Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-11-07 / 133. szám
lagyvanharmadik évfolyam, 133. sies&m » Keddf 1922. november 7. was,. KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY ElSíketásS ár caeh-*%iová.k értékben; Helyben és vidékre pasiéi szétküldéssel: %éss érre 80 1, félévre 40 K, eogyedérre 20 X, Egyes ásnám áras SO .fillér. POLITIKAI LAP ALAPÍTOTTA: TUBA MHOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: 8AÍ<AÍ«YAY JÓZSEF dr. Nem térhetett ki a külügyminiszter az elöl, hogy amidőn a külpolitikai helyzetről jelentést tesz, meg ne emlékezzék a kisebbségek ügyéről. A kisebbségi kérdés szorosan összekapcsolódik a külpolitikával, a szerződések, melyekben a jogok biztosíttattak, nemzetközi kérdéssé tették a kisebbségek kérdését, amelyet fórumok tárgyalnak és intéznek az egész világ képviselőinek részvételével. De azért is meg kellett Benesnek emlékeznie e kérdésről, mert ez a csehszlovák állam egyik legnehezebb problémáját alkotja, melyet a kormánynak előbb-utóbb meg kell oldania, hacsak annak nem akarja kitenni magát, hogy arra kényszerítsék. És ha igy áll a dolog, akkor nehéz volna véka alá rejteni a külügyi kormánynak e kérdésben véleményét, amint hogy Benes nem is igen titkolja az állam fölfogását a ránk nézve életbevágó kérdésről. Kevés köszönet van azonban abban, amint hallhattunk. Az ő véleménye teljesen ellenkezik azzal a fölfogással, mely nemzetközi fórumok segítségével reméli a kérdés alapos elintézését. Szerinte a nemzetközi fórum ezt a kérdést nem szabályozhatja, ezt belügynek tekinti és a problémát csak minimális követelés alapján oldhatja meg. Amint látjuk tehát, a kérdést egészen más szempontból tárgyalja a külügyminiszter, mint keliene s megoldásánál távolról sem gondol arra, hogy a népszövetségi tanács határozata szerint járjon el. A külügyminiszternek ez a felfogása nem jelent uj dolgot előttünk, mert hiszen négy év óta bőséges tapasztalatot szereztünk arról, hogy mennyire figyelmen kívül helyeztetnek a kormány intézkedéseiben a kisebbségi jogok. A köztársaság kormányainak rideg elzárkózása teremtette meg ezt a mai áldatlan helyzetet, amikor a sok hasztalan kopogtatás után, kénytelen volt a kisebbség a nemzetközi fórumokhoz panasszal fordulni. A külügyminiszter nem lett volna önmagához konzekvens, hogyha más, demokratikusabb vagy legalább liberálisabb fölfogást árult volna el e kérdésben, hiszen a kisebbségek sorsának reménytetenségét az általa inaugurált politika teszi úgyszólván napról-napra még sötétebbé s valóban egy bizonyod fokú cinizmus kell ahhoz, hogy azok után az események után, amelyek e nagyhorderejű kérdés körűi nemzetközi fórumok előtt lejátszódtak, még mindig a legmerevebb álláspontot hirdesse. Hol van ebben a politikai konszolidációra való törekvés gondolata, hol a megértés és kiengesztelődés jele s egyáltalában az éles ellentétek kiküszöbölésére irányuló akarat ? ! Vagy továbbra is a régi séma szerint kivannak eljárni s mint másodrendű polgárokat akarnak ezentúl is kezelni bennünket ? ! Nagyon téved Benes és az egész kormány, ha azt hiszi, hogy az eddigi rendszer sokáig tartható lesz. A kisebbségi kérdés márr régen túlnőtt a belső politika határain és ma már az egész világ élesen figyel arra, hogy egyes államok mint tesznek eleget vállalt kötelezettségeiknek. Mert azzal, hogy a szerződésekben elismerték a kisebbségi jogokat, nem tettek még eleget kötelezettségeiknek, azokat a jogokat az állam életében meg is kell valósítani, hogy eleven valóságban élvezzék azok, akik részére biztosították. Minden ezzel ellenkező felfogás és törekvés kockáztatja a nyugalmat, amelynek a kisebbségek súlyos helyzetében végre-valahára be kellene már következni. De ha a mi kormányférfiaink nem értik meg a helyzetet, el kell következni az időnek, amikor külső erők fogják erre rákényszeríteni őket is. = Az elnemzstietlőniíós utján. A kormány számtalanszor tett olyan kijelentést, amelynek a gyakorlatban pont az ellenkezőjét hajtotta végre. így van az elnemzetlenités politikájával is, amelyra nézve nem egyszer hallottunk olyan kijelentést, mellyel kételyeinkben megnyugtatni igyekezett. Hogy ezeket a kijelentéseket nem lehet komolyan venni, a következő intézkedés igazolja, melytől a csehszlovák sajtóiroda a következőket közli: Komáromban a földmiveíésügyi minisztérium engedőimével két éves szlovák mezőgazdasági szakiskola létesült, amelyaek első évfolyama még ebben az évben megnyílik. A beiratások már befejeződtek; összesen 24 növendéket vettek fői, valamenynyién csallóközi gazdatelepesek fiai. Eddig a hir, melyből megállapítható, hogy a kormányköröknek és idehelyezett exponenseinek az a többszöri kijelentése, hogy a magyar vidékeket nem akarják elaemzetietleniteni, a valóságban éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Mert ha tényleg azt cselekednék, amit mondanak, akkor a tözsgyökeres színtiszta magyar Komáromban nem sietnének az idetelepitett szlovákok számára külön szlovák nyelvű szakiskolát felállítani. = Sikerre van kilátás a gazdasági tárgyalásokon. A c3ehsziovák és a magyar kormányok között folyó gazdasági tárgyalások sikeresen folynak tovább Budapesten. Erre vonatkozólag Benes külügyminiszter is reményét fejezte ki a külügyi bizottságban telt nyilatkozatában. A tárgyalások keretében a kereskedelmi szerződés alapvető pontjait nagyjában már letárgyalták. A két állam képviselői szombaton áttértek a kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos speciális szerződések tárgyalására s a sziikebb határforgalomra vonatkozó szerződés ügyében az alapelTekben megállapodás jött létre. A prágai tárgyalásokat mar befejezték, a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kádsr-u. 28. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön ás szombaton még hátralevő anyagot Budapesten fogják letárgyalni. = Benes a kisébbsógi szerződésekről. A nemzetgyűlés külügyi bizottságában Benes dr. külügyminiszter pénteken előterjesztette jelentését a legutóbbi expozéja óta előfordult külpolitikai eseményekről. Megemlékezett a kisebbségi szerződésekről is és nyilatkozatával csak újra megerősítette a csehszlovák köztársaságban éíő több millió kisebbségnek a kormány politikája ellenében eddig is táplált legteljesebb bizalmatlanságát. Csehszlovákiának a kisebbségi kérdésben elfoglalt álláspontját Benes a következőkben fejtette ki: A népszövetségi tanács határozatai folytán — úgymond — a kisebbségi kérdésben olyan gyakorlat fejlődött ki, amely messzire meghaladja a békeszerződések által kifejezetten megállapított határokat. A népszövetségi tanács által megállapított eljárás voltaképen olyas valami, amit a kisebbségi szerződés szignatárius államai kifejezetten sohasem fogadlak el. Kétségtelen, hogy a kisebbségi probléma megoldása nemzetközi nézőpontból csak a minimális követelések alapján történhetik, ezért helytelenek azok a túlzott remények, hogy valamelyik nemzetközi fórum az egyes országok kisebbségeinek helyzetét a részletekre kiterjedően szabályozhatná. A népszövetség illetékességének és a panaszjognak korlátokat szab az a nézőpont, hogy a belügyeinkbe való beavatkozást nem fogjuk tűrni. Benesnek tehát az a véleménye, hogy a kisebbségi kérdést nemzetközi fórum nem szabályozhatja, pedig a kisebbségek jogát a csehszlovák köztársaság által is aláirt és kötelezőleg elismert nemzetközi szerződések állapítják meg és biztosítják. Hogy a kisebbségi problémát csak »minimális követelés* alapjan hajlandó megoldani, ez mindenképen rávali arra a politikára, melyet a köztársaságban velünk szemben folytatnak s amely semmiféle vonatkozásban nem szolgálja a kifejezetten nemzeti kisebbségek által alkotott köztársaság »megértő* szellemét. A közélet dermedtsége j látszik: minden vonalon és ejt bennünket aggodalomba. Az az elv, hogy a mozgás az élet, a mozdulatlanság a halál, szomorú következtetéseket vonakoztatna le velünk ebből a jelenségből. A közönség teljes apatiája, igen jól tudjuk, rossz összefüggésben van a gazdasági élet halálharccal, amelyben élünk. Minden i el van foglalva a maga sok bajával és nem ér rá, nincsen is kedve más bajokkal foglalkozni. Hogy ez beteg állapot, az kétségtelen, de hogy ezen segíteni, vagy változtatni kell, ahhoz sem férhet semmi kétség. Az a kérdés most már, hogyan történhetik ez meg és milyen ható erőkre volna szükség, amely felrázná a hatálos álomba dermedt közéletet? Minden bajnak eredő oka a szervezetlenségünk. A magyar nemzeti kisebbség sem politikailag, sem kultúra szempontjából nincsen szervezve, sőt gazdasági szervezetei is hiányosak. Gazdasági szervezkedésnek értenök azt, ha a birtokos osztály, az ipari és kereskedelmi élet faktorai, hallatják hangjukat a ma folyó gazdasági krízisben. A gazda begubózza magát és ki sem mozdul falujából. Minek? Úgyis mindegy, hangzik stereotip kifogása. Az iparos, a kereskedő, nem fogy ki a panaszból a for-
