Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-18 / 138. szám
1922. november 18. »Komáromi Lapok« 3. oldal. 400000 cseh és riem magyar, vagy osztrák korona — úgy látszik — hadisarcot akart kiróni a szegény feldarabolandó árnyék vármegyére földi gondviselésünk, a pozsonyi kormány. Bizonyos szövetek és posztók érkeztek ide a kritikus és mozgalmas 1919. évben, amelyekkel fel kellett volna ruházni a megyét. Ámde a várost akkor ostromolták, lövöldözték és mindenki a bőrére, nem pedig a ruhájára gondolt, jó fedezéket és nem szabó műhelyeket keresett. A szövet — úgy mondják — igen gyenge kis hadiszövet volt, kevés volt, benne a gyapjú, sok a p: piros, nem kelt el. Mikor a zsupáni székhellyé rövid időre a Csallóköz egyik törekvő községe, Nagymegysr lépett elő, a szöveteket ide is elszállították. A szállítás közben is bár érte a posztókat. egy része eltűnt a vaggonból, a megmaradt rész a Raktárszövetkezet polcaira vándorolt vissza és talán még ma is ott van, mint a leltárnak egy szomorú tétele. Dr. jamniczky Ottokár, ez az előzékeny és jóindulatú zsupán, aki ha tovább ittmarad, főispáni népszerűség vette volna körül, rendelte meg a megye részére a szöveteket, amellyel borzasztóan becsapták, de hát ö első sorban jogász, és csak azután szabász. A megy ének a szövetekről semmi tudomása sem volt, tehát mikor a számlával jelentkezett a papírgyár, a vármegye udvariasan, da határozottan kitért a fizetés elöl, magyarán megtagadta a fizetést. Egy pár százalékos pótadó fedezte volna, de valljuk meg — magyar szokás — nem szeretünk adót fizetni, főleg posztó adót. A pozsonyi helyi érdekű kormány jogászai úgy találták, hogy a vármegyének mégis fizetni kell és feloldotta a határozatot, utasítva a megye közigazgatási bizottságát, hogy hozzon újabb határozatot. A megyegyüíés, melynek már nincsen sok vesztenivalója, hozott is határozatot, amelyet a kormány nem fog megköszönni neki. A posztó ügy már egész humorossá kezd válni. Mindenki mosolyog a kormány leiratán, melyet senki sem vesz komolyan. A gyűlésnek esze ágában sincsen 400.000 koronát erre pötadóbó! megszavazni. A többi adót se lehet már megfizetni, ezt még a kommunista proletár bizottsági tag elytársak is nyomatékosan bizonyították. De a rebellis gyűlés nem csak hogy nem szavazta meg a négyszázezret, hanem szokatlanul merész lendülettel a kormánynak ezt a törvénytelen és jogtalan határozatát panasszal is megtámadja a közigazgatási bíróságnál. Semmi kétség, hogy a bíróság, mely az anyagi igazságot mérlegeli, e tisztán magánjogi kéidésben feltétlen összetöri a kormány határozatát. Ebből mi a tanulság: röviden leszűrjük. íme az önkormányzatnak a roncsa, pici kis töredéke, mint a mostani se hús se hal, politikai pártokból összekotyvasztott, lehetetlen összetételű, z.-npáni akarattól függő tákolmány is meg tudja védeni a kormányhatalommal szemben a lakosság érdekeit. Elképzelhető, hogy mi lesz ezentúl, amikor járási és megyei önkormányzati szervek nem lesznek, csak „tanácsadó“ testületek, amelyek csak javasolnak, de nem határozhatnak. A kormány mindent keresztül erőszakol, amit akar, s mivel a közigazgatási törvény eltiltja a politizálást a nagymegyei önkormányzat testületéitől, még csak meg se mukkanhatnak, ba a kormány ilyen hsdisarc-félét vet ki rájuk. Mert a tiltakozás nemcsak nem lesz hatályos, de tilos is, mivel a zsupánok azt mondják rá, hogy politika. A szövet ügy például nem politikai ügy, de a zsupán, aki a kormánynak exponense, azt úgy is magyarázhatja, hogy az esetleges állásfoglalás bizalmatlanság lenne a kormány ellen, ez pedig már politika. Az adónak sokalása is politika, mert a kormánnyal szemben magában rejti a bizalmatlanság csiráit. így képzeljük el a nagymegye jövendő közigazgatását, amiről, — meg vagyunkjlelkünk mélyén győződve, hogy azoknak sincsen tiszta képük, akik ezt a reformot csinálják. A szövet-ügy a haldokló vármegyének utolsó fellobbánása volt, az élniakarást jelentette. A haldokló még egyszer és utoljára elkiáltotta magát: segitség. Azután szépen visszafektették a doktorok ágyába, hogy ott szép csendesen fejezze be hossz« és szép életét. Bratislava, Mély-ut. Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fizikoterápiás intézet bel- és idegbetegeknek. Sebészet, szülészet, nőgyógyászat, testegyenész*>t, szem-, orr-, fül- és bőr-gyógyászat. Rontgenkeze- 664 lés. Vegyilaboratorium. Napi pausálár 55 K-tóL Szülési pausál ár (8 nap) 1100—1800 K-ig szabad orvosválasztás. « « * « * « « » * » * # « ff ff««ffffffff«ffffffffffffffff«ffffffffff«ff«ffffffffff«ffff* Az uj ipartöfvény tervezete. „Szlovenszkó és Ruszinszkó területére érvényes uj Ipartörvény tervezet“ cimét viseli az a füzet, amelyet a kereskedelmi és iparkamrák utján a kormány tanulmányozás céljából és esetleges módosító javaslatok megtételére a kereskedelmi és ipari érdekeltségeknek megküldött. A cseh és szlovák nyelvet nem értő kereskedelmi és ipari testületeknek abbeli vitathatatlanul jogos kérését, hogy az exisztenciájukat érintő fontos kérdéshez a tanulmányozandó anyagot általuk értett nyelven, tehát vagy németül, vagy magyarul rend 1- kezésre bocsássák, a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara nem honorálta meghallgatással. Az okát ennek az eljárásnak alig tudjuk másban találni, mii t abban, hogy a pozsonyi kamara n8m birt tudomással a Szlovenszkó és Ruszinszkó terültén élő magyar nyelvű iparosságról, vagy ha tudott is, az uj rezsim alatt elfelejtették őket. Ugyancsak igy tudjuk megmagyarázni azt is, bogy a kerületi karosra a színtiszta magyar vidék ipartestületeihez és iparosaihoz cseh és szlovák Dyelven intéz átiratokat. Éppen az uj ipariörvény tervezettel kapcsolatban érzem szükségét ez érdeksérelem felemlítésének, mert gazdasági kérdésekről lévén szó, a kisebbségek nyelvének respektálása a minden téren nem a legkeztyüsebb kézzel keresztül vitt unifikáció politikumát nyelvi szempontból is csak praktikus oldaláról érinti. az uj törvény tervezetének elkészítői éppen a különleges szlovenszkói és rnszinszkói viszonyokra tekintettel kívánnak uj jogszabályokat életbeléptetni, nyilván ama szükségesség alapján, hogy az államnak e két, a történelmi Csehországtól teljesen más gazdasági és kulturális tradíciókon és viszonyok között élt, semmi autonóm területén az eddigi érvényben volt törvények és szabályok teljes megváltóztatása a termelés nyugodt menetét meg ne zavarja. Az 1884. évi magyar ipartörvény életbelépte után alig egy évtizedre már foglalkoztak az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek a gyakorlatban szükségessé vált módosításokkal, egyes hiányok pótlásával sérelmes rendelkezések kiküszöbölésével és vaskos kötetekre megy ama módosító javaslatoknak tömege, amellyel a történelmi Magyarország összes érdektestületei a törvény módosításához hozzászóltak. Hosszú időbe került, óiig a törvényhozás a javaslatokat szemelőtt tartva, uj ipartörvényt léptetett életbe. A csehszlovák törvényhozás elé a közel jövőben kerül a törvénytervezet és csekély módosítást leszámítva, a tervezet fog törvényerőre emelkedni. Mert ugyan bekérték az egyes érdekeltségek véleményét, alig hihető, hogy a törvényt előkészítők az összes, a perifériákról befutó módosító javaslatokat sok figyelemre méltatnák. Mindenesetre éppen a kisiparosság érdi-kében állana, hogy az összes szlovenszkói és ruszinszkói iparos és kereskedő testületek közösen tárgyalnák le a tervezetet s a módosító indítványokat együttesen a már megalakult, de eddig magáról és tevékenységéről nem sok életjelt adó Orsz. Iparosszövetség utján juttatnák az illetékes jj kormányfőmül elé. Félő azonban, hogy a tör* I vénytervezetnek német és főleg magyar nyelvre j történt kései lefordítása következtében beállott I nagy időveszteség, amely legkevésbbé sem ! hibája az érdekeltségnek, ez együttes tárgya* lást már lehetetlenné teszi. Ami a törvénytervezet érdemét, illeti, meg í kell állapítani, hogy sok üdvös njitást hoz s j tulsjdonképen régi oly óhajokat is teljesít, a * melyeket az iparostársadalom évtizedek óta hangoztatott. Az uj törvény szerkesztőinek | hatalmas segédanyag állott rendelkezésére ez l óhajokat illetőleg, mert évszázadokon kereszf tül űzött és nagy lendületet vett kézműiparunk, ; amelyet a történelmi idők folyamán sokszor fenyegetett teljes megsemmisüléssel az ország gazdasági életét megbénító háborúk szakadat■ l&n sora, majd ai osztrák elnyomó politika — | mondom — kézműiparunk tönkretételére az ■ 1872. évi VIII. te., azt állíthatják, ugyancsak maga nyújtott módot és alkalmat. A kézműipar széles területét tökével rendelkező ipar; lovagok, más országokból idemenekült kétes exisztenciák és spekulánsok lelkiismeretlen \ hozzá nemértéssel lepték el és selejtes ipar■ cikkekkel árasztották el az országot. Az ipar\ nak gépekkel való nagyarányú üzése, az ipári * tömegcikkek olcsósága, amelyekkel a kézmüí ipar nem versenyezhetett, a valamikor céh: kötelékbe tartozott, befolyásos anyagi jólétben : és függetlenségben élő, remeket kószitö kézmiiiparosból gyángépat igazgató, k^n^getö, olajozó proletár lett. Az 1884. évi XVII. te. igyekezett a szakképzettség nélkül szabadon kontár. kodók tömegével szemben bizonyos korlátozáí sokkal megvédeni a tanult mester jogait. Az 1884. évi törvény sem elégítette ki ; az iparosságot, a gazdasági életben beállott I nagy változások, a termelés és fogyasztás tej rén tapasztalt, egészséges gazdasági fejlődést l hátráltató egyensúly hiánya, még szembetűnőbbé 5 tették az ipartársadalomnak évtizedek óta han- i goztatott panaszát, amelyeken az uj ipartör; vény — ha nem is minden részében — de segíteni igyekszik. A gyakorlat rövidesen i megmutatja majd, hogy mily mértékben kell a \ törvény egyes paragrafusát módosítani, ajakkal \ pótolni. De rámutatnak eleve a tervezetben : rejlő hibákra az ipari érdekeltségek módosító j javaslatai is, amelyeket figyelembe venni a 1 törvény parlamenti tárgyalásánál csak az | amúgy is siralmas állapotban vergődő kézí műiparosság s ezzel a pangó kisipari termelés | érdekében lenne. Az uj ipartörvény, valamint az iparosok, j úgy a tanoneok és segédek egyuásközötti vij szonyát, az Ipartestüknek jog- és feladatkörét, j az iparűzési jog megszerzését, a kiépítés mi- 7 nőségét stb. illetően a régi ipartörvénytől eltérően sok üdvös újítással szolgál; bizonyos tekintetben ez újítások korlátozásoknak tűnnek | fel, megszorítások jellegét öltik, mégis az álj talános ipari termelés s általános kisiparos í érdek szempontjából kívánatos és szívesen vett. f újításokként fogadtatnak a kézműiparosság ré| szérűi. Az uj ipartörvény tervezőinek látniok ; kellett, hogy a szakképzettség nélkül szüüöl* ködöknek ipari pályára özönlése nemcsak gazí dasági, de szociálpolitikai szempontból is mily Í’ káros volt a múltban s mily rontó hatása lehetett volna a jövőben. Az uj törvénynek célja erős, képzett iparosnemzedéket nevelni, amely j a gyári termelés mellett is meg tudja állni a | helyét. Hogy a gyakorlatban mily érvény-sülóst 7 szerez majd magának a törvény holt betűje,- ma még kétséges. Mert nem elégséges törvényt hozni, a törvény alkalmazásához szükséges lehetőségi kereteket is biztosítani kell. A halódó ipari pangás, amely ezrek egzistenciáját tette tönkre, nem az a termő talaj, amelyen akármilyen jó törvény bimbói szirmot bontani tudnának. A leikekbea remegő, a kenyeret keserűvé tevő nagy nyugtalanság, nagy bizonytalanság nem szűnik meg e jó törvény életbeléptével. A halódó ipart a szabad mozgás, a szabad forgalom, az egyéni szabadságot respektáló egyetlen törvény tudja újra életre kelteni. Mindaddig, amíg az országhatárokat a gyűlölet és irigység sorompói zárják el, a kézműipartermelés javulása, csak ártatlan kívánság marad, amelyet meghallgatni a földi hatalmak még süketek. Az uj törvény talán lépést jelez a jobb belátás felé s ha már most mást úgy sem te-
