Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-28 / 154-155. szám

154—155» B&&SSS*. Ssgjifwtnharmadik 6vfoly«sn( ass C©űlörtök£ 1922. december 28. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár caefe-sísíovák értéiben: Helyben és vidékre portai szétküldéssel: Sfcé*« évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. í iEgye» sseám ár® i Sö fillér. «• ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: G&ÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor. ked‘°i csütörtökön ás szombat Ünnep után ismét csak a napi gondokra ébredünk, amelyek velünk együtt pihentek, ismét ezek vannak velünk, körülöttünk és em­lékeztetnek szerencsétlen helyzetünkre. Vigasztalót alig találunk, ha körültekintünk, inkább csak el keli szomorodnunk. A ka­rácsonyt szent csöndességet uj párt alaku­lásának zaja zavarta meg. Uj magyar párt alakult, mondanunk sem kell, hogy kormánypárt, amely demokratának nevezi magát. Hogy a kormány pártot alakit maga mellé és ehhez magyarokat tud kapni, ezen épp oly kevéssé csodálkozunk, mint az időjárás más szeszélyességein. Mindig voltak mindenre kapható emberek, akik vártak valamit, akik kaptak valamit, akik reméltek valamit és a mindenkori kormá­nyok leltárát képezték. Nem hisszük, hogy egy magyar politikai párt is megérezné az uj párt alakulását, amely a legjobbkor született, amikor a magyaroknak olyan jól megy a dolguk Szlovákiában. Menjen ki az uj párt a falura, majd meghallja a nép véleményét, vagy jöjjön ide a városba és beszéljen demokráciáról a munkanél­külieknek, vagy a polgárságnak. Majd hall tőlük választ, amelyet nem ir fel a napló­jába szívesen. Éppen torkig vagyunk ezzel a hang­jelszó demokráciával, amely a legszélsőbb nacionalizmust leplezi el, amely jogot csak a kiváltságos osztályoknak jelent, de a magyarságnak nyelvétől, nemzetiségétől, földjétől, vagyonától való kifosztását je­lenti. Demokráciánk nemes veretű és nagy hagyományoktól megszentelt emlékei til­takoznak e szép fogalomnak szentségtörő kézzel való érintése ellen. Minket lassan­ként már emberszámba is alig vesznek, jogaimat lábbal tapossák és ilyenkor* nagy kegyesen beadják nekünk a demokráciát. Minket ne ámítsanak a demokrácia nevében azok, akik soha demokraták nem voltak. A demokráciához emelkedett lélek és szív szükséges; a demokrácia azonban azoknak, akik ezt ma lépten nyomon a szájukon hordják, a zsebükből indul ki és mindig oda tér vissza. Nyo­morult zsebkérdés ez náluk, mely a ki­­tartottságot, a henye életet és a sáp-osz­tási kormányborravalókat jelenti. Egyikre sincsen szüksége az itt élő magyar nép­nek, hanem igazi szüksége van jogokra, közjogokra és szabadságjogokra, nyelvi jogokra, a munka jogára és lehetőségeire és megélhetési jogaira, ezeket várja, ezeket követeli a kormánytól, nem pedig aj demokrata pártot. Ha a kormány csak addig él, mint az uj pártja, ezt mi egész bizonyosan túl fogjuk élni. = Magyar Polgári Demokrata Párt. Csdnky \ Aladár dr., Károlyi Mihály barsmegyei fő­­• ispánja szükségét érzi uj magyar (Kormány) : párt alakításának. Amily kevesen ismerték ed- 1 dig ezt a nevet, olyan kevesen fogják követni ■ őt, miként néhai vezérét is, az utódállamok ! vendégét. A Károlyi-féle demokráciát ismerjük ; I az megásta a történelmi Magyarország sírját. I Milliók átka kiséri ezt a nevet a mai Magyar- I országon és még súlyosabb átok az utódálla­mok széídarabolt nemzeti kisebbségei részéről. Dr. Csánky ur elérkezettnek latja az időt arra, í hogy a mostani poliiikai pártok „reakciós“ szel­­' lemének had d izenjen A nemzetiségi türelmes­­| séget és az uj állam iránti lojalitást hangoztatja - programjában, a demokrácia programjában. Hát ! ha a kevés magyar iskolából akar a cseh-szlo­­! vákságnak ajándékozni s a légionáriusok közt j kiosztott magyar földet még kevesli a pártve- I zér ur, ha nem volt elég a rúgás, amelyet az ; úgynevezett „kisebbségi jogok“ szenvedtek az uj állam demokráciájától, akkor legyen türel­mes és lojális az uj pártvezér ur és mögéje sorakozni kész tömegei a magyarságnak. Kí­váncsian várjuk ezeket a tömegeket. Ha csak demokráciát oszt nekik, igen kevesen lesznek, ha ellenben a kormányát és a szlovák és cseh demokrácia segítségével kézzel fogható nyoma­­tékot is tud adni a demokráciának, akkor lesz párt a télen, de tavaszra elolvad az is a hóval és a demokráciával együtt. A demokrata szó már annyira devalválódott ereded értékéből, hogy lassanként azokat a hazugságokat jelenti, ame­lyiket vele kapcsolatban leimak s amikben mi reakciós magyarok már, hinni képtelenek vagyunk. 1 mm ss a taufe A zsupán elutasitoíta a csehszlovák pártok feleb­­bezését az elöljárói választások ellen. — Meg­semmisítette a tanács választását. — Jogorvoslat a zsupáni rendelkezés ellen. Említettük, hogy Mikász Ferenc és társai a lemondott csehszlovák pártok nevében feleb­­bezéssel támadták meg az elöljáró választást, mely november 27-én folyt le. A zsupán most, egy hónap múlva hozta meg ez ügyben dön­tését és elutasította a csehszlovák pártok felebbezését, jóváhagyta az elöljáró és helyettesei megvá­lasztását. A városi tanácsválasztásra nézve azonban a városi képviselettel szemben ellentétes állás­pontra helyezkedett a zsupán és megsemmisítette a városi tanács megválasz­tását, mert abban a csehszlovák pártok nincsenek képviselve. Mint értesülünk, a választásban résztvett pártok [ebbe a döntésbe nem nyugosznak bele, mert a választás a törvény szabályai sze­rint folyt le. A törvény azt irja elő, hogy a képviselet több mint fele válassza az elöljárókat és a tanácsot. Mivel 36 képviseleti tag közül 26 jelen volt, a törvény e feltételének elég vol téve. A csehszlovák pártok képviselői mandá­tumukról lemondtak, tehát a városi tanácsba nem is voltak választhatók. A törvény nem azt irja elő, hogy a városi tanácsba a csehszlovák pártok is feltétlenül belekerüljenek, hanem azt, hogy a jetenlevő képviseleti tagok azt megala­kítják. Ha a csehszlovák pártok lemondtak man­dátumaikról, nemis adtak arra alkalmat és módot, hogy a tanácsban képviselve legyenek. Ez a kérdés a közgyűlés tárgysorozatára ki volt tűzve, ezt törvényszerűen letárgyalta a közgyűlés és szabályszerű határozatot hozott. Hogy ez a csehszlovák pártokra nem volt ked­vező, ennek a magyar pártok nem voltak okai. A zsupáni határozat tehát nem helytálló és azért, mint értesülünk, a képviselet tagjai jogorvoslattal élnek ellene és provokálják a miniszter döntését ebben a kérdésben. Ha a miniszter is a zsupán álláspontjára helyezkednék, a kérdés panasz alakjában a közigazgatási bíróság elé kerül, mely kimondja benne az utolsó szót. Magyar könyvek. A kegyetlen természet néha elpusztítja az életet adó termést. Rossz időket küld ránk, fa­gyot, szárazságot, jégverést. Az emberek szo­morúan nézik a szántóföldeket, a keveset Ígérő gabonát. Bús szemük kérdi: miből lesz az idén kenyér ? A virágos kertekben pedig ezer színben pompáznak a virágok, illat-felhők szállnak a levegőben. A kalászok bánatosan panaszkodnak pusztulásról, a virágok mosolyogva, csillogva az életről beszélnek. A mi szántóföldünkön is vihar dúlt, mi is kenyérért nyújtjuk ki remegő kezünket. Meg­ismertük a nyomorúságot, a nélkülözést. Szinte alig merünk rágondolni: mi lesz holnap ? Micsoda keserves küzdelem az élet. Min­den erőnkre szükség van, hogy máról holnapra valahogyan megélhessünk. Minden, ami szép, ami öröm, olyan messze van tőlünk 1 És mégis: a virágok nyitnak, virulnak, illatoznak: az emberi lélek szép virágai. A keserű magyar sors nem tudta elpusz­títani a magyar lélek alkotó kedvét. Az írók, költők nem feledtek el mesélni nekünk. Mennyi magyar könyv jelenik meg mos­tanában 1 És milyen szépek, mintha nem is eb­ben a szomorú korszakban látnának napvilágot. Hanem valami boldog, ragyogó időszak szü­löttei volnának. Szeretnék beszélni ezekről a könyvekről egyen kint, de hiszen akkor nekem is könyvet kellene róluk írnom. Inkább csak úgy nagy ál­talánosságban akarok róluk valamit mondani. Olyanok ezek a könyvek, mint a virágok, amelyeken nem látszik meg a mostoha időjárás. Mintha nem is egy szenvedő nép fiai írták volna. Nem a jelen bajairól panaszkodnak — akad ilyen is — hanem az emberi léleknek örökké egyformán érdekes mozgalmait tárják elénk. Van bennük életkedv, napsugaras mo­soly is. Talán ezek az írók nem érzik meg azt a sok szenvedést? De igen, hanem úgy vannak vele, mint valami olyan dologgal, amibe nem

Next

/
Thumbnails
Contents