Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-20 / 86. szám

ie^fvenhapmaiüi évfoiyam. 86. siám, Csütörtöki 8922» julius 20.

" --- 1 ■^ --------------------■-==== 1 1 111

KOMÍBOH LAPOK

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

POLITIKAI LAP.

tiSPíítéü! ár cselh-Mtlovák értékben:

Helyben és vidékre pastel szétküldéssel:

ijfáss évre 80 ¥, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára % 30 fillér.

ALAPÍTÓTM: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: Gá.iL GYULA dr

Szerítssztö: BARANYA Y JÓZSEF dr.

S&erkesziöség é# kiadóhivatal: fíádnr-u, 28 hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton

magyar anyanyelvűnknek legerősebb vára az iskola. Nemzeti létünknek, egész jövőnknek biztosítékát azokban az intézményekben látjuk, melyek a mi édes anyanyelvűnk művelői, kultúránknak fejlesztői és egész magyar fajunknak föntartó erősségei.

Jól tudják ezt ellenségeink s hogy megsemmisítsenek bennünket, elsősorban iskoláinktól akarnak megfosztani. Törvényes jogunk van ahhoz, hogy a magyarlakta vidékeken magyar iskolák tartassanak fönn a magyarság számára, de a hatalom politikai céljainak megvalósítására a legnagyobb cinizmussal teszi magát túl a törvény rendelkezésein és a féktelen nacionálizmus érzésétől eltelve, becsukatja és elveszi iskoláinkat, megszünteti nevelőintézeteinket.

Szlovenszkó egyik nagy magyar városában, Kassán, melynek magyar többségét maga a mostani kultuszminiszter is elismerte, egyetlen magyar iskola sincs, a magyar szülők magyar gyermekeit olyan iskolákba kényszerítik, amelyekben nem értik a tanítási nyelvet. Rozsnyó városának két középiskoláját szüntették be s mikor a a város magyar lakossága az alkotmánytörvényben biztosított jogaira hivatkozva, kérte a magyar gimnáziumok visszaadását, noha elismerték jogos igényeit, Srobár még sem állította visza a két iskolát.

Amióta a magyar felvidékből a csehszlovák köztársaság Szlovenszkója lett, amióta az itt élő színtiszta magyarságot leszakították az édes anya testéről, az alatt a három és fél év alatt állandó küzdelmet kell kifejtenünk iskoláinkért és kulturális jogainkért. Ellenségeink kijelölt végcéljuk elérésére mindent elkövetnek, sem törvény, sem biztosított jogok nem szolgálnak akadályul munkájukban. Elnemzetleniteni s végül beolvasztani a szláv népek közé, ez az a cél, melynek elérésére minden eszközt felhasználhatónak tartanak. Hiába alkotmánytörvény, hiába kisebbségi jog, az erőszakos intézkedésekkel szemben nincs védelem számunkra.

De csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy birka türelemmel tűrjük továbbra is a napról-napra megújuló sérelmeket. Meg fogja az itt élő magyarság találni az utat és módot arra, hogy jogait érvényesítse. Legdrágább kincsünknek, magyar anyanyelvűnknek megmentése és föntartása egységessé teszi az egész itt élő magyarságot, párt és felekezet nélkül egységes fronttá tömörül és tiltakozva emeli föl szavát a sok törvénytelenség ellen. Mintahogy tömör egységben tiltakozott a vasárnapi rozsnyói ülésen is, hol ezren és ezren gyűllek egybe, hogy megmutassák a kormánynak a magyarságnak törvény biztosította jogaihoz való önérzetes ragaszkodását és egyöntetű állásfoglalását azokkal az igazságtalanságokkal szemben, melyek lépten-nyomon érik. Értsék meg végre és vegyék tudomásul a kormány velünk ellenséges érzüietü tagjai, hogy mindennek van határa s a sok igazságtalanság után rá kell lépnie arra az útra, melyet a törvény szab meg intézkedései számára.

= A magyar kisebbségek ügye a Népszövetség előtt. A Népszövetség tanácsa héttőn összeült Londonban. A tanácsnak ez a tizenkilencedik ülése, melyen többek között tárgyalni fogják a magyar és bolgár kisebbségek ügyét is. Bennünket eLő sorban ez a kisebbségi kérdés érdekel. Tudvalevő, hogy a magyar kisebbségek védelmére Genuában a magyar kormány javaslatot tett s a génuai konferencia, épen a csehszlovák delegátusok buzgó tevékenysége folytan, bár napirendre kitűzte, de még sem tárgyalta, hanem úgy határozott, bo y megjegyzés nélkül áttette a népszövet séghez. Bár nekünk kisebbségeknek, alig van okunk a Népszövetség tanácsától valami komoly és tárgyilagos eredményt reményleni, hiszen a tanácsban az indítványozó Magyarország eddig még be sincs véve, mégis kiváncsiak vagyunk, hogyan fogják ezt a hú-unkba vágó kérdést a londoni tanácskozáson elintézni.

= Nyugatmagyararszág nem tud belenyugodni sorsába. A nyugatmagyarorstági tartománygyülés összeülése alkalmából a „Deutsch- Ö-ztreichische Tageszeitung“ beismeri, hogy Nyugatmagyarorezágon anarchia uralkodik. A nép a magyar pénzt tartogatja és az osztrák pénzre n^m akar áttérni. Hozzájárul ehhez a nagy sztrájkanarchia is, amely megsemmisíti Ausztria reményeit, hogy terményeket szállíthasson Burgenlandból Becsbe s így lehetetlenné válik a bécsi árak leszorítása is. A most öszszeiilő tartománygyülés elsősorban ezeket a jelenségeket fogja tárgyalni.

— Pártgyülósek. Vasárnap az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt Komárommegyében két helyen tartott pártgyülést: Dunamocson és Dunaradványon nagy érdeklődés és lelkesedés mellett. A központból Lukovics Ferenc központi igazgató és Bazsó Kornél titkár szálltak ki, akiknek valóságos diatalutban volt részük. Mindkét község határában luvasbandérium, fshérrnhás leányok várták virágokkal és koszorúkkal az érkező vendégeket. Örömmel kell leszögeznünk, hogy az összetartás ma már nemcsak puszta szó kínt a föld népénél, hanem már testet is öltött és ez különösen abból tűnt ki Mocson és Rftdványon, hogy nemcsak a gyűléseken vettek részt és éljeneztek a más politikai pártállásnak, hanem még a vendégek fogadtatásánál is ott voltak és abban tevékenykedtek. A magyarság érzi, hogy itt csak úgy tud ellentállni a magyarellenes áramlatnak, ha összetart.

= Határrendezés. A velencei szerződés szerint úgy Magyarország, mint Ausztria jogot nyertek arra, hogy a nyugatmagyarországi határkiigazitás sérelmesnek vélt intézkedései or- ■

voslásáért a Népszövetséghez forduljanak. Ausztria ebben a kérdésben több panasszal élt és a Népszövetség tanácsa most megkezdett ülés-in fogja a panaszokat megvizsgálni, amikor is mindkét fél képviselőit meg fogja hallgatni. M igyarország szakértője ebben a kérdésben Villányi Ferenc báró követségi tanácsos lesz, aki résztvett annak idején a nyugatmagyarországi határ megállapításának munkálataiban is.

A forrongó vulkán.

(Francia vélemény a nemzeti kisebbségek elégedetlenségéről )

Újabban Franciaországban is mindinkább kezdenek foglalkozni a középeuróp&i nemzeti kisebbségek sorsával. Bainvilie a „Ravne Universelle“ hasábja n igen élesen bírálja az utódállamok nemzetiségi politikáját. Az európai béke érdekében azt követeli, hogy a Duna mentén biztosítsák a nemzeti kisebbségek szabadságát. Ez azonban nemcsak holmi elszórt megnyilatkozás, hanem a megváltozott francia közhangulat kifejezője. Az egyik legtekintélyesebb francia folyóirat, a „La’ Renaissance“ júliusi számában Maurice Privat statisztikai adaiokkal ellátott cikket szentel a nemzeti kisebbségek ügyének. Privat a Népszövetséghez intézi cikkét és mindenekelőtt megrójjaaz angol miniszterelnököt, hogy a génuai konferencián felvetette a magyar nemzetiségű kisebbségek ügyét.

— Lloyd George — írja Privat — főszerzője az európai káosznak, a régi, Ausztria- Magyarország balkánizálódásának. Ő rajzolta meg vattában hüvelykujjával az uj határokat, mint egy keleti despota. Az ő módszere nem is komoly és már számtalanszor bebizonyította, hogy szándékában nincs változtatni ezen.

Privát ezután kifejti, hogy a Népszövetségnek kell foglalkoznia a nemzeti kisebbségek ügyeivel, mert amíg az nincsen elintézve, gondolni sem lehet az európai Egyesült Államok meg valósítására. Megállapítása szerint a modern világ vagy föderativ lesz, vagy pedig vérbeful. Privát szerint egyébként ebben már egyetértenek az összes francia politikusok pártkülönbség nélkül. Ezután foglalkozik a dunai konföderáció történetével és sajnálatának ad kifejezést, hogy Ferenc Ferdinánd terveit nem tudta keresztülvinni. Wilson 14 pontjáról meglehetősen kedvezőtlenül vélekedik, aztán pedig a következőket írja:

— Amikor olvassuk a román sajtó panaszát arról, hogy Erdélyben megakadályozták a magyar képviselők megválasztását, amikor a horvátok siralmát halljuk, amik.or tudjuk, hogy a szlovákok nincsenek megelégedve a csehekkel, amikor ismeretes, hogy a ruthének még ma sem élvezik a nekik biztosított autonómiát, amikor látják az államraison dühöngését a kisebbségekkel özemben, akkor nagyon is éreznünk kell, hogy az 'gazságot nem lehet büntetlenül megcsufolni és nem lehet tartósan az elnyomásra építeni.

A múltat a jelennel összehasonlítva, Privat nagyon szomorú megállapításokra jut. Belátja Metternich igazságát, hogy Ausztriát meg kellene teremteni, ha nem volna. Mint francia patrióta azonban megelégszik a kesebbségi jogok biztosításával a mai államkeretek között. A nemzeti kisebbségek számára a