Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-05 / 145. szám

i«gjfv«nharmadíik évfolyam.

145« szám.

Keddi 1922. december 5.

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

POLITIKAI LA P.

Ediflzstésl ár c*»S»-í«í©vák értékbe®:

Helyben és vidékre post«! szétküldéssel: iáét* évre 80 K, félévre 40 k, negyedévre 20 K. Egyes szám ára i 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár Szerkesztő: BARANYAY ÍÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-n. 2Ö , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők, Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szomhatne,

fi: el iiüilás

január eisejéa lép életbe, bár annak csak keretei is alig készültek még el. December hónapban kinevezik a közigazgatási alkalmazottakat, illetve végrehajtják az áthelyezéseket. A közigazgatás mai dezoláltságának is az volt az eredő oka, hogy ahhoz nem értő emberek kerültek az elbocsátott régi kipróbált tisztviselői kar helyébe, akik a helyi viszonyokkal még ma is ismeretlenek A jövő közigazgatásának is ez lesz a leggyöngébb oldala, a hozzánemértő elemekkel való megtöltése.

Mi azt is hajlandók vagyunk elhinni, hogy a közigazgatás reformja csakugyan nagyvonalú belpolitikát jelent, de elvi álláspontunknál fogva nem lévén hívei az állami közigazgatásnak és ezzel az állami mindenhatóság megteremtésének, a reform részünkre sem személyi, sem tárgyi biztosítékot nyújtani nem képes.

Személyi tekintetben el lehetünk készülve arra, hogy a mai közigazgatási alkalmazottakat összecstreberélik. Magyar vidékekre a kormányt jellemző nacionalizmus olyan egyéneket fog küldeni, akik a mi lelki konstrukciónkat meg nem értik, azt félremagyarázzák és a csehszlovák nacionalizmusnak lesznek előretolt Örsei. Ezek természetesen garanciát nyújtani sem a közigazgatás köteles pártatlansága, sem a helyi viszonyok ismerete tekintetében, ami a jó és főleg a gyors közigazgatásnak alapja, nem képesek.

Tárgyi szempontból a reform roppant kárára van a magyar kisebbségnek, mert beolvasztották olyan nagy egységekbe, ahol mesterséges utón majorizálva a szláv többség által faji, nemzeti és kulturális létérdekeit biztosítani nem lesz képes. A magyar kisebbség hasztalan fog felszólalni, ha azt bizottságokban leszavazzák, a ta nácsokban elnémítják, mert igy a mai elnyomatás mintegy a törvény által szankcionálva is lesz. Törvényes téren tebát a reparációknak még a lehetőségétől is meg lesz fosztva a magyar kisebbség, amely igy teljesen kénytelen lesz politikai téren orvoslást keresni a kisebb sérelmekre, holott ezeket eddig autonom jogkörében maga elintézhette.

A legsúlyosabb sérelmekre a magyar városok lehetnek elkészülve. A közigazgatási reform ezekre nézve büntető hadjáratot jelent és azok, most már mint nagyközségek védtelenül ki lesznek szolgáltatva az állami mindenhatóság akaratának. Ha ez az akarat egy olyan tisztviselőn keresztül jut kifejezésre, aki az objektivitás tisztviselőkre kötelező szabályait meg tudja őrizni, talán aggressziv formájából letompitva jelenik meg, de ilyenekre számítani erős optimizmusra vallana Nacionalista érzésű, selejtes tudásu tisztviselők elég szép számmal vannak Szlovákiában, akik a hivatali előretörtetésüket üres nacionalizmusokkal kívánják biztositani, ezektől nem várható semmi jó, csak elfogultság.

És mi a teendője a lakosságnak e nehéz helyzetben? Egy fegyverünk van • ezzel szemben, a szervezkedés. Ha ezt is kiadjuk a kezünkből, akkor oldott kéveként hullunk szerteszét; akkor eltördös bennünket a nemzetiségek ránk törő vihara, ellenálló erőnktől, öntudatunktól megfoszt, úgy hipnotizál, mint az óriási kígyó áldozatát, mellyel órák hosszán át farkasszemet néz és az végre elveszti akaratát és öntudatlan állapotba esik. Csak a szervezkedés az egyedüli lehetőség, úgy községi mint politikai téren, amelyekkel a hatalom is számolni kénytelen, mert a tömegek nyugalma az állami konszolidáció és állami lét alapja.

Hősök emlékezete.

— fl ref. egyház hősi halottainak emléktáblája. —

Az ősziute szeretet, az igaz nagyrabecsülés és a soha el nem múló kegyelet felemeló szép példája ragyogott föl előttünk azon a mélységes bánattal teli gyászüunepély^n, melyet a református templomban, vasárnap, december 3 án délután rendeztek kegyelete» érzésű szivek. A ref. egyház hősi halottjainak szenteltek e napon ünnepélyt, a világ négy táján viharzott harcok dicsőséges héroszainak örökítették meg emlékét, hogy a puritán egyszerűségben megszentelt falak között oltárt emeljenek a halhatatlanoknak.

A kik ott küzdöttek a tettek mezején, akik utolsó leheletükig hívek maradtak esküjükhöz, akik nagy időkben nagyok tudtak lenni és legdrágább kincsüket, reményteljes életüket áldozták föl miértünk: márványtábla örökíti meg dicső nevüket, hogy hirdesse az utókornak azt a nagy áldozatkészéget, mely* lyel szent kötelességüket teljesítették.

Nagy idők dicsó daliái, nem felejtünk el benneteket, a ti tetteiteket a történelem jegyezte föl, a ti emléketek nem csak a külső díszes emlékmű jelzi csupán, de a szivek és a lelkek mélyén, ott is őriz benneteket egyenként és összevéve az örök kegyelet, mely — szent nevetek apáról- fiúra szállván, — késő századokban is őrködni fog emléketek felett. ..

Soha nemesebb cselekedetet nem teljesített a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület, mint ez alkalommal, mely lelkes vezetőjének kegyelete» gondolatát önzetlen lelkesedéssel váltotta valóra s amelynek ifjúsága e tettével méltóan emelkedett föl azok szelleméhez, kiknek dicső emlékét ércnél, márványnál maradandóbban őrzi egy viharoktól megtépett, ezer sebből vérző nemzet igaz kegyelete.

Elismerés és hála mindazoknak, kik példás törekvésük eredményekben 85 derék magyar emlékezetét megszentelték!

A megragadóan mélységes gyászünnepély ezrekre menő közönsége könnyes zokogással áldozott a hősöknek és igaz kegyelettel, résztvevő szívvel együttemlékszett azokkal, akiknek az ünnep a legközvetlenebb fájdalmas vonatkozásban állott, azokkal a vérző szivü anyákkal, apákkal, özvegyekkel, árvákkal és tesztvérekkel, kik a legkedvesebbet, sőt az igazán pótolhatatlant siratják a hősi halottakban. Akiknek vigasztalást a hit szaván kivül a közös kegyelet és az a tudat nyújthat, hogy szeretteiknek emlékét egy nemzet zárta szivébe.

*

Mélyen megindító gyászünnepélyt tartott a komáromi ref. egyház közönsége vasárnap, december 3-án. A gyászünnepólyt a gyülekezet hősi halottéi emlékezetének szentelték, melyen nemcsak az egyház hívei, de a város nagyközönsége is felekezeti különbség nélkül részt vettek.

A hatalmas ref. templom már kora délután zsúfolásig megtelt közönséggel, melynek soraiban az egyház elöljáróságán és hívein kivül megjelentek a róm. katholikos egyház küldöttsége Majer Imre dr. apátplébános és Alapi Gyula dr. hitközségi elnök vezetésével, az evangélikus egyház elöljárósága Jánossy Lajos esperes-lelkész és Vaskó István felügyelő vezetésével és az izr. egyházközség küldöttsége Milch Dezső hitközségi elnökkel az élén. A küldöttségek az Urasztala körül fentartott helyeken foglaltak helyet.

A délután 2 órakor kezdődő isteni tiszteletet az „Uram, a töredelmes szivet te szereted . . “ kezdetű közének vezette be, melyet a hívek állva énekeltek el. Majd ugyancsak a hívek a XC. zsoltár 1. és 6 ik versét énekelték, a ref. egyház legremekebb énekét: „Te benned bíztunk eleitől fogva . . ,“

A gyülekezet éneke után Marcsa Sándor alistáli ref. lelkész lépett fel a szószékre és gyönyörű, gondolatokban gazdag imával emelte fel a lelkeket az Istenhez, kihez vigasztalásért fohászkodott. Majd alkalmi egyházi beszédet mondott, alapigéül Hóseás próféta könyve VI. részének első versét választván: Jertek el, térjünk vissza az Úrhoz: mert ő szaggatott meg és 5 gyógyít meg minket, megvert és béköti a mi sebeinket.

A kitűnő egyházi szónok szivekbe markoló, mélyen megragadó beszédében méltóképen emlékezett meg a hősökről, kik a becsületmeztjén hivek maradtak mindhalálig és akik feledhetetlenné tették nagy tetteikkel nevüket örökre. Szeretettől átható szavakkal matatta meg az ntat a vigasztalások örök forrássához, a gondviselő édes Atyához, ki a fájdalmas csapások közepette meggyógyítja azokat a sebeket, melyeket a rettenetes veszteség ütött a sajgó sziveken. Beszéde alatt lehullott a lepel az emléktábláról, melyet a templom déli oldalfalán, a szószéktől jobbra helyezték el s melyen 85 hősi halált halt magyar testvérünk aranyba vésett neve ragyog . . .

A gyászünnep szónokának nemes p&thosszal elő Adott gyönyörű beszéde könnyet fakasztott a gyülekezet szemében, mely mélyen meghatva a megemlékezésnek e megindító gyászünnepi hangulatától, igaz kegyeletének érzésével áldozott a hősök maradandó emlékének.

Az emlékmű karrarai márványból készült, morva mészkőből előállított keretben, dús zöld koszorúval övezetien, arany betűkkel örökíti meg a hősök neveit a következő fölirással;