Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-11-23 / 140. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

140. sxá»i.

Csütörtöki 8922. november 23.-T--T-—T- —-bssss

ivgyvtiiharmadik évfolyam.

Eiáflzatéít ér cMh-gdo.ák értékben:

Helyben és vidékre pv»ta! szétküldéssel:

!%é«s éTre 80 K, félévre 40 K, aegyeűévre 20 K. Egye# szám ára i 80 filler,

Mm síel a mMí

melynek a reformjára a kormány valóságos futó lépésben vetette rá magát. Nekilendült, lendült és most azt látjuk, ami az atlétikai versenyekben nem szokatlan látvány: az ugrásra kész bajnok megáll a cél előtt és meggondolja magát, visszafordul. Nem elég a lendület. A hilzenfoit vonat is emelkedő pályán megáll, visszafelé tolat és ellengőzzel igyekezik előre a kaptatón felfelé.

Ügylátszik, Kállay lendülete is ilyen, magyarán mondva elfogyott a szusz, nem bírja a sebes iramot. Megáll és pihen. Pihen a nagyzsupák kétes babérain. Úgy látszik, előbb a felső közigazgatási egységek épülnek ki, a háznak a homlokzata és a tetőzete. A nagyközségesités, a falakra később kerül a sor. A városok lennének ennek az épület alkotmánynak az ablakai. Ezeket mint félben levő épületeken szokás télen át, bedeszkázzák. Ez történik most városainkkal is. A nagyközségesités hónapok óta benne van az újságokban, de a kormány tevékenységéből semmi sem került a nyilvánosságra. Mintha ez a kormánynak egy kis négyszemközt elintézhető házi feladata volna.

Most már ilt van a december és idestova egy hónap választana el ettől a bizonyos reformtól, melyet a városok közönsége nemcsak jogos aggodalommal, de leküzdhetlen ellenszenvvel is vár, mely ellenállhatlan erővel tör fel a városi era bér, munkás és tőkés leikéből. Hiszen ebben a reformban visszafejlődést lát mindenki itt a városban, melynek fejlesztése és haladása volt minden lakosnak egyforma érdeke. A mi speciális esetünkben, a kedvező földrajzi fekvés azt eredményezi, hogy Komáromra különös gondot fordít a kormány, mely féltő gonddal őrködik azoD, hogy megnyitott szárnyaink ki ne nőjenek.

A törvényszék áthelyezése, a megyei székhely megszüntetése, a mérnöki hivatalok áthelyezése, melyet nyomon fog követni a pénzügyi hivatalok fokozatos beszüntetése is, mesterségesen faluvá sorvasztja a várost és az évtizedek, évszázadok fejlődésének látható eredményeit.

Az adókezelést már ennek az évnek az elején át kellett volna venni az államnak. Még eddig ezt se lehetett megtenni, mert a kormány nem tudott elég szakembert beállítani, a régieket pedig ugylátszik, nem akarja átvenni. Most a nagyközségesités küszöbén először is a községi választásokat kellene megtartani, de erről szó sincsen egyelőre, megint »pártok<

POLJtT I üa -A t A I».

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr

Szerkesztő: BAKAKYAY JÓZSEF dr.

szerint kísérleteznek. A régi képviseletet foltozzák tovább és alakítanak mellé úgynevezett pénzügyi bizottságot. Komáromban azonban nem pénzügyi bizottságra, hanem inkább pénzre vagy legalább is munkára volna szükség.

Nagy garral hirdették a községesités előnyeit a kormány sajtó harsonái. Mi is lázasan várjuk az olcsóbb és jobb közigazgatást. Azt hisszük, várhatunk rá egy darabig. A reform, amint abba ma beletekinteni tudunk, január elsejére nem Ígér semmi egyéb változást, minthogy polgármester helyett bírót választ a képviselet és az állam egy főjegyzőt nevez ki a város élére vétó joggal és más demokratikus attribútumokkal felruházva. Egyebekben, egyelőre — minden marad a régiben.

Hogyan is szól a latin közmondás: Parturiunt montes et nascitur ridiculus mus. Vajúdnak a hegyek és megszületik a mulatságos kis egér.

= Feloszlatták a nagyszüllősi gyűlést. A

i nminszkói Magyar Kisgazda Földmives és j Kisiparos párt vasárnap Nagyszöllősöu nagy, gyűlést akart tartani. A naggyülést azonban | az egyik szónok beszéde közben a hatósági kiküldött minden ok nélkül feloszlatta. A feloszlatás érthető elkeseredést szült a ruszinszkói magyarság körében.

= Még imádkozni sem lehet magyarul.

Az elfogult sovinizmusnak egyik kiáltó példáját statuálta a houti zsupauatus, mely az ipoiypásztói főszolgabírónak 3545/922. prés. szám alatt küldött átiratában bizalmasan arra hívja j föl a főszolgabírót, hogy „megfelelő módon“ j tájékozódjék arról, hogy Hontmegye több köz! ségében hogyan prédikálnak a templomokban, 1 hogyan végzik az egyébb istentiszteleteket, j hogyan katekizálnak az iskolákban és milyen í nyelven érintkeznek a r. kát. lelkészek híveikkel. \ A megvizsgálandó községek ezek : Honi-/„Gyarmat, FeLőfegyvtruek, Garamkövesd, Gaiamkissalló, Lontó, Ipoiypásztó, Nagypeszék, Ipolyszakálos, Ipolyszaika és Zalaba. A rendeletet a zsupán helyett dr. Blaha irta alá. Éz a rendelet olyan községekre vonatkozik, amelyek legtöbbjét még a csehszlovák népszámlálási statisztika is magyarnak ismer el, annál durvább tehát a sértés, mert a kisebbségi jogok eilen irányul s mert az istentiszteletek és a vallásoktatás nyelvére is befolyást kíván gyakorolni.

= A romániai Hymnusz-pörök. Mintha csak nálunk történt volua. Csak a Devek s a

I városok változnak. Az amerikai unitárius egyház három kiküldött lelkésze 1919. év elején missziós körútra jött Erdélybe és meglátogatta a népesebb egyházközségeket. A körút alkalmával, Sepsiszentgyörgyön történt, hogy a vendégek fogadtatására óriási tömeg gyűlt össze, amely a bevonulásnál énekre zenditett és eközben elénekelte a magyar Hymnuszt is. Az államrendőrsőg két detektivje feljelentést tett az éneklők és a fogadtatásnál, illetve az ezt kővető népgyülésen résztvevő vezetőség ellen. A feljelentés alapján a hadbíróság eljárást indított a feljelentett tizenhat vezető egyé*

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények,'mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők, Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hetenkinl háromszor: kedden, csütörtökön és szombat»

niség ellen, akiket azóta többizben karhata- I lommal Nagyszebenbe szállítottak.

A súlyos helyzetbe került emberek ér* dekében Ferenc József unitárius püspök a I hadügyminiszter intervencióját kérte és legj utóbb az unitárius főtanács foglalkozott az I ügyekkel, amely elhatározta, hogy a régóta ; húzódó per gyors lefolyása erdekéüen a kul' tuszminiszter utján a kormányhoz fordul.

Erre azonban nem került sor, mert a j hadbiróság kitűzte a főtárgyalást, amely nov. ! 14-én reggel 8 órakor kezdődött Nagyszebenben. A tárgyalás egész nap tartott és csak másnap délelőtt 11 órakor fejeződött be.

A vádlottak között ismert komoly és tekintélyes erdélyi magyarok voltak: Farenczy ! Géza dr. unitárius íögondnok, volt országgyüj lési képviselő, Csitó Salamou dr. teolog. dékán, j Kiss Elek dr. teológiai tanár, Török Andor ! dr. volt alispán, József Lajos unitárius esperes, Nagy Ferenc volt sepsiszentgyörgyi járásbiró,

, Zaigmond pénzügyi tanácsos, Gyöngyösi János i kántor, Sirnó Anna tanítónő, Ülő Géza gond; nők, Benedek János dr. közjegyző, Novák Jáj nos és Szöcs János tisztviselők, Lőfi Gyula és j Siméu Sándor.

Az egyenkénti kihallgatás annyira tiszl tázta a vádlottak szereplését, bogy a tanuk I kihallgatására sor nem került.

— Mi jó magyaroknak érezzük magunkat i — mondotta az egyik vádlott — de épen

emiatt jó román állampolgárok is vagyunk.

A hadbiróság rövid tanácskozás után kij hird-tte az Ítéletet, melynek értelmében az összes vádlottakat fölmentette. Az ítélet indo: kolása nagy megértésről tanúskodik.

— A béke és a csendesség reméuyében j hoztuk az ítéletet — mondotta az elnök —

minden más államra egyéb való ' ekiníet nélkül.

Külön kiemelte az indokolás azt a kedves hatást, amelyet a vádlottak egyenes és í őszinte beszéde keltett.

A Himnusz pörök egyetlen országban . sem végződhetnek mással, mint felmentéssel. Akik nem vétkeznek, azok nem bűnhődhetnek.

„Licitacny óznám“

címet viselnek itt, szinmagyar nyelvterületen székelő és ítélkező bíróságok és más hatóságok által kibocsátott hirdetések. Szinmagyar lapokban is megjelennek ezek a félelmetes írások, melyek az itteni magyar lakosság ingó és ingatlan vagyonának dobraj utását hirdetik. Az is fáj, hogy magyar kezek munkája jut erre a sorsra és mostoha évek szomorú eredményeként, a munka és fáradság jutalmául végső akkord gyanánt az árverés dobja jelentkezik. De az igazán felháborító, hogy itt szinmagyar területen, a Csallóköz szögében, a magyar határon Licitacny oznam-okkal sújtsák a magyar nemzeti kisebbség nyelvi jogait. Külföid eiőtt dicsekednek, hogy a kisebbségeknek minden joga megvan, de itt idézés, birói eljárás, ítélet, az árverési hirdetésig minden csehül és tótul megy a kilencvenegynéhány perceutes magyarság dacára, vagy talán éppen azért. Szeretnők, ha ezeket a Licitacny oznam-okat olvasnák a külföldön is, mert mindenesetre szép bizonyítékai a nyelvtörvény becsületes végrehajtásának.

Hiszen megértjük azt, ha az állam nyelvét benn a hivatalokban még magyar nyelvterületen is használják, talán a fordítás hosszadalmassá tenné az eljárást és az amúgy is rét-