Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-11-07 / 133. szám

2 ölei

«Komáromi Lapok«

1922. november 7.

galom pangás* és a közterhek sokasodása eilen, de estik panaszkodik, érdekképvisebtei utján semmit sem tesz abban az irányban, hogy közterhei csökkenjenek. így mehetünk végi? társadalmi osztályaink minden kategóriáján.

Még a munkásság is, amely mindegyik közt a legszervezettebb, alig-alig mozog, legfeljebb a munkanélküli segély elnyerése iránt tesz lépéseket, holott jól kell tudnia, hogy számára ez csak időleges megoldás és neki munkaalkalomra kellene törekednie, arra, hogy állami építkezések, beruházások készüljenek s ne csak az ígéretek mézes madzagját húzzák keresztül a szájukon. A máskor de fürge munkásvezérek is csendesen behúzódnak pártjuk egy csendes zugába és onnan szemlélik a világ különös folyásai.

A kisebbségek jogait egyik sérelem a másik után éri és nencsen olyan kulturált szervezete, mely csak ellenvetést emelhetne. Nincsen, mert a kormány ezt elfojtja csirájában, nem engedi & közvélemény megnyilatkozását: gyűléseket és szervezkedő munkát. Nyelvünk idestova az iskolákból is kiszorul, ahogyan kiszorult a közhivatalokból és ez ellen csak a sajtó lelkiismerete szólal fel időnként. Da hát ahol ezt a lelkiismeretet elaltatták, vagy ahol kibérelték? Jobb erről nem is beszélni.

Nekünk tehát gazdasági és kulturális szerzezeteket kell tervszerűen kiépíteni, ezek fölé pedig politikai szervezeteket. Először a gazdákat, iparosokat, kereskedőket érdek csoportjai szerint kell egyesíteni, azután ezeket meggyőzni, hogy az anyagi érdekeken felül vannak kulturális érdekeink, ameiyí k épp oly fontosak, épp olyan életbevágók, mint a zsebkérdések. Ezek után a szervezetek megalkotása után következik el politikai szervezkedésünk, de az ne ötletszerűen, hanem terv szerint, olyan terv szerint, hogy minden egység számbavétessék és mindem egység elhelyezkedjék ebben a politikai keretben. N. künk magyaroknak megvan a programunk, meg vannak a vezéreink, akikben megbízhatunk, akik bennünket nem hagynak cserben, tehát a hadseregnek nyomukban kell járni, ha azt nem akarjuk, hogy végtelenül fel ne adjuk jogaink erős várát, mely dacol ezer évnek minden viharával. Erre kötelez minket a magyar nemzeti múlt és a magyar bec.-ület.

Tanító Urak f igyelmébe

ajánlom az elemi iskolák részére megjelent mértani táblákat, esi. hymnusztáblákal és a 10 lapból álló számtani táblákat, melyek nálam rak- j táron vannak és kaphatók. Szives megrendelést j kérve, vagyok teljes tisztelettel Spitzer Sándor könyv- és papír kereskedése Komárom, Nádor-u. 29. sz. Telefon 80.

II Komi! Első Dileliüíézet nm\m.

Nemcsak vármegyénknek, de a régi Hagy aroi szagnak egyik legrégibb és legtekintélyesebb pénzintézete a háborút kővető átalakulások szomorú áldozata. Az, állami értékekbe vetett feltétlen bizalom s a hazafias kötelesség folytán ezen intézet pénzfelesiegeinek nagy részét háborús kibocsájcásu állampapírba helyezte el, melyek eseh-szlovák állampapírrá történt átalakítása útin is 50°/o-os veszteséget szenvedtek. Ugyanilyen veszteség érte magyarországi követeléseiért kapott háború előtti állam adóssági kötvényeit is. Itteni pénz feleslegeit a betevők hamarosan felemésztvén, uj betétek s hitel hiányában lassankint a teljes fizetésképtelenség állott be, minthogy értékeinek realizálása a mai pénzviszonyok mellett teljesen lehetetlen.

Több tekintélyes pozsonyi hitelintézettel vezetett sikertelen tárgyalás után a Pénzintézetek szövetsége (Jednota) vette kezébe a szanálás ügyét s több pozsonyi magyar intézetet vonva be a tárgyalásba, főbb vonásokban kijelölte a szanálás módozatait, mnlyek szerint a részvénytőkének minimálisra leendő lebélyegzése s a betevőkkel történendő megegyezés után a pozsonyi érdekeltség az egy millió koronára tervezett uj elsőbbségi részvénytőkéből mintegy 600.000 K-t venne át, mig a hátralevő résznek az itteni érdekeltség körében kell elhelyezést nyernie.

Reméljük, hogy a tárgyalások rövidesen eredményre vezetnek s ezen jobb sorsra érdemes 77 éve fennálló pénzintézetünknek sikerül talpra állania s b tevőinek bizalmát visszanyerve, régi hírnevéhez méltó jövőnek néz elébe.

Falusi ismétlő iskolák.

November van, de a tanfelügyeíőseg részéről még semmiféle intézkedés nem történt a 12—15 éves gyermekek tanítására vonatkozólag. Nagyon jól tudom, hogy ez az ügy a lehető legkellemetlenebb a szülőkre, tanítókra és az iskolai hatóságokra nézve, mivel különösen falun minden épkéz-láb ismétlőkőteles gyermeket tudnak hasznosítani ebben az adó és kenyérhajsza világban.

De ha a mindennapi iskolából kikerült gyermek, serdülő ifjú éveken keresztül teljesen magara van hagyva, lehet-e csodálkozni azon, ha rohamosan szaporodnak a gyermekbűoösök, betörők, apa- és anyagyilkosok? Nem kell e fájdalmasan felzokognuuk P-dőfivei:

Lesz-e gyümölcs a fáp, melynek nincs virága ?

Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága ? . . .

Két ewe! ezelőtt nagy go.rr.st cikkeztek a népnevelők az elemi iskoláknak az uj áliamban nyolc osztályúvá átformálása érdekében. És azóta mi történt ? Két év óta nem részesültek a 12—15 éves gyermekek rendszeres ismétlő iskolai oktatásban, még a téli hónapokban sem.

A folyó tanévben az állami tanfe ügyelőség által lehetetlenné tették az ismétlő iskolai oktatás. Kötelezőieg lett elrendelve, még a felekezeti iskolákban is, hogy az eddigi szerda és szombat délutánok helyett csütörtök egész napi szünet az elemi iskolákban.

Ezeken a csütörtöki szünnapokon a tanítóknak 30—40 kilométernyiről — ki ahogyan tud — be kell járni Komáromba a szlovák tanfolyamra havi 45 Ke tandíj, havi 150—200 Ke fuvar, vasút stb. fizeté.-i költséggel téli rövid, sokszor hófujásos időben. A tanítóknak egyetlen szünnapja - a vasárnap marad. Az természetes, hogy felekezeli iskolákban megkiváutatik, hogy a tanítók templomi istentiszteleteken jeien legyenek, de a vasarnap nem is alkalmas a rendszeres ismétlő iskolai oktatásra.

Tehát a szerda és szombat délutáni szünidő beszüntetésével lehetetlenné tették az ismétlő iskolai oktatás.

Pedig ismétlő iskolai oktatás nélkül, ki merem mondani, — eredménytelen lesz az egész elemi iskolai tauitás. A hat évig tanultakból legfeljebb csak az iras, olvasás és az alapműveletek a számtan marad meg.

Őrök igazság, hogy ísmédés a tanítás anyja. Hiszen az a 12 óven aiu.i gyermek meg csak szajkó módjára tanul. Csak az elemi iskolából kikerülve, az élet tapasztalatait figyelve, kezd érdeklődni a magasabb dolgok iránt, csak az ismétlő iskolában kezd tudatossá válni tanulása.

Kezemben a pír évvel ezelőtt használt Ligárt Miháiy-fó!e ismétlő iskolai olvasókönyv. Ebben annyi szép néprajzi, történelmi, egészségtani, természettudományi, földrajzi, gazdaságtani olvasmány van mioden szándékos soviniszta irányzat nélkül, hogy ilyesféle olvasókönyveknek iskoláinkból való kitiltásával más céi nem lehetett, mint a magyar ifjúságnak tu datos elbutitása és elkorc3ositása.

Nem tagadom, hogy jelen cikkem megírására az inspirációt dr. Sziklay Ferencuek: A magyar falu lelke c. remek cikke adta (okt. 28-iki szambán.) CLak igen ritkán történik, hogy időt szaki hassak valaminek kétszer való elolvasására, de ezzel megtörtént. Sőt kérem a Szerkesztőséget, hogy mint aranyigazságot közölje újra Sziklay elmefuttatásábol ezen részt:

»De ki törődik a falu gyermekével ? Senki. Mindegyik külön-kü ön fogja az apja ekeszarvát s megtanulja, hogy kell elszántam a másét. A tanító nem tudja, vagy nem meri az iskolán kívül is együttérzésre, figyelemre szoktatni őket, mert a tervszerű népuevelésben már államellenes cselekedetet szimatolnak a falu nyakára küldött kis potentátok s nem egy eset volt rá, hogy az önzetlen munkáért sanda szemmel nézték a tanítót. Jönnek azután az új módi apostolok, akiknek az a tanításuk, hogy minden a kenyér, a lélek semmi. Mint a sarja hajtás, úgy nő fel a falusi gyermek, mire legénnyé érik, zabolátlan, magyarul önfejű, Írást is elfelejtett korcsmatöltelék lesz belőle. Azért a »csak kenyérért« az elvadult, leikéből kivetkőzött durva legény képes legyilkolni az apját is.«

. . . »Olyan szomorú a bomlott falú.«

Vágmelléki.

Hatóságait figy sJmébel A • zsógek és törvényhatósági joga városok pénzügyi gazdálkodásának átmeneti szabályozásáról szóló törvény végrehajtását a 143. sz. kormányrendelet alapján és az azt tartalmazó fontosabb, a községeket érdeklő szabályrendeletek magyar fordítása kiadásooiluu a heten megjelenik. — Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedós«, ahol a megrendelések elfogadtatnak.

Az »Unter den Liudeu« nüzelebeu kiaaszikus stüusu pa.ola ád. Valamisor a szász követség volt. Ma a berlini egyetem magyar intézete. Az egyetlen magyar tudományos intézet a külföldön.

A habotu előtt Parisban, Rómában és Konstantinápolyban is volt a magyar kultúrának hasouió intézményé, de ezek a háborús állapotok áldozatául esteis.

Az intézet vezetője Gragger Róbert dr. egyetemi tanar. Beküldőm hozza a névjegyemet s időm sem maradt az előszoba magyar vonatkozású képeinek megtekintésére, máris nyílik a kiparuazoU ajtó és egy barátságosán csendülő fórfihang invitál :

— Hozta Isten! Tessék!

Bent vagyok a fiatal tudós dolgozószobájában. Szép tágas terem, hatalmas ablakokkal, melyek bőségesen árasztják a lényt impozáns méretű Íróasztalokra. A professzor kérdéseimre elmondja, hogy intézetét annak megalakulása, vagyis 1916 óta vezeti. Az intézet münödésö többirányú. Nagy tudományos értékkel bír a magyar és finnugor nyelvcsaiádbói szármázó egyéb nyelvek fej ődésének, további a magyar irodalomiörtéueténok tanulmányozása szempontjából.

Az intézet tekintélyes mennyiségű, eddig még nyilvánosságra nem hozott kéziratok felett rendelkezik, melyek nagyrészt a XVI. szazadban Wittenberg, Halle, Tübingen, Greitswald, Gottingen és más német varosok, egyetemein tanuló, többnyire protestáns magyar teológusoktól szármáznák. Ezek a német kultúrában nevelkedett diákok voltak ugyanis a német ku'.lurbefoiyás közvetítői.

Az intézetben tartott előadások a magyar irodalommal, történelemmel, joggal, közgazdasággal, földrajzzal és néprajzzal foglalkoznak. Természetesen igen nagy súlyt helyeznek a magyar nyelvű tanfolyamokra, mert a magyar nyelv tudása előfeltétele a magyar kuitura tudományos tanulmányozásának. A téli félévben bekövetke zendő Petőfi-centeonárium alkalmából Gragger egyetemi tanar Petőfi iirájáról, Farkas Gyula egyetemi rektor Petőfi epikájáról ad elő. Az intézet kiegészítő része a hatalmas könyvtár, ennek magva Gragger professzor magáukönyvtára volt, .amelyet a magyar tudományos akadémia, a nemzeti múzeum, a kolozsvári egyetem és kolozsvári gimnázium, további a finn tudományos akadémia és a helsingforsi finn ugor társaság ajándékai bővitettek ki.

A könyvtár a magyar irodalom termékein kívül Kossuth, Vörösmarty és Bajza mű veinek egykorú kiadásait, továbbá a magyar • nyelvű müvek összeg megjelent fordításait — igy a teljes német Petőfi és Jókai kiadásokat tartalmazza. Megbecsülhetetlen értékű az iutézet archívuma, ameiy a magyarságra és Magyarországra vonatkozó német és aDgoí nyelvű közleményeket foglalja magában. Igen érdekes az intézet hirlapgyüjteménye, amely több mint 400 teljes évfolyamú kötetből áll. A hirlapgyüjteményt egyébként most igen fejlesztik és a berlini magyar intézetben nemcsak a bécsi, valamint budapesti magyar lapok találhatók meg, hanem az utódállamok nagyobb lapjai közül a »Kassai Napló«, a kolozsvári »Ellenzék«, az »Aradi Hírlap«, a »Temesvári Hírlap«, a »Szabadkai Hírlap«, a „Bácskai Napió« és az újvidéki »Délbácska«. A magyarországi nagyobb vidéki lapok is szinte kivétet nélkül olvashatok a berlini intézetben, igy a miskolci „Reggeli Hírlap«, a »Debreceni Független Újság« és a »Szeged«. A könyvtáron végighaladva, annak egyik szekrényéből féltő gonddal emelte kí Gragger professzor az intézet legértékesebb gyűjteményét, a kézirat-gyűjteményt, amely többek között Rotorides latinul iró, a XVIII. században élt magyar irodalomtörténész kéziratait és Balassa Bálint költeményei-Petii silisiÉ ydiíú viliitja.