Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-12 / 148. szám
2 old»,). Komáromi Lapo* 1922. december 12. reformnak a magyarságra súlyos sérelmei lépten-nyomon előtűnnek és a kormány a legkihívóbb módon akarja megszüntetni a történelmi alappal bíró közigazgatási alakulatokat. Da még a saját pártjai is tiltakoznak az ilyen rombolás ellen. = Romániai nyugdíjasok. A Csehszlovák köztársaság területén nagyon sok olyan nyugdija él, akinek (vagy néhai férjének) nyugdijbalépése előtt utolsó tényleges szolgálati helye a jelenlegi Románia területén volt. Ezek az állami nyugdíjasok — akár csehszlovák, akár román állampolgárok — ez év augusztus végéig a román kincstár terhére a csehszlovák államtól kapták meg nyugdíj illetményeiket, illetőleg előlegként ezek egy részét. A csehszlovák kormány az igy kifizetett összegeket utólag számolta el a román kormánnyal. A román kormány azonban folyó év május havában megtagadta a további előlegezést s fel szólította a csehszlovák kormányt, hogy a szóban levő nyugdíjasok illetményeinek kiíize- j tését további intézkedésig szüntesse be. Erre a csehszlovák pénzügyminiszter julius 3-án kelt 75519/2492/22/18. számú körrendeletével tényleg be is szüntette az eddig fizetett illetmények további kiuta’ását. E rendelet következtében a szegény nyugdíjasok és özvegyek százai szeptember hó elsejétől egy fillér nyugdijat sem kapnak 8 helyzetük a legkétségbeejtőbb. A szlovenszkói ellenzéki pártok sok utánjárása után vé?re a pénzügyminisztérium arra a jobb belátásra jutott, hogy a nyugdíjasok és családjaik nem ítélhetők ékhalálra amiatt, mert a két szövetséges állam kormányai nem j tudtak még e kölcsönösen rendezendő kérdés- jj ben megegyezni. Az igy beszüntetett nyug- ; dijilletmények tárgyában.. ugyanis a pénzügy- j minisztérium azon javaslatát terjesztette a ) minisztertanács elé, hogy ezen illetmények * továbbra is folyósittassanak a csehszlovák | kormány felelősségére. A minisztertanács nov. j hó másodikán e javaslatot elfogadta s erre a ’ pénzügyminiszter 120840/43462/22. számú kör- j rendeletével utasitotta & pénzügyigazgatóságokat, hogy a beszüntetett nyugdijilletmények további folyósítását haladéktalanul kezdjék meg s hogy egyúttal az elmaradt illetményeket is utaltassák ki utólag. Ez a körrendelet ! november 24 én kelt s igy a pénzügyigazgató- ) Ságoknak még ez évben intézkedniük kell a ! kifizetések megkezdése iránt. Ezekután az í érdekelt nyugdíjasok azt szeretnék remélni, j hogy a két állam közötti megegyezés is rövidesen meg fog történni és hogy igy mielőbb hozzá fognak jutni az őket is jogosan megillető összegű rendezett nyugdíjhoz. Hasztalan mosakodnak Pozsonyban és egyebütt, hogy nem igaz az, hogy hivatalos helyről ráijesztettek a trafikosokra, hogy ha az ellenzéki lapokat, merik továbbra is árulni, akkor elveszik tőlük & trafik jogot, mert nekik csak kormánypárti lapokat szabad tartannok. A mosakodás lényege az, hogy egyes trafikosok nem akartak tartani kormánylapokat (bizonyára azért, mert mind a nyakukon maradt). A hivatalos körök — a mosakodás szerint — csak ezeknek a trafikosoknak szól. Olvasóink hiszékenységéra bízzuk, hogy ezt elhiszik-e vagy sem? A dolgot azonban nem lehet olyan egyszerűen letagadni. A mindig jól értesült K. N. uiánajárt a dolognak és a nyomozás eredményéről többek között ezeket Írja: Hogyan toboroznak a kormánylapoknak előfizetőket? Miután a kormányok által megfizetett lapok minden időben a legnagyobb ellenszenvet könyvelhetik el, nem volt várható a csehszlovák köztársaságban sem, hogy ez a légi szokás forradalmi változáson menjen át. Ma épp úgy utálják a kormánytól kitartott lapokat, mint azelőtt, ami ezen lapok kiadóhivatalának pánztárát nem igen töltik meg jó csehszlovák valutával. Mit tesz ily esetben egy élelmes és konjuukturát kihasználni tudó kormánypárti lep adminisztrátora? A pozsonyi némr-t kormányi»p egyik alkalmazottját nemrégen a kormány hatóságoktól kapott ajánlólevelekkel felszerelten küldte ki a szlovenszkói városokba és falvakba, ahol legtöbbször a szolgabirák és jegyzők kíséretében megjelent a tehetősebb adófizető polgároknál — és különös előszeretettel a zsidó kereskedőknél, szatócsoknál, trafikosoknál stb. — akiket félre nem érthető burkolt fenyegetésekkel előfizetésre, hirdetésre szólították fel. A megfenyített, leterrorizált zsidók előfizettek, hirdettek egy olyan újságba, amelyet az ö bevallásuk szerint maguk el sem olvasnak, hanem a cimszalagot le sem véve róla, a papírkosárba hulla jtanak. Raffináltabb eszköz. Miután a kormánypárti lapok büdzséjét még ily utón sem sikerült biztosítani, újabban raffináltabb eszközökhöz folyamodnak, — hogy kis olvasóközönségük körét kibővítsék. Erről az uj módszerről a következőkben számolunk be: A múlt hétfői és keddi napon az összes po zsonyi trafikosokat, melyek ujságelárusitással foglalkoznak, a pozsonyi pénzügyőrség egyenruhás alkalmazottai keresték fel s arra kény* szeritették a trafikosokat, hogy a velük hozott kötelezvényt Írják alá. Mindazonáltal többféle felvilágosítást adtak. Oly helyeken, ahol a kormánypárttal rokon nemzetiségű ' trafikos ül, ott rövid kijelentés után, hogy „az ellenzéki sajtót és a hazaárulókat“ le akarják törni, megkapták a kért aláírást. Voltak kétkedő trafikosok is, akik ezzel a semmitmondó magyarázattal nem elé gedtek meg. Ott a fináncok a következőkkel érveltek: „Miután Ön az államtól adományként kapta a trafikot, elvárja az állam, hogy csak oly lapokat terjesszen, a melyek az ő céljait szolgálják. Kötelezze magát aláírásával, hogy C3ak kormánypárti lapokat, tart.“ A fináncok a trafikokban. Másutt viszont, ahol a kívánságot furcsának és jogosulatlannak tartották, ott aggreszszivabb hangon figyelmeztették a trafikost kötelezettségeire. így: „ön kötelezze magát arra, hogy az ellenzéki újságokat visszautasítja és csak kormánypárti lapokat fog árulni. S ha aláírásával ezen felszólítás teljesítését m^g nem erősíti, akkor a kormány visszavonja Öntől a licenciát.“ Egyesek megkérdezték, hogy hát melyek is azok az úgynevezett kormáaylapok és melyek az ellenzékiek. Mire a felelet: „A vezérpénzügyigazgatóság később fogja ezt jegyzékben tudatni!“ Néhány kiváncsi trafikos igazolványokat is kért az intézkedés eredetére vonatkozólag, azonban ez elől a a fináncok kitértek. A titkos rendelet. A hozzánk érkezett jelentések szerint a rendelet forrása a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság, végrehajtója a pozsonyi pénzügyőri szakasz. Az első pillanatban hihetetlennek tartottuk hogy egy főtisztviseló vagy hivatalos fórum egy kultúrát, demokráciát hirdető köztársaságban ilyen intézkedést merészeljen kiadni. A legszorgosabb utánjárást alkalmaztuk azért, hogy nyomára jőjjüok a botrányos rendelkezés értelmi szerzőjére, melyben először csak valami felelőtlen társaságnak egyéni akcióját sejtettük. Nyomozásunk folyamán meglepő eredményre jutottunk. Az öiliiiliiÉ iij szabályozása. Azoknak a jogi reformmunkálatoknak során, melyek a Csehszlovák állam területén érvényben levő különböző törvények egységessé tételét célozzák, sor került az örökbefogadási jogszabályok egységesítésére is. A „Tribuna“ közli most a készülő törvényjavaslat fő elveit, melyek sok tekintetben eltérnek a magyar magánjog rendelkezéseitől. A javaslat nagyjában érvényben hagyja az osztrák polgári törvénykönyv intézkedéseit. Csak gyermektelen férfi jogosult valakit örökbefogadni. Kivétel, ha törvényes gyermekkel biró férfi törvénytelen gyermekét akarja örökbefogadni, mely esetben a törvényes gyermek léte nem akadály. Annak, aki örökbe akar fogadni, legalább 40 évesnek kell lennie; az örökbe fogadott 18 évvel kell, hogy fiatalabb legyen, mint az, aki örökbe fogadni kívánja. Kivétel ismét az az eset, ha valaki törvénytelen gyermekét akarja adoptálni, ami vagy úgy * történik, hogy ily értelmű nyilatkozatot tesz az atya, vagy úgy, hogy természetes apasága bíróság előtt nyer fcizonyitást. Az adoptáláshoz, vagy adoptáltatáshuz szükséges a házastárs beleegyezést, minek az örökbefogadási szerződésekre előirt alakiságok szerint kell megtörténnie. Ez a beleegyezés nem szükséges abban az esetben, ha a másik házastárs elmebetegség miatt gondnokság alatt áll, ha tartózkodási helye ismeri ilen, vagy ha a házassági köteléket köztük biróilag már felbontották. Együttes adoptáláshoz csak férj és feleségnek közösen van joga. Ha az adoptálandó szülei élnek, beleegyezésük kikérendő. Ha törvényes apa nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, úgy az anya hozzájárulása szükséges. Ha ezek kiskorúak volnának, úgy a gyámuk, ha más okból nem bírnának önrendelkező képességgel: gondnokuk — és a gyámhatóság hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás indokolatlan megtagadása esetén a bíróságtól kell engedélyt kérni. Az örökbefogadott az örökbefogadó családnevét nyeri el; férjes nő, vagy özvegy nő leánykori vezetéknevét ruházhatja át csak. Ebhez a névhez fűzheti az örökbefogadott a maga eredeti vezeték nevét. Az adoptálással ugyanazon családjogi kapcsold áll he, mint a gyermek és szülője között, — kivéve ha a törvény másként rendelkezik. Az örökbefogadó és örökbefogadott rokonai irányában kapcsolat nem létesül. Az adoptált megtartja mindazon jogait, melyek öt családja irányában megillették. Ha az adoptálási szerződés megkötésekor az adoptáltnak vannak gyermekei, úgy az örökbefogadás rájuk is hatályos, ha az örökbefogadás az adoptálási szerződésben úgy rendelkezett. Az örökbefogadottnak törvényes joga van öröklésre és köteles részre, — de az örökbefogadónak vele szemben ninc/enek ilyen jogai. Az örökbefogadási szerződés közös egyetértéssel hatályon kívül helyezhető. Ha az örökbefogadási szerződd nincs közokiratba foglalva, úgy az aláírásoknak kell közjegyzőileg vagy biróilag hitelesítve lenniök. A szerződés hatályossága sem feltételtől, sem időponttól függővé nem tehető és csak gyámhatósági vagy bírói jóváhagyással válik joghatályossá. Illetékes adoptáló egyén bírósága akkor, ha az adoptált önjogu személy, — ellenkező esetben a kiskorú adoptált lakhelye szerint illetékes biróság. A hozott határozat megerősítés végett felterjesztendő a felettes bírósághoz. Ha a szerződó felek egyike külföldi, úgy annak az államnak a joga alkalmazható, amelyhez az örökbefogadó tartozik. Az örökbefogadás szabályait tehát máig is az irányítja, hogy gyermektelen, idősebb egyének ily módon utódhoz és örököshöz juthassanak. Enyhéb szabályok teszik lehetőve a törvénytelen gyermek örökbefogadását. A szovjit ütök titkait. (Ut a romlás felé.) „Föl kell a gyermekeket szabadítanunk a család káros befolyása alól; kommunizálnunk kell őket. É!etük legelső napjától kezdve a kommunista óvoda és iskola jótékony atmoszférájában kell neveikedniök. Kényszeritenünk kell az anyákat arra, hogy gyermeiket adják át a szovjetállamnak.“ Ezt a tipikus nyilatkozatot, amely élesen rávilágít az orosz gyermekek tragikus sorsára, az orosz gyermeknevelés egyik vezető egyénisége, Lilina asszony tette egy Varschav Tatjana nevű tanárnő előtt, aki hosszabb ideig tanulmányozta az orosz iskolai viszonyokat s most miat orosz menekült, egy hollandi újságban mondja el rémséges tapasztalatait. Liiiua asszonynak az az aggodalma, Írja Varschev Tatjana, hogy a gyermek a család káros befolyása alá kerül, teljesen alaptalan, mert Szovjetoroszországban a családi élet régi formája úgyszólván megszűnt. Az anyát, a család legfőbb támaszát, régen megfosztották természetes anyai jogaitól. „Az anya fát hord a hátán, vizet szivattyúz a pincéből s végtelen hosszú sorban ácsorog az élelmiszerosztó üzletek előtt egy falat ennivalóért.“ Amit azelőtt a gyermeki lélekben rossznak, erkölcstelennek tartottak, azt most mesterségesen ápolják. Ha a gyermek tüzelőt lop,
