Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-21 / 152. szám

negyveiaharmadiBc évfolyam. 152. sxAm. CsOtSrtSk, 1922- dacember 21. KOMÁROMMEQYE1 KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Síéflzetésl ár értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: lSg6$x érre 80 X, félévre 40 K, negyedévre 20 K. £$jy«* taxám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: 8ARAMYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová ugy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ked^i csütörtökön és szankalog Urak és gazdagok pártjának szokták nevezni a csehszlovák nemzeti demokrata pártot, mely a napok­ban Pozsonyban is zászlót bontott és ez­zel megkezdte szervezkedését Szlovenszkó­­ban. Nem minden alap nélkül nevezték el urak és gazdagok pártjának, mert való igaz, hogy tagjai valamennyien a köztár­saság vagyonos elemeiből kerültek ki, igazi kapitalisták, akik azt be is vallják, sőt büszkék arra. Jól tudjak, hogy a demokrata fogalom egyáltalában nem zárja ki azt, hogy dúsgazdag emberek legyenek hívei, aminthogy a világ összes parla­mentjeiben mindenütt a tehetősebb osz­tályok képezik a demokrata pártokat, de viszont kérkedni a kapitalizmussal nincs sok értelme, mert a vagyon vagy a párt­állás még nem jelenti, hogy az, aki ma­gát demokratának vallja, tényleg az is le­gyen. És valóban a c-eh-szlovák nemzeti demokrata pártról senki sem mondhatja el, hogy a tiszta demokratizmus alapján áll, ez csak egy odafüggesztett időszerinti jelző, melynek jelszavával indult meg a világ uj megváltása. Ez a párt sokkal in­kább nemzeti vagyis világosabban cseh nacionalista, amely érthetően kidomboro­dik minden politikai felfogásán és csele­kedetén. A csehszlovák nemzeti demokrata párt a köztársaság legnagyobb nacionalis­tájának, Kramár dr.-nak, a szláv soviniz­mus legveszedelmesebb képviselőjének pártja, mely a cseh centralizáció legko­nokabb hirdetője, sőt a pánszlávizmus imperialista törekvések zászlóhordozója. Egész politikai pályáján, melynek nagyobb része a bécsi Reichsratban zajlott le — a pánszlávizmus eszméjét hirdette és ma sem szűnt meg azt időszakonként fel­­spinre vetni. Ismerve az ő politikai men­talitását, nem szükséges külön rámutat­nunk arra, hogy az ő álma egy nagy centralisztikus szláv állam Csehországgal a magvában, amelyben egyéb nemzeti­ségnek helyet nem ad, mert ez csak az egység rovására történhetnék. Tagadhatatlan, hogy az új államnak egyik legsúlyosabb nemzeti politikusa ő s egyik legnagyobb ellensége minden nem­zetiségi törekvésnek, minden kisebbségi kívánságnak, még ha azok a törvények­ben és szerződésekben a legkifejezettebben vannak is körülbástyázva. Pozsonyi sze­replése alatt újra bizonyságát adta poli­tikai felfogásának, amikor nyíltan állást foglalt Szlovenszkó autonómiájával szem­ben, erősen hangsúlyozván, hogy a cseh és szlovák nép egy nemzet vagyis cseh­szlovák, — noha mindkettőnek nagy szüksége van arra, hogy egymás nyelvét megtanulják, amikor aztán a soviniszta politikus szerint teljes és megdönthetetlen lesz az egység. Szerinte azonban Szloven­szkó autonómiája veszélyt jelent az egy­séges államra, mert dualizmusban nem állhat a köztársaság. Hogy a szlovák testvéreket felvilágosítsa arról is, hogy milyen veszedelem lenne az önkormány­zat rájuk nézve, előrántja a magyarokat, úgy mutatván be őket, mintha az auto­nómiát a magyarok találták volna ki a tőt testvérek számára. Ez a nyilatkozat mindenkit meggyőz­het arról, hogy Kramár dr. és pártja mennyire távol állanak attól a politikától, mely a köztársaságnak oly égetően szük­séges konszolidációjához vezethetne, a leg­ridegebb elzárkózás minden olyan törek­vés elől, mely a centralizáció elvének sérthetetlenségét akarja megdönteni s mely a sovén nacionalizmus káros légkörébe tisztultabb levegőt kíván bevinni. Nyíltan hirdeti ez a párt, hogy a legélesebben el­lenzi az autonómiára való törekvést és épen ezzel helyezi magát szembe a de­mokrácia tiszta fogatmával. ügy tűnik fel, hogy valóban a cseh urak és gazdagok érdeke, hogy a centra­lizáció érvényesüljön minden téren ebben az államban, Szlovenszkó szegény tót népe saját testvéreire egyáltalában nem számit­­hat függetlenségének elérésében. Kramárék és társaik a magyarok mesterkedésének eredményeképen állítják be a szlovákok legtermészetesebb, törvényes törekvését s akkor, amikor üt egyet a magyarokon, végig sújt a szlovákokon is. Hogy a cseh­szlovák nemzeti demokrata pártnak szer­vezkedése nem érheti el kitűzött célját azt sejteni lehet, mert azt ma már min­den csehpártnak tudnia kellene, hogy csak akkor számíthat a szlovákok támogatására, hogyha azok kívánságát magáévá teszi. A szlovákoknak pedig újabb tanulságul szolgálhat ez a politikai szervezkedés, a mi a jövő képét tisztultabb világításban tárja föl előttük. = A genfi jegyzőkönyvek és a demokra­tizmus. A nemzetgyűlésen most tárgyalják azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket Ausztria szaná­lásáról vett-föl a kormány Genfben. Tudvalevő dolog, hogy a csehszlovák köztársaság szintén részt vesz Ausztria gazdasági helyzetének meg­javításában és több száz milliós kölcsönt nyújt neki. Az erre vonatkozó javaslatok tárgyalá­sánál a többek között felszólalt Lodgmann dr. a német nemzeti párt elnöke is, aki érdekesen világítja meg az egész szanálási akciót a demokrácia szempontjából. Kijelenti, hogy a genfi jegyzőkönyvek ellenkeznek a demokra­tikus elvekkel és csak elősegítik Ausztriának a nemzetközi tőke által történő kizsákmányo­lását. A győztes államok négy évig állottak harcban, hogy a demokráciát győzelemre jut­tassák s ma ugyanazon államok eltörlik a demokráciát és kijelentik, hogy a demokrácia, nem képes arra, hogy keresztülvigye azokat a rendszabályokat, melyek a szanálást lehetővé teszik. Ha ez a demokrácia a szükséges szoci­ális rendszabályokat nem tudja megalkotni akkor feladatairól le kell mondania. Ha pedig képes arra, akkor ez azt jelenti, hogy a hatal­mak nem segítik Ausztriát, hanem ellenkezőleg, megakarják rabolni attól a lehetőségtől, hogy saját erejéből álljon talpra. A csehszlovák köz­társaságnak úgy kellett volna segíteni Ausztriát, ahogy azt Svájc tette, amely megfelel a demok­rácia legideálisabb elvének. = Rasin és a legionisták. a csehszlovák köztársaság pénzügyminisztere, Hasin dr. ellen ugyancsak éles támadások hangzanak el. A köztársaság szerencsés kezűnek tartott, pénz­ügyminisztere Párdubitzban beszédet mondott, ahol nem igen szarencsésen találta meg a kifejezéseket a legionisták ellen, akiknek egyet­­mást egész nyíltan odamondogatott. Többek között azt mondotta, hogy a felszabadított hazába dicsőségesen visszatérő „nép“ állandóan követelő magatartást tanúsít. Véreztünk, har­coltunk érted haza, most tehát fizess! Fizess, amivel tudsz, akár készpénzzel, akár kedvez­ményekkel — a szabad, egyenjogú és demo­kratikus köztársaságban!... Igen, ilyeneket és hasonlókat olvasott a pénzügyminiszter a légionáriusokra, ami ezeket elkeseredésbe gurí­totta. A csehszlovák légionáriusok országos szövetsége most visszautasítja Rasin pardubitzi beszédében rájuk vonatkoztatott kijelentéseit és nyilatkozattételre hívják föl Rasint, hogy igazak-e azok a kijelentések, melyeket a sajtó közöl és amelyeket n*-ki tulajdonítanak. A tényeket mondta-e el Rasin, vagy sem, azt nem vitatjuk, de lehetetlen föltételezni róla, hogy a légionáriusok viselkedésének eredő oká­val ne lenne tisztában. Ugy látszik azonban, hogy elfelejti, hogy a légiókba beállott, illetve besorozott cseh hadifoglyoknak annak idején mindent Ígértek arra az esetre, hogyha hazá­juk függetlenségének kivívásában résztvesznek. Hogy pedig ígérni és pedig sokat Ígérni kel­lett, azt igen jól tudják azok, kik a légiókat szervezték. A légionáriusok pedig a szép ígé­retek fejében harcoltak és véreztek idegen országokban s mikor hazatértek, nem tettek mást, mint az Ígéretek beváltását követelték. Hogy még most is követelnek és hogy e kö­veteléseket végre is megsokallja a kormány, az csak azt jelenti, hogy valószínűleg oly sokat Ígértek, hogy most azt nem tudják megadni. Pedig hát a régi közmondás is azt tartja : adós fizess, vagy fuss! = Kétféle mérték. Amig mináiunk egye­nesen fütyülnek a kisebbségi jogokra, addig az Ausztriában éló csehek ugyancsak hivatkoznak a békeszerződésben lefektetett kisebbségi jogokra. Ugyanis a Bécsben élő csehek elégedetlenek államukkal Ausztriával és az osztrák kormánytól több jogot követelnek a nemzeti kisebbség, illetőleg az ausztriai csehek számára. Ezért már több népgyülést tartottak és beavatkozásra szólí­tották fel a prágai kormányt, valamint a bécsi cseh követséget is. Mostan a bécsi csehek akcióba léptek és ismét népgyülést rendeztek, ezúttal & cseh szociáldemokrata párt égisze alatt, amelynek képviseletében Machar képviselő is megjelent BécabeD. A bécsi gyűlés részletesen foglalkozott az osztrák kormány válaszával, amelyet a csehek őszi követeléseire adott. Az osztrák kormány ugyan több engedményt tett az alsó­

Next

/
Thumbnails
Contents