Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-21 / 152. szám
2. oldal. »Komaromi Lapok« i922. daeeabes 21. ausztriai cseheknek, azonban a gyűlés résztvevői kimondották azt, hogy mindezt keveslik, ők iskoláik számára az államtól csak anyagi támogatást követelnek, egyébként azonban a cseh oktatásügy számára egesz Ansztriásan a legteljesebb autonómiát kívánják- Ugyancsak követelik a brünni egyezmény megváltoztatását a cseh érdekeknek megfelelően. A gyűlésen elhatározták azt is, hogy abban az esetben, ha az osztrák kormány a bécsi csehek összes követeléseit nem teljesítik, úgy a külföld közvéleményéhez fnrdulnak, mivel, mint az egyik szónok mondotta, »a saint germaini békeszerződés a nemzeti kisebbségek jogait egész Európa oltalma alá helyezi.« A csehek azonban nemcsak a legteljesebb kulturális, hanem a politikai szabadságot is követelik. Épen ezért harcolni fognak azért, hogy Ausztria uj szerződést kössön Csehszlovákiával, amelyben azután a legmesszebbmenő engedményekre kötelezze magát a bécsi csehekkel szemben. A nagygyűlés felhatalmazza Machar képviselőt, hogy a csehszlovák szociáldemokratapárt segítségével Prágában, úgy a csehszlovák nemzetgyűlésen, mint a szenátusban indítson mozgálmat a Bécsben, valamint Alsó- és F jlsőaosztriában élő csehek jogainak érdekében. Az ausztriai csehek egyébként szervezkedni kezdtek a Magyarországtól elszakított Burgenlandban is, ahol már több gyűlést tartottak. Közös pártban akarják tömöríteni a burgenlandi szlávokat, ez azonban a horvátok szeparációs J politikája következtében eddig nem sikerült. | Bécsi politikai körökben attól félnek, hogy a j csehek burgenlandi szerv zkedése a csehsziovákjugoszláv korridor célját szolgálja. Pénzügyminiszter Űr! A jövedelmi adó kivető bizottság alulírott tagjai tisztelettel a kővetkező tapasztalatainkat ajánljuk Miniszter Úr szives magfon- j tolásába, miután az adókivetés keserves munkáját több heti munka után befejeztük: A jövedelmi adókat 1921 és 1922. évekre • kivetettük; az adózó közönségben a legnagyobb megütközést keltette ez a körülmény. A rendes adózáshoz szokott közönség adóját a folyó évre már legnagyobb részben ereje végső megfeszítésével befizette. Most azonban arra a keserű tapasztalatra kénytelen felocsúdni, hogy adójával nem hogy nincsen rendben a folyó évre, hanem még a múlt évre is tekintélyes hátraléka van. Ez a váratlan és sérelmes eset az adó bürokrácia számlájára Írandó és azért kizárólagosan felelős. A legkevesebb, amit Mi- j Dísztér Úrtól kérhetünk az, hogy az adókive- ' tés kellő időben történjék és ne vessenek ki a ' polgárságra évekre visszamenő adókat, mert ez a magán háztartások rendjét teljesen felborítja és aláássa. Utasítsa Miniszter Úr közegeit, , hogy az adók az év elején mindenkor kivé- j tendök és elóirandók, mert ha az állam nem jár elöl jó példával á rend terén, ezt polgáraitól sem követelheti. A jogos felháborodás, melyet az adók utólagos kivetése okozott, azzal enyhíthető, hogy Miniszter Úr az adók befizetésére legalább is két évi haladékot és lehetőséget nyújt. Ezek után a formai kérdések után áttérünk előterjesztésünk érdemi részére. Miniszter Urat köteles nyíltsággal és nrngyar őszinteséggel kívánjuk tájékoztatni az itteni helyzetről, mely az adózók közt észlelhető. Az 'egy-két tőkést leszámítva, aki még ebben a városban található, az adózók zöme, a kereskedő, iparos osztály a legszánandóbb helyzetbe jutott & gazdasági válság és e város forgalmának megszűnése folytán. A kereskedők egy része a fizikai képtelenségig jutott már, mert a forgalom teljesen szünetel, künnlevő követeléseit behajtani nem tudja és hitelt nem kap. Igen sokan kiárusítják üzletüket és berendezésüket is kezdik áruba bocsátani. Az ipar hasonló helyzetben van. Megrendeléshez nem jut, hitele nincsen, máról holnapra tengődik; az anyagárak ma is túlmagasak és a közönség az árakat megfizetni nem képes. A munkásokat kénytelen volt jórészben elbocsátani az iparos osztály, amely ma csak tengeti létét. Sokan elköltöztek és még többen elfognak költözni a városból, ezek adózás szempontjából is elvesznek úgy az állam, mint a város részére. Nem jobb a helyzet a munkásságnál sem, mely első ízben van az állam részéről adóval megróva. A munkabérek csökkenésével alig tart lépést a drágaság csökkenése és a kereső munkás életszínvonala emelkedni egyáltalán nem tud s csak a létfentartásra szorítkozik. Ehhez járul az eddig előtte ismeretlen, új: adótehen, amit a munkások családjai, a gyermekek sinylenek meg. A viszonylag leglűirhetőbb helyzetben levő állami és egyéb tisztviselők ésalkalmazottak körében is izgalmat keltett az. adónak két évre történt kivetése és igy elmondhatjuk azt, hogy az adózók minden ré- | tege elégedetlen és jogos panasszal vau tele. | Miniszter Urnák felfedjük e helyzetet.,, hiszen ez kötelességünk annak elbírálásánál., hogy az adózók teherbírása cincsen-e megtámadva. Be kell jelentenünk, hogy a helyzetigazdaságilag teljesen tarthatatlan és elérkezni tünk a végső állomáshoz, mely itt a helyi ipar és kereskedelem összeomlását! jelenti. Ha e® f az állam szempontjából nem közömbös, Minise jtér Urnák módjában áll e súlyos heiyzetoa. I segíteni 1 | Tisztelettel vagyunk Miniszter Úrnak ! őszinte hívei; | * |! • A fent olvasható előterjesztést nem az j: adóki vető bizottság fogalmazta, hanem agy | előtte megjelent adózó polgár ívta óe boesá- ft tóttá randáiké*lésünkre. Mi úgy találjuk, hogy í az abban foglaltak híven fedik a valóságot és j semmit sem túloznak. Bízvást aláírhatja az | egész bizottság elnököstül, kinostári előadóstul | együtt, mert igaz. Informálják vele a irinisz- j tért, akit agy látszik, nem informálnak híven. I és igazán. § A miniszter úrhoz ss&k ogy szavunk volta t még: ne kívánjon rubrikáé számosziopokba | felsorakoztatott kimutatásokat az ittemhadóvi- l szonyokról, de kívánjon becsületes és hű hely- § zetjelentéseket. Mert a papír türelmes, elbírja, j a számoszlopokat, az adózok ellenben kimerni'- jj ten, aléltan ődöngenek ebben a hrdálraitélt { városban és az adókat már nem bírják, tovább, | Ezt jelentjük mi teljes tisztelettől a pénz- \ ügyminiszter úrnak. Hódolat Petőfi emlékének. A jövő év Petőfi emlékének az esztendeje lesz. Magyarország nagyban kóaaü.l a költő születése századik évfordulójának megünneplésére és adudén színház és más művelődési intézmény kiveszi részét abból a tiszteletből, amellyel a nagy embereket szokták körülvenni haláluk után. A magyar törvényhozás is ál dósai készül Petőfi emlékének. Legalább hivatalosan, Petőfi emléke kapja az élőkön kivüí a legtöbb babért. Klebersberg Kuno kultuszminiszter meghívására értekezlet volt a közoktatásügyi minisztériumban, hogy megvitassák Petrovics György nemzetgyűlési képviselő indítványát, aki azt javasolta, hogy Petőfi emlékét törvényben örökítse meg a parlament. Az értekezleten, amelyen Klebersberb miniszter elnökölt, megjelentek Beraeviczy Albert, Hubay Jenő, Szász Károly, Petrovics Elek, Pakots József, Kertész K. Róbert, ifj. Wlassits Gyula báré, Ferenczy Zoltán, Vojnovich Géza, Pékár Gy.uln és más nevezetességek. A felszólalók valamennyien a javaslat mellett foglaltak állást. Szó került az aszódi gimnáziumról is, ahol Petőfi diákéveit töltötte és abban állapodtak meg, hogy a törvényjavaslat második felében gondoskodni fognak az aszódi gimnázium megsegítéséről is. Elhatározta az értekezlet, hogy a főváros által kiadott népszerű Petőfi-kíadást állami támogatásban kell részesíteni. A kormány egyelőre félmillió koronát bocsájt erre a célra a főváros rendelkezésére. Elfogadták Kupcsay Feli cián. miniszteri tanácsos indítványát, hogy Petőfi-bankjegyeket és ezüstpénzt hozzanak forgalomba, amely Petöfi-garas néven kerül majd forgalomba. : Még 100 koronás Petőfi-aranyat is fognak l kiadni. A parlamentben fölállítják Petőfi mell- i szobrát és ez a szobor alapköve lesz egy nagy j magyar Pantheonnak. Elhatározták végül, hogy j Hubay Jenő Petőfi szimfóniáját állami támo? gatásban fogják részesíteni. Klebersberg miniszter felkérte egyúttal - a Kisfaludy Társaságot, hogy a közeledő Mal dách-centennárinm alkalmából készítse elő a ' Madách-évforduló méltó megünneplését. A budapesti színházak is megállapították már ima pi program injukat és a kultnr&mepségek sorozatába méltó módon akarnak beilleszkedni. Az Opera december 31-én Erkel Fereic ünnepi nyitányával előadja ugyancsak Erkelnek a „Névtelen hősök“ cimü operáját. A Nemzeti Színház december 29-én Herc&eg Foreac alkalmi darabját, „A Kötóö és a Halált“ matatja be. A* darab előtt Jászai Mari szaval Petőfi-verseket, a darab után pedig a „Tüadérlak Magyarhoaban“ cimü népszínművet adják elő. A Városi Színház Sas Ede dramatizá- Jásábau színre hozza Petőfi Bolond Istók-ját Szabados Béla zenéjével. A Vígszínház Petőfiiinnepségei két részben fognak lefolyni, részben m&tinékben, részben pedig a Magyar .Nemzeti Szövetség által rendezendő előadásokkal. Az első matinét december 31-én a Petőfi Társaság rendezi; Ez lesz a Társaság díszközgyűlése, melyen- a Vígszínház művészei Petöfi-verseket fognak szavalni. Az Unió szinházai közül a Király Színház a János vitéz előadásával, a Magyar Színház és a Belvárosi Színház pedig cgyfelvoiásos alkalmi játékkal ünnepük meg az évfordalót. A JBlaha Lujza színházban, szavalatokkal adnak keretet Petőfi ünneplésének. A Városi Színház már* szombaton, december 9 én bemats.tta Petőfi ünnepként Sssávay. Gyula és Gé«zy Litván „Petőfi“ cimü darabját. A színházakon kívül a kabarék és valamennyi fővárosi színpad díszelőadásban hódol a nagy emléknek. Petőfi ünneplésében természetesen résztveszaek az összes vidéki színházak is, úgy Magyarország, mint az utódállamok területének magyar sziaházai. Az ünnepségek sorozata 1923 juüus 3.1,ig, Poíőfi halálának évfordulójáig fog eltartani. De- nemcsak a megcsonkított Magyarországon fogják megünnepelni Petőfi emlékét, lianem mindenhol, ahol magyarok laknak. Komárom magyarsága is erősen készül, hogy méltóképpen áldozzon a halhatatlan költő emlékének. látogatás Hannos Károly iestőmüuész műtermében. A napokban egy több tagból álló társaságban szerencsés alkalmam kínálkozott arra, hogy a városunkban élő, már évek óta nagy hírnévnek örvendő művésznek legújabb alkotásaiból összegyűjtött képkiállitáeban gyönyörködhessek. Valami nagy boldogító érzés van abban, de több, büszkeség, hogy az a maroknyi, az a ma kisszáma mellett mégis abszolút kulturfokon álló magyarság más, u. n. nagy nemzetek között is szinte csodálatos nagy számban termelte és termeli ki magából a komoly, minden kritikát kiálló művészembereket. Az Írás-, a zene-, a festészet-, szobrászat művészetében kimagaslók dicsérete a legtöbbször nem is „hazulról“ indal, maga ereje biztában a magyar művész bátran áll a külföld szigorúan kritizáló szeme elé és szinte különös, de talán szomorú is, hogy idehaza, a külföldön szerzett babérok, spontán jött nagyrabecsülés patinája mellé sorakoznak csak utóbb a „földiek“ a maguk nemzetebeliek elismerésének nyilvánításai. Harmos Káwly neve nem Komáromból ismerős, hírét, komoly művészi hírét már hossza évek óta a régi magyar fővárosból hozta hozzánk, közénk, hogy azóta újabb koszomra, újabb babérra, még melegebb elismerésre váltsa művész-tudását. Aki látta Harmos Károly kiállításait, művészpályája számtalanszor ismétlődő etappjait, aki belepillanthatott ennek a melegszívű, tündérmesékbe illő csodálatosan gazdag fantáziája művészembernek a leikébe s látta azokat a szemnek szép, bámulatosan mély gondolatokkal szinte tobzódásig fütött képeit, az a szinte hangot nem találó elismerés némaságával köszönthette a művészt és abban a némaságban több volt a dicséret, a lelki belső öröm, mint a lobogót hajtó komoly kritika minden epitetonjában. A legutóbbi nagy prágai kiállításából alig maradt meg képe Harmosnak, a müélvezők, az abszolút művészet rajongói legtöbb alkotását rövidesen elkapkodták, amivel most legutóbb — megbocsáthatatlan szerénységgel
