Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-20 / 86. szám
2 old*i „Komáromi Lapok“ legteljesebb autonómiát követeli külön parlamenttel és adminisztrációval. A Népszövetség munkájával nincs megelégedve. — A hatalmak — Írja —, amelyek Genfben tanácskoznak, kétségkívül nem szívesen nyúlnak olyan kérdésekhez, amelyekkel a kisantant elevenére tapintana. Mikor Szlovenszkó elégedetlenkedik, Csehország rossznéven venné a Népszövetség beavatkozását. Mindazonáltal nem szabad megengedni, hogy az anarchia továbbfejlődjék. Ameddig a balkanizált Európában elnyomott nemzeti kisebbségek lesznek, mindig félni kell egy-egy forrongó vulkán kitörésétől. Ez pedig nem kívánatos. Privát cikkében még erősebb megállapi tásokat is tesz, azonbau a fentebb idézett szemelvények is bizonyítják azt, hogy a fr ncia politikusok között a nemzeti kisebbségek problémájában bizonyos hangulatváltozás észlelhető. Nem szabad ugyanis figyelmen kivül hagyni, hogy Maurice Privát, a tanulmány szerzője, nem tartozik a volt ellenséges hatalmak barátai közé, hanem ellenkezőleg, a régi Clemenceaui politika Jegonergikusabb propagálója. I üli Uíleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didóid megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkinl háromszor megg küldönc Prágába eljárási dij 35 korona, cím: bászló Zsigmond % Bratislava (Pozsong) Széplak-u. 12. sz. Az elzárt határok fojtogdtólag hatnak mind a két országra. Érzi ezt az innenső és a túlsó oldalon élő egyaráut. A Magyarországtól eJszakitot terű etek és Magyarország közölt még most is rendkívül sok magánjellegű gazdasági kapcsolat vau. Az utódállamok területén élő magyarságot igen sok szál fűzi a magyarországi gazdasági és kulturális intézményekhez, de igen nagy nehézségébe kerül, hogy ügyeinek intézésére Magyarorszagba utazhasson, mert az útlevél megszerzésének nehézségein felül nagy gondot okoz a magyar vizűm megszerzése. Romániában magyar vizumot Bukarestben és Kolozsvárott lehet szerezni, Csehszlovákiában pedig csak Prágában és ez a tortúra, amelyen keresztül kell mennie minden utazni szándékozónak, sokakat visszatart a Magyarországba való utazástól. Ezek a nehézségek is okozói annak, hogy Magyarország és az elszakított területek között a normális kereskedelmi kapcsolat mindeddig nem adott helyre. A fényes sikerű budapesti áruminta vásár kitűnő precedenst szolgáltatott ezeknek az akadályoknak kiküszöbölésére. Az elszakított területekről u. i. a kiáliitó iparosok es kereskedők egyszerű magyar vízummal el nem látott útlevelekkel utazhattak a magyar fővárosba és a magyar vizűm megszerzésórót csak Budapesten kellett jelentkezniük. Ez a precedens azt a gondolatot vetette fel, nem lehetne-e a magyar vizum-ügyet egyszersmindenkorra hasonló módon rendezni. Az áruminta vásáron résztvett kereskedők, iparosok a magyarországi érdekképviseletek utján előterjesztést fognak tenni a magyar küiügyninisztériumnak, hogy mentesítsék a Magyarországba utazni szándékozó elszakított területbeli magyarokat a vizűm megszerzés kellemetlenségeitől olyformán, hogy a határállomásokon, ahol az illetők a magyar területre lépnek, a jelentkezés alkalmával egyúttal vizumot is kaphassanak. í v*. Komplikálttá teszi a vizumot az a körülmény, hogy ebben a kérdésben az utódállamoknál Magyarország aligha talál viszonosságra, a magyar kereskedelem és ipar érdtkképviseletei azonban szükségesnek tartják, hogy még a viszonosság remenye nélkül is könnyebbé teszi a magyar kormány a Magyarországba való beutazást. Ugyan mit szól az alábbi esethez a bécsi mugyar(?) sajtó, amelynek példányait, sajnos, még mindig árul‘ ják Komárom utcáin. Mit szól a Bécd Magyar és mit szólnak I hasonló célzatos társai ahhoz az esethez, ami egyik utódállamban, Jugoszláviában történt. De hát nem akarunk nevetségesek lenni és nem kérdezgetjük tovább, hogy mit is szól a bécsi magyar sajtó az alábbi esethez, mert hiszen a feleletet mi tudjuk legjobban; hogy semmit se szól, mert nem szabad szólnia. Már régen bebizonyított tény, hogy a bécsi magyar sajtót a kisantant államai, különösen Cseh Szlovákia és Jugoszlávia tartják fenn. Nekik kutyakötelességük, hiszen azért kapják a koncot, hogy szólják és ócsárolják Magyarországot és hogy dicsérjék derűre borúra a kitamant államokban levő állapotokit. A kisantanttal szemben a bécsi mngyar sajtó olyan, mint Lucifer szerint az égi kar, amely mindent dicsér és rossznak mit se tart. Mivel a bécsi magyar sajtó a Jugoszláviában föltámadt zsidóellenes mozgalomról nem fog beszámolui, ilyet csak Magyarországra szabad, illetve kelt ráfogni, hogy a bécsi magyar olvasói e tekintetbeu is informálva legyenek, közöljük az alábbi hirt: Az SHS. királyság eddig azon demokra- j tikus államok közé tartozott, ahol nem veszik figyelembe a vallási különbségeket. Annái meglepőbb és megdöobentőbn, hogy itt is Különbséget kezdenek tenni a zsidók és nem zsidók között olyan értélemben, hogy a zsidókat másodrendű állampolgárokká deklarálják. Ét történik ez ismét egy bizalmas belügyminiszteri rendelet által. A zsidók ellen irányuló legújabb rendelet magyar fordításban szószerint a következőképpen hangzik: Tekintettel állami és nemzeti érdekeinkre ; úgyszintén a jobb rendőri felügyelet és hatósági ellenőrzés érd.-kében elrendelem a következőket: 1. Minden összeirt zsidótól megköveta- f lendö az illetőséget igazoló bizonyitváuy, amelyet ezen rendelet kihirdetésétől számított egy j hónapon beiül benyújtani tartoznak. 2. Azon zsidó személyekkel, akik külföldről költöztek be, vagy pedig lakóhelyükön ; 1910 január 1. előtt szereztek illetőséget az 1920. évi 8640, sz. (opciós) rendelet értelmében kell eljárni, na még ez eddig bármely okból ; nem történt voina m-g. 3. Lakhatási engedély kiadása előtt szigorú ellenőrzés és mérlegelés kívánatos. 4. Mindazon személyekről, akik 1910. j január 1 után szerezték meg az illetőséget és ■ nem kérték az SHS állampolgárságot, vagy I ha ilyen irányú kérelmük elutasiltatott, szigorú \ nyilvántartást kell vezetni, mert ezek a sze- \ mélyek 1923. julius 26 ig az országból elköl- j tözui tartoznak. Eddig szól a híradás. No lám, hát a bécsi magyar sajtóban eldorádónak hirdetett kisantantbeii államokban j történik ilyen. Eddig ugyanis azt hitték a « bécsi magyar sajtó olvasói és hive, hogy C3ak Magyarországon nehéz a zsidóság élete. Illetve csak nebéz volt, hiszen a bécsi magyar szerint odaát már annyi zsidót megöltek, fölakasztottak és megnyuztak, hogy már ott egyetlen egy zsidó se él. Sőt ha igazságosak akarunk lenni és pontosan ősze adiuk a bécsi magyar e sajtó magyarországi zsidómegölési statisztikáját, akkor már ott többet megöltek, mint amennyi zsidó élt az egész Nagymagyarországon, szóval már a magyarországi zsidók száma minus. így fest a tárgyilagossága a bécsi magyar sajtónak, amelynek, sajnos, még mindig vannak Komáromban is olvasói. Számuk ugyan napról-napra fogy s reméljük, hogy a dajkameséknek hívők száma is a nullára csökken. Fegyverjavitások ^"^PBi370 és átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. 1922. julius 20 A komáromiaknak valamikor réges-régen, — ezelőtt 3 esztendővel, a nagy összeomlás előtt kedvenc szólásmódjuk volt, hogy: — Gyerünk a restibe 1 A resti alatt a komáromujvárosi vasúti vendéglőt értették, ahol olcsó pénzen nemcsak kellemesen elszórakozott a komáromi, hanem a nagy forgalomban is gyönyörködhetett. Enuek a kedves kirándulásnak azonban véget vetett az nj hatar megállapítás, auieJy légmentesen elzárt bennünket a mi megszokott restinkről. A komáromiak szótárából azóta aztán egészen kiesett a resti vagy a resté fogalom, elfdlejtik, mint olyan sok-sok kedves múltbeli dolgot. Ha utazott valahol és az állomási vendéglőben étkezett, vagy italozott, akkor aztán szomorúan tapasztalta, hogy milyen méregdrága ott minden. Erre aztan még fájdalmasabban gondolt vissza a komáromi restire. A drágaság fosozott mértékben burjánzik a vasúti éttermekben. Ez éttermek tulajdonosai ugyanis abból a hamis föltevésből kiindulva, hogy aki utazik, annak töbo pénze is vau mint másnak, nyugodt ieikiismerettel állapítottak meg a maga-abb árakat. És nem volt senki, aki ezért kérdőre vonta volna őket. A helyi hatóságok mim is tartották a vasúti venaéglőket hatáskörük aJá tartozó üzletnek, mint mindm tekintetben, a vasút dirigált ott. A vasút pedig megelégedett azzal, hogy alkalmazottai a restikben rezsi áron étkezhettek, a többit teljesen a tulajdonosokra, illetve bérlőkre hagyta. Ennek a fonák helyzetnek véget vetett most a kereskedelmi minisztérium. Beadaletet iutéz ugyanis a zsupánt divatai utján a helyi hatóságokhoz s aboau szigorúan meghagyja, hogy a vasúti éttermek árai mindenben a helyi vendéglők áraihoz hasonuljanak. Az ételek es italok árjegyzékét e.őbb jóváhagyás céljából be keli mulatni az elsőfokú iparnatóságuai és azután feltűnő helyen ki keli függesztem. Az árjegyzéktől eltérni nem szabad, amíg arra a hatóság a viszonyok mérlegelésével engedélyt nem ad. A rendelet tehát megszünteti a vasúti éttermek tulajdonosainak ama jogát, hogy az arakat tetszésük szerint szánhassák meg. Ezzel a joggal egyesek nagyon is visszaéltek, amit bizonyítgatni fölösleges, mert hiszen mindenki tudja, aki csak egyszer is igénybe vett egy vagy más vasúti euermet, üogy ott legtöbbszer uzsoraarakat fizetett. Pádig igazan nem volt semmi küiöuösenb ok arra, aogy a restauraciókDan drágábban mérjék az etelt és italt, miut másutt. — Vissza a hadifogságból. Az oroszországi túszszállitmany julius 16-án érkezett meg Magyarországba. E szállítmány azokból a főtuszokból állott, aaikei Kéri Pál és társaiért tartottak vissza hónapokig Moszkvában a legembertelenebb bánásmód mellett. A kicserélés Rigában történt s onnan hajón, majd Stettinen át szállították a hadifoglyokat Magyarországba. A kicserélés helyén hat nappal tovább tartották vissza a túszokat, három napig enni sem adtak nekik és mindez azért történt, mert a magyarországi kommunisták közül szállítás közben három megszökött, nem akarvan igénybevenni orosz elvtársaiknak vendégszeretetéi. A lerongyolódott túszokat Hollandiában ruházták föl. A megérkezett túszok között vannak: Konkoly- Thege Kálmán huszárszázados és Knsztinus Nándor honvédfőhadnagy derék földieink is, kik közel nyolc éven át elszakítva szeretetteiktői, a megpróbáltatások kegyetlen esztendeit szenvedtek keresztül hazájukért. Mint értesülünk, mindketten egészségesen érkeztek meg, szerető szüleik és testvéreik nagy boldogságára és számos barátaik igaz örömére. — Halálozás. A dunántúli ősnemes családok egyikét, a Kenessey-családot nagy szomorúság érte. Mint őszinte részvéttel értesülünk, kenesei Kenessey Moricné, Kenessey Móric veszprémi kir. közjegyző,, udvari tanácsos özvegye f. hó 9- én hosszas betegség után elhunyt, szerető
