Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-12-02 / 144. szám
2. oldal. »Komaromi Liapcfe« 1922. december 2. A köztársaság törvényhozása Komárom törvényhatósági joggal felruházott várost községgé devalválta. A capitis diminutio, a lefokozás ténye fájdalmas érzéseket keltett bennünk, régi komáromiakban, akik ismerve a város nagy szenvedésekkel telitett múltját, annak szebb jövőjén különféle téren évtizedek óta munkálkodunk. Ámde a jörvény talapzatán szilárdul megállva és onnan egy tapodtat le nem térve, a törvény keretein belül soha lemondani és semmit elalkudni nem fogunk abból a jogunkból, hogy törvényes eszközökkel és minden erőnkkel azon legyünk, hogy ősi városunk vásosi jellegét ne csak megtartsa, hanem az intézményesen, törvényhozási utón ismét visszaálíittassék, mert mi ebben látjuk városunk további fejlődésének minden tárgyi biztosítékát. Búcsúzunk a régi Komáromtól ma valamennyien, akik hűséges gyermekei voltunk és vagyunk e városnak, akik itt születtünk; és a váro3 történelmi határkövénél szemeink könnyes fátyolén keresztül elvonul ebben az ünnepélyes percben a múlt minden dicsősége és telkeinkben felzokog e város minden baja, szenvedése és szomorúsága. Az uj jövendő kapuja előtt tanácstalanul, elfogódó érzésekkel és tétován állunk meg, mert nem tudjuk, mi vár azon túl e városra: az élet-e vagy a halál. Mi, akik e nagy hagyományoktól megszentelt város életéhez és annak legkisebb vérázlatta rögéhez is minden csepp vérünkkel és idegszálunkkal ragaszkodunk, azt kívánjuk, hogy ez a kapu, az életnek kapuja maradjon. Midőn tehát ennek a küszöbét átlépjük, magunkkal visszük útravalóul vágyainkat és reményeinket, akaratunkat és munkabírásunkat, dolgozni és küzdeni a jövő életért. Az élethez való jogunkat fel nem adjuk; mivel pedig az élet legbecsesebb tartozéka és velejárója a közszabadság, s az élet e nélkül csak vegetálás és nem élet s a város évszázados történetéből is, mely az ezért folyó küzdelmeknek és vívódásoknak szakadatlan láncolata, csak ezt a tanulságot szűrhetjük le, jövő küzdelmeinkben is ez az önállóságra és szabad közéletre való törekvés haladjon előttünk világitő tűzoszlop gyanánt. A fizika megcáfolhatlan tanítása szerint energiák el nem pusztulhatnak, csak átalakulnak: a mi energiánk álljon szolgálatába és kisérje a várost uj alakjában, sorsának további utján fiúi aggodalmunkkal és hűségünkkel, minden ragaszkodásunkkal és minden szeretőiünkkel. = A csehszlovák—magyar gazdasági tárgyalások, mint ismeretes, azzal az eredménynyel végződtek, hogy Magyarország és Csehszlovákja között egy kereskedelmi keret szerződés jött létre. Ennek kiegészítő részét fogja képezni az az u. n. áruforgalmi egyezség, amelynek megkötésére irányuló tárgyalás mint jelentik, ma szombaton kezdődik meg. Az árucsere forgalmi egyezség, hasonlóan az osztrákokkal kötött egyezséghez, azokat az árucikkeket fogja tartalmazni, amelyeket a két ország egymásközt export, illetően import utján minden külön engedetem nélkül kicserélhet. A tárgyalásba bevonják az érdekképviseleteket is. = Füssy Kálmán interpellációja Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő az elmúlt napokban interpellációt terjesztett a kormányhoz .a kismányai iskolaügvben az ottani magyar lakosságot ért sérelmes tárgyában. = A költségvetési vita vége. A nemzetgyűlés szerdán befejezte a költségvetési vitát. Két hétig tartott ez a vita, mely végeredményben mégis csak azzal végződött, hogy a kormány javaslatai a többség elfogadta. A szavazás azonban nem folyt le zavartalanul, mert az ellenzék elkeseredett hangulata is kifejezésre jutott. Végűi pedig az ellenzék kivonult a teremből, mire a cseh nacionalisták egyedül maradtak és zavartalanul szavazhatták meg a köztár saság sok milliárdos költségvetését. = Három ülés heienkint. A nemzetgyűlés elnöksége elhatározta, hogy mostantól kezdve hetenkint három ülést fog a nemzetgyűlés tartani. Minden kedden, csütörtökön és pénteken lesznek ülések. Az eddigi terv szerint december 21-ig tartanak az ülések, akkor a nemzetgyűlés szabadságra megy, mely után a jövő évben január 23-án kezdi meg újra munkáját Ebben az ülésszakban a szociális biztosításról törvényjavaslatot fog a kormány előterjeszteni. = A községi választások. A városok és községek mai lezüllött helyzetének egyik oka abban keresendő, hogy a kormány a törvényben kifejezetten előirt községi választások mellőzésé vet kinevezett képviseleti tagokkal kormányozta a városokat é3 községeket. Hogy ez a kinevezési rendszer mennyire uem felelt meg a polgárság érdekeinek, mindenki tudja. Mert tagadhatatlan, hogy a polgárság igazi képviselete csakis oly tagokból állhat, akiket saját maga választ meg a polgárság soraiból. Éppen ez a helyzet követelte mar évek óta a leghaugosabban a választások elrendelését, mely nélküi az önkormányzat csak üres fikció. Most arról szól a hir, hogy a kormánykoalíció 25 üs tanácsa elhatározta, hogy a községi választásokat 1923. májusára tűzik ki. Majd meglátjuk! = Banes állása megrendült. A köztársaság mozgékony külügyminisztere, Benes dr., dacára annak, hogy Csehszlovákiát nem hívták meg LausaDnéba. mégis elutazott, hogy a szövetséges tarsakkal tanácskozzék. Áltálában az a vélemény, hogy Baues utazása ^szorosan összefüggött a balkáni blokk megalakításával, azonban az angol félhivatalos sajtóiroda értesülése szerint Benes Coak azért ment a kis svájci városba, hogy ott a kis antant másik két képviselőjével tárgyaljon és velük Közép-Europa és Magyarország egyes pénzügyi és gazdasági kérdéséit megbeszélje. Minthogy meggyőződött arról, hogy egyébként minden rendben van, megnyugodott és távozott. Másrészt azonban Prágából olyan hírek keinek szárnyra, amelyek szerint Benes állása megrendült. Erről beszélnek a parlament folyosóin is, ahol ismertetik az okokat is, melyek a külügyminiszter távozását napirendre hozzák. Az orosz és ukrán garanciális szerződést, a javorinai kérdést és a balkáni helyzetnek uj alakulását jeiölik meg a főokoknak, melyek Benes állását megingatták. A Kramár csoport elérkezettnek látja az időt arra, hogy Beuest megbuktassák. Ha a már többször hiresztelt bukás bekövetkeznék, ezt csak a Javorina-űgy • idézheti elő, mellyel a cseh nacionalisták sehogy sincsenek megelégedve, tekintettel arra, hogy ezt az ügyet a köztársaság hátrányára oldották meg. Jávorinál a lengyelek kapták meg, abba azon-Képek. Irta: Zsámboky Lajos. Öreg paraszt halála. Meghalt — Jámbor István. Kovács István volt a becsületes neve, de hát mindenki csak Jámbor Istvánuak hívta. Jámbor is volt az istenadta: jámbor a nézése, járása, gondolkodása és jámbor volt — a halála is. Utolsó harcánál, szegénynek, nem voltam ott, csak hirböl hallottam. Hallottam és igen megesett rajt’ a szivem. Istenem, Istenem, hát igy kell lenni 1 Egymás után maradnak el mellőlünk a kilométerfák, amiket többé sose fogunk látni. Nagy erdeink öreg fái kidőlnek és lassanként magunk leszünk öreg fák. Aztán mi is kidőlünk és őszi szelek elhordják lombunkat s elrothadt ágainkat elkergetik. Oh, Istenem ... Hetvenhárom esztendőt élt, szegény, bizonyára igen hosszú esztendőket. Az ő lassú élete kényelmesen feküdt, minden évének teknejéba és a csicsijja-babujja igen lassú tempóban hallatszott felette. Szegény Jámbor István ! Szegény Jámbor István, te megtiportad már az élet sarát, jöhetnek az élet cigányai és vályogot vethetnek belőle. Alig pár napja még, hogy kihallagtál a latyakos utón szép tagod szélére, hosszunyslü szomorú kaszád ott csüngött öreg vadadon, de még mielőtt belevághattál volna az éltes lucernába, lekókkadt száradt karod, lekókkadt, mint a nem öntözött virág és magad is szépen ledőltél, leomlottá), elvágódtál magas lucernásod egyenes zöld szélébe. Ahogy ott feküdtél halkan, csendesen, a huuyó nap sugarai szelíden körülrajongták mögcsapzott ősz fürtjeid és tisztes orcáduak mély barázdáit arany árnyékokba bontották. És te fáradt tekintetedet fölvetetted a halványuló kék égi mezőkre és öreg lelked megtelt ifjú sejtésekkel: „igenis, vágynak még más mezők is, más életek is és im, eiközelgett az órája, hogy azokkal is meg keli próbálkozni.“ Mély este volt már és csöndesülőben a széles falu, mikor töpörödött félesége, árva anyóka, kitipegett hozzá, hogy — öreg galambja miért is késik soká. Ott találta. Élt még, hogyne élt volna, hiszen el sem búcsúzott háza tájékától. Életpárja karján föitápászkodott, a kaszát befektették a virágos lucernába s aztán megindullak. Megindultak és jöttek szépen, csendesen, jámborul. Jámbor István jött, jött elbúcsúzni háza tájékától. Óh, nem kellett zörgetni: tárt ajtaján, kapuján befért az Öreg Paraszt, Befért s meg állt tág udvara közepén. Teljében volt a Hold : s a kút,gém fölött ragyogott merev képe : ; mintha tudta volna, mi történik. Szép, cserepes istállóját keresgéli bágyadt szemével és szinte látja is benn drága hét darab marháját. Milyen jó étkesekl Az a csira borjú! S böics ökrei, a Bimbó meg a Virág. Kezdete egyik a másnak. Nagy szérüs kert, vaskos kazalok, bókoió diófa. — Isten veletek. Lement a Nap, én Napom is immár nyugovóban. Lecsuklik erre nagy bus koponyája és már azt sem tudja, jár-e, viszik-e . . . Négy napig nyomta nyoszoiyáját, Friss szalma volt benne, de nem zörgőit: zörgetne fáradtan nyújtózott fölötte. A cifra piros párna lágyan takarta a kékülő inakat, csontokat és meg sem mozdult már az öreg szív lükteté- i sére. Megdörzsöltek egy kis fodormentát fölötte és előkészítették ünnepi csizmáját. Jöttek a rokonok is. Atyafiak szegről-végről. Meg kell nézni még egyszer, utoljára öreg Jámbor Istvánt. Meg költ, agy járja az. S aztán ki tudja, kire mikor kerül. Ma hajaalban esett meg aztán a nagy eset. Hat óra tájt csak szembe fordult menyecske-lányával, egy élénk tekintet, mintha mondani akart volna valamit, mintha azt akarta volna mondani: no, most — s aztán lecsukódott szeme, álla lassan leereszkedett és öreg Jámbor István — nincs többé. PFAFF, KAYSER és SINGER varrógépek világhírnek i gazdasági gépek kaphatók 10 évi jótállással, részletre is, mindennemi gumik gyári áron nagyban és Dnetai C7állÍtáS. co Hoffmann Simon nagy választékban, varrógép tü, alkatrészek, Komárom, Kossuthtér 3. szám alatt.
