Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-22 / 87. szám

6. oldal. «Komáromi Lapok« 1922. jqlius 22. javítás végett jelentést tenni, elsősorban kinek a kötelessége ?! Avagy ott találta fel, hol azt írtam : egy­oldalú információk alapján rendelkezett, holott aszerint könnyen lehet a fehér is fekete ? ! Lehet, de Tanfelügyelő ur — higyja el — hogy még ebben sincs meg az, amit állít! Mert bár elismerem, hogy a Tanfelügyelő ur nagy ur, sokkal nagyobb, mint egy szegény kálvinista pap, de akkora ur minden tanfelügyelősége da­cára sem lehet, hogy az egyoldalú információja alapján nyert meggyőződését: »absolutum« gyanánt oktroálja bárkire is, aki anuak ellen­kezőjét bizonyítani tudja. Ezt megmondani még nem lehet illemtelen. Azt hiszem, hogy nem is a fentiekben, hanem ott véii föltalálni a dolgot, ahol azt kérdeztem : milyen rendelettel törölte­tett el az iskolaszéki elnök ama joga, hogy a tanitó eltávozását neki bejelenteni tartozik? Mert a helybeli tanitó ur, a Tanfelügyelő urat kocsikáztatta — valamilyen minőségben — a csilizközi iskola látogatásai alatt anélkül, hogy arról, — bár az utazás a tanítási idő alatt volt és emiatt a tanítás szünetelt, — mint iskola­széki elnök tudomással bírtam volna. Itt van az illemtelensóg! Igen, ezt Írtam ! Tanfelügyelő ur, elvonja az iskolától a tanítót, — persze nem a tanitó iskolája érde­kében — s ezt valaki, akinek kötelessége tudni, a tanitó távoztáról megkérdezni meri, — az illemtelen. Az iskolátogatás a gyermekekre kötelező, valamint a tanítás a tanítóra. Ha például egy tanítóval nem csütörtöki, hanem másnapon ta­lálkozik Komáromban tanfelügyelő ur a tanítás ideje alatt, akkor tanfelügyelő ur dorgálólag kérdi meg az iskolaszéki elnöktől, hogy hogyan történhetett ez a mulasztás; de megfordítva a puszta kérdés sem állhat meg? Persze ; »Quod licet Jovi, non licet bovi“. No de még ennyire nem vagyunk. Tan­­felügyelő ur sem Jupiter és sem vagyok „bos«l Ami a Tanitó ur iránti háláját illeti, amiért Tanfelügyelő urat csilizközi kőrútján ko­csiján elvitte, nem érdekel. Csak azért emiitem, mert annyiban mégis érdekes, hogy sem fele­kezeti, sem állami ünnep nem volt. De mert a tanfelügyelő a szomszéd községben iskolát láto­gatott, hát szünetelt itt a tanítás. Negyvenöt iskolás gyermek mulasztott a törvényszerű tanítási időből, csupán azért, hogy a Tanfelügyelő ur hálás lehessen a tanitó ur iránt. De hát uj idők, uj szokások! Dj törvények, uj magyarázások ! Menjünk tovább. Tanfelügyelő ur azt írja, hogy iskolaláto­gatásakor személyes meghívása dacára sem voltam jelen az iskolában. Nos, hát elmondom a személyes meghívás történetét. Május 23-án délelőtt, úgy tizeregy óra tájban, lakásom kerítése felett néztem ki az utcára, mikor egy ur táskával kezében ment arra s meglátván engem, megkérdezte, hogy : »hol van az iskola ?« Én megmondtam, de egyúttal megkérdez tem : »mit akar az iskolában ?« Mert azt bi­zony nem mertem gondolni, hogy a tanfelügye­lővel állok szemben ? ! Mikor pedig a feleletet hallottam : »meg akarom látogatni«, kérdeztem tovább azt : »hát kicsoda ön ?« Ekkor történt a bemutatkozás: »a tanfel­ügyelő vagyok«, mire én is megmondtam, hogy én meg a helybe'i ref. pap, egyúttal iskolaszéki elnök vagyok. Ezek után következett a tanfelügyelő ur kegyes meghívása: hát akkor tessék jönni az iskolába. Tanfelügyelő urat a puszta véletlenség vitte rá ezen meghívásra. Ha történetesen nem tőlem kérdezősködik az iskola után, feltétele­zem, hogy épen úgy, mint a múlt évben, ami­kor egyáttalában nem értesített ittlétéről, csak hallomás után tudtam volna meg, hogy iskolát látogatott. Midőn a Tanfelügyelő ur meghívása el­hangzott, hívtam be hoz/ám azzal a kifejezett szándékkal, hogy csak kalapot, kabátot veszek és mehetünk együtt, de sem be nem jött, sem meg nem várt. Egész természetesen gondolhattam, hogy a »meghívás* csak kényszerűségből folyó volt, azaz, az én jelenlétem az iskola látogatásánál nem lett volna tetszésére való. Egyebekben csak annyit jegyzek még meg, hegy 1315/922. számú levelében »a tanításhoz szükséges szemléltető eszközök teljes hiányát« konstatálja Tanfelügyelő ur s annak pótlására — hivatala utján — megrendelve utasítást ad. Az 1769/922. számú tevéiében közölt, jegyző­könyv pedig csak a leltárba felvettek közüli néhány darab hiányáról beszél. Még is csak van némi tévedés. A leltárba u. i. fel van véve minden, ami előírásos volt, a pótlás pedig (Csehszlovákia térképe) beszerez­tetett. Tanfelügyelő ur ! vagy ön vagy a jegyző könyv tévedett. Errare humánum est! Megeshetik ez a legnagyobb körültekintés, alapos vizsgálódás mellett is. Megeshetik még a Tanfelügyelő úr­ral is. Tanfelügyelő ur ! Pilátus nem tévedett a kereszt feliratában s joggal mondta : »Quod dixi, dixi«, de engedje meg, a nyilván világos tévedése után egy kicsit furcsán hangzik, hogy 1769/922. számú levelében Pilátushoz hason­lóan nyilatkozik: »1315/922. számú feihiváso mat teljes egészében fenntartom« az az „quod seripsi, seripsi«. Illő tisztelettel Kulcsod, 1922 julius 17 én. Idősb Kur Géza, ref. lelkész. Grand Sanatorium és Vizgyógyinlézet Bratislava (Pozsony) lélyút. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet. Sebészet. Szülészet. Nőgyógyászat. Urológia. Test­­egyenészet. Szemészet. Orr-, gége és fölgyógyászat. Belgyógyászat. Ideggyó­gyászat. — Napi pausál-ár 83 Kc-tól. Szabad oivosválasztás. — Vízkúrák, nap- és légfürdők bejáróknak is. 139 fiz anyakönyvi iiiuataiböl. 1922. éui junius 20 lói julius 20-ig. /. Születések: Tóth Lajos, Fűnk Lili, Nagy Ferenc, Sebella Gvörgy, Kublca Jenő, Grabner Aula), Uhlánik Olga, Léránt János, Klima Vladimir, Kossár Erzsébet, Paner Ágnts, Gacsa Anna, Pataki Erzsébet, Mndri Ernő, Zanka Irén, Ralimovszky Mária, Bechbergtr Imre, Dolezsa Ilona, Lakatot Aladár, Czánu Teréz, Kaszt Lajos. Liszák IréD, Matics Imre, Horváth Ist­ván, Molnár Ilona, Kuszala Zoltán, Bölcskey Teréz. II. Házasságok: Galambos Zsigmond és Páti Nagy Eszter, Slavima Antal és Vaszlavik Mária, Vörös Já­nos és Czibor Gizella, Szénásy Lajos és Mézes Mária, Szabó János ée Muhar Vilma, Kis Jó­zsef és Sziics Katalin, Makita János és Sámson Erzsébet, Matovszky Ferenc és Obszelka Mária, Zakár Vinc9 és Körinek Jolán, Csemák Antal és Szente Mária, Thuri István és Kópiák Mária. III. Halálozások: SéDkár Margit 22 éves, Weiaz Sándor 84 éves, Bácskhy Mátyás 70 éves, Trenhaft Herman 65 éves, Prascbek Antal 66 éves, Fehér Ferencné 42 éves, Krakó József 17 éves, Weisz Gusztáv 69 éves, özv. Morgenstein Sán­­dorné 65 éves, Jankó Gáspár 19 éves, Kamencza János 2 éves, Németh János 64 éves, Gtbhardt Emil 21 éves, Esztergán Sándor 3 hó, Sipos János 22 éves, Korpás Julia 19 éves, Biró Jánosné 27 éves, Vincze Mihály 67 éves, Szubi Antalné 80 éves, Biró Ernő 21 nbpos, özv. Wellner Zsigmondné 57 éves, özv. Varga Már­­tonné 58 éves, Wiederspan Anna 70 éves, Szladek Ede 12 hónapos, Pallay Lajos 50 éves, Illés Ambrus 66 éves, Pittner Pálné 56 éves. — Szép befűzni való barack kapható Tolnai-utca 25 szám alatt. — Csópléshaz mázsáid felügyelőnek,ajánl­kozik nyugdíjas várm. tisztviselő, Joó István ny. áryaszéki nyilvántartó. HÍREK — Személyi hir. Dr. Majer Imre apát­plébános szerdán Párkányból Komáromba érke­zett és átvette a komáromi plébánia vezetését. — Címadományozás. Dr. Virágh Gyula, Komáromvármagye tiszti főorvosának Magyar­­ország kormányzója az egészségügyi tanácsosi címet adományozta. Az érdemes orvos kitün­tetése, mint értesülünk, széles körökben keltett megelégedést. — Városi közgyűlés. Komárom thjf. vá­ros közigazgatási bizottsága folyó 21-én, pén­teken délután 4 órakor a városháza nagytermé­ben rendkívüli közgyűlést tartott, A közgyűlés tárgyai közül fontosabbak voltak a kikötőügy, s a záróra megállapítása, melyekről tekintettel lapunk zártái a, csak következő számunkban hozhatunk bővebb tudósítást. — Házasság. F. hó 18-án tartotta Tatán, Hits György takarékpénztári tisztviselő egybe­kelését Dióssy Gyula takp. igazgató leányával Izabellával, tanuk Dióssy Ede, a Komárom vidéki hitelbank cégvezetője és Dubovszky György voltak. Az esketést Dióssy Áko3 bencéstanár végezte. — Halálozás. A törvényszék palotáján gyászlobogót lenget a szél. Az igazságügy egyik fáradhatatlan munkásának halálát hir­deti. Antalik János a nagy szaktudással biró telekbönyvyezető f. hó 20 án este 9 órakor életének 53 évében meghalt. Pár nappal ez­előtt még az utcán sétálgatott. F. hó 10 én jobboldali szélhüdése következtében ágyban fekvő beteg lett s rá pár napra kiszenvedott. Hirtelen bekövetkezett halála lesújtotta a tiszt­­viaelőtárs&it, akik a jó kollégát, a város tár­sadalma pedig mint köztiszteletnek örvendő egyik tagját vesztette el. Temetése f. hó 22-én szombaton délután 5 órákor Csokonay-utcai lakásáról az evangélikus egyház szertartása szerint fog végbe menni. — Gyermekdélután a Dalegyesülefben. A Komáromi Dalegyesület a múlt vasárnapról elhalasztott Gyermekdélutánt Nádor utcai helyi­ségeiben holnap, julius 23-dn fogja megtartani. A kitűzött, teijes műsor minden pontjának be­tartásával fogják rendezni a mulatságot, mely iránt érthetően nagy érdeklődés mutatkozik az idén is. A délelőtt 11 órakor tartandó virág­­korzós cserkész-lelvonuiás lesz előhírnöke a mulatságnak, mely délután 3 órakor kezdődik és gazdag szórakoztató programmal fog lefolyni. A cserkészek vidám szinielőadása, a különböző versenyek, gyermek szórakozások töltik ki a délutáni, este fél 7-kor nagy bábszínház lesz Hőköm Muki világhírű társulatának vendégföl­­léptéveí, 7 órakor pedig megkezdődik a gyér­­mekbá!, mely cigányzene mel ett 9 óráig tart. A gyermekdélutánra belépő-dijak: gyermekek­nek 2 kor., felnőtteknek 4 kor., családjegy 12 kor. A Dalegyesület vezetősége gondoskodott arról, hogy a mulatság még esős időben is megtartható tegyen és ezért úgy rendezte be helyiségeit, hogy a gyermekvilág zavartalanul szórakozhassék. A gyermekdélután kezdete pont­ban 3 órakor, pénztámyitás d. u. fél 3-kor. — Eljegyzés. Krojcsy István, hivatalnok folyó évi juiius hó 16-an eljegyezte Nagy Mariskát Komáromból. — A Lubinszky Gyermekek hónapokkal ezelőtt már itt jártak Komáromban és régen nem latiunk olyan nagysikert, amelyben akis művészeknek részük volt. A kis Lubinszky Tibor, akinek neve gyönyörű filmszerep^ivel a/, egész művelt világ eJött ismert lett, nagy népszerűségnek örvend a komáromi gyermekek között is. Szinte hihetetlen az a nagy játék­­tudás és az a rutin, amellyel ez a tizenegy éves művész gyermek a színpadon dolgozik. Lubinszky Tibor j-leDleg a berlini Oszwald filmgyár tagja és filmjei mindenütt diadalt aratnak. A kilenc éves Lubinszky Manci, a bécsi Vitafilmgyár tagja, — már kész színésznő fiatal kora ellenére, alakításaival, táncaival nagy feltűnést keltett mindenütt, ő is bejárta az európai nagy színpadokat és a sajtó min­denütt a legmelegebben emlékezett meg róla. A legkisebbik Lubinszky gyerek — Lilly pedig szinte csodaszt-rü jelenség a színpadon, ez a bájos csöppség frenetikus hatást tud kiváltani finom sanzonjaival, amelyeket már szélié­ben, hcsizában dúdolnak a gyermekek.

Next

/
Thumbnails
Contents