Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-05 / 145. szám
2. oldal. „Komáromi LapoK 1922. december 5 (: mároánylap őrzi drága emlékét egyházunk azon hősi halottjainak, kiket az 1914-ben kitört oilágháború ragadott el mindnyájunk mélységes fájdalmára, fogthüy Hliklós alezredes Kacz József százados Cakafos Károly, lakatos Jenő főhadnagyok, Czike Dénes hadnagy, Kecskés János, Sáhő András, Vargha Jenő zászlósok, Czike Zsigmond, Csonka Zsigmond, Kossár József, Cooász ITlihály, Rácz Cajos, Szalai János sza- Boross Jenő, ITlirtse Cászló, Takács Sándor egyenes önkéntesek, [kaszoezetök, Csonka Dániel, Csonka ferenc, fehér íajos,mézes Cajos, P.flagy Jstuán,Sebestyén Sándor tizedesek fekete Istoán irányzó, Buzsik János, fehér János, Kottán Zsigmond, Tuba János, Tuba Sándor őro. Bartal Jőzsef Benedek ferenc Benedek Cajos Berecz Cászló Borbély Jstuán Bóday Aladár Bóday Dénes Czilling József Csonka József Csukás Zsigmond Dékány Jstuán Duornicsek Clánd. fekete Sándor fillöp József Garbacz Jstuán Garbacz József Győry Jsfoán Hegedűs ferenc Karsay József Kecskés Zsigmond Clagy Vince Kelemen Cajos Clémeth Jmre Keresztes Jstuán Jelűnek mikiás Komjáti Zsigmond Rácz Cajos Kossár ferenc Rácz Jstuán Kossár Sándor Cieber Károly mézes Jstuán ITlórocz Jstuán JTtórocz Sándor Clagy József Tóth Béla Tóth József Rácz Cászló Tóth Károly Rozs Cajos Tuba József Rózsa János Tuba FFlihály Szabó Cajos Gyula Túró János Szabó Zsigmond Vida József Szathmáry Jstuán Vöröss Sándor Szekeres Károly Burecz József Tassy Cajos Csonka János Tálos Cajos kőzuitézek. Duornicsek Cajos őrmester. németh József tizedes Áldás emlékükön ! Az emléktáblát hatalmas fenyőgaly és I örökzöldből font koszorúval ékesítették föl. Ezután Salamon Juliska közs. iskolai ' tanítónő egy alkalmi éneket adott elő igen (Elfáradva, elepsdva ...) szépen, melyet Vágó Ede nemeshodosi rét. lelkész msgasszáruyalásu, szinte klasszikus szépségű imája követett, mélységes áhítatba bontván a hösök emlékezetét ünneplő közönség lelkét. Majd az ima ntán megáldotta a gyülekezetét és a hösök emlékét. A ref. egyházi egyesült énekkarok Nagy Lajos énekvezér vezetése mellett karéneket adott elő, mely után Vaigha Sándor ref. lelkész megindult hangon, megragadó beszédben mondott köszönetét a küldöttségeknek, kik megértő szívvel vesznek részt az ünnepélyen és együtt áldoznak kegyelettel a hősök emlékének. Majd vázolta az emlékmű keletkezésének történetét. Az emlékmű gondolata még a háború alatt született meg, erre gyűjtést indítottak s hogy -a nemes gondolat testet ölthessen, a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület vette kezébe az akciót és a fenkölt célra több vallásos estéiyt és előadást rendezett. Az egyház több lelkes hölgye ezenkívül tekintélyes öszszeget gyűjtött, mig végre az ősszel tartott előadás jövedelme lehetővé tette, hogy a több Uj polgármester. A Sz. H. írja a következőket: A községesitett városok közigazgatásának irányitója, vezetője & jövö hónaptól kezdve a starosta lesz. Az eddigi autonómia választott tisztvisa- * löinek helyét állami tisztviselők, vagyis a min- \ denkori kormány exponált emberei foglalják | el. Az önrendelkezés letéteményese, a községi i akarat és érdek megszemélyesítője a starosta j lesz. A starosta a közönségnek nemcsak szó- \ csöve, intézkedésének végrehajtója kell, hogy \ legyen, d8 kell, hogy a községgel együtt érez- > zen, a község javát tartsa szem előtt, baját | szivén viselje, sőt ha arra szükség van, a köz- ^ ség érdekében a kormánnyal is felvegye a harcot. A starostának tehát mindenekelőtt a községet szerető, ahhoz ragaszkodó, harcos, gerinces embernek kell lennie, kit sem a kormány iránti túlzott lojalitás, sem a kormánytól való félelem nem téríthet le arról az útról, melyet a község érdeke kijelöl. A háborús évek s a háborút követó válságok városainkat a fejlődés utján visszavetették s olyan nehéz anyagi viszonyok közé juttatták, hogy még az adminisztrációs költsé- ! geknek fedezésére se tadják a szükséges pénzt megszerezni. A legtöbb város nemcsak befektetésekre képtelen, de javainak karbantartásáról se bir gondoskodni. Az uj vezetőkre, a st&rostákra hárul a feladat, kirántani a kátyúból az elrekedt szekeret s megteremteni a községek élet- és fejlődési feltételeit. Kísérletezni a starosta személyével nem lehet. Ismert tehetséget, kipróbált erőt kell a községnek élére állítani, kinek minden képessége megvan a rendkívüli feladatok megoldására. Nemzetiségeink között megértést kell teremteni. A széthúzás, pláne a gyűlölködés a köznek óriási károkat okoz. Egyesülésben, megértésben van csak az-az erő, mely a ránk nehezedő ezer bajt orvosolni képes. Megértő, mint 10000 K-t kitevő előállítási költség fedezhető lett. Hálás köszönettel adózott mindazoknak, kik áldozatkészen támogatták a nemes ügyet és névszerint is felolvasta azok neveit, akik a lelkészt ezen törekvésében támogatták. Meg kell itt külön jegyeznünk, hogy az emlékmű létrehozásában Vargha Sándor ref. lelkésznek elévülhetetlen érdemei vannak, kegyeletei buzgósággal fáradozott azon, hogy a hősök emléke megörökittessék. Tóth József szépen esengő orgánumán hangzott fel ezután az alkalmi ének: Könnyet könnyet a magyarnak . . -, melynek szivhezszóló dallama a precíz előadásban mélyen meghatotta a temp'om közönségét. Végül dr. Gaál Gyula, a ref. egyház főgondnoka tartott költői szárnyalásu, gondolatokban gazdag záróbeszédet, magragadó szavakban ecsateivén azt a mélységes kegyeletet, mely az egyszerű ref. templomban elhelyezett emléktáblával oltárt emelt a dicsó hősöknek. Dr. Gaál Gyula nagy hatású zárószavai ntán a gyülekezet közéneke (Nem hullnak többé könnyeink . . .) fejezte be a hősök emlékéhez mindan kis mozzanatában méltó, lélekemelő gyászünnepélyt. minden nemzetiséget egyformának tekintő és egyenlő eszközökkel kezelő starostára van szükség. Elfognlt, a kisebbségek jogaira utazó starosta kiszámíthatatlan károkat okoz nemcsak községének, de a nagy általánosságnak is. A starostát minden község maga választhatja meg. Nem fogják — mint eddig — e közigazgatás vezetőjét ránk oktrojálni. Minden város tehát most kezében tartja sorsát, szerencséjének maga a kovácsa. Az elfogultság, a közöny, a körültekintés hiánya, saját magunkon fog megboszulódni. Módunkban van úgy megválasztani a starosta személyét, hogy az meghozza, volt városainknak reneszánszát, de a mi hibánk, a mi mulasztásunk lesz az is, ha az uj beosztás községeinket a romlásba viszi, mert most a starostát megválaszthatjuk úgy, hogy már személye garaucia legyen a községek boldogulására és fejlesztésére. Nem szabad tehát közönyösen vennünk ezt az aktust, a józan reálpolitika elvére kell helyezkednünk, mert különben nem csak a jogainkat játszuk el, de a föld is kicsúszik lábunk alól. Mikesnek egy ismeretlen levele. A Rákóczi Feren« fejedelemmel a törökök közt bnjdosó Mikes Kelemennek leveleskönyve 207 drb. levéllel sok fejtörést okozott már az irodalom kutatóinak. Eddigelé véglegesen még nem tudták eldönteni, hogy valósággal elküldött, missilis levelekkel van-e dolguk, vagy csak levél-alakba öntött irodalmi munkával, amely a bnjdosó kurucok életének történeti naplója. Lapunk egyik munkatársa buvárlásai közt most felfedezett egy eddig ismeretlen Mikes-levelet, a 208 adikat, amely a vitát a missilis levelek híveinek javára dönti el, mert ez a levél nagyon is alkalomszerű okból keletkezett. Mikesnek írói kezére vall világos, egyszerű, keresetlen volta, enyelgő humora, friss ötletekben, tréfás fordulatokban gazdag előadó képessége, az eredetiségnek és természetességnek vonzó, hamvas bája. Minthogy Mikes maga másutt azt vallja: a szépen irt levél az elmének úgy tetszik, valamint a szemnek a kapros és tejfellel bé borított káposzta, hadd álljon itt újonnan felfedezett 208. Mikes-levél: Rodostó, 2 decambris, 1720. Édes néném, mitsoda szerentsés aszszony ked, hogy közel nem vagyunk, egy máshoz, mert miugyártmeg ölelném kodét, és mentői szebben és jobban lehetne löllem, meg köszönném kidnek azt, hogy kedv sen vette levelemet, és örömmel I olvasta. A’váló, énnekem niutsen nagyobb örö| mem és gyönyörűségem, mint mikor keduefc ! irok — jaj I hazudtam, oldalbordából való édes ! néném, mert a ked nádmézzel írolt édes leveleit ‘ olvasni, még nagyobb gyöhyörűség nekem. Most is ezt a levelet el kezdem Írni, de szakállamra ; mondom — láttya e ked, míllyen eskütt török lett : már belőlem nem tudom, mit kell írni és ha írok, i tsak azért írok, hogy kednek válaszát vettessem, i Azt könyv nélkül is tudgya ked, hogy szeretem a káposztát, de még jobban kedet. Azért a ked ! mulatts&gára írok, mind azon által bírt nem ! irhái ok, mert ollyan hidegek járnak, hogy a hirek is meg fagytak. Édes néném, kérem szépen, meg ne náthásodgyék ked ettől a hideg levéltől. Majd ha meg olvadnak a hirek, több hírrel töltöm meg levelemet. Hogy azonban kednek kis njja ne fájjon, el mondok egy nevettető rendes históriát, akit egy frantzia könyvben olvastam. Nevesse meg kod is. Énnekem nevetnem kellett volna rajta, ha lakat lett volna is a számon. De kednek tsepp kis szájára való lakat talám nincs is az ásóiért ; világon, ergo bátran nevethet. Tudom, hogy azt mondgya ked majd utánna, szamár és bolond volt az a íő renden való ember, aki ezt ! tselekedte, de édes néném, ez a história, ha j nem tettzik, írjon ked szebbet és jobbat. A való, hogy bolondság, de annak a bolondság, nak három száz esztendő óta megmaradott a hire. Tsak nem minden bolondság ezen a világon, (ez a levél is), hát az illyen miért volna alább való a többinél. Élt Spanyolországban egy főnemes ember, j aki tudta, hogy az ember nagy uradalomban forog, ha tsak valamiben nem szereti magát foglalni, azért egész nap olvasásban töké ide; jét, úgy hogy lelke egészen meg tölt szent i György, Amadisz, Galeor és egyéb nemű lovas I vitézek ditsö tselekedetivel. Végűre is el’ végzé, hogy maga ő is fel tsap a szegények, ; özvegyek s árvák, elhadgyottak lovas védelmezőjének és a világban szerte és széllyel kóborolván megszabadíttya az embereket a gonosz varázslóktól és ártalmas óriásoktól. De ked édes-kedves néném, szeretné már tudni, mire durran ki ez a szép história? Ne féllyen, elmondom a végét is, mert tudom, hogy meg I pírongatnának és boszut állanának, mert az | asszonyok boszu állók, ki egyben, ki másban, í Hát ez az úr, kit spanyolul don-nak is mon| danak, a sok vitézi könyvek olvasásától égé- i szén megháborodotl és az elméje tsötörtököt ’ mondott, úgyhogy kardhordó szolgájával együtt \ sok furtsa bolondságot cseleküvének. Végezetül j már a szélmalmokról is azt hivék az egygyü| gyüek, hogy azok hadonászó óriások és dárdásan nekik rontanak, de tsufosan rajta vesztettek. A többit már tudgya ked, édes néném, mert kednek kis ujjábán több esze van, mint másnak összes csotjaiban. Ha nem tudgya, mennyen el ezen holnap 16- és 17-én a deákok oskolájába, ahol a tsavargásra és külömb-külömb tudományokra neveltetett és oktatott tserkész-iffiak és szemre való deák-kisasszonyok elé adgyák a theátrumban a Don Qnijotenak neveztetett vitéznek ditsö tetteit es bolondságait, a tserkész musikások pedig szépen szóló hegedőkön vonnyák majd tzifrán a kurutz ó nótákat. Elmennyen édes néném, ha ked jobban szeret engem, mint a káposztát. Az egésségére vigyázzon ám. De most már úgy alhatnám. Jó éttszakát, édes néném, Don Quijetéval álmodgyék ked. Maradok kednek köteles, madzagos, spárgás és zsinóros szombati szolgája Kelemen.
