Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-18 / 138. szám
2. oldal. Komáromi Lapot 1922. november 18. jelentette, bogy a népszövetségi ligák főtanácsának legközelebbi kongresszusán, amely 1923. őszén Wienben lesz megtartva, javasolni fogják az összes békeszerződések revízióját. Két érdekes felszólalás hangzott még el: az egyik azt javasolta, hogy az ázsiai Tarán lakóit állítsák a magyar propaganda szolgálatába, mig a másik a magyarországi egyházakat akarja bevonni a propaganda munkájába. Magyartél és zsidótól ne vásároljatok, magyarul senkivel ne beszéljetek, — harsogja a megértést a kormány félhivatalos szócsöve, mely igy véli előmozdítani az állami konszolidáció ügyét. A nacionalista uszításnak nem közönséges példája ez, melyet a pozsonyi félhivatalos enged meg magának. És ha mi például odáig merészkednénk, hogy például arra buzdítanánk magyar testvéreinket: a tót és cseh cégeket kerüljétek, a cseh bankokat vegyétek bojkott alá, magyarlakta földön csak magyarul beszéljen mindenki, ugyebár rögtön kórusban zengene felénk az irredenta vádja és bizonyára a jeles félhivatalos verné legnagyobb buzgalommal a taktust. A magyarság politikai iskolázottsága és fegyelmezettsége as ónban elutasítja magától az uszításnak ezeket az alacsony ösztönöse spekuláló eszközeit és a helyzettel számolva beilleszkedni igyekszik a társadalmi rendbe. Mi magyarok törvénytisztelő lelki alkatunk összetételénél fogva sem hajiunk ily szélsőségek felé és ezt példán! maga a külügyminiszter is kénytelen volt elismerni rólunk az angol közvélemény egyik sajtóképviselőjének adott interjújában, kiemelve, hogy a magyar a köztársaság leglojálisabb nemzetisége. Euuek éle a németek ellen volt kihegyezve, de ez mit sem von le a megállapítás eredményéből. A magyarság lojalitására, mely a legjobb katonát adja az államnak, a magyarság irtózatos mértékben igénybevett adózási teljesítményével szemben ime megkaptuk a nagyszerű választ, mely feluszitja ellenünk a tótságot, holott azzal nekünk soha bajunk Dem volt, mert gazdasági érdekszálaink és egymásra utaltságunk soha a nemzetiségi kérdés és sovinista elfogultságnak teret nem engedtek. A magyar Alföldön tót munkások arattak, akik nyaratszaka becsületesen es szorgalmasan dolgozva, hazavitték hegyeik közé az acélos magyar búzát és magyar kenyeret ettek belőle. A tót vándor iparosok, a csacai drótosok, a privigyei üvegesek elégedetten járták áraikkal a Dunántúlt csak úgy mint a Tiszahátot is és sohasem volt okuk a panaszra. De úgy látszik, a forradalmi szellem nem akar medrébe térni a rombolásból és a pusztításból nem elég. Még tovább akarják folytatni a soviniszta reakciót a mi rovásunkra, még nem volt elég az iskoláink ellen elkövetett sok merénylet, nyelvünk jogainak, melyet köztársasági törvények biztosítanak, vakmerő lábbaltiprása, még nincsen minden magyar közalkalmazott a kenyerétől megfosztva, és helyeiken nem sodorják a cigarettát az iskolából kiszabadult fiatal süvölvények. A dühöngő sovinizmus behemót étvágya egyszerűen fel akar falni bennünket. Tartunk tőle, hogy nem tudnak bennünket megemészteni és a magyar nemzeti kisebbség megfeküdné a gyomrát. Mindenesetre gondolkozóba ejt bennünket ez az újabb taktifcaváltoztatása az ellenfélnek. Kétségtelen, ha neki ekkora sovinizmushoz joga van, a mi jgunk se lehet semmivel kisebb itt, ezen a földön, amely mindig a mienk volt, s minden talpaiattnyi földét a mi munkánk és évszázados küzdelmünk biztosította. Ha itt a nemzetiségi harcot üvöltik a vórbeborult szemű és megkótyagosodott sajtódervisek, erre is készen kell lennünk, hogy az védtelenül ne találjon bennünket. Bar hangsúlyozzuk most is, mint mindenkor, mi békét akarunk, a törvényeket tiszteljük és azok ótalma alá helyezkedünk. De ha ezt a talapzatot kirúgják alólunk, akkor semmi felelősség rajtunk nincsen és ezt országvilág látni fogja. Magyarok és zsidók, akik ezt a magyar területet lakjuk, sokat tanulhatunk a sziováki elfogultság elhangzott csatakiáltásábóí. A magyar türelem a magyar nyugalom é3 béketürés talán még ezt is elfogja viselői emóciók és lelki feiindultság nélkül, viszont a zsidóság is okulhat belőle, különösen azok, akiket az alkalmazkodás, a gyors megalkuvás és a hatalom szekerének önkéntes és szolgálatkész tologatása és a felkinálkozás vádjaival illetnek. A félhivatalos sovinizmus talán ezeknek szól leginkább, akik a szolgálatok e szűkmarkú nyújtásából következtetést vonhatnak a nyereségnek arra a mértékére, atneiyre számíthatnak. A szlovák sovinizmus most szétválasztja a magyart és a zsidót, mert az egyiket közjogi, a másikat közgazdasági veszedelmének tartja, mi ezeket a harci hangokat tudomásai vesszük azzal a régi jelszóval: si vis pacem, para bellum, ha békességet akarsz, légy készen a háborúra. A falusi ismétlő' iskolák rendkívül fontos kérdésének megp3uditéséért nagy köszönettel tartozunk Vágmeiléki cikkírónak még akkor is, ha — saját bevallása szerint — dr. Sziklay Ferencnek előbb megja* lent cikke adta neki az inspirációt az íráshoz. Hogy ez a téma eddig nem került felszínre, annak okát abban a lidércnyomásban találom,, mely ránk nehezedett azok részéről, kik az iskoiaügyet rohamszerűen kisajátítani akarják, miközben fejtetőre állítják azt az elvet, hogy többet ésszel, mint erővel. Hogy pitiig a fölvetett tárgyhoz a szerk sztő úr engedőimével most én is hozzá kívánok szólni, annak oka egy — kétségtelenül jóakaratu — nyilatkozat, mely e Lapok 135. számának hírei között je leni meg s mely a kérdés súlypontját eltolja, minélfogva nem lehet az ügynek végsői akkordja. Törvény szerint a 12—15 éves gyermekeknek a téli időszakban hetenkint legalább 5, az őszi és tavaszi hónapokban legalább 2 órai oktatásban kell részesülniük. A háború előtt ez általában — itt-ott akadályok leküzdésével — meg is történt és pedig a legtöbb helyen csütörtökön délelőtt s a vasárnap délutáni istentisztelet előtt. Mi is lenne a 12 éves gyermekből tanítás és nevelés nélkül ? Fádig est otthon csak nagyon hiányosan, sőt a legtöbb sehogyan sem kaphatja meg. De a buzgó tanító kezei alatt gyönyörűen fejlődik a nyiló virág. Ciütörtököukint 1—1 félóra jutott hitoktatásra is s a kamaszkor kinövéseinek csiszolása közben egyszer-egyszer oly örömben volt részem, hogy elfelejtettem minden fáradságot-. A gyermekek area sugárzott, a tanító megértőén mosolygott. Mindketten tudtuk, hogy lélekmentö munkát végzünk. Nem egy ifjú Isten után nagyrészben ennek köszönhetni, hogy a bekövetkezett lelki katasztrófák után is liliomos erkölcsű hős és legyőzhetetleaül erős lélek maradt. Ezek a falu gyöngyei és az életképes nemzet virágai. Jött a háború é3 a nagyobb gyermekekre sok munka nehezedett, Bizony sok helyen csak a vasárnap jöhetett komoly számításba az ismétlő iskolában. De az is sokat ért. A gyermekek leckét és Írásbeli munkát kaptak a téli estékre és egy hét múlva beszámoltak tanító juknak. Elmúlt a háború, de mintha valami súlyos átok nehezedett volna ránk! A nép egy része vasárnapot sem tart és mégis elkésik minden munkájával. Nem isteni kéz ez? Talán már mégis kerékvágásba zökkennénk és ime most jön a szlovák tanfolyam. Az ismétlő iskolára ismét csak a vasárnap marad. Itt a súlypont kérem 1 A fent említett nyilatkozat irói szerint nem jár presszióval a tanfolyam. Tehát nem igaz, hogy szúró szemek keresik, ki van ott, ki nincs ott. Ámde ez mellékes. Kérdezem azonban: nem éhes Moloh e az aa irányzat, mely az ismétlő iskolát kívánja áldozatai soviniszta célokért? Még ha valami világmegváltó bölcsességet hirdetnének — pardon: árulnának! Miért függ ettől a magyar tanítók kenyere? Rászorul erre az állam ? Nem volna elég kevesebb vizsgái követelés is hosszú tanfolyamok, nélkül ? Itt már hasztalan minden sserecsenmosdstás. Az uj átlamnak kétségtelen érdeme, hogy a mindennapi iskolába szigorúan beszorítja a gyermekeket, ámbár szokása szénát itt is többet tesz erővel, mint ésszel. De nagyon kellett a szigorúság oly helyeken, ahol hanyagság uralkodott. Kellett némely mindenható földbirtokosnak és gazdatisztnek is, kik az íhko- 1 ás gyermekekben olcsó munkást kerestek. I Eellett néhány protekciós urnák is, kik8t hat í ökör húzott keresztül a középiskolákon s vig I jogászélet után a közigazgatás nyakára ültek, de az élet iskolájában is rossz tanulók voltak. A nép művelésével semmit sem törődtek. Az ilyen szálkákat meglátják szemünkben ellenségeink, ha gerenda is van az ő szemükben. Ds hát miért mostoha az uj állana az ismétlő í iskola ? Talán azért, mert a lázas iskolai re\ formok célja nem a magyar nép. igazi művelése, hanem csak a külső taadökléi? Erre mutat a köoyvmizém és sok egyéb az iskolák belsejében Sötét kép ez fényes keretben, hogy a külföld vakuljon tőle. A nyilatkozók felvetik ast az eszmét is, hogy.) a lelkészkedő papság segítse ki az elfoglalt tanítókat. Magában véve egészséges gondolat. A háború idején magam is- halyekesiteMem két tanítót másfél hónapig hat kilométeres távolságban s igy együüartottam a gyermekeket, mig; a tanítók f©lmentést nyertek. Halyban pedig ugyancsak a háború* alatt egy évig vezettem a vasárnapi ismétlő iskolát,. Mindkettő legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Ámde hány helyre jut ráérő pap? És &•. túlfeszített munka a háború idején jártai: Azonkívül a tanfolyamok kitalálói és vezetői tudták, hogy az ismétlő iskola a dijlevelekben/ j is szerepel s azt is tudták, hogy kántori te-C i endők is vannak, hát miért nem jártak, el min| den iskolai faktorral szemben előzetesen úti | tapintattal, hogy minden simán menjen? Vagy talán, elég a, köztársaságnak egy politikai selyemgubóba. burkolt, szalon Benes, bent aa országban megfelel akárki? A nyilatkozó tanítóságnak kifejezett bizalma azonban nagyon kedves és értékes különösen most, amikor a magasabb- körök épen nem hívják a .lelkészeket az iskolába. Szjklay dr. valóban szépen ir a magyar j ialu leikéről. Ő a lain* szülöttjének mondja ■ magát, én nem vagyok az, de hosszú évek , óta lakom a föld néps között, ismerem és sne* ! retem azt, mint a saülö szereti gyermekét,, í mint a barát barátját és mint a magyar a I magyart. „Az isten lelke lebeg vala a vizek I fölött“, mondja a S«entirág. A vizek, a mezők ! és az áldott természet nyüzsgő népe fölöt. nem í a földi bálványok bábeli tornyai fölött lebeg ! az Isten lelke. És én bízom az elhanyagolt* j sőt üldözött magyar népiélek őserejében, biz.| nám akkor is, ha uj tatárjárás jönne ránk. Csak az a kérdés, hogy lesz-e akkor ismét egy IV. Béla és elég lesz-e egy IV. BHa, ha a tel- I kék birodalma válik farkasok tanyájává. Dr.Sz. — Dr. Kállay Zoltán jogi szemináriuma Budapest, Andrássy-ut 8 és Szeged, Pallavícini utca 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összeg jogi vizsgáira és sz ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet 1 Rekapituláció! Minden felvilágosítást i szóval vagy levélben készséggel ad akár a • budapesti, akár a szegedi igazgatóság. PFÁFF, KAYSER és SINGER varrógépek világhírnek li gazdasági gégek kaphatók 10 évi jótállással, részletre is, mindennem nagy választékban, varrógép tü, alkatrészek, gumik gyári áron nagyban és llnffniiltlll Qiviifin Komárom, Kossuthkicsinyben. Postai szállítás. I 11 ül 1111 OllII OÍII1UI1 tér 3. szám alatt.
