannak. Nem sokan, de mégis vannak és ez megnyugtathatja az er­­kö'csök éber őreit. Tartozunk azonban annyival az igazság­nak, hogy a komáromi férfiak egy jó része a főbünös abban, hogy a komáromi strandon és a komáromi korzón olyanok is történnek, ame­lyek erősen megérdemlik a megrovási kalandokat. Ezeket a komáromi férfiakat nagyon sze­retném Angliába küldeni. A Vagdunasortó! a pozsonyi kapuig összes olvasóink azt látszanak kérdezui, hogy miért Angliába?! Mi történik Angliában? Hát majd elmondjuk: Angliában eddig is súlyosan megbüntették azokat a férfiakat, akik nőket feltűnő módon rak attak. Ezt a büntetést most még szigorúbbra akarják fogni. A kormány ebben az értelemben javaslatot terjesztett a képviselőház elé és a javaslatban a büntető törvénykönyv idevonat­kozó szakaszainak modosiíását ajánlja. A mó­dosítás azt célozza, hogy 16 évnél fiatalabb leányokhoz egyáltalán nem szabad »közeledni« és nem szabad velük »kikezdeni«. Velük szem­ben az udvarlás és a hődoiás semilyen fajtája nincs megengedve. Az, aki ilyen vétséget követ el, még azzal sem mentegetődzhetik, hogy a leány 16 évesnél jóval idősebbnek látszott. A kormány módosító javaslata rendkívül szenvedelmes vitát provokált. — A kormány nem meggyőződésből cse­lekedett, — mondotta többek között Mobre Brabazon képviselő — amikor ezt a törvényja­vaslatot a ház elé terjesztette. A női egyesü etek és feministák járlak a nyakára addig, amig rá­vették a monstruózus módosítás benyújtására. Ez a javaslat nem többet és nem kevesebbet tételez fel, mint azt, hogy a r.ői nem tiszta, fenkölt, magasztos, mig a férfiak alávalók és hitványak. Igazságos dolog ez? Ez a sokat emlegetett nemek egyenjogusitása ? Hát odáig jutottunk, hogy a törvényhozást az egyik nem szolgálatába állítják ? Á mi nevelésünk egyene­sen odairányu), hogy a fiukban a nemi gondo­latokat elnyomják. A sportot annyira túlhajtják, hogy a szexuális érzés háttérbe szorult s csak akkor ébred fel, amikor már az első virágzás elmúlott. A nőknél ez nincs így. A nő már 14—15 éves korában a kacérkodás összes esz­közeivel tisztában van, állandóan ezek körül jár az esze és igy természetesen a férfiakkal szemben fölényben van. S ha egy ilyen agyafúrt fruska szembekerül egy esetleg meggondolatlan fiatalemberrel, azt a fiatalembert négyévi bör­tönre lehet ítélni. Sir C. Hamilton ostobának és veszedel­mesnek mondotta a törvényjavaslatot. Ha tör­vényerőre emelkedik, akkor zsarolási célokra fogják kihasználni Tapasztalt nők 16 évnél fiata­labb leányaikat ilyen célokra oktatják majd ki. Hiszen eddig is elég zsarolást követtek el ezen a téren. — Emlékezetes annak a férfinek az esete, — folytatta — aki a vonaton egy hölgy társa­ságában ült. A hölgy egyszerre csak meghúzta a fészfékel ; amikor a személyzet berohant, két­ségbeesetten beszélte el, hogy a vele egy fül­kében ülő férfi merényletet akart ellene elkö­vetni. Semmi sem menthette volua meg ezt a szegény embert, ha véletlenül a pillantása a szivarjára nem esik, amelyen ujjnyi vastagságú hamu volt. Ezt mutatia meg a személyzetnek, bizonyítékául annak, hogy mióta a vonat elin dúlt nem mozdult meg a helyéről. Ha a törvényjavaslatot elfogadj ik, a hely­zet súlyosbodni fog. Hiszen akar hány 16 éves leány van, aki 20 évesnek látszik. A férfiak ezekkel teljes jóhiszeműséggel fognak »kikes­­de: i“, mire ezért a jóhiszemüségükérl börtönnel fognak íakolni. Hamilton őrnagy végül azt indítványozta, hogy a 25 évesnél nem idősebb fiatalemberek jogosan védekezhessenek azzal, hogy nem voltak tisztában a lány korával. Mrs. Wintringhatn női képviselő melegen ajánlotta a javaslatot elfogadásra. — Harminchárom év óta — mondotta többek között — semmi sem történt abból a cilból, hogy a női becsületet hathatósabban megvédelmezzék. A nőcsábitás körül a férfiak lelkiismeretét borzalmas bűnök terhelik. Ez a lelkiismeretienség nem áll meg a tapasztalatlan leányok ártatlansága előtt, tönkretesznek életeket csak azért, hogy pillanatnyi örömtől ne kellessen magukat megfosztaniok. Szivem mélyéből üd­vözlöm a kormányt, mert volt bátorsága, hogy a 16 évnél fiatalabb leányokat abszolút véde­lemben részesíti. Zsarolások természetesen min­dig voltak és lesznek; ezek azonban csak kivé­telek. Általánosságban azonban a súlyos bör­tönbüntetés vissza fogja rettenteni azokat a lelkiismeretlen férfiakat, akik fiatal leányok tapasztalatlanságát kiaknázni szokták. Nem osz­­tozkodok abban a nézetben, hogy egy »ártatlan* csókért, vagy egy »ártatlan« ölelésért nem sok a két vagy három évi börtönbüntetés. Nem sok! A börtönbüntetést nem a csók vagy az ölelés miatt szabják ki, hanem azért, hogy a nő a jövendőbeli anya, a családi tűzhely őrzőjének tisztasága megfelelő védelemben részesüljön. Lowther képviselő szerint a javaslat tel­jesen megokoiatlan. Azok a büntettek, amelyeket büntelni akar, az utóbbi esztendőben nem sza­porodtak. Amerikában számtalan törvény védi a női tisztességet és a női méltóságot, de maguk az amerikaiak is állítják, hogy ezek a törvé­nyek semmit sem érnek. A tisztességes nő tör­vény nélkül is tisztességes marad, mig az amo­lyan nőt semmiféle törvény sem mentheti meg. Azefajta törvéDy, minta szőnyegen levő is, csak arra jó, hogy néhány raffinált nő öreg urakat, vagy tapasztalatlan urakat alaposan meg­­koppaszthasson, A képviselöház többsége elfogadta a kor­mány javaslatát' s igy az nemsokára másod­szori olvasásban Í3 a ház elé kerül. Azoknak a komáromi férfiaknak, akik az utcán, a strandon és egyebütt visszaélnek a jó ízléssel, intésül irtuk mindezeket meg. Jó lesz vigyázni, mert hátha, eszébe jut a prágai tör­vénygyárnak, hogy ilyenféle törvény jó volna Csehszlovákiának is. JECeg-yverjavitásolc “5®B®370 és átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. Közönség köréből.* üt li aTifÉgyili. Tekintetes Jezsó Márton állami tanfelügyelő urnák Komárom. 1769/1922. sz. levelére, noha életemben sohasem nyiitleveleztem, ez utón válaszolok. Mert úgy látszik, hogy a közvéleménynek kell ellenőrzőnek lenni leveleim felett, hogy azokat tanfelügyelő ur — mint a múltkor is — ironi­kusnak és illemtelencek deklarálván, vissza ne utasítsa »rosszalással.« Első sorban is, levelének azon pontjára válaszolok, melyben múltkori levelemet ironikus és illemteiennek állítja. Mit írtam én? Megköszöntem a kulcsodi iskolaszék nevében, hogy alapos vizsgálatot tar­tott az iskolánál, melynek során az is megálla­pítást nyert, hogy az iskolának illemhelyei nincsenek, hogy az épület elhanyagolt, hogy a felszerelések közűi sok minden hiányzik. Meg­köszöntem, mert e vizsgálódása nélkül ezekről soha sem tudtunk volna, mert e hiányokról soha senki észrevételt nem tett. Ebben van az irónia? Én nem találom meg, de még kevésbé az illemtelenséget. Vagy talán az az irónia és illemtelenség, hogy a »Rendszabályokra« hivatkoztam,'melyek szerint kimutattam, hogy a hiányokat észre veDni, azokról az iskola-fenntartónak pótlás, * E rovatban közlőitekért a felelősség a beküldőt terheli. A Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents