Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-12 / 148. szám
legyvonharmadlik évfolyam. 148. szémii Keddi 1922. december 12, KOMARDID LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Oafizeiésl ár cs®h»sidovák értékbe* s Helyisen és vidékre pastel szétküldéssel: MgéH érre 80 I, félévre 40 X, negyedévre 20 X« Sgye® mám ám t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARAHY&Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kindóhivntnl: Nádor-u. 2ü hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csfitörtöknn és szambatoa Ma temetnek Komáromban egy ősi intézményt, mely évszázadok óta állott itten s amelyet a magyar alkotmány védőbástyájának szoktunk nevezni. Az öreg vármegyét ma temetik, melynek gyökerei az Árpádok koráig nyúlnak vissza a magyar nemzet történetébe. A tatárjárás viharától számítva is hétszáz esztendeig élt ez a közigazgatási szervezet, mely hosszú évszázakon át hadi- és törvénykezési intézménye is volt ennek a földnek. Főispánja és egy személyben az ország ott esett el királya oldalán Mohácsnál s a diadalmas török félhold ezt a megyét is részekre tagolta, mikor szertehullott a régi Magyarország. De a régi vármegye ha szükebb határok között is, mégis élt és lenyesett ágai újra kihajtottak. Az öreg vármegye vivta a harcot tovább történelmünk legsötétebb két évszázadán át a bécsi hatalommal szemben, a magyarok jogáért küzdött elszántan megalkuvás nélkül. Az öreg vármegye új eszmék hajnalhasadásán, a reformok, a Széchenyi százada elejéD, az elsők sorába lép, melyek a magyar nemzetiség szent ügyét, a haladás meggyujtótt és messze világitő fáklyája fényénél a legnagyobb eréllvel kívánják előbbre vinni ; a Balogh Jánosok, Pázmándyak, a Ghyczyek, annyi jelesünk mind mind előfutárja a magyar nemzeti megújhodásának, a jobbágyság eltörlésének, lörhetlen harcosai a nemzet újjászületésének. Az öreg vármegye a szabadelvű haladásnak volt az erős, megvíhatlan vára. Az aranybulla záradékáról, az esküjéről megfeledkező királlyal szemben való fegyveres ellenállás jogáról lemondott a nemzet, de nem mondott le soha az alkotmánybiztositék két leghathatósabb és legerősebb fegyveréről az újonc és adómegajánlás jogáról. Volt idő olyan is, az az idő nincs olyan messze még tőlünk, mikor az öreg vármegye felütötte a törvénykönyvet és az alkotmány nélkül kinevezett és a nemzetre erőszakolt kormánnyal szemben eredményesen hivatkozott ezekre a jogokra. Az ősi vármegye már régen árnyék vármegye csak. Elvették autonómiáját, szélnek eresztették tisztviselőit és helyükre idegenek ültek, akik ezt az intézményt nem is ismerték. A Kárpátok bércóriásain túlnőtt kormányhatalom még a nevét is el akarja törölni annak az intézménynek, mely az ezeréves Magyarországnak tartó pillére volt hosszú évszázadok küzdelmei és viharai közepette. Az ősi vármegye régen kiterítve fekszik már ravatalán. Bár bús palotáját nem födi be a gyász bakacsinja, bár nem virrasztanak ősi magyar szokás szerint koporsója mellett a siratok, bár e küzdelmes élet forgatagja ott kavarog melletted érzéketlenül öreg vármegyém: én búcsúzom tőled, ki engemet szültél, neveltél és védő szárnyaid alá befogadtál. Köszönjük neked évszázadok minden tőled nyújtott javát: a magyar alkotmányt, melyet megőriztél, a magyar szabadságot, melyet megtartottál, a magyar törvényeket, melyek egyformán mértek mindenkinek. Köszönjük neked a letűnt évszázad fakó pergamen Írásairól felénk áradó szeretetét e rögöknek, melyért annyit viaskodtál, hogy megtarthasd, köszönjük neked őseink csendes sírhelyéit, melyek földeden domborulnak. Temetjük a vármegyét; sirja rég megásva; gyászt öltöliünk e napon, hallgatagon járunk; hogy senki meg ne zavarja leikeink befelé zokogását. Már úgyis kevesen tudják, hogy mit temetünk el a mai napon, nemcsak a régi magyar dicsőséget, a magyar erőt, de a múlttal együtt, sivár jelenünket is. Egy árnyék bolyong köztünk, melyet nem lehet eltemetni, bárhogy akarják is, az ősi vármegye géniusza ez: a magyar jövő. Ezért dolgozzunk, ezért küzdjünk, ez vezessen bennünket, gyászoló magyar feleket. = Az állandó választói névjegyzékek össze állítása. (ESŐ) Az 1919. december 19-én kelt 663. szánni törvény értelmében hz állandó választói névjegyzékek össze,állítása, illetőleg helyesbítése ismét folyamatban van. A községen kint, idetöleg választási körleteckiot működő választási bizottságok által egybeállitott névjegyzékeket a községi elöljáróságok folyó hó 15-étől kezdődőiig 8 napon keresztül (tehát december 22 ig bezárólag) közszemlére állítják ki. A közszemlére való kiállítás helyét és idejét hirdetmény utján adják a közönség tudomására. E 8 nap alatt a névjegyzékekbe mindenki szabadon betekinthet, valamint, azokból másolatokat és kivonatokat is készíthet. Ugyanezen 8 napon belül a kiállított névjegyzékek ellen a községi hivatalnál Írásbeli utón kifogás emelhető. A kifogásemelési jog azon polgárokat illeti meg, akik a választói névjegyzékekbe föl vannak már véve, vagy a névjegyzékekbe való fölvételüket igénylik, továbbá mindazokat, akik ugyanazon választási kerület bármelyik községének választói névjegyzékébe fel vannak már véve. A kifogásemelésnél tekintetbe kell vennünk azt, hogy a törvény határozott rendelkezése szerint a választói névjegyzékekbe nemre való tekintet nélkül mindazon csehszlovák állampolgár fölveendő, aki 1922 december 15 én 21 ik életévét már meghaladta, aki legalább három hónap óta a községben lakik s aki bűntett vagy csőd következtében a választójog gyakorlásából nincs kizárva. (Azok is, akiknek csehszlovák állampolgársága a hatóságok részéről még végleges eldöntést nem nyert, csehszlovák állampolgároknak tekintendők.) Miután aa igy összeálliíott névjegyzékek alapján fogják megejteni a községi, megyei képviseletekbe és a járási bizottságokba történő választásokat, rendkívül fontos az, hogy minden magyar ember (és általában minden őslakos) lelkiismeretesen utána nézzen annak, hogy a törvény rendelkezése ellenére ki ne maradjon a névjegyzékektől. Aki kimaradt, az az állam, saját maga és nemzete iránti törvényben előirt kötelességének ismerje a kifogásemelési jog gyakorlását. Tamészetesí n kifogással élhetünk olyanoknak a névjegyzékekbe való felvétele ellen is, akiknek a törvény rendelkezései szerint nincs választói jogosultságuk (akik pld. nem laknak még három hónapja a községben). A kifogásokat tartalmazó béiyegmentes beadványok megszerkesztésében a pártok helyi szervesedéi mindenkinek készégesen segítségére lesznek. Erkölcsi kötelességünk a fentiekre mindenkit figyelmeztetni! — A katolikus papság meggyanusitása. A P. M. H. nyomán mi is megintik, hogy Hont vármegye z&upáni helyettese rendeletet adott ki, melyben fölhívta a szolgabirákat, hogy figyeljék meg a katolikus papoknak működését és érintkezési módját a kát. hívekkel. A rendelet ugyanis azzal vádolja meg a kát. leikészi kart, hogy híveik körében erőszakosan magyarositsm&k. Ez a rendelet most szóba került Hontvármegye utolsó közgyűlésén Ipolyságon, melyen Richter János szólalt föl és kijelentette, hogy tbben a rendeletben a kát. papság üldözését látja. A csehszlovák kormány közegei részéről rendszerré vált a kát. egyház elieni támadás, mert kisz Prágában az a jelszó: „Béccsel már végeztünk, most még Rómával kell végeznünk“. Elégtételt követel a megsértett egyháznak és a megbántott magyarságnak. A közgyűlésen elnöklő zsupánt kellemetlenül érintette a leleplezés és azt hangoztatta, hogy azt a hivatalnokot, akinek indiszkréciója folytán a titkos rendelet napvilágot látott, su!yosan meg fogja büntetni. Azt azonban elismerte, hogy a kérdéses rendeletet kiadta, sőt nemcsak a paszta, de az öszszes járási szolgabirábnak megküldött?. Kijelentette, hogy egyetlen szolgabiró ssm küldött olyan jelentést, hogy bármelyik katolikus pap magyarosítana és ezzel akarta kifejezésre juttatni az egész rendelet tárgytalanságát- A magyar pártok és a szlovák néppárt a zsupán válaszát nem vették tudomásul. = A nagymegyerendszer elnemzetietlenitő tendenciáját kirívó módon igazolja a kormány azon elhatározása, hogy Barsmegyébea uj járást szervi z,melyhez amagyar községeket a mai lévai és ipoiypásztói járásokból szakítja ki. Ennek a járásnak székhelye Zssliz község lesz, hol január 1 tői kezdve a lévai szolgabiróság fogja megkezdeni működését. Ugyanakkor a hontmegyei báti járás szlovák nyelvű községeit a lévai járáshoz csatolják és igy az uj lévai járásnak szlovák többsége lesz. Ezzel halálos csapást mér a kormány a azinmagyar Léva városára, mely nagy áldozatok árán emelkedett az ottani vidék gazdasági és kuli orális középpontjává. A lévai járás kettéosztása ellen a pártok máris állást foglaltak és még a csehszlovák pártok is a járások régi alakját kívánják továbbra is fentartani. A közigazgatási
