Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-31 / 130. szám

z. oldal.

„Komaromi Lapok

1922. október 31.

zettsége van, születési, vagyoni és nemzetiségi külömbség nélkül. Jog mindenkinek, előjog senkinek. Hogy néznek ki nálunk ezen egyenlő jogok? Egy cseh képviselő jelölésére elég száz ajánló aláírása; nálunk ezer embernek közjegyzőileg hitelesített aláírása szükséges, hogy a jelöltség érvényes legyen. A cseheknél 9000 választóra esik egy képviselő, a magyaroknál 30000 szavazat szükséges. A köztársaság 12 millió lelket számlál. Akárhány népszámlálást rendeznek — ez azon célból történik oly sűrűn, hogy minden alkalommal néhány százezer magyart leírásba hozhassanak — itt több van egymillió magyarnál. Aránylag megilletné tehát a magyarságot legalább 25 képviselő, míg 300 képviselőből van 6, aki magyarnak vallja magát... Kivéleles törvények alatt állunk. Adói más, magasabb ku cs szerint fizetünk, a műnkásbíztositást sokkal magasabb Százalék szerint fizetjük, mint a respublika- többi része. így néznek ki nálunk az egyenlő közjogok. Lássuk most a magánjogi részt. Minden fontosabb, í minden vezető-állás a csehek és a szlovákok | kezében van. A minisztériumokban — pedig 1 van 17 — hírmondónak sincs egyetlen magyar. Nincs egyetlen magyar zsupán, egyetlen zsupán! tanácsos vagy titkár. A megyei városi főbb tisztviselők rnár mind kivannak cserélve, a magyarok száműzve. Az igazságügynél, pénzügynél, vasúinál, postánál, íanügynél minden vezető-állás kizárólag csehek és szlovákok kezében van. A katonaságnál magyar legfeljebb altiszt lehet, ha mindjárt egyetemi fokozata is van. A magyarok ideális harmadosztályú honpolgárok, legfeljebb szolgai állásokva alkalmasak, ezt is azon megkülönböztetéssel, hogy az egymás mellett szolgáló, ugyanazon munkát teljesítő vasúti őr közül a cseh 40 K napidijjal többet kap mint a magyar. A magyarnak még ehhez kilátása van arra, hogy mindennap várhatja rövid utón való elcsapatásár.

A demokráciát ugylátszik a modortaian hangban, a bánásmódban találják ebben a respublikában. Erre nézve a közelmúltból példákat sorol föl, melyek Komáromban a szokolisták látogatása, majd Micsura teljhatalmú miniszter által adott kihallgatás atkaimával történtek. Ajánlja a kormánynak, hogy a demokráciát ne Franciaországban tanulmányozzák, hanem Svájcban. Svájcot három nemzet fiai lakják, de ott nincs szabadalmazott államnyelv ; jobban mondva minden nyelv államnyelv. Minden nemzetiség a maga nyelvén kormányoztadk, nyeri igazságát és reszt vesz a közdolgokban.

A szövetségi tanácsban pedig minden nyelv egyenjogú. Az itt is meg van ugyan, hogy a parlamentben mindenki a maga nyelvén szólhat, de az egyenlőség és a viszonosság azt kívánná, hogy a javaslatok és indítványok, törvények és határozatok szintén minden itt beszélt nyelven közöltessenek, mert hiszen az adóhoz minden nemzetiség hozzájárul. Az volna az igazi demokrácia, hogy minden honpolgár a saját nyelvén végezhetné hivatalos dolgait, kereshetné igazát és jogát. Ne a nép tanulja meg a tisztviselő nyelvét, hanem a tisztviselő a népét.

Azt mondják, hogy alkotmányos respuklikában élünk. Magyar fogalmak szerint alkotmány az, hogy nem önkény kormányoz, hanem a nép, az önmaga által hozott törvények és jogszabályok szerint, önmaga által választott tisztviselők által kormányozza magát. Nálunk kinevezett tisztviselők, kinevezett bizottsági tagokkal közigazgatják a megyékéi, városokat és községeket. És hogy vannak azek a bizott- j sági tagok megválasztva! Idegenek, kik a község terheihez nem járulnak, felelőtlen szavazataikkal i segítenek elidegeníteni századok szorgalma és j takarékossága által gyűjtött közvagyonokat és j rónak a bennszülött polgárságra elviselhetetlen j terheket, melyeket ők nem viselnek. Minden ! hivatalt, kezdve a zsupánoktól az utolsó hivatalszolgáig, kinevezés utján töltik be s egy egyszerű rendelet által bármikor azonnal elcsapható. Kinevezés utján kapja itt az ember nemzetiségét is. Akinek szláv hangzású neve van, < az szláv. Aki tót köszöntésre tótul felel, az a j statisztikában mint csehszlovák szerepel, ha a köszöntésnél egyebet nem is tud szlovákul. Tisztviselők gyermekei, tekintet nélkül arra, hogy mily nyelven beszélnek, csehszlovák iskolába iratnak, igy készül a statisztika.

A magyarság mindenütt háttérbe szorittatik.

A trianoni béke a kisebbségek számára bizonytalan, meg nem nevezett könnyítéseket helyez

kilátásba. Kormányzatunk ezt úgy magyarázza, ; hogy ahol a magyarság száma bizonyos körzeii egységekben — megye, város, járás, község — nem éri ei a 20 százalékot, ott az igazgatás, bíráskodás, szóval a közügyek, csehszlovák nyelven végzendők; egy oly nyelven, mely szakemberek tanúsága szerint nem is létezik, Kormányzatunk szerint tehát csak a 20 százalék kisebbség, 10—5 az nem kisebbség, pedig nagyobb egységekkel 5 százalék is tekintélyes számot képeznek. Erre a trianoni diktátum nem jogosít fel. Tetézik a séreimeket azzal, hogy a meglévő egységeket átalakiiják, más bírósági körzeteket, megyéket és járásokat alakítanak : széttépnek egymáshoz tartozókat, összekapcsolnak egymáshoz nem valókat azon világos célzattal, hogy a magyarság majorizálható legyen. Erre sem jogosít fel Triánon. Látjuk, hogy mit csináltak a pozsonyi járásbírósággal. Pozsony városához hozzácsatollak egy csomó tót falut, hogy a magyarság számaránya ne üsse meg a 20 százalékot. Ezzel 22 009 magyar ember és szintén nagyszámú németség el van ütve, hogy igazságát anyanyelvén kereshesse és a többség van kenyszeritve, hogy igazodjék a kisebbség után, mert Pozsony városházában a szlovákság a kisebbség. Az ügyvéd szájából kiveszik a kenyeret, mert egy-két hónap alatt nem lehet úgy megtanulni egy nyelvet, melynek jogi, közigazgatási, pénzügy, kereskedelmi és tndományos műszavai most készülnek, hogy azon tárgyalni lehessen. Vagy mi célja a megyei szerkezet átformálásának, mint a magyarság majorizálása. Ezen a címen ismét el lehet venni nagy számú magyar tisztviselőnek a kenyerét.

Bocsánatot kérek, de ez nem kormányzás. Ez a soviniszta elfogultság gyűlölködő tobzódása. 5 Pedig a gyűlölet nem összetartó kapocs, hanem robbantó anyag. Ilyen veszélyes időben, mikor a nép lelke a felforgató elvek által fel van dúlva, midőn a szikra a hamu alatt lappang, mikor nem kell vihar, csak egy kis szeilő és minden lángra lobbanhat, soviniszta gyűlölködésre bazirozni a kormányzást, legalább is nagy politikátlanság. Azt mondják, hogy felszabadítottak minkéi. Mi ezt nem kértük. Szlovák testvéreink kérték, de már köszönik. Minket nem kellett felszabadítani. Mi szabad nép vagyunk ezer év óta, sőt azelőtt is. Hogy szlovák testvéreinket hogyan szabadították fel, azt itt hallottam egy szlovák szónoktól: „Felszabadítottak minket — igy mondta — a pénzünktől, mert felét elvették a lebélyegzéskor, felszabadítottak barmainktól, mert potom áron elrekvirálták. Felszabadítottak gabonánktól, mert a feleárnál is olcsóbban elkontingentálták. Most pedig fel akarnak szabadítani a vallásunktól.“

Eddig a szlovák szónok. Mi hozzátehetjük : felszabadítottak bennünket egyetemünktől, j jogakadémiánktól, középiskoláinktól, amennyiben j 34-ből négyet hagytak meg, azok között egy \ katholikust. Elvettek minden felsőbb és szak- \ l iskolát, úgy, hogy a magyarságnak sem jogi, f i sem gazdasági, erdészeti, bányászati, ipari, j ; kereskedeimi felsőbb iskolája nincsen. Itt tna- i gyár intelligencia nem képződhetik. Még a nagyobb elemi iskolák élére is idegen igazgatókat állítanak. Vájjon mi a cél? Hogy a magyarság tudatlan maradjon? Akkor jő csehszlovák lesz belőle. Kétféle demokrácia van. Egyik, amely felülről lefelé nivellál. Amit maga felett lát, azt a magasból lerántani törekszik.

A másik, mely az alacsonyabbat felemelni iparkodik a kultúra által s igy egyenlőséget csinálni. Itt vájjon mely irány kultiváitatik? Nem akarok szólni azon kicsinyes faggatásokról, hogy egy 15 éves leánykát ügyészség elé hurcolnak, mert a magyar hymnust zongorázta. Előállítottak két hölgyet, mert a templomban énekelték a hymnust. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a hölgyek ezt felelték: „énekeltük is, fogjuk is énekelni.“ Vagy a tanfelügyelő szólít meg egy tanítónőt, mert olyan kelméből hord ruhát, melyen fehér alapon apró piros virág zöld levéllel van mintázva Ezek igazán kicsinyeskedések, melyek nevetségesek és csak kompromittálják a köztársaságot. Teljesen megbízható forrásból tudom, hogy a magyar kormány alatt tót ajkú választók a „Hej Slováci“ hymnust dalolva jöttek a választási helyre és nem dőlt le Buda vára. Vagy Ausztriában ki tartotta azt államellenesnek, ha a stájer legény kalapjára tűzte a zöld-fehér, vagy a cseh fiú a piros-fehér szalagot? A magyar újonc kalapjáról azonban letépik a piros-fehér-zöld szalagot. A zsidók a babiloni fogságban énekelhették

i zsoltáraikat, nemzeti énekeiket: nekünk azt sem szabad. Templomainkat is talán rendőri felügyelet alá helyeznék, ha nem félnének úgy a tömjénszagtól. Ennél azonban sokkal komolyabb, hogy sértegetik legszentebb érzelmeinket, lerombolják hazafias műemlékeinket: Árpád szobrát, Kossuth szobrát, a honvéd szobrot, Mária Terézia szobrát. Ez utóbbi egy Pozsonyban végbement történelmi esemény emléke. Itt egy előkelő testületben vagyok, ahol megfogják érteni, hogy mi a nemzeti önérzet megsértése. Képzeljék magukat uraim, helyzetünkbe. Mit szólnának, ha egy napon megjelennének itt a magyar lovasok, azok a bizonyos vörös ördögök és kötelet kötnének St. Vencel remek szobrára, lerántanák lováról és végighurcolnák Prága városának szépséges utcáin és egy árokba dob • nák? Nemde, hogy azt mondanak, ez barbárság! Igazuk van! De hozzáteszem, én kezeskedem érte, hogy magyar katona ilyet nem cselekedne. Az máshol érvényesíti vitézségét, nem a holt köveken, különösen pedig nem a műemlékeken. Vagy ha a legénység között találkoznék ily barbár — hiszen a néphadseregbe mindenféle ember belekerül — tisztjeik megakadályoznák. És erre a barbár cselekedetre nincs és nem volt nem egy jótevő, de még csak egy hely telendő szó sem Pozsonytól a prágai várpalotáig Ha e dolgok ellen felszólalunk, irredentát kiáltanak azok, akik az irredentizmusból születtek és a loyalitást ajánlják figyelmünkbe. Hát kérem, nem elég loyalitás, hogy engedelmeskedünk a törvényeknek, megfizetjük a terhes adókat ameddig bírjuk. Talán kezet csókoijunk azért, hogy rugdosnak bennünket? Erre a magyar nem született.

Ez nem a megértés útja. Ez nem alkalmas az együvétartozás, az együttmunkálás érzelmeinek felébresztésére és ápolására. Ha meg akarjuk érteni egymást, más elbánást kérünk! A Csehszlovák köztársaságban élő magyar nemzet parlamenti képviselői hevében és megbízásából a következő nyilatkozatot terjesztem elő:

A kormányprogramm az eddigi kormányzati rendszer változatlan fentartását jelenti és a volt kormánytámogató pártokra támaszkodik. Kétségbevonjuk, hogy a kormánytámogató pártok jogosítva lennének az államot alkotó népek többségének akaratára hivatkozni és igy állítjuk, ha meg is van a formális többség a parlamentben, ez valódi alkotmányos többséget nem képez. Az 1920. év április havában megtartott választások nem adták vissza a nép igazi akaratát. Forradalmi nemzetgyűlés által megalkotott kerületi beosztás jogtalanul megfosztotta népünket az igazság szerint neki kijáró mandátumszámtól. A választások idején a kormány statáriumot és katonai diktatúrát tartott fenn, népünknek politikai szervezkedését lehetetlenné tette, a választás eredményét befolyásolta, közvetlen a választások előtt foganatosított tömeges bebörtönzésekkel és a magyar kerületekbe kivezényelt cseh katonaság Ieszavaztatásával. Ruszinszkó immár negyedik éve meg van fosztva minden alkotmányos képviselettől. A parlament akarata és a népek akarata közötti ellentét a választások megtartása óta teljesen kiéleződött. Ezt ez a kormányzati rendszer idézte elő, amely hibát hibára halmozott és az elkeseredést a népek között az erőszakos és korrupt rendszer ellen általánossá tette. Hasztalan és eredménytelen volt azon állandó fáradozásunk, amelyet itt a parlamentben minden kisebbségi jogot kicsufoló tanácskozási rend dacára kifejtettünk azért, hogy népünk sérelmei és panaszai itt a parlamentben megértést és orvoslást találjanak. Ugyancsak eredménytelenek voltak népünknek alkotmányos formákban előterjesztett kérései és panaszai. Megállapítjuk, hogy az eddigi rendszer és a jelenlegi kormánynak politikája is egyértelmű a nemzetünk kiirtására irányuló törekvéssel. A közszabadság jogait velünk szemben nem respektálják. Egyesek és hatóságok által elkövetett erőszakkal szemben védelmet nem találunk. Politikai, sőt társadalmi, kulturális és gazdasági szervezkedéseinket a törvény ellenére akadályozzák. Egye- 1 sületeinket minden törvényes indok nélkül feloszlatják, vagyonát elkobozzák. Sőt az egyedüli helynek, ahol sérelmeink objektív megértésre és mérlegelésre találnak, a legfelsőbb közigazgatási bíróság határozatait sem respektálják s az ilyen határozatok alapján működésüket újból megkezdő egyesületeinket a legfőbb itélőszék által törvényteleneknek kimondott indokok alapján ismét feloszlatják és vagyonukat újból el-